Charlaine Harris: Lidércfény

Egyik nap apa hozta haza nekem az ötödik kötetet. Ez amolyan fájdalomdíj volt azért, mert nem jutottam el sehova a közös programokból és valami örömet akart nekem szerezni. Miután látta, hogy az első négy kötetet szabályosan felfaltam, így hát mikor megjegyeztem, hogy ó de szívesen olvasnám tovább, rögtön intézkedett.

"Az igaz barát nem iszik a barátjából.
Közeleg a telihold. Sookie-nak kevés ideje maradt, hogy felkutassa azt a titokzatos orvlövészt, aki halálos rettegésben tartja a kisváros nem hétköznapi lakosságát. A pincérlány telepatikus képességét is beveti, mindhiába; házát felgyújtják, főnöke az áldozatok, imádott bátyja a gyanúsítottak listájára kerül, miközben a helyi vérfarkasklán új falkavezért választ, és még ebben is az ő segítségét kérik. Véres telihold ígérkezik. "

Nagyon tetszett ez a kötet. Lassanként megbarátkoztam az ezerféle teremtménnyel, szóval már nem zavartak a vérrókák, vérpárducok stb:-DD Egyre jobb Charlaine Harris humora, legalábbis sokat bírtam ezen a történeten vigyorogni is. Asszem rekordot dönt Sookie csókolózás-számban, de egy pasas mellet sem horgonyzik le. Pedig nagyon vártam végig, hogy na majd Eric-kel tiszta vizet öntenek a pohárba, vagy Bill-lel helyrehozzák a dolgot, vagy Alcide-del új vizekre eveznek. De nem. Kár! Mindenesetre a sztori lendületes, öteletes és igazán meglepő fordulatokat tartogatott.