Gyerkőceim életkora

2011. június 19., vasárnap

Gyerektéma

Anikó barátnőm múlt héten szerdára volt kiírva a negyedik gyerekével. Lányt várnak ismét, Fruzsina lesz a neve, csak valahogy még nem akar kibújni a mamája pocakjából. Annyit szivattam azzal, hogy nem bírtak nevet találni a gyereknek az urával. Biztos gáz, de nekem amint egy született, rögtön tudtam, hogy mi lenne a következő neve. Matyi ugye Marika lett volna, ha lány. A Miklós név is nagyon hamar megvolt, ő viszont Júlia lett volna. Karcsi neve sem volt kérdés, ő is Mária lett volna. És a sor végén a Mária név mellett fej-fej mellett futott a két nagypapa neve, Ferenc és Dezső. Ha lenne ötödik, akkor ebből a kettőből választanánk nevet a fúnak, vagy mindkettőt megkapná. Naná, hogy én a Ferencre szavaznék kapcsiból:-DD Ha lány lenne, akkor meg Júlia lenne. Nem tervezünk ötödiket, de mégis lenne neki neve. Anikóék meg vagy 7 hónapig vajúdtak a Fruzsinán:-DD Volt, hogy sms-ekkel bombáztam, amiben idióta neveket küldtem, hogy mit adhatnának a 3. leánygyereküknek.
Egyébként érdekes módon egy ici-picit irigykedem arra, hogy bármikor szülhet. Olyan jó lesz neki, hogy egy olyan kicsivel babázhat megint. Na majd megyek minél hamarabb, hogy megfogjam egy percre a kicsijét. Furcsa érzés lesz, ha már nem lakunk itt, hogy ritkábban fogunk találkozni. Szerettem, hogy annyira egy húron pendülünk gyerekezés témában. Ötödiken már ők sem gondolkodnak, de nem kiabálom el.

Olvasgattam a Praktikák sok gyerekkel egyik bejegyzését a hülye kérdésekről. Nálunk van még egy tuti kérdés, biztos a kortalan fejem miatt (legalábbis családom szerint kortalan).
-Mind a magáé?
Általában gratulálnak az idősebbek a négy gyerekhez, a fiatlabbak meg megkérdezik, hogy hogy bírom. Én általában azt mondom rá, hogy hol könnyen, hol nehezen. Most épp megint az utóbbi szakaszban vagyok, egyszer majd azt is megírom, amikor a könnyű szakaszban vagyok. Arról ugye nem írok, mert az magától értetődő. Annyi helyen olvasom, hogy olyan könnyedén mennek a napok a sok gyerekkel. Csak nekem vannak amolyan komolyan nehéz időszakjaim, amikor folyton türelmelen vagyok, amikor extrán sokat kiabálok, amikor utólag folyton bocsánatot kérek, vagy próbálom magyarázni az aprónépnek, hogy mi a bajom? Mindig csodálom mások energiáját (pl. Rusyét), akik sokat kézműveskednek a gyerekekkel, folyamatosan programokat csinálnak és minden könnyedén megy nekik. Néha rossz anyának érzem magam, mert elküldöm őket, hogy játszanak együtt, hogy kicsit hagyjanak leülni. Mert ugye most még odajönnek, most még akarják, hogy játszak velük... Sokszor mondjuk Viktorral, hogy két év múlva már könnyebb lesz, majd ha nem lesz pelusa Marikának, majd ha ovis lesz a legkisebb is... És mi van, ha folyton várjuk azt a pontot és emiatt valamiről lemaradunk? Aztán rájövök, hogy a napomból azt az időt, amit fenn vannak nagyrészt csak velem töltik a kicsik, szóval nem maradok le semmiről, csak meg kell találnom minden napban a szépet. Néha elcsípem a pillanatot, máskor szerintem az sem segít, ha fenékbe rúgna az a perc.
Nade a múltkor tényleg utolért és utána meg magyarázhattam, hogy miért szipogok:-D Pedig csak annyi volt, hogy elmentünk fagyizni. Karcsi mindig csokit kér, Miki sárgadinnyét, Matyi folyton variál, Marika meg azonnal követeli enyhe sikításokkal a tölcsérét. Aztán körbeültük az asztalt kinn a teraszon a cuki előtt és ment a hülyeség folyamatosan. Én meg csak hallgattam és figyeltem őket és éreztem, hogy milyen jó, hogy itt van nekem mind a négy, és hogy még mondják, hogy szeretnek. Na jó, Matyi már nem, de irtón tud bújni.

