Gyógynövényes RR (6)

Ilyen gyorsan még életemben nem hímeztem meg egyetlen RR kendőt sem. Három nap alatt lenyomtam, a végén éreztem is a bal csuklóm rendesen, úgyhogy most pár nap pihi jön. Mindenképpen el akartam vele készülni a mai napig, hogy oda tudjam adni Mariannak, ha már találkozunk Kolos szülinapja alkalmából. Viktor úgy saccolta, hogy nem lesz kész. Hát ha az átlagos mennyiséget hímeztem volna, akkor tuti neki lett volna igaza:-DD

Most a kamilla volt soron Évi kendőjére. Szerintem az egyik legszebb cserepe ennek a növénykének van. Kontúr nélkül az egész nem nagyon mutat, de szabályosan életre kelt, miután kikontúroztam;) Fotóztam egyben is a hármat. Tudom-tudom előtte nem ártott volna rávasalni, nade akkor ki kell bányásznom a vasalódeszkát az ülőgarnitúra mögül, székre kell állnom a vasalóért... inkább hanyagoltam... Szerintem így is látszik, hogy baromi jól mutatnak egymás mellett a növénykék. Továbbra is utálok francia csomót hímezni. Sosem lesznek egyenletesek nekem. Nade, mire vége lesz ennek az RR-nek, talán belejövök.

Nálam pihen egy másik kendő is, amivel terveim szerint jócskán előre fogok dolgozni:-D Majd mutatom, ha az is készen van.

Lilahagymás pogácsa

Tegnap délután valahogy elkeveredtem Limara oldalára. Nézegettem a recepteket, olvasgattam a hozzászólásokat. Észrevételem szerint, ha valami miatt megvonnak tőlem finomságot, nyalánkságot, akkor rögtön lelkes gasztroblog olvasó leszek. Szóval gondoltam valami fini-fini sósat én is csinálnék este, aztán megláttam a hagymás pogácsák képét. Na, ott elvesztem. Ilyet, de azonnal én is akarok!!! Tegnap este negyed tizenegykor vettem ki a második tepsit a sütőből. Irtó finom, könnyű pogácsa lett a végeredmény. Csak Matyi nem evett belőle, mert furák benne azok az izék. Pedig direkt nem mondtam el neki, hogy az azok az izék hagymák, mert akkor bele sem harap. Okosan annyit mondtam, hogy azok a titkos összetevő kikukucskáló darabkái. A legkisebb pogiszaggatómat használtam, tehát egy darab bőven elfér Karcsi markában. Matyi egyet gyűrt le, én viszont számolatlanul tudnám falni, de majdnem 4 ch egy darab számításaim szerint. Na majd ebédre!

Belinkelem ide Limara oldalát. A receptet én felére csökkentettem tudván, hogy családom nem az a kísérletező fajta az új ízekben, így nem kell rögtön egy nagy kazalnyi pogi. Ja, és örömmel fedeztem fel, hogy bár késő este ettem belőle 4-5 darabot, egyáltalán nem csinált savat a hagyma, pedig Marika eddig nagyon nem csípte sem a sima hagymát, sem a fokhagymát, ha azt ettem. ÉLJEN!!!

Lanarte: Terrace in autumn bloom (1)

Ezt a készletet még anno Viktor választotta, hogy örülne, ha elkészíteném neki. Most elővettem egy kicsit, az utolsó állás szerint 2008. februárjában böktem bele pár x-et. Akkoriban így nézett ki:
A mai állás szerint pedig bővült pár x-szel a fal és készült egy cserepes virág rá (még egy pici fehér hiányzik belőle). Egyébként csodás színei vannak, főképp azért vettem elő, mert tele van szépséges pirosakkal. Igaz arra már nem volt időm, hogy valamelyiket bele is hímezzem, mert most megint RR-ek vannak soron. Egy biztos, ezt a készletet most nem akarom túl mélyre tenni a dobozomba, de ahogy ismerem magam, biztos nem bírom ki, hogy huzamosabban csak egyet öltögessek:-DD

Majdnem hosszú hétvége Ajkán

Matyi névnapi ajándékával, amit a szüleimtől kapott. Mint kiderült, most a suliban az Atlantiszos lego a menő!

Még pár nappal korábban úgy gondoltam, hogy összepakolom a fiúkat és szerda este elindulok Ajkára velük. Így talán csütörtökön elintézhettem volna egy cukorterhelést és egy EKG-t is, és vasárnap friss eredményekkel a kezemben kezdhettem volna a hetet. A hó közbeszólt, nem nagyon mertem indulni, közben amúgy is lebeszéltem Fülöp doktorral egy gyors randit hétfő reggelre az ambulanciára. Hogy miért kell minden második hétfőn kopogó szemmel ülnöm a Nőgyógyászati ambulancián és várnom a doktor bácsimra? Mert kedves háziorvosom továbbra sem csinál 1 órás cukorterhelést. Arról meg ugye ne is beszéljünk, hogy még sosem hallott tesztreggeliről, csak zsömle-tej felállásról rossz cukor esetén. Nade a tesztreggeli egyik legnagyobb lényege, hogy tejet nem ihatok reggel, mert az gyorsan felszívódó szénhidrát. Egyébként ezt irtó nehezen tartom be, világéletemben egy nagy pohár tejet ittam, amióta meg "felnőtt" vagyok, egy nagy tejeskávéval indítottam a napot. Így aztán minden második hétfőn a reggeli hét órás kajám helyett úgy negyed tízkor sikerül bekapnom azt a miniatűr szendvicset, amit a dietetikusok engedélyeznek. Eddig sikerül beszereznem a beutalót, aztán leveszik az éhgyomros vért és utána jöhet a KAJA! Érdemes apró egérharapásokkal kiélveznem a szendvicset, különben úgy érzem, hogy mégmindig farkaséhes vagyok. De szerencsére egérharapásokkal nagyon jól állok:-DD

