Gyerkőceim életkora
Lilypie Kids Birthday tickers
Lilypie Kids Birthday tickers
Lilypie Kids Birthday tickers
Lilypie Kids Birthday tickers
Lilypie Fifth Birthday tickers

2011. január 20., csütörtök

Marika 8 hónapos múlt






Megint többen vagyunk itthon, mint egy átlagos hétköznap. Miklóska múlt héten kezdett csúnyán köhögni. Ha dolgoznék biztos vittem volna oviba, de ha már itthon ülök, akkor a csúnyán köhögős nagyon taknyolós gyereket nyugodtan itthon tarthatom. Mindig félek, hogy a takonykór ráhúzódik Miki fülére, szóval itthon jobban tudom kezelni a dolgot, mert az oviban nemes egyszerűséggel az öklébe, a ruhájába keni a cuccost, ahelyett, hogy kifújná az orrát. Na ha már itthon van, akkor gondoskodott róla, hogy az egész társaságot lefertőzze. Mára már én is masszívan taknyolok, Karcsi tegnap már a köhögést is megkezdte, folyik az orra. Marika is laza 1 hete lesz lassan taknyos, de neki más oka is van. Kibújta a 3. foga, sőt mintha a 4. is készülőben volna. Marikám nem szereti a nagykönyv szerint csinálni a dolgokat, így a 3-4 fog természetesen alul bújt ki. Sebaj, így legalább nem harap mindkét oldalról szopi közben:-DD

Marika, indián becenevén PiciArc hihetetlen gyorsan fejlődik mozgás terén. Nagyon ügyesen kúszik, próbálkozik a mászással, a szőnyegen már egész jól megy neki. Teljesen stabilan tud ülni babaülésben, vagyis mászásból hátranyomja a kis popóját. Mindent rág, mindent a szájába töm, szóval ez a része semmit sem változott még. Legjobban a zenélős játékokat szereti, képes akár fél órán át is püfölni a gombokat rajtuk. A csörgőit láthatóan rémesen unja. Nameg a korlátokat is, amiket anya felállít. Nem szeretem, ha kikúszik a nappaliból az előszobába. Mindig félek, hogy a sok ajtó között valaki rányitja az egyiket a kezére vagy a lábára. Nameg az előszoba mindig koszos, pláne most, hogy lucskos az idő.

Szopi terén nincs változás. Illetve mondhatnám azt is, hogy kajálás terén:-D Nem eszik, csak cici kell a gyereknek. Talán ebben másak a lányok? Gondolom nem!;) Szóval szopitechnikáját már tökélyre fejlesztette, képes villámgyorsan becsatlakozni a cicire (mátrixra). Láthatóan állati örömmel tölti el a dolog, ilyenkor sajnálom, hogy én már nem emlékszem, hogy milyen érzés is az egész. Mostanában egyre többször kell a nyugis hely a szopihoz, mert minden érdekli. Hacsak megszólal valaki, akkor rögtön elengedi a cicit és fordul a beszélő felé. Dumál neki, vigyorog, aztán vissza a kajához fél másodpercre, újból el...

Dumál és hörög, félelemetes hangokat ad ki, berreg, kacag. Zabálnivaló. Komolyan mindig képes vagyok totál elolvadni, hogy van nekünk egy ilyen kicsink megint.
És ami a legfurcsább, most nem érzem azt a melankolikus szeretet-hangulatot, mint Karcsinál, hogy: Ő az utolsó babám.
Nagyon-nagyon szeretem Marikámat (természetesen a többi gyerkőcömet is), nagyon szeretek babázni, de most biztosan tudom, hogy én ennyit szerettem volna szülni és pont. Szóval a folyton felmerülő kérdést, hogy akarunk-e még többet, már simán elütöm azzal, hogy nem. Persze, ha az Isten ad még nekünk gyereket, akkor jöjjön, de azért valamennyire rajtunk is múlik (!) és őszintén szólva nagyon elfáradtam. Ennyit bírok lelkileg és fizikailag. Talán ha lenne egy nagyi a közelben vagy egy álandó ember, akire támaszkodhatnék, akkor felmerülne a következő, de a kapacitásunkba több nem fér bele. Nameg kicsit félek attól is, hogy az egészségem végképp rámenne a folytatásra. Nameg 3,5 éve nem aludtam át több éjszakát egyhuzamban, csak néha-néha egy-egy éjszakát. Úgy félévenként jutott 1:-DD
De most is nincs is bennem a hangya, amikor látom, hogy a gyerkőc kúszik-mászik, hogy még szeretnék egyet. Nyugodtan várom, hogy Marikám menjen, egyen, beszéljen és nőjön. Kicsit azt is várom, hogy Viktorral felszabaduljunk, hogy mi is eljussunk jó pár helyre. Nincs bennem az a hangulat, hogy ha a gyerekek megszülettek, akkor velem már nem fog semmi nagy horderejű dolog történni. Nem gondoltam volna, hogy egyszer ez a pont is eljön. De eljött, és örülök neki!

