Évfolyamtalálkozó

10 éve lesz idén nyáron, hogy kézhez kaptam a diplomámat. Gondoltam, hogy lesz majd valami találkozó féle, de nem is sejtettem, hogy lesz olyan lelkes emberke, aki fel meri vállalni a szervezést, hiszen elég nagy évfolyam voltunk, úgy kb. 120 fővel. Tavasszal kaptam levelet az iwiw-en először, hogy lesz találkozó valamikor. Akkor úgy gondoltam, hogy mire az egész összejön, addigra Marika már lehet egész nagylány lesz, szóval akár el is mehetnék. Közben aztán az események felpörögtek, Sárközi Tamás (volt évfolyamtársam és egyben csoporttársam) nagy erőkkel tervezett és szervezett, így aztán a céldátum július 17 lett. Hát sajnos nekem ez kivitelezhetetlen, mert Marika épp két hónapos lesz és nem hiszem, hogy apa sikeresen elboldogulna egy teljes napig egy szopós csecsemővel, amíg én leutazom Szegedre és vissza. Szóval passzoltam a találkozót, majd megyek a 20 évesre.

Tamás körbeküldte az évfolyamnévsort, mert több emberhez nem volt elérhetősége és segítségünket kérte. Furcsa, de sok ember arca nekem még csak be sem ugrik, pedig öt évig koptattam velük az iskolapadot. Ha visszagondolok elég "kettős" érzésem van a régi közgázos évfolyamommal. Valamikor második év végén kerültem ki a varázsából, addig úgy gondolom elég rendesen együtt lógtam a többiekkel. Volt nálam házibuli, ami hangosra és igazán bulisra sikeredett és sokan el is jöttek. Szerveződött indítványozásomra amolyan spontán évfolyambuli is a Kisbajorban, pedig csak egy cetlit küldtem körbe az egyik órán, hogy találkozzunk lenn este a sörözőben. Lementem a Bajorba, foglaltam három asztalt, hogy talán úgy 20 fő majd érkezik, aztán este sorban érkeztem az évfolyamtársak és vagy 60 főre rúgott a végső létszám. Át is kellett mennünk a Jate klubba. Akkoriban még korsóval ittam a sört és egy üveg bort simán meg tudtam iszogatni meglepően rövid idő alatt:-DD Ma már egy pohár sörtől ki tudok feküdni:-DD

A hangulatváltozás azt hiszem akkor jött el, mikor kirúgott az akkor épp aktuális barátom, aki mellesleg évfolyamtársam is volt. Rövid együttjárás volt, csak én nagyon szerelmes voltam. Kellett egy jó fél év csak arra, hogy a sebeim nyalogassam. Nem tudom, hogy ez idő alatt mit csináltam rosszul, de egyszercsak azt vettem észre, hogy mellőzött emberke lettem. Már nem hívtak a házibulikba és hirtelen ciki lett velem barátkozni. Én meg csak értetlenül álltam az egész előtt. Az egyik évfolyamkiránduláson csúcsosodott ki az egész, nagyon vártam, hogy végre hazaérjünk Szegedre. Akkor és ott úgy döntöttem, hogy nem kapálózom tovább senki kegyeiért, hanem más irányba nyitok. Harmadévben aztán teljesen más irányba indultam, a kollégium lett a fő barátkozási vonal (ami egyébként már addig is meghatározó volt) és nagyon jó döntés volt. A lányok kitartottak mellettem tűzön-vízen át, és hát a kolis társaság (nem csak szobaszinten) elég heterogén is volt, a mai napig örülök, hogy oda tartozhattam. Az évfolyamból főképp azokkal tartottam szorosan a kapcsolatot, akik első év elejétől jó barátaim voltak, kiemelném itt Nagy Istvánt, Tofét, Daniellát, Kingát, Mikit.