Nade visszatérve az ajkai kiruccanásunkra. Pénteken Mikit már el sem vittem oviba, Matyit meg elkértem edéd után a suliból, hogy minél hamarabb indulhassunk. Én terveztem, Viktor melóhelye meg közbeszólt. Egyszerűen nem tudott elszabadulni. Kapott fincsi "beosztottakat". Na jó, ez utóbbi szó túlzás, inkább úgy mondanám, hogy bővítették a két fős csapatukat 10 főre, de a nyolc főt neki és korábbi társának kell betanítani. Eddig voltak a tréningek, most jöttek a konkrét feladatok, amivel ki-ki eszéhez mérten gyorsan és ügyesen vagy nyögvenyelősen boldogul. Na ez utóbbiak miatt nem sikerült indulnunk pénteken a tervek szerint. Így mire a csipet csapatot beszíjjaztuk az autóba már igencsak leszállt az este és az estével együtt a köd is. Az uram már vezetett eleget este, de a ködöt még nem próbálta, ha meg ráadásul még az eső is esik nehezítés képpen, az meg aztán igen fincsi. Így valamikor fél kilencre futottunk be Ajkára, Székesfehérvártól egészen Kislődig katasztrófa volt az út, volt, hogy alig ötvennel vánszorogtunk a főutakon.
Én nagyon jól éreztem magam Ajkán. Kellett már ez a kis kikapcsolódás, kiszakadás a hétköznapokból. A gyerekek ellepték a nagypapát, aki most táppénzen van, mertvégre valahára megműttette a sérvét. Elrettentésképp megnéztük a sebét. Lényegében apukám túlesett egy császármetszésen:-DD Még pár hetet otthon lesz, nagyon örülök neki, végre rendesen kipihenheti magát, és mellesleg ő is élvezi a dolgot. Én vittem hímzést, de egy x-et sem öltöttem. Viktor néha-néha előkapta a gitárját. Beszélgetéssel, játékkal, bevásárlással ment el az idő nagyrészt.
Mindenképp meg kellett vitatnunk Matykó problémáját a szülőkkel. Apa szerint legyünk kitartóak és ha kell, akkor kemények. Mama szerint nincs nagy gáz, szerinte ő dettó ilyen volt, mint Matyi és mégis ember lett belőle. Mára persze kiderült, hogy Matyit már elkönyvelte mindenki locsifecsinek. Volt egy feladat a suliban, hogy nevekkel kellett mondatot alkotni. Hát pechjére a Mátyás is a nevek között szerepelt és az egész osztály róla írta a következőket. Két példa csak:
1. Mátyás folyton beszél az órán.
2. Örülnénk, ha Mátyás nem beszélne annyit.
Matyi szerint az élmény, hogy szembesülhetett önmagával nagyon megalázó volt és nem értette, hogy miért nem veszi észre senki, hogy mennyire próbál megjavulni az elmúlt egy hétben. Mondtam, hogy legyen kitartó és még kitartóbb, hiszen egy év fecsegését kell helyrehozni, ami nem egy hetes meló, hanem hónapok kemény munkája lesz.

A szüleim szerint Karesz nagyot fejlődött mind beszédben, mind játékban. Lényegében Öcsivel akár már beszélgetni is lehet, csak olyan témát kell felvetni, ami őt is érdekel. Mindent mond, mindent utánoz. Ja, és ma éjszakára véletlenül nem kapott pelust. Reggelig tök tiszta maradt, akkor pisilt be, mikor megitta a reggeli tápiját. Monstanában éjszaka nem kelt (ezt gyorsan lekopogom), amiért irtó hálás vagyok, hiszen magam miatt amúgy is ki kell mennem pisilni és mostanában egyre nehezebben alszom vissza, mert a felszedett kilóim miatt zsibbad a csípőm mindkét oldala. Ma mázsáltak a diabetológián, végre nem híztam két hét alatt semmit, sőt egy kicsit csökkent a súlyom. Összességében eddig 7 kiló van rajtam a kezdősúlyomhoz képest. Tudom, hogy ezzel nem kéne sokat foglalkoznom, de hiú vagyok... egy kicsit...

