Megjöttek a bútoraink

Laza hat hetet töltöttünk dobozok között. Először megérkezett az íróasztal. Szép, hatalmas, már csak a felső része várakozik arra, hogy Viktor felfúrja a falra. Addig lényegében berendezhetetlen. Viszont a mi fúrónk nagyjából alkalmatlan arra a feladtara, hogy a vasbetont fúrja, úgyhogy a dolog mér várat magára. Azért használjuk és a legmegfelelőbb bútor arra, hogy az épp arra járó ember valamit rábiggyesszen.

Múlt héten hétfőn aztán megérkeztek a bútoraink. A szállítók fél négykor érkeztek. Naná, hogy a legrosszabbkor, mert nagyjából olyankor indulok a srácokért. Felhordtak 28!!! db dobozt, amiben a gyerekszobabútor, a nappali szekrénysor, Matyi asztala volt fellelhető. Jó kirakózást kívántak látatlanban a ház urának, aztán elhúztak. Ja, azért a pénzt kipengettem nekik és rongyoltam a fiúkért. Innentől kezdve Viktor minden nap összerakott egy bútort. Lassan fogyott a kupac, a srácok esténként mindig elég későn feküdtek le és plussz 28 dobozt kellett még kerülgetni. Az étkezőasztalt már csak két irányból lehetett megközelíteni. Szóval igazi akadálypálya lett a lakás. Aztán lassan-lassan ezt is megszoktuk. Vártuk a hétvégét, amikor végre mindenre lesz idő.

Igen. Mindenre lett idő, de a szerelés csak akkor megy, ha az egyik ember szerel, a másik meg a lábatlankodókat leköti. Szóval a hétvégét én csak vlgigasszisztáltam, ugyanis lényegi dolgot nem tudtam csinálni. Normál esetben úgy zajlott volna az egész, hogy Viktor összerakta a gyerekszobabútort és amíg a nagyszobát rakta, addig én csilli-villire kitakarítom a srácok szobáját, ablakot pucolok, letörlöm az új szekrényeket, praktikusan berendezem őket stb. Ehelyett miután a gyerekszoba elkészült, Viktor elkezdte rakni a nagyszobát én meg a srácokat terelgettem, ha épp nem az apjuknak akartak segíteni. De az sem megy olyan könnyen. Néha vérre menő harc és zokogó sértődöttség volt, ha valamelyik több csavart adott, vagy esetleg csavarhúzózhatott. Szóval Viktor ügyesen teljesítette a feladatát, én viszont semmit sem haladtam. Majd ma próbálkozom, hátha Karesz hagyja, hogy a nagyszobát kicsit rendbe rántsam. Ha nem hagyja, akkor még pár napot nézzük a dobozokat és csütörtöktől itthon lesz Viktor. Majd ő vigyáz a fiúkra és én próbálkozom valami kincstári alakzat összehozásával. Nehéz. Úgy hogy a gyerekek végig itt vannak, úgy nagyon nehéz... Pár kép, hogy miről is beszélek. Legyenek amolyan "ilyen volt" képek, és remélem rövid időn belül csatolom majd az "ilyen lett" képeket is.


A nagyszobánk szombaton este:

A konyha szombat este:

Matyi szobája, ami kicsi, mindent át kell máshova rakni, fúrni stb:

A kicsik szobája:Egyébként feladtam már lélekben a harcot. Viktor is beleegyezett, hogy a házban lakó barátnőm, aki mellesleg takarít házaknál, megkérhetem, hogy segítsen, mert nem haladok. Néha úgy kéne egy-egy kikapcs gomb a fiúkra. Szóval a lakás mocskos. Mindenhol mocskos. Az ablakok koszosak, a konyha zsíros és poros, a fürdő sikálásért kiált, az ajtókat a beköltözés óta nem mostam le, a könyvek porosak. Rémesen frusztrál, de tehetetlen vagyok és én nem tudok úgy takarítani, hogy ma két polc, holnap három, egy nap kihagyás, egy ablakot megpucolok ésígytovább.Nekem így nem megy. Én úgy szeretek takarítani, hogy nekiállok és addig nyomom,amíg bírom. Van látványos haladás. Szóval segítséget fogadtam. Persze a kérdés megmarad, hogy addig hova rakom Kareszt, de lassanként úgy érzem, hogy ebben az oldd meg magad játékban ez már olyan részletkérdés...