Az elmúlt napokról

Most épp mind a hárman itthon vannak. Karesz ezerrel műzlizik a hátam mögött, ha jól hallom, épp széttapossa a darabokat a parkettán és nagyon élvezi. Juszt sem állok fel, mert akkor sosem fogom megírni ezt a bejegyzést.
Miki másfél héten keresztül masszívan taknyos volt. Irgalmatlan sokat szívtam orrszívó-porszívóval az orrát. Szerintem csak ennek és a nasopax-nak köszönheti, hogy nem ment rá a fülére és nem lázasodott be. Az oviban csak félig-meddig fújkálta volna ki a cuccot, hamar belázasodott volna. Mondjam, hogy szerencse, hogy itthon van az anyja és megvárhatjuk, míg szépen felgyógyul? Asszem szerdán már mehet, de legkésőbb csütörtökön. Jobb szeretném a szerdát, mert akkor nem maradna le a logopédiai órájáról.
Matyi pénteken keveredett haza jó korán a suliból. Hívtak, hogy ne ijedjek meg, csak volt egy kis folyosói baleset. Elgáncsolták, ő meg lefejelte a falat, fáj a feje és szédül. Na, mentem érte villámgyorsan, még szerencse, hogy anyukám pont itt volt nálunk. Hazahoztam figyelgettük, nem volt agyrázkódása, semmi gondunk nem volt, de tegnap este panaszkodott, hogy hányingere van. A kettő közt gondolom nincs semmi összefüggés, hisz az esés óta két nap is eltelt tünetmentesen. Szóval ma ő is itthon maradt.
Apa pénteken dőlt ki egy teljes napra. Valamit összeevett az egyik kifőzdében, így komoly órákon át vendégeskedett a wc-n. Lefogyott 56 kilóra! Dolgozni nem ment, szabit vett ki. Mára már jól van teljesen, elment felrakatni a téli gumit a kocsira és majd este látjuk.

Anyukám itt volt csütörtöktől egészen szombatig. Annyira de annyira jó volt! Kár, hogy nem tudott tovább maradni, dehát apu nem tud meglenni nélküle:-DD Én csak lazultam és pihengettem, próbáltam nem túl sokat nyavajogni;) Kihasználtam, hogy a mama itt van, elindultam képeket kereteztetni. Most is ott állnak összecsavarva a polcon, ugyanis a keretezőm zárva volt. Viszont gazdagabb lettem egy téli kismama szoknyával (csak nadrágom volt) és harisnyával és egy sarok nélküli csimzával. Nem akartam a telet végigegyensúlyozni nagy pocakkal a magas sarkúmban. Mamával sokat beszélgettünk, sokat főzött ránk (fiúkra kár volt), hozott nekem egy zsír új vércukor mérőt. Már kettőt szúrtam is vele, csodás eredményeim lettek. Azért már nemiszom kólát és több szőlőt sem veszek, de a banánról nem bírok lemondani.

Jövő hétvégén ha minden igaz, Viktor elviszi a fiúkat az apukájához. Én meg csinálok egy nagytakarítást és moziba megyek, nameg hímzek egy kicsit. Moziban természetesen a New Moon-t szeretném megnézni. Előtte újraolvasom azt a részt, mert csak a rém gagyi kalózfordítást olvastam anno és az nagyon nem tetszett. Közben itt is, ott is láttam beszámolókat a filmről és képeket a szereplőkről. Hát kicsit betett, hogy Michael Sheen lesz Aro a főgonosz vámpír. Bár lehet, hogy beteges vagyok, de abból a vámpír klánból Aro érdekelt a könyvet olvasva leginkább. Na hát ami kiakasztó ezen a szereposztáson, az az, hogy ő az én kedvenc vérfarkasom Lucien (Underworld). Annyit, de annyit moziztam vele, hogy hihetetlen, lényegében az a karakter ihlette nekem Damient. Na ezt csak nagyon kevesen értik, úgyhogy pár szót róla. Elkezdtem írni egy könyvet valamikor a tavaszban. Az apropót egy borozással egybekötött este hozta a lányokkal. Le merem-e írni egy kerek mozimat, amivel sok időt töltöttem gondolatban? Naná, bár lehet, hogy röhejes a dolog, amit összezagyválok. A férfi főszereplő sztorija kész van, persze még ezerszer átolvasnám s kiegészíteném... Néhányan olvashatták is elmém beteg szüleményét, rajtuk teszteltem, hogy érdemes-e folytatnom:-DD Aztán elkezdtem a női főszereplő történetét, egész jól belelendültem, aztán terhes lettem és nem bírtam írni egy sort sem tovább. De még mindig ezerrel mozizok rajta és sokszor újragondolok benne bizonyos részeket, színezgetem magamban. Nem tudom, hogy valaha befejezem-e, így aztán már le mertem írni, hogy van egy harmadrészben kész könyvem cím nélkül. Bár őszintén szólva a Krisi és barátnője által még nem levédett "Májusi csokor" cím nagyon megragadta a fantáziám:-DD