Mirabilia: Queen of Peace (5)

Végre valahára elkészültem vele. Igazából csak a gyöngyözős kedvemet kellett meghozni a dologhoz. Ma készre varrtam. A nyaklánca valami fantasztikus. A hajában a nagy treasure-öket talán más irányba kellett volna varrnom, de nekem így állva tetszenek. Ferdén viszont szerencsésebb lett volna... Na mindegy, ki nem bontom, pláne, hogy láthatatlan szállal varrtam.

Öltögettem a Lady of the Mistbe is pár x-et, majd jövő héten azt is mutatom.

Charlaine Harris: Halottnak a csók

Tudom, tudom, ne legyek már telhetetlen, de megvettem magamnak a 6. részt. Mondván, hogy úgyis kölcsönadom majd Mariannak, így akkor az első négy kötetért cserébe kaphat tőlem kettőt:-DD

"Gyilkosság történt. Sookie egyik kedves rokonát megölték. A hír mindenkit meglep, hiszen Hadley vámpír volt. Eltűnésének éjjelén a vámpírkirálynő hozzáment Arkansas királyához, és minden jel arra mutat, hogy a rokonnak köze volt mindkettőjükhöz. Mi több, birtokába jutott valami, amire sokaknak fáj a szemfoguk. Sookie épp indulni készül, mikor feltűnik a színen Quinn, a vértigris, aki már az első randevún bajba keveri szíve választottját."

Ismét ugyanaz volt a gondom ezzel a kötettel, mint a másodikkal. Van a regényeknek egy ritmusa, amiben olvasni tudom őket. Ezek a vámpíros sztorik valljuk be, nem túlságosan terhelik le az ember agyát, max. a képzeletét, de ha már a filmet is láttuk, akkor a képzeletet sem annyira. Naszóval olvastam és ismét volt egy olyan rész, amiben megakadtam. Olyan, mintha valami nagyon fontos dolgot nem lenne képes az író érthetően és részletesen leírni, hanem úgy elhadarja, én meg csak azt veszem észre, hogy hoppá, ezt nem fogtam:-DD Nem volt sok, csak kizökkentett és észrevettem.
Biztos egyszerű lány vagyok, de minden kopasz férfi nekem Achimmal kezdődik a Guldenburgok örökségéből. Szóval lehet ez a Quinn hihetetlenül észbontó, de valahogy nekem akkor sem jön be... Nem emlékszem, hogy valaha kopasz fazont láttam vonzónak...
Nameg nekem az is érthetetlen, hogy Sookie miért nem tudja Bill magyarázatát elfogadni. Mindig olyan gyerekesnek érzem, hogy képtelenek a regényekben a nők elhinni, hogy bár a férfi előbb fondorlattal vagy parancsra közeledik, utána akár meg is szeretheti az "áldozatot". Összességében valahol csalódott vagyok Sookie választásában, de hát nem én írom a könyvet:-DD Egyébként maga a sztori jó, kicsit túlbonyolított, de izgalmas!

Charlaine Harris: Lidércfény

Egyik nap apa hozta haza nekem az ötödik kötetet. Ez amolyan fájdalomdíj volt azért, mert nem jutottam el sehova a közös programokból és valami örömet akart nekem szerezni. Miután látta, hogy az első négy kötetet szabályosan felfaltam, így hát mikor megjegyeztem, hogy ó de szívesen olvasnám tovább, rögtön intézkedett.

"Az igaz barát nem iszik a barátjából.
Közeleg a telihold. Sookie-nak kevés ideje maradt, hogy felkutassa azt a titokzatos orvlövészt, aki halálos rettegésben tartja a kisváros nem hétköznapi lakosságát. A pincérlány telepatikus képességét is beveti, mindhiába; házát felgyújtják, főnöke az áldozatok, imádott bátyja a gyanúsítottak listájára kerül, miközben a helyi vérfarkasklán új falkavezért választ, és még ebben is az ő segítségét kérik. Véres telihold ígérkezik. "

Nagyon tetszett ez a kötet. Lassanként megbarátkoztam az ezerféle teremtménnyel, szóval már nem zavartak a vérrókák, vérpárducok stb:-DD Egyre jobb Charlaine Harris humora, legalábbis sokat bírtam ezen a történeten vigyorogni is. Asszem rekordot dönt Sookie csókolózás-számban, de egy pasas mellet sem horgonyzik le. Pedig nagyon vártam végig, hogy na majd Eric-kel tiszta vizet öntenek a pohárba, vagy Bill-lel helyrehozzák a dolgot, vagy Alcide-del új vizekre eveznek. De nem. Kár! Mindenesetre a sztori lendületes, öteletes és igazán meglepő fordulatokat tartogatott.

Helyzetjelentés

Karcsi kérte, hogy egy hiszti közben fotózzam. Íme:
A többi fotó tegnapi, kivéve a rózsaszín ruhás Marika.
Még mindig kicsit betegecske a banda. Most már őszintén remélem, hogy vasárnapra majdnem 4 egészséges gyereket tudok felmutatni, de tegnapelőtt óta Karcsinak hasmenése van. Gondolom ráment a vírusunk a hasára. Panaszkodott is eleget arra, hogy fáj a pocakja, tegnap megint magasabb volt a hője. Éjszaka nézegettem, mikor Marikát szoptattam, de nem volt vészes, úgyhogy nem ébresztettem fel kúpolásra. Reggel jókedvűen ébredt és követelte a kakaóját.
Miki nagyon élvezi, hogy itthon van, pedig anya néha pattanásig feszült idegekkel vészeli át a napokat a nagy bezártságban, szóval hihetetlen dolgokon tud eldurranni az agyam. Azért igyekszem, meg amíg Viktor itthon volt betegszabin el is zavart egy kicsit kikapcsolódni. Mikivel elmentünk a Savoya parkba, vettünk pár könyvet és kávéztunk, meg beszereztünk olyan szilikonos sütiformákat. Hétvégén abban fogunk sütni Mikivel, ha jönnek a vendégek (Mariannék) a szülinapjára.