Voltunk húgoméknál is. Csak tesóm volt otthon Misivel, Tamás az egyetemen üldögélt, folytatja a megkezdett tanulmányait egy év halasztás után. Gyerekek nélkül mentünk, egyrészt azért, mert Karcsi aludt, másrészt azért, mert Miki és Matyi nagyon ráharaptak Matykó névnapi ajándékára, amit épp akkor kapott meg szüleimtől egy rövid névnapi ünneplést követően. Húgom mondta, hogy nem is gond, hogy a gyerekek nem jöttek, mert Misinek elég rossz napja van. Ő is minden frontot megérez, nyugtalan lesz tőle, ha meg még a közérzete sem az igazi, akkor egyébként is nehezebben bír vele a Tusi. Hihetetlen, hogy mennyire ismerik Misi minden rezdülését. Mi Viktorral azt hittük, hogy Mihályka a játékait nézegeti, közben Tusi mondta, hogy egy enyhébb görcse van. Én észre sem vettem volna...
Megvitattunk pár dolgot és örömmel tapasztaltam, hogy bár én is sok hülye gondomról panaszkodtam, mégsem az enyémek idegesítették Tusit. Vagy ha mégis bosszantották, nem annyira, mint azt én gondoltam. Sokat kombinálok, rágódok dolgokon, anyámtól örököltem, na... Szerencsére nálunk minden nő ilyen a családban, tehát elég jól megértjük egymást és hamar levesszük, hogy ki mit miért csinál. Szegény pasik körülöttünk!:-DD
Tusi mondta, hogy néha hetekig nem jut ki a lakásból. Én legalább a suliba, oviba minden nap kötelezően eljutok és egyre több emberrel beszélgetek. Már összetegeződtem a másik boltos csajszival is, gondolom ő is rájött, hogy bár a fiúk össze-vissza kóricálnak a boltban, sosem lopnak. Csak érdekességképp jegyzem meg, hogy miután én itthon minden nap csak a kisboltban veszek tejet, kenyeret, felvágottat, hihetetlenül élveztem, hogy szombat délelőtt Ajka legújabb Sparjában vásárolhattam be. Szabályosan tobzódtam a boltban, hihetetlen nagy volt a kínálat és találtam olyan újfajta Lipton gyümölcsteát, amit reklámoznak. Vettem is belőle 3 fajtát, mert itt nálunk nincs a boltban;)

Viktorral is sokat dumáltunk hétvégén, főleg a kocsiúton. Fiúknak benyomjuk a Regélőt kazettán és akkor dumálhatunk bármiről, mert nem hallják. Szerinte van olyan félreértés, amit érdemes tisztázni és van, amit nem. Van, amit érdemes elmagyarázni, és van, amit az idő amúgy is megold. Sok kérdésre csak személyes beszélgetéssel kaphatunk választ, írásban néha a lényeg elsikkad, vagy a másik fél mást ért szavaink mögött, mint amit mi szeretnénk...

Hétfőn délelőtt elfutottam kereteztetni a Miki babaköszöntőjét és a Nora Corbett tündéremet. Nagyon fáradt volt a keretezős csajszi, de lelkesen segített kiválasztani a keretet. Szerinte én túl sötét színekkel gondolkoztam, így aztán az ezüstös-füstös keretet végül valami csillogósabbra cseréltük a legfrissebb keretei közül. Így árat még nem tudott mondani, majd hív telefonon és ha nagyon drága, akkor újratárgyaljuk a dolgot.
Itthon Júlia vigyázott Karcsira addig. Ebédre értem csak haza, addig rendet rakott nálunk és porolgatott. Úgy tűnik Karcsi csak engem nem hagy levegőt sem venni, még főzni is nehezen enged el. Dumálgattunk, kávéztunk, még amíg egyben vagyok összehozunk egy családos közös kajálást, mert van egy nagy adag fagyasztott vaddisznóhúsa a fagyasztójában. Nyami!

Ma reggel meg a szülésznőmbe, Juditba futottam bele a kórház előtt. Rémesen fáradt volt, nagyot köszöntem neki, de látszott, hogy nem is fogja ki vagyok.

Mirabilia: Queen of Peace (2)

Kész vagyok a DMC részével, nameg azt a minimális Kreiniket is beleöltögettem. Most jönnének a gyöngyök, de tapasztalnom kellett, hogy túl nagy a hasam, a régi technikával nem tudom gyöngyözni. Még ha lesz időm, akkor kipróbálom úgy, hogy a keret egy része a hasamon, a másik fele az asztal szélén. Így szabad lenne mindkét kezem, hogy a láthatatlan cérnát használhassam.
Most egy kicsit a magam kedvére öltögetek egy Lanarte készletet, közben jártatom az agyam, hogy az Éva Kézimunka akcióján valamit beszerezzek, még nem döntöttem el:-D
Jövő héten jöhetnek megint az RR-ek.

Miki és a sziszegők

Próbáltam jó felvételt készíteni. Ilyen lett. Egyébként ennél jobban is megy, csak itt nagyon izgult Miklóska. De még így is érezhető a fejlődés szerintem. A régebbi videóknál van több ének versike, ahol lehet nézelődni a korábbi szörcsenő-fröccsenő sziszegők között (pl. Anyák napi vers)
Most már elvileg nagyon szépen megy az Sz, C, és Z betű. Mára minden S-ből Sz lett, de állítólag így normális, és kicsit ki is nyújtja az Sz képzésénél a nyelvét Öcsi, de még megengedett. És mivel a két kicsi jobbról balról ül mellettem, ha logopédusozunk, azt vettem észre, hogy Karcsi is sokkal szebben ejt bizonyos hangokat a sziszegőkből.

Matyi

Ígértem, hogy megírom Matyi fiunkkal a gondunkat, most jutottam csak el idáig. A hétvégét a gyerekek bánatára apával tespedéssel töltöttük, mert mindketten elég cefetkésen voltunk. Gondoltuk, ha eléggé kipihenjük magunkat, akkor talán könnyebben fog menni ezen a héten a meló és az itthoni mókuskerék is. Már alig taknyolunk, nekem egy picit még mindig rossz a torkom és a hangom kezd el-eltünedezni, úgyhogy eszegetem a pemetefű cukorkát, hátha valamit segít. Egyébként jól vagyunk. Miki oviban, Matyi suliban, a hó tegnap látványosan olvadni kezdett.

Köszönöm mindenkinek az előző bejegyzésemnél a kedvcsináló sorokat. Jól esett! Tudom, hülye dolgokon tudok problémázni és rosszkedvűsködni, de nagy átlagban minden télen utolér egy ilyen "rossz-passz adag", amit nem tudok kivédeni. Csak annyit tehetek, hogy felállok és megrázom magam és folytatom ott, ahol abbahagytam és próbálok a kisebb dolgokban több örömöt lelni egészen addig, amíg ki nem süt a nap.

Az első jókedv adagot a sikeres fánk sütés hozta meg. Szerintem egyre ügyesebben tudok sütni és néha magam is elcsodálkozom azon, hogy képes vagyok kaja-ügyileg egy öt tagú családdal megbírkózni. Itt most nem a mennyiségeken van a szó, hanem inkább azon, hogy egyetemre menvén főzőtudományom a zacskóslevesre és a virslire korlátozódott nagyjából. Most meg fánkot dagasztottam és sütöttem a fiúk kívánságára, és zabálták. Vasárnap estére egy kivételével mind elfogyott. Csatolok egy fotót bizonyításképp, hogy tényleg elkészültek a fánkok. Itt még nincs rajta se porcukor, se lekvár. A sütésben Viktornak be kellett azért egy kicsit segíteni, mert aza elején van öt darabot jól megégettem és kezdtem pánikolni:-DD
A fotó persze ismét amolyan Dórás. Nulla kompozíció, csak gyorsan lencsevégre kaptam, de nekem tökkkkkéletesen megfelel.
Naszóval Matyi. A legnagyobb gond az vele a suliban, hogy szemtelen és folyton beszél. Nem csak szünetekeben dumál bele mindenbe, hanem az órán is, és sajna már olyan méreteket ölt a dolog, hogy a tanító néni szerint zavarja a tanítást. Nem egyszer közli, hogy gagyi, amit épp tanulnak, és ha az aktuális feladatot megoldotta, akkor beszélget és másokat szórakoztat, mert neki már nincs "dolga". Az ilyenkor a figyelme lekötésére kapott szorgalmi feladatokkal nem foglalkozik, mert saját elmondása szerint minek, hiszen azt is tudja.
Enikő néni szerint Matyi zavaróan rendetlen, folyton kupacokban állnak a könyvei, szanaszét vannak a cuccai, a padjába semmit sem lehet beletenni, mert fullon van. Ha bármiért számon kérik, rögtön hárít, a hibát másra keni (főleg rám). Ha hiányos a felszerelése, hiányos a házija, az mindig az én hibám, mert nem ellenőriztem le. Február elején kezdték meg az új rendszert, vagyis minden nap be kell pakolni és suli után hazahozni a cuccot. Korábban a napköziben maradt minden, csak a tolltartót és az üzenőt hozták haza, a házi feladattal sem volt itthon semmi, max. olvasni kellett. Idén Matyi hétfőn és szerdán jár focira, kedden és csütörtökön szolfézsra. Így általában nincs ideje a házit megcsinálni a suliban. Itt nem kell arra gondolni, hogy órákat kell görnyednie a könyvek felett, hanem max. egy fél óra feladat, amit villám gyorsan le tudna zavarni. Én itthon elküldtem tanulni, hamarosan jött, hogy minden kész. Este vagy rossz esetben reggel bepakoltunk közösen. Múlt hét közepén már a hatodik megjegyzést írtam alá az üzenőjében, hogy nem volt ez vagy az a könyv, vagy hiányos volt a házifeladat. Jó, a házi ellenőrzésének elmaradása tényleg az én saram, de hihetetlennek érzem, hogy az okos kölyköm ne tudná végigzongorázni, hogy miből mit is kell megcsinálni, ha még ráadásul a lecke füzetbe mindent fel is írnak. Szorgalmit nem csinál sosem, mert szerite felesleges. Én meg erre nem akarom kötelezni, mert tanulja meg, hogy ha nem csinálja meg, akkor ne számítson ötösre. Tőlem kaphat négyest, lehet rossz és trehány, de akkor legyen mellé tökös srác is, aki vállalja a hülyeségeit, nem sumákol és nem hárít folyton. Na meg egyébként nem árulkodik és nem jár folyton pisilni...
Nade visszatérve a házira, most minden este leellenőrzöm és még sosem volt készen semmi teljesen!!!!! Mindig van benne valami kis bibi, ami kimaradt. Szóval ez kell.
Bepakolás. Leszámítva azt, hogy Matyi irgalmatlanul rendetlen a dolgot nehezíti az is, hogy többször arra hivatkozik, hogy egy-egy füzetet beszedtek, vagy benn kellett hagynia a könyvet stb. Így esett meg, hogy én könnyedén elfogadtam ezt a magyarázatot arra, hogy valamelyik felszerelése hiányzik, aztán délután meg ott figyelt az üzenőben a hiányjel, hogy szépen írjam alá, hogy már megint nem volt füzete-könyve. Feltúrtam Matyi szobáját. Három helyen tartotta a sulis cuccait: 1. a földön (anyja fia, de én a legnagyobb káoszban is tudtam, hogy mit hol keressek), 2. az asztalon minden egyéb mással keverve, 3. a fiókja mélyén. Helyzetet rendeztem, bepakoláskor mindent bevasalok, ha kell kiabálok is.