Na innentől jön a női téma, úgyhogy a férfi olvasók (már ha van egyáltalán olyan) menjenek inkább kávézni. Eddig teljesen magától értetődő volt, hogy jöttek egymás után a gyerekek. Zavar a tény, hogy manapság meg azzal kell foglalkoznom, hogy mit tegyek, hogy ne legyen több. Marika is ennél a kérdésnél érkezett. Nem bírtam dönteni, hogy milyen módon védekezzünk hatásosan. Fülöp doktor várta, hogy eldöntsem, jöhet-e a spirál vagy sem, én meg jelentkeztem, hogy terhes vagyok. A népi módszerek nálunk nem jönnek be. Mindössze Miklóska volt tervezett gyerek, azt hiszem ez sokat elárul;) Főnököm megkérdezte, hogy nem tervezem azt ha már ilyen sok gyerekem van, hogy elkötetem magam. Nekem ez olyan furcsa kérdés, meg maga az eljárás is olyan drasztikus. Nem mintha fel lennék csigázva folytatásra, de az, hogy még az esélye se legyen egy ötödiknek, azt valahogy nem tudom elfogadni. Már épp kezdtem barátkozni a spirál gondolatával, mikor az nlc-n az egyik májusi babás csajszi megírta, hogy spirál mellett jön a következő babája. Szóval ez sem tuti, ráadásul ugye abortív eszköz, szóval alapban nekem sok lelkiismereti kérdést feldob a dolog. Gyógyszert képtelen voltam valaha is beszedni. Na jó, egyszer kiváltottam egy levéllel, de sosem vettem be egy darabot sem... Anyum javasolta, hogy kérjek pesszáriumot, de ha csak egyszer rosszul rakom fel, már megint ott a lehetőség az újabb babára. Asszem kizárásos alapon marad a jó öreg óvsz@r továbbra is. De az aztán mindig kell, mert én már attól terhes leszek, ha Viktor úgy néz rám. Néha tényleg szinte csoda, hogy nekünk ez mindig ilyen könnyen ment. Illetve ha nagyon szerettem volna terhes lenni, akkor nem ment, akkor hónapokon át próbálkoztunk eredménytelenül. Aztán valami másra koncentráltam és mikor úgy döntöttünk, hogy most akkor ne jöjjön a baba, mindig becsúszott:-DD Vagy lehet, hogy azt kéne csinálnom, hogy szeretnék egy ötödiket, mert akkor tuti nem jön össze?

Na lényeg a lényeg, kérek egy időpontot Fülöpkéhez, aztán meglátom mit mond. Már szülés után megpendítette nekem a témát, hogy idejében gondoljam végig:-DD Ő mondjuk szoptatás alatt nem erölteti még a dolgot, de ha Marika leszakad rólam, akkor már beszélnünk kell a témáról. Marika még szopik. Rekordot döntöttem vele, több mint 13 hónapos kora ellenére még szopizik, naponta 3x. Ja, és Marika okos, tudja, hogy a póló alatt vannak a cicik. Erre a fiúk nem jöttek rá. Szóval a legtutibb jelzés arra, hogy éhes, hogy le akarja tépni rólam a pólóm. Na és nálam ez nagyon nem frankó!:-D Nem szeretném, ha önkiszolgálóban szopizna, hogy odajön, póló fel és becsatlakozik a mátrixba. Egyszer kipróbáltuk, nekem ez kissé bizarr volt (bocsi attól, akinek ez tök jó és természetes), de Marika baromi jót röhögött a végén, hogy ehhez a módszerhez nem kell fotel és párna és kajaidő.

