12. hetes ultrahang

Ma reggel voltam ultrahangon. Nem volt túl hosszú, de mindent nagyon szépen alaposan végignézett kedvenc szonográfusom, Győrffy Mátyás. Tarkóredő stimmel, orrcsont stimmel, méret szerint egy héttel nagyobb, mint a menzesz alapján számított kor. Na ugye, tudtam én, hogy mikor hoztuk össze ezt a gyereket, amikor elvileg nincs peteérése az ember lányának, na nekem most akkor is volt egy extra. Az első uh-nál meg is kérdezték tőlem, hogy kaptam-e bármi hormont, hogy teherbe essek, mert többszörös peteérésem volt. Hát nem kaptam semmi bogyót, hogy teherbe essek, csak úgy jött ez a baba.

Mostanában hallgattam, okát igazán én sem tudom megmondani, túl sok szorongás és félelem van bennem ezzel a negyedik babával kapcsolatban. A holnaptól várom egy kicsit a vízválasztót, mert bemegyek a melóhelyemre és közlöm a szerintem jó hírt, hogy érkezik egy újabb baba a családba. Majd kiderül, hogy a főnököm ezt áldásnak tekinti-e vagy sem. Tudom, ki nem fognak rúgni, csak félek, hogy el leszek könyvelve egy szavát nem tartó valakinek, akit majd ha tényleg egyszer ebben az életben visszament dolgzni majd beosztanak valami "neki ez pont jó lesz" beosztásba. Vagy kirúgnak, ha visszamegyek a negyedik gyerek után. Na mindegy, ezen tudom, hogy még ráérek rágódni, de valahol nagyon zavar az egész és akárhogy próbálom nem tudom ezt könnyedén venni.
Aztán nagyon sokat izgulok azon, hogy mennyire leszek elegendő én négy gyerekre, milyenek lesznek a hétköznapjaink, milyen leszek, ha mind a 4 ott kiabál mellettem. Hosszú hetek telnek el anélkül, hogy valaki jönne hozzánk,vagy mi mennénk valahova. Néha irtó egyedül vagyok és szerintem jogos, hogy felmerül a kérdés, fogom-e bírni a srácokkal az iramot. Még szerencse, hogy Viktor a világon a legjobb apa és férj, és elviseli, hogy esténként most vacakul vagyok és sokszor csak fekszem. Köszi!!!
Agonizáltunk egy kicsit a lakás témán is. Nem is kicsit. Utólag Viktor is bevallotta, hogy nagyon zaklatott volt az egésztől. A lakás kicsi, (mit kicsi!), most szinte miniatűrnek érezzük azt az 53nm-t, amire be kéne zsúfolni egy hatodik embert. De menni fog. Eldöntöttük, hogy maradunk még egy évet. Rendeltünk is egy emeletes ágyat a két kicsinek, így befér a gyerekszobába majd a gyerekágy. Aztán Anikó barátnőm felajánlott egy mózeskosarat is, amit tologatni lehet a lakásban ide-oda, lehet, hogy az eslő pár hónapot majd azzal húzzuk ki.
Felmerült az albérlet ötlete is, de elvetettük. Inkább minden fillért élére állítunk és lehetőleg 2011-ben tovább tudunk költözni innen. Reménykedünk addig valami elfogadható családpolitikában és a szocpol visszahozásán...

Naszóval itt a kép a babáról, aki már inkább 14 hetes, mint 13. A vizsgálat végén rákérdeztem és olyat mondtak nekem, amit eddig még soha. 98%, hogy kislány, de mivel láttunk már olyat, hogy töke nőtt a menyasszonynak, még addig nem hívjuk Marikának, amíg egy újabb uh a hírt meg nem erősíti. Addig marad Baba.
Remélhetőleg a hányós-rosszullevős időszakból is apránként kikopok. Doktorbácsi is mondta, hogy legyek már pozitív. Próbálok, próbálok, a szüleimnek is megígértem! Baromira örülök ennek a gyereknek, remélem ezt nem kell bizonygatnom. Holnaptól ígérem, hogy mosolygós és kiegyensúlyozott kismama leszek, aki békésen növeszti a pocakját!