Jövő héten már megy Miki oviba, gondoltam de jó, hogy visszaáll a szokásos menetrend, erre a suliban hétfő-kedd szünet, szóval megint itthon lesz egy plussz gyerek, csak most Matyi:-DD Igazából néha nagyon úgy érzem, hogy kár, hogy Karcsi nem lett ovis. Szép lassan egymás agyára megyünk. Ugyanúgy neveltem, mint a többieket, talán egy kicsit túlszeretgettem amiatt az "utolsó babám" érzés miatt, de hogy egy ilyen méregzsák legyen belőle, az egyszerűen nekem sok. Szinte minden nap üvöltve viszem lefeküdni délutáni alváshoz. Ő üvölt, én meg fél kézzel vonszolom a szoba felé. Nem akar lefeküdni, pedig a mai napig símán lenyom 3 óra alvást is, ha nem ébresztem fel. De azért van sikerélmény is vele kapcsolatban. Végre teljesen szobatiszta lett. Tök véletlenül alakult így, már vagy fél éve minden oké, csak a kaksit nem sikerült a bilibe alkotni. Karcsinak úgy tűnik, Matyi az etalon, vagyis van még egy gyerek, aki elalvás helyett lefekvés után még kijön pisilni, inni, villanyt kapcsoltat stb. Viszont Karcsi akkor is azt mondta, hogy kakilni kell, ha pisilni akar. Egyik este már a huszadik felkelésnél közölte, hogy kakilni kell. Felnyomtam a villanyt a fürdőben, gyereket ráraktam a bilire, és mérgesen mondtam, hogy akkor gyerünk, mert már én is szeretnék aludni. Na, szerintem ekkor már látta rajtam, hogy anyával nem lesz jó packázni tovább, így aztán kakilt a bilibe. Mi meg tök örültünk neki! Azóta teljesen szobatiszta végre valahára Öcsipók. Egyébként tényleg imádnivaló meg minden, de szívesen venném, ha pár napig egy kicsit ovis lehetne, hogy ne idegeljük egymást non-stop.

Matyira megint panasz volt a suliban. Megint dumál és énekelget meg dúdolgat óra közben. A szemtelenkedést most nem mondták. Gondolom a gond az lesz, ami a félévi tájékoztatóban is volt, hogy: A tanuláshoz való viszonya felületes. Mondtam neki, hogy tegye meg azt, amit meg tud tenni, kicsit értékelném, ha nem lenne több panasz, de tőlem lehet négyes a magatartás és a szorgalom is. Egyben viszont kötelező szót fogadni: Ha csöndben kell lenni, akkor csöndben kell lenni!
Mostanában apával váltottunk. Nekem most minden oké Matyival, apa meg ugrik a hülyeségeire;)

Marika mászik. Tegnap megevett fél üveg alma-málnát. Ez az első kaja, amit 5 kanál után is élvezett... Sinlacot végleg megutálta azt hiszem.

Anikóéknál a 4. gyerek kislány lesz. Náluk 3 lány és 1 fiú van. Apa persze fiúért drukkolt! Én nem tudom miért van az, hogy az apák annyira fiút szeretnének:-DD Felváltva vagyunk betegek, most hogy mi vagyunk dögrováson, ők persze jól vannak. Mire nálunk rendbejön a banda, addigra ők nyalnak be valami új vírust. Rég találkoztunk.
A ház aljába sem jutottam le az anyukás-babás beszélgetésre. Karcsi akkor már ezerrel köhögött, Marika taknyos volt (azóta is az, lassan két teljes hete). Kíváncsi vagyok, hogy a legközelebbi alkalomra hogy fogunk alakulni. Félek, hogy végleg leírnak minket, hogy úgysem fogunk már menni...

Lakás témában nincs semmi érdemleges. Jönnek az érdeklődők, most kicsit kevesebb.

Lizzie Kate SAL 2011 - Január

Már a hétvégén készen lettem vele, csak valahogy nem jött össze a fényképezés. Most gyorsan előkaptam és lefotóztam. Nem tudom mennyire adja vissza a kép, hogy az anyag, amire hímeztem 28 ct Cashel, valamilyen szürkéskék árnyalattal. Sokan panaszkodtak a SAL-ban, hogy a fehér, ecrü, halványbarna anyagokon a hóember fehérje nem látszik igazán jól. Így döntöttem a kékesszürke mellett, remélem nem faragok rá majd valahol egy másik hónapnál. A minta kicsi is, cuki is, hamar kész lett, pedig lassan csináltam:-DD
A gombok még valahol úton vannak külföldről, legalábbis a közös blogban tett tájékoztatás szerint. Majd ha megjöttek, akkor pótolom őket a januáromon, a tervező 3 db fehér gombot illesztett a mintába. Terveim szerint a fiúk szobáját fogja díszíteni a naptár, hogy Karcsi is megtanulja majd a hónapokat.

Íme:

Miki szülinapja, Karcsi névnapja

Hétvégén nálunk jártak a szüleim. Jöttek megköszönteni Mikit a 6. szülinapja alkalmából, Karcsit meg a névnapja alkalmából. Hoztak orvosi táskát is, meg oltást is nekünk szülőknek, de a család egészségi állapota nem ütötte meg azt a szintet, hogy oltani lehessen. Mára mindenki kicsit kehes, vasárnap apa is belázasodott, ki is írta pár napra a doktorbácsi.
Iszonyúan álmos vagyok, nehéz felkelnem reggel a Matyival, hogy suliba vigyem, most hogy apa reggel betegség miatt ágyban maradhat (én nem engedem felkelni, mondta, hogy simán elviszi Matyit ő). Szinte épp csak lerakom Marikát a kora reggeli fél hat, háromnegyed hatos szopi után aztán már kelhetek is. Néha elképzelhetetlennek tartom, hogy volt idő, mikor minden reggel korán felkeltem és suliba mentem:-DD Vagy hogy fél nyolcra jártam dolgozni a kórházba (szinte mindig késtem). Most hulla vagyok úgy 7 óra tájban, általában egy nagy bögre kávé mellett kornyadok és a hozzászólásokat, új blogbejegyzéseket olvasom;) Na ma reggel már bevásároltam a CBA-ban abban az időben, mikor normál napokon még csak a blogbejegyzéseket olvasom. Kornyadásomra mentségemül szóljon hosszú évek alatt felgyűlt kialvatlanságom:-DD

Szóval Miki hihetetlenül várta a szülinapját. Persze szeretett volna nagy zsúrt, ahol mindenki őt ünnepli és mindenki neki hoz valami ajándékot. Mondtam, hogy ezt kapásból el is lehet felejteni, mert én télvíz idején nem hívok ezer kiskölyköt az amúgy is kicsi lakásba. Bevallom, rohadtul unom, hogy mindig van egy-két betegem (még ha csak lájtosan is beteg), így télen nem szívesen viszem őket társaságba. Játszóház meg alapban kizárva, ha hétvégén megejtettük akkor mindig fosás-hányással érünk a hét közepébe. Nyáron ez valamiért sosincs így.
Szóval nagypapáékkal elvileg jött volna Benedek, de a családi betegség miatt mondták, hogy inkább nem hozzák, hogy ne vigyen friss vírust haza a kistesónak. Szombaton meg jöttek volna Mariannék, de őket is inkább lemondtam.
Így aztán a nagypapáék voltak a hétvégi nagy szenzáció nekünk. Én nagyon örültem, hogy jöttek, rég jártak nálunk. Főztem ünnepi kaját, tortasütést megúsztam, mert Miki cukrászdás tortát kért. Nem is akármilyet kapott, hanem sakktábla tortát. Szamos. Az árát fedje homály! Én sem tudom, apa nem is merte elárulni:-DD
Miki hihetetlen ajándékokat kért. Ben10 figurákat. Iszonyatosak és haszontalanok! De most az oviban az a menő csávó, akinek ilyen van. Szóval tőlünk Megaszauruszt, a húgoméktól meg Csupakezet kap, ha majd befut a csomagküldő szolgálat vele. Nagypapáéktól legót gyűjtött be, Atlantisost. Ment is utána a nagy atlantiszozás a gyerekszobában Matyival.
Karcsi mindig ugyanazt kér, matricás füzetet. Imád ragasztgatni, szabályosan szenvedélybetegséggel járó tüneteket produkál. Most egy nagyon komoly füzetet kapott, amibe 1000 állat matricáját kell beragasztani. 3 napja ragasztanak apával:-DD

Miki tehát 6 éves lett. Szerintem olyan csinos kisfiú lett belőle. Néha előveszem a csecsemőkori képeit és azokat nézegetve egyszerűen kézzel fogható, hogy Miki változott a legtöbbet a srácaim közül. A legjobb lelkű kisfiú, akivel valaha találkoztam. Kicsit félénk, kicsit mimóza, de ha egyszer valakit szeret, na az igen szerencsés lesz! Ja, és várja a 6 éves oltást, hogy megmutassa milyen kemény és bátor tud lenni! :-DD

Furulya koncert

Tegnap este volt Matyi félévi vizsga koncertje. Ügyes volt a srác apa szerint! Én csak ezt a videót láttam az egész szereplésről. Az elsőn olyan vicces, hogy a gyerekekből semmi nem látszik, pedig már csak azért is érdemes lenne látni, mert Matyi a szerelmével, Adrival szerepel. A második darabot pedig Matyi kísérettel játssza, mint az látható is. A tanár bácsija a műsorvezető, bírom a pasast, az év eleji döccenők után úgy tűnik, mára egész jól kézben tartja a furulyás csapatot a suliban.
Ajánlom mindenki figyelmébe Matyi meghajlását. Hülyére röhögtük magunkat rajta, nem mondom el, hogy engem mire emlékeztet;)
A lényeg, hogy irtó ügyes volt a Matyi, apa igen-igen büszkén fogadta az osztálytársak szüleinek gratulációit.

Marika 8 hónapos múlt

Megint többen vagyunk itthon, mint egy átlagos hétköznap. Miklóska múlt héten kezdett csúnyán köhögni. Ha dolgoznék biztos vittem volna oviba, de ha már itthon ülök, akkor a csúnyán köhögős nagyon taknyolós gyereket nyugodtan itthon tarthatom. Mindig félek, hogy a takonykór ráhúzódik Miki fülére, szóval itthon jobban tudom kezelni a dolgot, mert az oviban nemes egyszerűséggel az öklébe, a ruhájába keni a cuccost, ahelyett, hogy kifújná az orrát. Na ha már itthon van, akkor gondoskodott róla, hogy az egész társaságot lefertőzze. Mára már én is masszívan taknyolok, Karcsi tegnap már a köhögést is megkezdte, folyik az orra. Marika is laza 1 hete lesz lassan taknyos, de neki más oka is van. Kibújta a 3. foga, sőt mintha a 4. is készülőben volna. Marikám nem szereti a nagykönyv szerint csinálni a dolgokat, így a 3-4 fog természetesen alul bújt ki. Sebaj, így legalább nem harap mindkét oldalról szopi közben:-DD

Marika, indián becenevén PiciArc hihetetlen gyorsan fejlődik mozgás terén. Nagyon ügyesen kúszik, próbálkozik a mászással, a szőnyegen már egész jól megy neki. Teljesen stabilan tud ülni babaülésben, vagyis mászásból hátranyomja a kis popóját. Mindent rág, mindent a szájába töm, szóval ez a része semmit sem változott még. Legjobban a zenélős játékokat szereti, képes akár fél órán át is püfölni a gombokat rajtuk. A csörgőit láthatóan rémesen unja. Nameg a korlátokat is, amiket anya felállít. Nem szeretem, ha kikúszik a nappaliból az előszobába. Mindig félek, hogy a sok ajtó között valaki rányitja az egyiket a kezére vagy a lábára. Nameg az előszoba mindig koszos, pláne most, hogy lucskos az idő.

Szopi terén nincs változás. Illetve mondhatnám azt is, hogy kajálás terén:-D Nem eszik, csak cici kell a gyereknek. Talán ebben másak a lányok? Gondolom nem!;) Szóval szopitechnikáját már tökélyre fejlesztette, képes villámgyorsan becsatlakozni a cicire (mátrixra). Láthatóan állati örömmel tölti el a dolog, ilyenkor sajnálom, hogy én már nem emlékszem, hogy milyen érzés is az egész. Mostanában egyre többször kell a nyugis hely a szopihoz, mert minden érdekli. Hacsak megszólal valaki, akkor rögtön elengedi a cicit és fordul a beszélő felé. Dumál neki, vigyorog, aztán vissza a kajához fél másodpercre, újból el...

Dumál és hörög, félelemetes hangokat ad ki, berreg, kacag. Zabálnivaló. Komolyan mindig képes vagyok totál elolvadni, hogy van nekünk egy ilyen kicsink megint.
És ami a legfurcsább, most nem érzem azt a melankolikus szeretet-hangulatot, mint Karcsinál, hogy: Ő az utolsó babám.
Nagyon-nagyon szeretem Marikámat (természetesen a többi gyerkőcömet is), nagyon szeretek babázni, de most biztosan tudom, hogy én ennyit szerettem volna szülni és pont. Szóval a folyton felmerülő kérdést, hogy akarunk-e még többet, már simán elütöm azzal, hogy nem. Persze, ha az Isten ad még nekünk gyereket, akkor jöjjön, de azért valamennyire rajtunk is múlik (!) és őszintén szólva nagyon elfáradtam. Ennyit bírok lelkileg és fizikailag. Talán ha lenne egy nagyi a közelben vagy egy álandó ember, akire támaszkodhatnék, akkor felmerülne a következő, de a kapacitásunkba több nem fér bele. Nameg kicsit félek attól is, hogy az egészségem végképp rámenne a folytatásra. Nameg 3,5 éve nem aludtam át több éjszakát egyhuzamban, csak néha-néha egy-egy éjszakát. Úgy félévenként jutott 1:-DD
De most is nincs is bennem a hangya, amikor látom, hogy a gyerkőc kúszik-mászik, hogy még szeretnék egyet. Nyugodtan várom, hogy Marikám menjen, egyen, beszéljen és nőjön. Kicsit azt is várom, hogy Viktorral felszabaduljunk, hogy mi is eljussunk jó pár helyre. Nincs bennem az a hangulat, hogy ha a gyerekek megszülettek, akkor velem már nem fog semmi nagy horderejű dolog történni. Nem gondoltam volna, hogy egyszer ez a pont is eljön. De eljött, és örülök neki!

Csokibonbonos SAL

Valahogy nem bírok magammal hímzés terén az utóbbi időben. Alig böködök valamit, de folyton újabb és újabb dolgokra vágyom. Majdnem beleböktem a tűmet egy nagy DIM képbe is, de még időben meggondoltam magam és inkább a Lizzie Kate SAL januárjának estem neki. Nade ennek a csokibonbonos SAL-nak aztán tényleg nem lehetett ellenállni. Csúcs! Judd25 a SAL-vezető. Remélem másnak is meghoztam hozzá a kedvet!:-D

Charlaine Harris: Vérszag

"Vajon mit keres Eric, a vámpírok vezére éjnek idején meztelenül az utcán? Sookie egy kis nyugalomra vágyik, de a kisvárosba érkező gonosz és mindenre elszánt boszorkányok egyszerűen ellopták Eric emlékeit, így segítségre szorul. Sookie vámpír szerelme Peruban üdül, miközben a nem hétköznapi képességekkel megáldott pincérlány a boszorkányok, az éhes vérfarkasok és a bosszúszomjas vámpírok összecsapásának kellős közepén találja magát..."

Na itt már tényleg őszinte kíváncsiság vezetett. Egyrészt, mert ebből a könyvből még nem megy a sorozat Magyarországon, másrészt azért, mert általában a sorozatok egy idő után kezdenek ellaposodni szerintem (könyvben is). Néha kár lehúzni valamiről ezer bőrt. Persze vannak kivételek, mondjuk a Harry Potter, ami végig izgalmas és fenntartja az ember figyelmét, de azért ez ritkaság.
Nekem ez már kicsit sok volt. Elég lenne a vámpír a vérfarkas az alakváltó. De még vérpárducok és boszorkányok is? De imádtam, hogy Sookie és Eric kicsit együtt volt:-DDD

Charlaine Harris: Holtak klubja

"Sookie vámpír szerelme eltűnt. Bill hivatalos útra indult, de Sookie női megérzése hamar beigazolódik, amikor is Bill főnöke bevallja, hogy egy csábos vámpír már régóta feni a fogát a pincérlány fiújára. A vérfarkasok segítenek bejutni Sookie-nak a hírhedt klubba, ahol senki nem az, aminek látszik. A nyomozás egyre veszélyesebb fordulatokat vesz, és ha nincs Elvis, az újdonsült vámpír, akkor Sookie nyaka is hamarosan két sebbel lesz gazdagabb..."

Azért érdekel a sorozat, különben nem olvatam volna tovább. Már csak azért is, mert a True Blood 3. évadját még nem néztem végig és pár dologra nagyon kíváncsi lettem volna. Szóval a lényeg, hogy megint nagyban más a könyv, mint a film. Ez vegyes volt. Hol a film tetszett sokkal jobban, hol a könyv. És most először volt az, hogy nem tudtam letenni a voksom egyik pasi mellett sem. Őszintén szólva akármikor olvastam olyan könyvet, hogy a nő ingadozik a férfiak között, mindig tudtam, hogy a helyében én melyiket választanám. Most viszont nem tudtam dönteni. Bill? Eric? Alcide? Hmmmm... Üsse kavics, Ericre szavazok!
Ja, és komolyan nem vagyok agyilag egy zokni, de a bonyodalom résznél azt, hogy mi miért is történik egyszerűen alig bírtam követni. Kétszer is elolvastam azt a részt, mikor Sookiet rábeszélik, hogy menjen Bill után, akiről azt sem tudják először, hogy él vagy holt, aztán elcserélik a koporsókat és elrabolják. Mintha az író mindent gyorsan egyszuszra elhadarna, hogy az ember majd gyorsan átlapozza, aztán úgy dönt, hogy majd csak értelmet nyer az egész pár oldallal beljebb...

Charlaine Harris: Élőhalottak Dallasban

"Az igaz barát nem iszik a barátjából

Sookie nagy bajba került. Megmérgezte egy fenevad, így végső elkeseredésében a vámpírok segítségét kéri. Ennek azonban ára van; a vámpírok Dallasba viszik, ahol telepatikus képességével fel kell kutatnia egy eltűnt fajtársukat. Sookie belemegy az alkuba, egy feltétellel: az embereknek nem eshet bántódása. Az ígéret hamar semmivé foszlik, amikor egy ínycsiklandó szőkeség keresztezi az éhes vérszívók útját..."

Szóval villámgyorsan elolvastam a második kötetet is. Őszintén? Szerintem a film jobb. Sokkal több fantázia van benne, mint a könyvben. Sokkal élesebb benne a jó és a rossz közötti különbség és sokkal színesebbek a karakterek, pedig nem gondoltam volna, hogy a filmen jobban átjön a lényeg...

Két és fél év elteltével ilyen lett!

Na ez most tényleg egy igazi összehasonlítós videó. A korábbi felvétel ugyanerről a nótáról itt található. A különbség az érthetőségben szerintem óriási, de annyit meg kell jegyeznem, hogy kisebb korában tisztábban énekelt Miklóska:-DD

Persze Karcsi is énekelni akart, úgyhogy két videót csatolok:-D

Lanarte: Terrace in Autumn Bloom (2)

Ennek a Lanarte képnek az elkészítését terveztem én túlzottan optimistán, hogy na majd a 10. házassági évfordulónkon keretezve az uram kezébe nyomom. Most már biztos vagyok benne, hogy ez kivitelezhetetlen, sőt mármár mondhatnám azt is, hogy teljességgel képtelen gondolat volt:-DD
Úgy terveztem, hogy a múlt heti haladásom lesz a mérvadó, hogy befejezhető-e a kép. Természetesen beütött a melegfront. Nekem olyan baromira fájt a két kezem, csuklóm, minden létező ujjpercem, hogy nemhogy tűt nem volt kedvem fogni, este már akkor is féltem, ha Marikát fel kellett emelnem:( Rezgettem is magam a TENS készülékemmel, akkor egy kicsit jobb volt, és közben enyhe nosztalgiával gondoltam a karácsonyi szünetben kapott 5 alkalmas fizikós kezelésre, ami csúcsszuper volt!!!! A melegfrontból végül álandó meleg idő lett, a kezem is sokkal-sokkal jobb. De láthatóan alig haladtam a hímzéssel, szóval erre mondom azt, hogy veszett fejsze nyele. Sebaj, majd jövőre, vagy egy másik alkalomra csak elkészítem!
Ennyit haladtam:Az újonnan hímzett részek közelebbről:

Charlaine Harris: Inni és élni hagyni

"Az igaz barát nem iszik a barátjából

Sookie Stackhouse pincérnő a louisianai Bon Tempsben. Csinos, de csendes lány, aki nem jár el szórakozni. Oka van rá. Sookie ugyanis olvas mások gondolataiban. Bill magas, sötét hajú, jóképű srác – és a lány egy árva szót sem hall a gondolataiból. Tehát pontosan az a fajta pasi, akire egész életében várt…

Azonban Bill szörnyű titkot rejteget; ő ugyanis vámpír. Váratlanul Sookie egyik kolléganőjét megölik, nem is akárhogyan – miközben megátalkodott vámpírok csoportja veszi üldözőbe Billt. Az idegeneknek tervei vannak Sookie-val, a kérdés csupán az, ki tudja jobban és gyorsabban kihasználni emberfeletti képességeit."