Enikő néni mondta, hogy magatartásból és szorgalomból is Matyi egyre inkább a közepes felé csúszik, és a legfurább az, hogy egyébként meg minden tantárgyból maxot teljesít. Értelmes kiskölyök, a kérdései kifejezetten arra utalnak, hogy tök fogja az anyagot. Minden érdekli, ami a fizikával, kémiával, csillagászattal, matekkal kapcsolatos. Velem így elég nehezen tud beszélgetni az okos-dolgairól, hisz sikerült megtalálnia azt a részt az érdeklődési körömben, ami nagyjából a nulllával egyenlő. Általában a "kérdezd meg apádat erről, mert én ezt nem tudom és soha nem is érdekelt" választ szokta tőlem kapni. A múltkor pl. a hangyasav képletével nyúzott az utcán... és ehhez hasonlókat tessék elképzelni. Húrelmélet, relativitás elmélet és hasonlók kötik le még a kvazárokon, a bolygókon és a különböző univerzumokon kívül. Vagy erről lehet vele beszélgetni, vagy nagyjából semmiről és a suliban megvan a kis kör, akikkel együtt ezeken a dolgokon agyal.
Közben meg olvas, mint egy kis moly. Most jutott el abba a korszakába, amikor könyvet kér ajándékba. Hihetetlen tempóval, másfél nap alatt elfogyaszt egy kb. 150 oldalas regényt. Asszem el kéne vinnem könyvtárba.
Esküszöm, hogy nem egy kis tudóst akartunk nevelni, hanem egy gyereket és mai napig nem értem, hogy Matyi érdeklődése 8,5 évesen hogy indult el ebbe az irányba, de néha őrjítő. És hülyét kapok, ha még az efféle önbizalmára rátesznek azzal egy lapáttal, hogy milyen okos kisfiú. Ugyanis ezt rengetegszer a füle hallatára szokták mondani. Ő így is kezeli magát, hogy ő egy átlagon felül okos kissrác. És én vagyok a gonoszanyu, aki a szarvait le kell hogy törjem, mert miközben (tényleg) okos, a szociális érzékenysége nulla, a rendetlensége már az agyamra megy, csak és kizárólag akkor segít, ha ráparancsolok és néz rám nagy kerek szemekkel, ha bármit számon merek kérni, vagy dohogok olyan egyszerű dolgok miatt, hogy be akarja velem köttetni a cipőjét.
És közben aggódom azon, hogy hiába állítja, hogy nagyon várja a kistesót, valahol a lelke mélyén a puttonya csordultig van már a sok tesójával és azzal, hogy folyton anya kéri valami segítségre, mert egyedül nem boldogul. Mindig arról beszél, hogy de jó lenne egy közös program csak vele. De az nem jó program, hogy eljön velem a Camponába és megvesszük közösen neki a töltőtollat, amit kértek, hogy mindenki vigyen be a suliba. Pedig tudná, hogy akkor beülnénk sütizni,vagy innánk egy kólát és buszoznánk és fognám a kezét és még a kvazáros hülyeségeit is meghallgatnám. Az ilyen program csak Mikit tudja boldoggá tenni, nameg mostanában Kareszt. Neki múzeum kell és csillagvizsgáló. De ez hétvégén egy egész délután. És akkor még ott van Miki és Karcsi, akik szintén igénylik a foglalkozást és törődést.
Úgy döntöttem, hogy minden hétvégén, amikor itthon vagyunk és nem tudok csak Matyinak programot szervezni, akkor elhívjuk egy-egy osztálytársát. Szerintem mi már nem vagyunk a megfelelő szórakoztatók legidősebb fiunknak. Ilyen korban már mi is folyton szomszédoltunk és jöttek a kishaverok. Csak a baráti társaságban sehol de sehol nincs Matyival egyidős fiú, a házról meg ne is beszéljünk...
Ja, és ami még nehéz. Ha úgy érzed, hogy jó fej vagy és társasozol vagy leülsz olvasni, alkotni a Matyival, akkor ha vesztésre áll, kiszáll a játékból, ha Miki csatlakozni akar, akkor már egyáltalán nem vonzó a közös program. Ja, és sosem vevő semmilyen alternatív megoldásra. Jön pl, hogy társasozzunk. Oké, nyomjunk egy menetet, mondjuk neki, hogy hozza a Metrót, a Carcassone-t. De nem, ő a leghosszabb játékokat szeretné, amihez még Karcsi alvásideje sem elegendő. Nameg ha vesztésre áll, rögtön feladja a harcot... Nekem minden nehezebb játékhoz van egy butított verzióm, amivel elhet gyorsan haladni. Viszont Matyi már tud olvasni és ismeri a játékszabályt, így a gyorsított verzióimra egyáltalán nem vevő:(, nameg ott van nehezítésképp, hogy Miki is be szeretne állni játszani.

