Dobozok a köbön

Meggyógyultunk. Már csak nyomokban lehet észlelni, hogy micsoda össznépi kidöglés volt a múlt héten. Miki még néha-néha fosizik, Karesznek szívom az orrát, én néha kicsit gyenge vagyok, de elhanyagolható.

Lelkileg merültem ki leginkább a betegségben. Túl sokat filóztam azon, hogy: Mi lesz ha... Néha még aludni sem tudtam. Szóval jó túllenni az egészen és lapozni egyet.

Hétfőn hozzák a bútorainkat. Íme itt egy fotó arról, amit minden reggel és este konstatálok az autóbbi időben. Egy ideig most aztán már nem akarok dobozt látni. Plussz egy tüneményi fotó Kareszről is: