Matyiról pár gondolat

Igazából apával kéne kezdenem a beszámolót, lenne is mit írnom, de előbb inkább a gyerekeket veszem szépen sorban. Kezdem is a legnagyobbal, Matyival.

Idén befejezte a második osztályt a Don Boscoban. A bizonyítványa nagyon szép lett. Ha jegyekkel értékelném, akkor azt hiszem a magatartása és a szorgalma négyes, a tanulmányi eredménye meg ötös. Büszke lehetek a fiamra mindenképp!

Felvették furulya szakra a Weiner Leó zeneiskolába. Igazából zongorára szerettük volna beiratni, de ott olyan nagy túljelentkezés volt, hogy gondoltuk, meg kéne próbálni a furulyát, mert így kárba veszik az egy év zenei előképzője, aztán ott áll jövőre hangszer nélkül. És bár sokan nem tartják jó ötletnek, hogy én szeretném zenesuliba járatni Matyit, illetve az összes gyerekemet, én ezt így tartom helyesnek. Többen kifejtették, hogy majd ha a gyerek akar, akkor megy zenesuliba. Én ezzel úgy vagyok, hogy az alapműveltséghez hozzátartozik a zenei képzés, ezért mindenképp ki kell próbálni, aztán ha nagyon nem fekszik Matyifülnek, akkor nem fogjuk erőltetni, csinálja addig amíg élvezi. Én titkon remélem, hogy tetszeni fog neki a hangszeres játék és hogy ha megtanult furulyán, akkor választ valami jó kis fúvós hangszert, mondjuk klarinétot, vagy oboát. Ha elég jól játszana, akkor lehetne zenekaros... Kiskoromban én mindig úgy irigyeltem a zenekarosokat. Ajkán állati jó kis csapat volt fúvós zenekar, mentek táborozni, fellépni... Na majd meglátjuk. Matyi elég muzikális, szereti a plussz dolgokat a suli mellett, úgyhogy remélem, hogy a zene csak jót fog tenni neki.

Az idei nagy siker Matykónál a csillagász szakkör volt. Norbert testvér (Református lelkész) tartotta a csillagász szakkört. Norbert testvér hasonlóan szétszórt és következetlen emebr, mint Matyi. Sosem hirdette ki időben, ha a szakkör elmaradt, ha neadjisten mégis, akkor természetesen Matyi nem adta át az üzenetet. Így volt, hogy apa tök fölöslegesen jött el korábban a melóból, hogy Matyiért menjen, simán elhozhattam volna én is őt, ha a Mikiért mentem az oviba. Legnagyobb fiamnak nagyon feküdt a csillagászat téma. Komolyan szinteszippantotta magába a tudást és állati jól memorizálta is a dolgokat. Év végén meg is nyerte mind a saját, mind a nagyok csoportjában a vetélkedőt. Amit nagyon sajnált és kicsit én is nehezményezem, hogy Norbert testvér egy év alatt nem tudta leszervezni azt, hogy elvigye őket egy csillagvizgsálóba esti csillagnézésre. Matyi irtóra várta és Norbi is hamar beharangozta a dolgot, emlékszem először akkor beszéltünk róla, mikor még javában pocakos voltam. Na mindegy, majd talán jövőre.

Matykó tegnap elutazott az osztálytáborba. Nem várta egyáltalán, mert pont ütközött a csillagász táborral. Azért remélem jól fogja érezni magát. Én bepakoltam neki, csak reménykedem, hogy magától is eszébe jut ruhát váltani:-DD Fura, de azzal, hogy elment, egyszerre nehezbb és könnyebb is itthon. Lényegében Matyi az a gyerekem, aki leginkább szétaprózza a figyelmem, aki folyton beszél, aki folyton kér valamit. De ő az, akit meg lehet kérni pl. arra, hogy üljön oda a könyvével Marika mellé és ha kiesik a cumija, dugja vissza a szájába. Indulás előtti napon valami történhetett Matykóval, mert rém példagyerek volt. A játszótéren mondta, hogy tologatja körbe Marikát a babakocsival, hogy én beszélgethessek Anikóval lakás- és/vagy házvásárlásról, esetleges együttköltözésről stb. Aztán mikor hazajöttünk, mesét olvasott a tesóinak, amíg én a kajával foglalatoskodtam. Délután non-stop játszott Mikivel, hogy kicsit ledőlhessek aludni. Csak sasoltam! Jöhetne több ilyen nap, de emlékeimszerint nagyon fárasztó dolog folyton jó gyereknek lenni, a lelkesedés hamar megcsappan ilyenkor.

Továbbra is irtó sokat olvas a Matyi. Még valamikor májusban a non-stop szoptatásokat megunva elővettem a Winettou-t, hogy valami könnyed regényt olvassak. Naná, hogy a könyvMatyi kezében kötött ki, elis olvasta a két első kötetet. Persze pár dolgot azért el kellett belőle magyaráznom, de egyébként nagyon tetszett neki. Most félretette, mert Verne Utazás a föld középpontja felé című regényét falja. Miközben olvas, a külvilág eltűnik (én is pont ilyen voltam) és képtelen észrevenni, hogy a kupi közepén él. Én meg fáradt és nyűgös vagyok körülötte rendet rakni. Majd most szombaton azért helyrepofozom a szobáját. Perpill ilyen. Lehangoló látvány:
Továbbra is rémesen rosszul eszik Mátyásom, kicsit félek is, hogy anyukámat megint ki fogja akasztani majd, ha megyünk haza Ajkára. Néha lehet, hogy inkább átveszem a konyhát egy-egy ebéd erejéig, mert szinte minden otthonlétünknél van egy jó kis vita a "nem esznek a kölykeim" téma miatt. De abban igaza van anyukámnak, hogy ha folyton a gyerekek kedvére főzök, akkor a végén tészta- és cukormérgezésben halunk meg.

Ja, és még valami Matyiról. Végülis egészen év végéig focizott. Végül elég jól belerázódott, ha a szimatom nem csal, még élvezte is a dolgot. A napokban láttam a játszótéren focizni. Matyi fiam kapus, ha csak lehetősége van rá, akkor rögtön lestoppolja játékban a kaput, a suliban meg automatice oda osztja be a csapatfőnök. Kicsit rémisztő látvány ez a vékonydongájú gyerek a kapuban, ahogy védeni próbálja a bazi erős rúgásokat. Komolyan jól csinálja! Titokban figyelte, nagyon ügyes volt. Behaltam azon, hogy milyen taktikásan helyezkedett a kapuban. Nem tudom, hogy egyébként érdekelné-e a foci vb. Mi ilyenkor családilag szenvedünk, hogy heteken át csak a foci folyik a tévéből:-DD Sem engem, sem Viktort nem érdekli, szóval e téren is passzolunk:-DD

És hogy hogyan is viszonyul Marikához? A kép elég jól érzékelteti;)