Biztos lenne még ezer dolog, amit elmesélhetnék. De már nincs kedvem többet írni, mert csak azt érzem, hogy rossz lesz tőle a kedvem. Tökéletes egyke lenne Matyiból, én meg csak egy tökéletlen anya vagyok, aki sokszor aggódik azon, hogy valamit rosszul csinál.

ui: A töltőtollat Mikivel kettesben vettük meg hétvégén a Camponában. Matyi a füle botját sem rezdítette, mikor mondtam, hogy neki megyünk vásárolni. Itthon maradt abban a reményben, hogy számítógépezhet. Mivel ezt apa nem engedte, másfél órán át látványosan unatkozott.

Jelentkezem

Nem nagyon van kedvem írni. Mostanában nem vagyunk túl jó passzban, sem én, sem Viktor és úgy tűnik a gyerekek sem. Úgy nagy általánosságban mindenki taknyol és torokfáj. Én vasárnap kezdtem érezni, hogy nem minden oké a torkomban. Nagyjából minden szabadidőmet alvásra fordítottam, szóval a Mira nénim semmit nem haladt, a Tildás készítendő dolgaim állnak, a kórházi melóval lasabban haladok, de azért haladok. A kötelezővel megvagyok, vagyis Matyi varázslójelmeze elkészült, ma már abban fog délután szerepelni.
Miki is debütált tegnap az oroszlánjelmezben. Viktor elfelejtette kitenni a logopédiai foglalkozáshoz a füzeteket a táskájából, így visszament az oviba. Mikit zokogva lelte a teremben, mert a többi gyerek letépte a farkát. Szerencsére Erzsi néni tűt-cérnát ragadott és felvarrta a farkat (aznap még egyszer megtehette ugyanezt), így Miki lelkivilága helyrebillent. Oroszlánként ment Eszter nénihez logopédusozni és engem is így fogadott délután. Mellesleg bepillantottam a terembe és az összes kislány rózsaszín habos tündér volt... Miért?

Karcsival itthon küzdünk. Játszuk a "melyikőnk az erősebb akaratú és kitartóbb" játékot. Hát mit ne mondjak, mostanában elég sokat álldigál gondolkodva a kuka mellett a gyerekszobában. De már ő is tudja, hogy akkor garantáltan veszít, ha gondolkodásra kerül sor, mert ha rosszalkodik, már mondja is, hogy: Nem kell kuka!!! Mostanában nagyon sokat olvasok neki, meg éneklünk ezerrel. Kedvence a Barátságos harapófogó Marék Veronikától. A napi x elolvasáson kívül az esti mese is ez kell, hogy legyen. Karesz megint nem eszik, van, hogy bele sem szagol az ebédbe, csak közli, hogy csicsikálni megy. Nekem ehhez már nincs cérnám, olyankor megbontok egy babajoghurtot és mehet aludni. Egyébként alapban mindenre nemet mond, néha rémesen fárasztó. Közben azért jelzem, hogy zabálnivaló kiskölyök és irtó sokat dumál, ja és tegnap az első pisi belecsorgott a bilibe. Eddig két fiam lett szobatiszta, mindegyik rém büszke volt az első alkalomra. Kareszt baromira nem hatotta meg a dolog,még az sem, hogy én mennyire örültem.

Miki tornáját nagyjából feladtuk Viktorral. Úgy érzem, hogy mindketten kellőképp fáradtak és motiválatlanok vagyunk az utóbbi időben. Miki mondta is, hogy be fog minket árulni Julianna néninek, hogy nem csináljuk rendesen a tornát. Szerencsére a gyerek ügyes, így a kontrollon jól szerepelt a héten. Julianna néni megint nyomta, hogy csoportos torna kéne Mikinek. Hetente 1x kéne délután háromra vinni ki az Árpád híd lábához. Ha feltalálnák a teleportot, komolyan vevő lennék rá, de számomra ez kivitelezhetetlen. Egyrészt Karesz alvásidejében van totál, másrészt Matykóért négyre kéne mennem a suliba, harmadrészt lassan már be sem férnék a volán mögé és amilyen szétszórt vagyok az utóbbi időben, nem is szívesen vezetnék a budapesti frankó kis forgalomban. Javasoltam, hogy ősszel térjünk vissza a témára, nemtom, hogy Viktor tolmácsolta-e ezt az üzenetemet. Megbeszélni szinte semmit nem tudunk, egyrészt azért, mert mikor hazajön lerohanják a gyerekek a csip-csup dolgaikkal, épp csak a legszükségesebbeket beszéljük meg, aztán vacsi, fürdetés, és utána sokszor csak nézünk, vagy én elmegyek aludni. Emlékszem, hogy anno Lídia nénivel volt egy napunk, a kedd este, amikor mindig jött. Én bementem Viktor melóhelyére és beültünk valahova kávézni, teázni, közben mindent megbeszéltünk, amit kellett. Most ugyanerre lenne szükség, mert túl sok dolog elsikkad és sok dolgot nem tudunk kibeszélni magunkból.