11 megjegyzés:

  1. Fú,nagyon jó volt olvasni,főleg a végén fogott meg az eszmefuttatásod!
    Én azt gondoltam,hogy 3 gyerek után jön el az általad említett érzés.Mi 3 gyerekben gondolkodtunk.Szabinál én is éreztem ezt a melankóliát,hogy no,ez most utoljára történik meg velem.
    A vágyam sem csitult még egy baba iránt.Érdekes ez..Szerintem ezt érzi valahol az ember..
    Tegnap egy 5 gyerekes anyukával beszélgettem.Ő fogalmazta meg,hogy szerinte önző embernek nem való a sok gyerek,nagy család..
    Ez is egy hozzáállás,de lehet,hogy szimpláén csak mások vagyunk,más dolgok okoznak nekünk örömet..stb..
    Én el tudom fogadni azt az érvet is,hogy pl. csak kettő,mert ide-oda akarunk menni,magunkkal is szeretnénk foglalkozni..Ez is egy hozzáállás,ettől még boldog kétgyerkes lehet az ember.Mégis..Én sosem éreztem úgy,hogy a 3 gyerek visszafog.Dolgozom,tanulok,van hobbim...A gyerekekért igyekszem mindent megtenni,jó anyjuk lenni.Sok,ez tagadhatatlan,néha nehéz is,de annyi pluszt jelent.
    arra is gondoltam már,hogy nekem van nagyobb szükségem rájuk,mint nekik énrám.Én nevelem persze,én adom a mintát,de érzelmileg olyan bázist biztosítanak,olyan gazdagságot,amiből lehet építkezni,töltődni.
    A lényeg az,hogy még mindig vágyom arra,hogy egy 4. babánk is legyen..
    Örülök,hogy "teljes" lett a kép,és boldogok vagytok!

    VálaszTörlés
  2. tündérmackó Marikád a kis okos tekintetével:))) Hát azért továbbra sem semmi, amit levágsz négyükkel!!! Gondolom most teljesedtél ki, hiszen mégis lett egy lánykátok a 3 srác után:) Jó lesz majd a csajos dolgokat kitárgyalni később és természetesen sok örömöt az újabb hóhoz+ jó egészséget!

    VálaszTörlés
  3. Jó volt olvasni a kész,evvel teljesnek érzem a vágyaimat megjegyzésed.De kevesen mondhatják ezt el magukról!Gratulálok!

    VálaszTörlés
  4. Imádom Marika hatalmas szemeit, nagyon édes a kiscsajod:-)))
    Húúúú, amit írtál, a szívemből szólt, pont a napokban tudtam meg, hogy a tesóméknál jön a kistesó, azóta ahogy figyelem Emmát, mindig belém hasít az érzés, hogy milyen volt picinek, hogy jó lenne egy pöttömöt (is) ölelni! Nálam most jött el a vágy...