Ezt már sokan olvasták. Legalábbis ha emlékezetem nem csal irtó sok blogon akadtam a könyv képére. Kicsit úgy voltam vele, hogy annyira gagyi a borító, hogy én ezt el nem olvasom. Egyik este az AXN-en belenéztünk Viktorral a filmbe. Aztán utána hétről-hétre együtt néztük a sorozatot. Most már persze csak én nézem, mert kezdett bonyolódni a sztori, Viktor meg az egyértelmű és könnyed mozit szereti, vagyis a jó legyőzi a gonoszt, aki elnyeri méltó büntetését. Ha közben lövöldöznek, vagy pár ember meghal, az kifejezetten jó:-DD Naszóval maradtam magamra a harmadik évaddal, amit megkaptunk Mariannéktól. És ha már ott voltunk múlt héten náluk és neki megvolt a sorozat első négy kötete, akkor már el is kértem. Az elsőt villámgyorsan elolvastam. Nagyjából ugyanaz, mint maga a film. Csak nincs benne Tara és nincs benne Amy és LaFayette sem annyira fontos szereplő. És nincs benne Jessica sem. Kár! Viszont így sok dolog máshogy történik, így lehet megint izgulni.

Caroline Jourdan: Ha a helyén van a szíved

"A Heart in the Right Place (Ha a helyén van a szíved) őszinte gyengédséggel és sziporkázó humorral ébreszti rá az olvasót, hogy a világ legnagyobb hősei itt élnek közöttünk. Carolyn Jourdannek mindene megvolt: Mercedes, fényűző estélyek, divatos ruhák. Washington D.C. legelőkelőbb köreiben mozgott, híres politikusokkal érintkezett, és a Capitoliumban dolgozott. Meg akarta váltani a világot. Aztán az édesanyja szívrohamot kapott. Carolyn hazautazott Tennesseebe, hogy segítsen háziorvos édesapjának a praxis fenntartásában. Pár napra átveszi a recepciósi feladatokat, amíg az édesanyja fel nem gyógyul, hitte ő. Ám a napokból hetek lettek. Carolyn munkája ezek után abból állt, hogy veszélyes anyagnak számító testnedveket takarítson fel; egy henteskés nagyságú csontszilánk láttán is megőrizze a hidegvérét..."

Karácsonyra kaptam a könyvet Viktortól. Kedves könyv volt, a lényegi mondanivalója hamar átjött. Igazából egy kicsit másra számítottam a sztorival kapcsolatban. Úgy nagyjából a könyv felénél fogtam fel, hogy ez nem amolyan átlag regényszerkezettel él, hogy előkészítés-bonyodalom-kibontakozás-tetőpont-megoldás, hanem inkább napló módra megírt emlékezés dátumozás nélkül. Mikor erre végre rádöbbentem, akkor már nem vártam tovább azt, hogy történjen már végre valami a főhőssel stb. Jó az író humora, tetszettek benne a sztorik, az érdeklődésem végig szinten tartotta, de túl kiszámítható volt. Hamar elolvastam a regényt, igazi könnyed olvasmány volt fáradt napom végén:-DD

A félelmetes hang!

Semmi extra nincs ebben a videóban, de mégis imádom. Ez Marika leggyakoribb hangja. Igazán nőies:-DDD

Galsworthy: A Forsyte Saga I-II.

Érdekes, de ha gyereket várok, akkor valahogy lelohad az olvasási kedvem. 2010 ennek megfelelően a sok hímzés és kevés olvasás jegyében tellt. Miután Marika megszületett próbálkoztam az olvasással, de elég nyögvenyelősen ment. Leginkább ifjúsági regényeket kaptam fel, félig elolvastam, aztán csak álltak tovább Matyi polcán. Valamikor november végén éreztem először azt, hogy visszatért a kedvem a könyvekhez. Valami komolyat és nehezet kerestem, így akadt kezembe szüleim könyvtárában az A Forsyte Saga.
Természetesen még középiskolás koromban már egyszer megpróbálkoztam vele. Akkor még friss volt a filmélmény is, szóval nekiestem, aztán úgy kb 50 oldal után feladtam, mert nem bírtam megjegyezni a neveket, nagyon lassan emészthető volt a könyv hihetetlen körmondatokkal megspékelve. A sorozatot természetesen Sopival, a nagyikámmal néztem. Amikor én is bekapcsolódtam, már túl voltunk azon a részen, amikor Irene elköltözött otthonról, tehát az alapkonfliktust nem is láttam, mégis ottragadtam a képernyő előtt és izgultam vele (amikor épp nálunk volt), vagy a két nagyival (Sopi és Kemi) Sopronban (amikor náluk voltam), vagy otthon Ajkán egyedül, hogy összekerül-e a két fiatal, avagy sem. Emlékszem milyen elementáris erővel tudtuk utálni Soames-t és mennyire imádtuk Jolyont. De ami a legfurcsább, hogy bár végignéztem a sorozatot, és irtó sokat bőgtem rajta és mégsem emlékeztem a legvégére.

A könyv nagyon tetszett. Nehezen olvasható volt, értem ezalatt azt, hogy a villámolvasás valahogy nem ment. Lassan lehetett megrágni minden mondatot, volt, hogy még vissza is kellett olvasnom. Bevallom, ennél sokkal "gyorsabb" könyvekhez vagyok szokva, így a második kötet vége felé már volt, hogy izgalmamban bele-beleolvastam a párbeszédekbe, mert nem bírtam a tájleírásokat végigrágni. Aztán persze miután félig kielégítettem a kíváncsiságom, akkor visszatértem oda, ahol eredetileg tartottam.
Galsworthy hihetetlen érzékkel tudja megragadni a pillanatnyi érzéseket, bizonyos eszmékről alkotott véleményét. Annyi rész volt, amit újra és újra elolvastam, mert borzasztóan tetszett, legyen szó itt egy bekezdésről, vagy két oldalról akár. Nem is értem, hogy tudta ennyire érzékletesen ábrázolni annyi ember lelkivilágát. Egy emberé hiányzott nekem nagyon. Irene-ba, az ő lelkébe sosem tekinthettünk be. Láttuk őt Soames-on, Jolyonon, a fián keresztül, de közvetlenül sosem. Pedig annyira de annyira érdekelt volna, hogy milyen viharok dúlnak benne.
Kedvenc szereplőm az öreg Jolyon volt és June. Bár ez utóbbit nem tudnám megmagyarázni, hogy miért.
És Soames. Hét én nem utáltam. Sajnáltam baromira, hogy ennyire képtelen túllátni a maga Forsyte-ságán. És irtó sokat filóztam azon, hogy ha nem veszi el Irene-t, akkor vajon lehetett-e volna valaha is esélye igaz szerelemre és örömre. És milyen borzasztóan gyorsan ad feloldozást lánya boldogtalan házasságára már az esküvő idején: Ha nem lesz jó házasság, hát majd elválnak. De abba nem is gondol bele, hogy ő mennyire körömszakadtáig ragaszkodott a saját házasságához, amiben Irene volt boldogtalan. Csak Irene mögött nem állt senki...