A héten voltam diabetológián. Jó lett a cukrom, hat alatti. Pedig múlt hétvégén már zabálási rohamom volt. Egy idő után szabályosan fáj, a cukorhiány. Így aztán nekiláttam péntek este, amikor már a puttonyom csordultig tele volt mindenki nyűgjével csoki után kutatni. Semmi sem volt itthon!!! Csak két tábla diabetikus csoki, de az meg nem kellett, hisz a lényeg, a cukor hiányzott belőle. Végül a fiúk m&m's csokigolyóit zabáltam és gumicukrot, meg banánt és amit a hűtőben szimpatikusnak találtam. Szabályosan, mint menzesz előtt. A srácok is hamar rájöttek, hogy jobb, ha békén hagynak, mert mindenre csattantam. El is mentem hamar lefeküdni, mert éreztem, hogy káros hatással vagyok családomra. A zabálhatnékom már elmúlt, de a rossz kedv megmaradtés a torokfájás sem segít a helyrerázódáson. Fáradt vagyok, eszméletlen hosszú ez a tél, rühellem a havat. És gyűlölöm, hogy mindenhonnan az folyik, hogy hogyan ünnepeljük párunkkal a Valentin napot. Nem adok sokat erre az ünnepre, mert nekünk nem ünnepünk, de akkor is vérlázítónak tartom, hogy írják, hogy: "Ha nemrég voltatok moziban és tavaly is vendéglőbe mentetek, akkor itt van pár tipp az ünnephez..."
Három filmet szerettem volna mostanában megnézni. Szerintem egyiket sem fogom. Az első helyen az Avatar állt a fantázia- és látványvilága miatt. És volt még két Meryl Streep film, az egyikben egy amerikai háziasszonyt alakít, aki nagy áttörést hoz a konyhaművészetben, a másikban meg Alec Baldwin a párja és egy filmvígjáték. Már meg sem nézem a neten, hogy mikor és hol vetítik a filmeket. Nincs értelme. Ja, mert telhetetlen vagyok és Viktorral szeretném megnézni a dolgot, nem egyedül.

Hétfőn elblicceltem egy szülőit. Egyrészt algopyrinnel felszerelkezve mentem a fiúkért, hogy bírjam a kiképzést, másrészt mert nem tudtam hova lepasszolni őket. Sok hasznos dologról volt szó, már utánaérdeklődtem Zoli anyukájánál. Másrészt kicsit elfacsarodtam azon, hogy minden sok-sok pénzbe kerül. Lesz kötelező erdei iskola áprilisban Matyiéknak. Hát igen, az ilyesmi csak Ajkán ingyenes (ahol kéznél van az erdő), mert itt a négy nap három éjszaka laza 16 ezret kóstol. Aztán suli befejezése után közvetlenül lesz majd az osztálytábor, ami szintén fizetős, úgy 20 ezer körül lesz. És itt még csak egy gyerekről beszélünk! Még szerencse, hogy a többinek nincs se tábor, se semmi, mert akkor ez a majd negyvenezres összeg felszorzódik majd még párral. De nem panaszkodom, mi akartunk sok gyereket és amíg bírjuk, addig igyekszünk is megadni nekik, amit tudunk. És hát nagy szerencse, de ezt még bírjuk, de rossz volt látni Zoli anyukáján, hogy ő a nyári tábort komolyan fontolgatja, hogy sajnos nem engedi a fiának.

Aztán tegnap volt még egy frankó beszélgetésem Enikő nénivel legidősebb fiunk iskolai magaviseletéről és szorgalmáról. De ez majd egy másik bejegyzés témája lesz. Annyit előljáróban, hogy rém szarul éreztem magam miatta, lényegében be akartak hivatni a suliba, mert gondok vannak Matykóval.

Lakásunkat egy hete hirdettük meg. Még nincs érdeklődő. Engem nem lep meg, szerintem Viktort sem. Minden nap kétszer nézem, hogy Váliéknál még eladó-e az a lakás, amit mi szeretnénk.

Mirabilia: Queen of Peace

Hát nekiálltam ennek is. Még valamikor decemberben betáraztam hozzá a cérnákat. Vannak benne csodaszép élénk színek is, de persze egyik sem a ruhájában. Azért csak lenyomtam ezt az uncsi galambszürkét és árnyalatait, ez is bekerült a nem szeretem színek mellé, ahol már ott leledzik az ecrü és a barna.
Örömmel jelenthetem, hogy ez a néni is vastagon van szórva gyönggyel. Szóval szép lesz és jó munkás;)
Remélem két hét múlva mutathatom majd teljesen készen, most úgy érzem, hogy elég jól haladtam eddig vele.