3 megjegyzés:

  1. Mindig megfogadom, hogy nem írok sértőt. De talán jobb, mint hagyni ..Ha bánt, jelezd! Szóval: könnyedén csak annak megy aki valóban élvezi. Nem lesz könnyebb, nem tudom mit álmodtál és újra képes lennél szülni, de ez gyerekenként minimum 20 év. És ez most kitolódni látszik 30-ra.Teljesen normálisak a reakcióid. Más is van, mint gyereknevelés. Aki élvezi, annak más nincs. Tanult ember vagy, más is érdekel, ez természetes. Ettől még jó anya vagy. Nem is Rólad írok, nem ismerlek. Magamról: egyetemre jártam, lelkesen terveztem a pályát, de itthon kellett lennem a 3 gyerekkel. A férjem nem tudott segíteni, napi 12 órát dolgozott.Kiestem a munka világából és nem találtam vissza. Nagyon okosnak kell lenned, nehéz lesz, de mindenképp mást is csinálnod kell, ha ez nem elégít ki.Amúgy az otthonlét mindenkit depissé tesz.

    VálaszTörlés
  2. Beáta! Nem sértő, csak nem mindent értek abból, amit írtál. "Nem lesz könnyebb, nem tudom mit álmodtál és újra képes lennél szülni, de ez gyerekenként minimum 20 év." Pl. ezen a mondaton nem tudok elmenni, de ettől függetlenül is összeállt a kép, hogy mit akartál írni.

    Igen, régebben mindig dolgoztam két gyerek között. Most nem. Nagyon régóta vagyok itthon és borzasztóan sokat vagyok egyedül a gyerekekkel, magamban egyedül meg elég keveset. De a férjem nagyon sokat segít a mindennapokban és egyre többet számíthatok Zsuzsira, a gyerekvigyázónkra is. Ma pl. az ő segítségével oldom meg, hogy Matyi évzáróján ott legyek, pedig van itthon egy lázas betegem. És talán Viktor is előbb elszabadul a melóból, hogy Zsuzsit leválthassa.

    Szeretnék majd visszamenni dolgozni. A kérdés csak annyi, hogy lesz-e még hova visszamennem. Korábban ez nem volt kérdés, csak hát az én melóhelyemen is teljes vezetőségváltás volt...

    VálaszTörlés
  3. Amikor ezt írtad,épp nyaraltunk.Most elolvastam,és mint mindig,nagyon tetszett!
    Köszi,hogy megemlítettél,de hidd el,én sem vagyok ám "szuperanyu".
    Sokszor érzem azt,hogy türelmetlen voltam,vagy rosszul reagáltam adott szituban..
    Én is vágyom sok-sok más dologra is.Jártam most,a 3 gyerek mellett egyetemre,amiből még hátra van az államvizsga,illetve a szakdoli befejezése.
    Szabi 9 hónapos volt,amikor elkezdtem dolgozni.Furdal is emiatt egy kicsit a lelkiismeret.Akkor úgy éreztem,hogy el kell mennem,mert annyira rég voltam már itthon.Most meg úgy érzem,hogy milyen jó lenne,ha mindig itthon lennék velük.Sosem az a jó,ami van..? Ilyen az emberi természet.
    Alkotunk,de látnod kellene,hogy milyen jót tudok ordítani,amikor a forró ragasztó folyik a karomon,amit Petra a ragadztópisztolyból egyenesen odanyom,és közben a két fiú is nyüszít valamiért..:)
    Sokszor nem könnyű.Mégis,én is szülnék még egy negyediket.
    Éppen azért ,mert az általad leírt pillanatokért érdemes élni.(talán elcsépelt frázist puffantottam..)
    Amikor elmegyek itthonról egyedül,és Atika felhív telefonon,hogy mikor hövök már haza,mert szeret,és hiányzom neki..
    Amikor ott ülnek mögöttem hárman a kocsiban,és ordítva énekeljük a gyerekzenét,ami szól a rádióból..Imádom a kis világukat,és én ennél szebb álmot nem is álmodhattam volna ,amikor anno a családomat tervezgettem.
    Nehéz..Minden az.Minden területen vannak buktatók,nehézségek.
    Mások meséitől sem leszünk okosabbak.Fáj a szülés?Mennyit kérdezzük,de csak a magunk fájdalmát éljük meg valósan.Erre nem lehet felkészülni,de talán nem is kell.
    Puszi!

    VálaszTörlés