És ami nekem még nagyon tetszett, az a nagy család volt. Hogy összejárnak, hogy van egy fix pont, ahova mindenki bármikor beeshet. Testvérek, unokatestvérek, unokák barátaikkal. Nekem hiányzik a nagy család, ami a nagyi halálával szétesett. Viktorral néha tervezgetjük, hogy valamilyen apropó kapcsán össze kéne hívni a rokonságot, mert már csak temetésekkor találkozunk, vagy már akkor sem. Kár! Néha elfigyelgetem a saját és testvéreim gyerekeit és arra gondolok, hogy vajon ők is ilyen minimálisan fogják-e majd tartani a kapcsolatot, mint mi a saját unokatestvéreinkkel?

Mirabilia: Queen of Peace (3)

Fotóztam, megint csak félkészen. Sajnos az anyag ilyen irtó gyűrött, a szélét kisautókkal súlyoztam le, hogy ne pöndörödjön.
Még talán 3 napi munkám lenne a Queen of Peace-ben, de már nincs hozzá kedvem. Eddig ilyen. Csillogó-villogó gyönyörű!!!És többek kérésére itt van egy teljes fázisfotó. Szégyen gyalázat, de a kereteket is meguntam készíteni. Asszem két szálat kéne már csak belevarrnom. Nameg egy gyenge pillanatomban belekaptam a Lady of the Mist-be. Ott is van egy légypacányi x csoport:-DD Íme:

Gondolatok, fogadalmak 2011-re

Most már kicsit lecsúsztam arról, hogy Boldog új évet kívánjak, így kívánok mindenkinek sok-sok boldogságot, örömet és akinek kell változást a 2011-es évre.

Mi nagy reményekkel és várakozással tekintünk az idei év elé. Reméljük, hogy a lakástémában változás áll be végre. Hajdú Zoli szerint márciusra eladjuk a lakást, ne legyek türelmetlen. Javasolta, hogy a Feng Sui miatt vegyem le a tükröt a bejárati ajtóval szemközti falról, mert az nem jó:-DD Tükör marad, félnék, hogy a fiúk eltörik, az meg 7 év szerencsétlenség;) Egyébként Zoli nagyon mondja, hogy szerinte könnyűszerkezetes házat kéne építetnünk, szóval inkább telket vegyünk. A törpikeházakat iszonyatosan lehúzta. Mondta, hogy mikor anno ők költöztek vagy 50 házat megnézett és végül volt pár törpike házban is. Vizesednek nagyon és hát régiek. Ő kitanulta a kőműves mesterséget az apja mellett, azt mondta nem vette meg magának sem, pedig ki tudná javítani a gondokat, szóval nem ajánlja a barátainak sem. Ha házat nézünk, akkor Zolit visszük magunkkal első körben, aztán javasolta, hogy a statikust is csapjuk majd a hónunk alá, mert a tetőtérbeépítéshez egyébként is nagyon fontos.
Aztán csak lógtam valamelyik nap a neten. Hihetetlen, hogy tavaly pont a téli szünetben néztem ki Váliék egyik lakását, ami akciós volt és elindította bennünk a hangyát, hogy lépni kéne tovább. Január elején néztük meg azt a lakást, meg egy másikat a XXII. kerületben. És végül a második lakás miatt döntöttünk úgy, hogy lépni kéne. Na üsse kavics belinkelem. Szóval ez volt akkor az álomlakás. Méretes, jó elrendezésű, világos. Ami nem tetszett, hogy földszinti és nincs se terasz, se erkély, se kertkapcsolat. Ez utóbbitól még csak el tudtam volna tekinteni:-DD Aztán jött az Otthon Centrumos első ingatlanos csajszi, aki mondta, hogy negyed éven belül eladja a lakást. Az árán kicsit megütközött, de aztán azért próbálkozott. Ma már tudjuk, hogy amennyit akkor szerettünk volna, az elképzelhetetlen, nincs az a hülye, aki a lakásunkért annyi pénzt adott volna. Így aztán lejjebb adtuk az árat, de az álmaink csak nagyobbak lettek:-DD Volt pár nagy ház- és lakásszerelem az elmúlt évben. Volt, hogy egy-egy ház, lakás miatt olyan izgatott voltam, hoyg aludni is alig bírtam. Élveztem, amikor mi néztünk meg pár házat és ma már sajnálom, hogy megtettük. Pláne a Duránci utcainál. Nem tudom hány hónapig éltünk abban a hitben, hogy ez nekünk való. Emlékszem mekkorát csalódtam, mikor eladták. Így most aztán tényleg nem nézegetünk semmit, csak várjuk a vevőnket, aki pont a mi kis kérónkat akarja.
Közben próbáljuk reálisabban látni pénzügyi helyzetünket. Szóval ebből vagy XXII. keres ház lesz, vagy XI. kerben nagyobb lakás. Én még reménykedem a házban, Viktor most a Kisköre utcán talált két nagy lakásban reménykedik. Mindkettő 100 nm-en felül van. Az egyik csodaszépen felújított, a másikkal sok dolog lenne, de nagyobb és több lehetőség van benne. Egyébként érdekes, de ha közel kerültünk ahhoz, hogy na megveszik a lakást, akkor én mindig nagyon ideges voltam, hogy jaj, most mi lesz!
Szoktam azon is filózni, hogy ha kiköltöznénk a XXII. kerbe, akkor milyen lenne minden nap bejárni ide. Engem ez nagyon frusztrál. Még akkor is, ha látom, hogy mások csont nélkül csinálják ezt minden nap. Anikó barátnőm szerint (és ebben totál igaza van) az ember a háznál hosszú távban gondolkodjon. Lehet, hogy most még napi rendszerességgel járunk be a gyerekekkel az oviba, suliba, de el fog jönni a nap, amikor egyedül utaznak majd és nem kell egyiket sem kísérgetni. Hát őszintén szólva valahogy akkor is rövidlátó vagyok. Fél évig hordtuk Matyit a Móriczról ide ki Albertfalvára. Akkor már tudtuk, hogy itt fogunk lakni, de még nem költözhettünk be. Gyűlöltem azt a fél évet. Hóban fagyban, esőben, sárban bkv-ztam Matyiért időre babakocsival és egy nyűgös gyerekkel (és Miki volt a legtürelmesebb srácom). Na majd meglátjuk, mert tényleg az utazgatás akkor már részletkérdés, ha kijjebb költözünk... inkább az lesz a kérdés, hogy mennyit kell utazni, és hogy megoldható-e átszállás nélkül. De laknék valami kisebb településen, ahol az ember csak bringára pattan, vagy gyalog minden elérhető. Ajka olyan emberléptékű ebből a szempontból!
Naszóval remélem, hogy a 2011 lakás szempontjából változást hoz nekünk!