Hosszú-hosszú január

Egy kicsit minden évben tartok a téltől, amióta gyerekeim vannak. Általában a hosszú hideg és korai sötét nem kedvez sem a jókedvemnek, sem a kitartásomnak gyerekezés terén. Most meg ugye extrán hamar tudok pattanni mindenre, folyton olyan messzinek érzek mindent, hogy egyszer végre talán eljön, csak a szülés napja, május 15 közeleg kitartóan és gyorsan. Egyébként nem volt különösebb tervem semmi, amit szülés előtt meg kéne csinálni. Majd kimosom a kisruhákat, amiket el kéne hozni Ajkáról a szüleimtől, meg összepakolni a kórházas cuccot, aztán lesz ami lesz, utánam az özönvíz.

A mama sokszor mondogatta, hogy a január az év leghosszabb hónapja. Hát ez a január most tényleg ilyen lett. Valahogy a fizunap is olyan lassan köszöntött be és annyi dolgot meg kellett volna venni. Végül megvettük persze, csak így bele-belecsipegettünk a spórolt pénzbe, nade majd februárban visszapótoljuk:) Nézzük optimistán!
Idén ez a sok hó!!! Komolyan már herótom van tőle. Ha megint esik, akkor sikítok. Szerintem a fele embernek gőze nincs arról, hogy milyen rohadt nehéz egy babakocsit hóban tolni az oviig, aztán a suliig, aztán haza. Tegnap már komolyan fontolgattam, hogy Fehérvári út ide vagy oda, forgalom ide vagy oda, én kimegyek az útra a babakocsival, mert ott legalább lehet haladni.
A fiúk persze élvezik a dolgot, nagyot szánkóztunk a hétvégén. Csak én fáradok el hamar, meg átázik a csizmám meg fázok. Na jó, még Karcsi is utálja egy idő után, mert neki is fázós a keze meg a lába. Anyja fia.

Nagyon-nagyon várom a tavaszt. Őszintén vigyorogtam, mikor a naptárt tegnap átlapoztam februárra. Mindjárt itt a névnapom. Meg is kaptam előre az ajándékom, mert végre ellátogattam a Meseboltba. Igaz, a két fontos dolog, amiért mentem, az nem volt: töltőanyag a bábukhoz és Tildás könyv(legújabb). Így hát vettem csodaszép anyagokat és egy nagy vég fekete alapon csillagos karácsonyi anyagot Matyi varázslópalástjához. Idén ugyanis varázsló szeretne lenni. Miki meg oroszlán lesz, neki vettünk egy jelmezt a Regióban, amit reményeim szerint még két másik gyerekünk is fog majd tudni hordani. Naszóval szép kis összeget otthagytam a boltban, igazából Matyi palástja nyomta meg a számlát szépen rendesen, de nem gondoltam volna, hogy az akciós anyag ennyibe kerül... Aztán mivel a Mama kérdezte, hogy mit is kérnék, rögtön eszembe jutott, hogy a netről megrendelem a Tildás könyvet. Szóval a szüleimtől meg azt kapom. Szép az élet, kerek minden! Csak süssön sokat a nap és lehessen végre kinn lenni úgy egy órát, hogy ne fázzak, mint a fene. Ezt a zöld kordbársony kismamanadrágot többet nem akarom felvenni!!!

Ma reggel itt volt az ingatlanos csajszi az Otthon Centrumtól. Végül csak úgy döntöttünk, hogy meghirdetjük a lakást és lesz, ami lesz. Én ragaszkodtam ahhoz, hogy legyen közvetítő (bár borsos árakkal dolgoznak), hogy egyrészt ne engem zaklassanak folyton a telefonokkal, másrészt szűrjék meg, hogy ki is jön el megnézni a lakást, nameg hogy ne legyek egyedül a srácokkal, mikor valaki érdeklődő jön. Én már nagyon bizalmatlan és félős tudok lenni. Indulunk egy kezdő árról, aztán meglátjuk. Ha elmegy a lakás, akkor örülünk és lépünk tovább, ha nem megy el, akkor maradunk és átbeszéljük az árat. Fura érzés az egész! Szeretem ezt a lakást, kicsit fáj érte a szívem, de tényleg kinőttük. Nagyon kinőttük. Mindenesetre most irtó jó körülnézni, mert csodás rend van. Nagyjából, mint karácsony előtt;)

Hímzek is. De valahogy ebben sem vagyok most olyan igazán toppon. Folyton azon jár az eszem, hogy mit kéne csinálni valami mást, pedig szeretem azt is, amin épp munkálkodom. A Queen of Peace Mirás nénit öltögetem, még eléggé csak egy kis kezdemény, remélem péntekre majd jobban mutat. De ezer mást szeretnék hímezni, és közben a blogokon újabb és újabb szépségeket látok, amiket én is akarok. Áááá, nem kéne annyit ácsingóznom.