    VálaszTörlés
  5. Csilla! Szerintem nálatok a vegyespáros miatt érzi úgy apa, hogy talán ennyi épp elég, mert ahogy a blogod olvasgatom, meg ahogy ismerlek, a kapacitásodba símán-símán beleférne még egy baba. Biztosan tudom, hogy a legjobb helyre kerülne.
    Engem csak a szórakozásban fog vissza a 4 gyerek, de majd leszek szabadabb is. Csak néha ezt irtó nehéz látni, pláne mikor a meghívások minkdettőnknek jönnek, de folyton csak Viktor megy. Pl. a holnapi esküvőre...
    Szerintem leginkább az ember kapacitása szab határt a sok gyereknek. Egyszerűen érzed, hogy több nem megy. Nem biztos, hogy ez 1-2 gyerek esetében önzőség lenne, szóval nem feltétlenül értek egyet az ötgyerekes mamival. De az tény, hogy a lemondás az elsők között van a listán, amit gyakorolnunk kell:-))

    Adri! Igen, a csajos dolgokat nagyon várom. A hajcsattozást, a copfokat. Majd lesz valaki, akivel nézhetek romantikus filmeket:-DD

    Beáta! Köszi!

    Dorka! Ugye, hogy ugye? Hát Emmád már olyan nagy, hogy már lehet gondolkodni a folytatáson!

    Khamala! Na csak beengedett a rendszerem? Mintha egyszer írtad volna az nlc-n, hogy nem tudsz nálam kommentet hagyni!
    Üdv nálam!

    VálaszTörlés
  6. Hogy megy az idő, mekkora már a kis csajszi! Jó volt olvasni,hogy teljesnek érzed az életed!
    Nekem még nem jött el ez az érzés. Pont a napokban beszéltük Lacival, hogy milyen kár, hogy nem vágtunk bele akkor, amikor még dolgoztam 4 évvel ezelőtt.Most ha akarnám sem tudnék gyereket vállalni,pedig szeretnék.( sajnos)
    2 hét múlva betöltöm a 37-et,szóval egyre szűkösebb az időkeretem. :(

    VálaszTörlés
  7. A sajnos-t 1 sorral feljebb gondold! Bocsi!

    VálaszTörlés
  8. Minden csodálatom a többgyerekes anyukáké!!!
    Marika nagyon aranyos baba (lassan már lánykát kell írnom, olyan gyorsan telik az idő) ;-)
    Na igen, a csurkák, csattok, és ne felejtsük el a királylány ruhákat sem! ;-) De ettől a legaranyosabbak!!!

    VálaszTörlés
  9. Hogy megy az idő! Tündéri ez a pici lány! Miklóskádnak meg jobbulást!

    VálaszTörlés
  10. Nálad mindig olyan érdekes olvasni a babázós dolgokat:) Több ismerősömnek született az ősszel (nem várt) babája (hosszú és hideg volt a múlt tél:)). És a legtöbben már visszamentek dolgozni! Két hónapos babát be a bölcsibe és vissza a munkahelyre. Én ezen teljesen megrökönyödtem, de mint kiderült, egyszerűen ez így megy nyugaton (konkréten Hollandia, Franciaország és Írország a három példa, ami előttem van most). Akivel rendszeresen tartom a kapcsolatot, szegény minden nap sír Facebookon, hogy meg kellett válnia megint a gyerekétől, ő itt ül a munkahelyén, a baba meg idegenek kezében. Két hónapos!!! November végén született! Egy olyan lányról van szó, aki azelőtt buliról bulira járt, közismerten sokat ivott, drogozott (nem csak a könnyű drogok, amik Hollandiában vannak), és most sír a gyereke után. És nincs más választása, nincs semmi támogatás, a barátja egy fizetéséből nem tudnak megélni, a munkahelyét meg elveszíti, ha marad tovább a gyerekkel. A torkom elszorul, amikor ezt látom, teljesen sokkolva vagyok. És ijedt is, hogy rám is ez vár? Akkor hol a babázás öröme? Mikor örülhet az ember annak, hogy kúszik a baba, hogy mosolyog, hogy gagyog? Hétvégén?? Olyan, mintha egy gyárban élne az ember, ahol a gyerek nem a tiéd, csak megszülöd. Mostanáig azon csodálkoztam, hogy mennyire laza a legtöbb külföldi ismerősömnek a kapcsolata a szüleivel, most már kezd világossá válni, miért. Annyira lehangoló ez, de kezdem megbecsülni Magyarországot, amiért olyan emberséges!

    VálaszTörlés