Negyedévben volt egy kitérőm Kecskemétre a Tanító- és Óvónőképző Főiskolára. A mai napig nosztalgiával gondolok vissza erre az időszakra. Ének szakra jártam, imádtam a magánének órákat, a zongorát, a népdaléneklést, hogy penge voltam matekból a csapathoz képest;) És hát találtam egy nagyon jó barátot is, Csédórát (neki is kéne levelet írnom). Közben az egyetemen egyéni tanrendes voltam, így szinte alig jártam be órákra, elég keveset találkoztam a többiekkel. Egyébként negyedévben indult a szakosodás és én a non-profit szakirányt választottam, ez volt a legkisebb társaság. Mikor ötödévben már a diplomamunkánkat készítettük, akkor úgy gondoltam, hogy a tanítóképzőt inkább halasztom, hogy a diplomámat jó eredménnyem kapjam kézhez. Az ötödév így aztán megint a barátkozás jegyében telt a kis szakunkon egészen addig, amíg dolgozni nem kezdtem, vagyis félévtől.
Reggel indultam a kórházba dolgozni, aztán ha fontos órám vagy szemináriumom volt, akkor rohantam be az egyetemre. Irtó kapuzárási pánik volt rajtam, hiszen ez volt az utolsó évem a koliban, nem volt pasim, a fizum elég kevéske volt és nem nagyon volt elképzelésem arról, hogy mi lesz velem egy év múlva. Még jó, hogy ott volt a 3000 darabos kirakóm, amit rakhattam, ez volt a menekülési útvonalam (szobatársaim tolerálták), nameg a lányok: Krisi és Mara.

Aztán ötödév végén összeakadtunk Viktorral és ő vitt minden lapot:-DD Én meg a régi naplómban olvashatom, hogy mit összeizgultam azon, hogy lesz-e vajon belőlünk egy pár valaha:-DDD

Visszatérve a találkozóra. Egyrészt mennék, mert több emberrel olyan jó lenne találkozni, beszélgetni. Jó lenne kicsit kilazítani, meginni pár pohár bort. Persze akad olyan ember is, akire nem vagyok egyáltalán kíváncsi, de megnézném a fejét, hogy most hogy néz ki. Másrészt nem mennék szívesen, mert nemlétező szakmai karrieremről nem tudnék túl sokat mesélni. Az én karrierem a családom elsősorban. A napokban rászakadtam az iwiwre megint és láttam, hogy nagyon sok volt évfolyamtársamnak van akár három gyereke is, szóval valszeg nem én lennék az egyetlen ilyen ember, aki szakmailag édeskeveset ért el. Bár azért ahogy elnéztem, a lányok közül szinte nekem van a legidősebb gyerekem, hiszen Matyi mindjárt 9 éves. Összességében nem túl sokat dolgoztam eddig, talán csak úgy 3,5 évet... Ez van.

Felélénkült a levelezésem is, remélem záros határidőn belül sikerül majd válaszolni a levelekre, amiket kaptam érdeklődőktől, hogy mi van velem mostanság. Érdekes érzés tudni, hogy többen olvassák az évfolyamból a blogomat. Néha fura belegondolni, hogy nem csak ismerősök, barátok, rég nem látott haverok olvasnak, hanem esetleg vadidegenek is:-DD S miközben ezen merengek, közben őszintén remélem, hogy Irénke néninek is sikerült beizzítani a laptopját és már olvassa soraimat:-D Ilyenkor biztos vagyok abban, hogy nem fogom bezárni itt a bazárt, mert főképp ez a kapcsolattartási felületem;), még ha elég érdekes formája is a blog a kapcsolattartásnak.
De azért az olyan jó lenne, ha tudnám, hogy na akkor kik is olvasnak konkrétan... , mert azt ugye látom, hogy kik kommentelnek. Még anno rövid időre tettem fel egy nézegetőt, hogy ki és honnan lép be hozzám. Tanulsága annyi volt egyrészt, hogy valszeg kevésbé pörögne a számlálóm, ha nem lenne oldalt a bloglista:-DD (megint frissítenem kéne, mert a bookmarks-om tele van tömve blogcímekkel, amiket olvasok, csak nem tüntettem még fel oldalt) A másik tanulsága pedig nekem volt fontos, de azt nem szánom közérdekű infónak;) Nézegetőt már rég leszedtem, de a kérdés azért megmaradt. Kik olvasnak?

Visszatérve még egy gondolat erejéig az évfolyamhoz. Az öt év alatt egyébként nem egy hozzám hasonló esetet láttam, hogy valaki a társaság része volt, aztán egyszer csak kicsöppent onnan és csak sasolt, hogy most mi van. Persze ez csak a lányokkal történt meg:-DD Vajon miért? Egyébként sokkal több fiú járt az évfolyamra, mint lány, de ha valaki betévedt egy előadásra, akkor ezt még csak véletlenül sem látta volna;)