Mikiről pár gondolat

Sajnos továbbra is ritkásan tudok írni a saját blogomra, de kommentelni már egyre többször van energiám és időm! Végülis ez is valami! Folytatom a családi beszámolót, hogy kivel mi a helyzet, de mindenképp teszek fel a közeljövőben képet három kedves ajándékról is. Egy csodaszép hardangeres hímzést kaptunk Katától, édes kis kötött kardigánt Marikának és egy baktust (jól írom?) Évitől, valamint egy annyira aranyos kis horgolt kalapkát apukám egy betegétől. Ez utóbbival mindössze annyi gond van, hogy már mikor megkaptuk, akkor kicsi volt Marikára sajnos. De egy fotót mindenképp megér majd a barna kanapén;)

Tehát. Miklóskám idén fejezte be a középső csoportot az oviban. Év végén olvashattuk a jellemzését. Semmi újdonság nem volt benne, óvónénik teljesen képben vannak Mikit illetőleg, mert középső fiam nagyjából ugyanúgy viselkedik otthon, mint az oviban. Kedves, vidám kisfiú, kiegyensúlyozott, érdeklődő és kitartó, kicsit nehézkesen alkalmazkodik az újdonságokhoz és néha nagyon nyámnyila. Általában ugyanazokkal a gyerekekkel játszik, nem nagyon ismerkedik újakkal, csak akkor nyit, ha nagyon aktívan közeledik valaki felé. Leginkább az építő játékokkal játszik és sokat rajzol, színez. Beszédét továbbra is nehezen érthetőnek titulálták, de ezzel most már egyre inkább vitába szállnék. Csináltam is videót arról a versikéről, amit tavaly az évzárón mondott. Utólag elmondattam akkor Matyival is, hogy tudjam, mit is mondott Miki. Most már szerintem tökéletesen érthetően mondta el középsőm a versikét. Aztán mozgásáról írták még azt, hogy kissé rendezetlen. Remélem, ha jövő évben újra ráhajtunk a TSMT tornára, akkor lesz eredmény e téren is.
Nagyon szeretne már iskolás lenni. Sok szempontból Matyi a példaképe, nagyon szeret vele játszani. Persze Matykó elég sűrűn lepattintja, de pl. sakkozásban Miki már komoly ellenfél, szóval azért vannak olyan játékok, ami egyre inkább közös kettejük között. Karcsival folyamatosan verekednek. Miki hecceli általában Kareszt, aki viszont elég agresszíven válaszol a kihívásra, verni kezdi Mikit, vagy ráül, vagy jól megtépi. Miki eleinte ezt tök zselé módon tűrte, semmit nem próbált tenni, hogy Kareszt leszerelje, csak sírt és árulkodott. Most már javul a helyzet, sokat kellett neki mondani, hogy védje meg magát. Egyébként legjobban ő tud eljátszani Karcsival, bár közben folyton viták vannak abból, hogy Karcsi szétrontja a játékot. Akkor Miki elzavarja, egyet árulkodik a tesójára, aztán fél perc múlva megint hívja az öccsét, hogy jöjjön játszani.

Továbbra is lelkesen segít a konyhában, és még mindig cukrász akar lenni. Szereti velem együtt nézegetni a süteményes könyveket, előre választ tortákat, hogy miket is kérne a szülinapjára, hogy közösen megcsináljuk. Karcsival együtt versenyt futnak, ha látják, hogy veszem elő a tojásokat. A bonyolult sütiktől kezdve a palacsintáig mindenben részt akarnak venni, úgyhogy igyekszem a tennivalókat nagyjából azonosan elosztani:-DD Nem könnyű feladat.
Miki még mindig gondoskodó, kedveskedő, sokszor ömleng negédesen, de bevallom jól esik, ha azt hallom, hogy neki én vagyok a világon a legjobb anyuka. Még mindig engem venne feleségül:-DD
A rokoni kapcsolatokat most próbálja feltérképezni, több-kevesebb sikerrel. Számára még érthetetlen, hogy pl. Marika miért nem lehet a felesége és hogy ha majd a húgának lesznek babái, akkor miért nem a mi családunk fog számban növekedni. Az hogy apa nekem a férjem és neki az apája, na az ilyeneken még nagyon nehezen "megy el" Miklóska.
Keveri a napszakokat, az étkezéseket, símán hívja a családot vacsorázni kora reggel.
Imád számolni, most három napon keresztül azt produkálta az apjának, hogy elszámolt ezerig.
Folyton vágyakozik mindenféle játék és meglepetés után. Talán a három fiú közül ő az, aki leginkább tud ácsingózni valamire.
Lelkesen hímez, az aktuális gobelinje van a kezében az első fotón. Szeretné persze benevezni a kiállításra, így ha kész lesz vele, akkor mindenképp visszük. Könyvjelzőnek készül, de már rég közölte Miki, hogy inkább kereteztessük be, hogy mindig gyönyörködhessünk benne a falon:-DD Ja, mellesleg nekem készül a hímzés;)És még egy apró adalék Mikiről. Folyton azt akarja kizsarolni belőlünk, hogy ő a leglegleg. Ha mondom, hogy de ügyesen focizik, akkor rögtön kérdi: -Én focizok a legügyesebben?
Ha megemlítem, hogy de szépen öltötte a gobelinjét, akkor rögtön kérdezi, hogy: -Én hímzek a legszebben? :-DD
Imád fényképezni. Néha nagyon jól sikerül elkapnia a pillanatot. Ezt a képet pl. ő csinálta rólunk:
Beszéd. Rengeteget fejlődött. Mindenki ezt mondja és a logopédus nénivel is ezt beszéltük meg az év végi összegzésnél. Lényegében már csak apró simításokat kell Mikinél összehozni a sulikezdésig. Megperdült az R, mennek a susogósok, csak közben kidugja a nyelvét. Mostanában viszont felvette ős is azt az idegesítő szokást (Matyi is ezt csinálta), hogy a szó végi T-k helyén TSZ-t mond. Hiába szólok, egyre gyakrabban csinálja sajnos. Na majd jövőre ezt is csiszoljuk.