Csak egy dolgot fogadtam meg 2011-el kapcsolatban. Türelmes leszek és kitartó a gyerekek körül minden szempontból. Most Karcsi a legnagyobb feladat. Nehéz vele zöld ágra vergődni, hihetetlenül makacs és nyakas gyerek. Sokat ütközünk, sokat szeretjük egymást, amolyan gyűlölök-szeretek viszonyban van az élettel és mindenkivel. Engem szerintem rohadtul un, ráadásul tudja, hogy már nagyon hamar pattanok, ha kiakaszt. Szóval türelem és türelem és türelem.

Próbálom egy kicsit megreformálni a testmozgásom. Ez nem fogadalom, hanem inkább hiúság:-DD Nem szeretem magam. Nem vagyok kövér, csak van elég sok zsírpárnácska rajtam ott, ahol nem kéne:-DD Imádom a Pilateszt, csak kevés az időm. Pedig napi fél órát vesz igénybe mindössze. Aszongya a Simonfi Ági, akitől a dvd-met vettem, hogy ha valamit 21 napon keresztül csinálunk, akkor az az életünk részévé válik. Na próbáljuk ki, hátha összejön. Élvezem a mozgást és azt is, hogy a saját testemen tapasztalom, hogy sokkal-sokkal hajlékonyabb vagyok és lazábban, könyedebben csinálom a gyakorlatokat. Tele van sok-sok hátizom gyakorlattal a feladatsor, amik kifejezetten jól jönnek. Kordában tartja a zsibbadásaim, mert az uszinak még mindig nem mertem nekilátni, hiába volt nagy a szám. Marika 16-án lesz 8 hós. Szopik. Csak szopik. Most épp beteg volt két ünnep között, úgyhogy ez épp kapóra jött. De én már nagyon fáradt vagyok és a mai éjszakán nem volt két óra, amit egyben aludtam volna, mert folyton ébresztett a kisasszony, hogy éhes. Nincs már annyi tejem, ami kéne neki. Szóval marad a torna, még mindig a kezdő tornasort nyomom, de már bele-belekóstolgattam a láb- és fenékformálásba, egyszer nekiláttam a kockahas és darázsderék programba is, de a négy és fél terhesség kicsinálta a hasizmomat, irtó nagy rés van a két hosszanti hasizom között. Inkább a harántban lévő izmaim kéne előbb megedzeni. Nameg van egy olyan sanda gyanúm, hogy enyhe sérvem van jobb oldalon lenn. Nem bírja a komolyabb hasizmozást, félek, hogy előjön, az meg irtón tud fájni alapállapotban is:-DD

Hímzésben ezer tervem van. Tilda varrásban is. Horgolnék is szívesen újra. Most épp Viktor Lanarte képét öltögetem. Örülnék, ha elkészülne a szülinapjára illetve a házassági évfordulónkra, márciusra. Szerintem nem lesz addigra készen, de a lelkesedésem töretlen még. Judit kedvéért igyekszem fotózni a Mirabiliás nőciket. Félig kigyöngyözve álla Queen of Peace (elég melós darab az is) és belekaptam a Lady of the Mistbe is egy kicsit. Most félreraktam a lányokat Viktor képe miatt. És folyamatosan mintákat nézegetek és vágyakozok minden irányba:-DD Ha lenne még ezer kezem! Nameg be kéne fejeznem a maradék 5 Tilda bábúmat is: 1 angyal, 1 pici királylány, 3 nagy alakú baba. És kettő nagy alakú babát még szeretnék csinálni, de az még csak a fejemben van meg, még ki sem szabtam, csak anyagot választottam hozzá:-DD

Na megyek, mert Karcsi felkelt és nyűgös és már most bőg, mert apa elment dolgozni és én nem vagyok jó neki:(
Mindenkinek jó 2011-et!!!!