Gyógynövényes RR (5)

Érdekes módon mostanában nem határidőre, hanem hamarabb elkészülök a kötelezőimmel. Csak nemrég kaptam kézhez Klaudia kendőjét, de már készen is mutathatom. Szerettem készíteni, bár keret híján olyan kis csupasz még ez a kendő. Hát a keret pótlásánál én a minimumra törekedtem, a fotón jól is látszik, hogy mindössze pár x-et böktem bele a halványszürkével, hogy a virágom kényelmesen ráhímezhessem. Bocsi érte Klaudia, de rémesen utáltam már a saját kendőmön is öltögetni ezeket a részeket.
A hímzés része hamar megvolt, a kontúr viszont rengeteg ideig tartott (ahhoz képest, hogy csak kontúr). Komolyan, mint egy JJ mintánál. Persze rengeteget dob rajta! Aztán meg még készült vagy két tucatnyi franciacsomó. Összességében mutatós kis bergamott lett a végén:-DD

A hétvége

Remek hétvégém volt.
Az úgy kezdődött, hogy őszi szünetre hazavittem a fiúkat Ajkára. Viktor így pár napot egyedül tölthetett itthon, volt közte pár olyan is, amikor nem dolgozott, mert épp szabin volt, vagy beleesett egy hétvége. Azt mondta nagyon élvezte, és mindez olyan jó volt, hogy ha alkalom adódik rá, akkor nekem is csinál egy ilyen szabad hétvégét. Most jött el a megfelelő idő erre a mama-kényeztető szombat-vasárnapra. Szombat délelőtt a fiúkat összepakoltam és nyomás Szolnokra a Selmeci nagypapához.
Én meg moziba mentem, amiről az előző bejegyzésemben írtam is. Előtte még egyet ebédeltünk Mariannal és Anitával a Szaharában. Csak kicsit beszélgettünk, mert eléggé ki volt számolva az időnk a mozi előtt, utána meg persze én futottam, hogy időben odaérjek a következő randimra Anikóval. Mariann odaadta a félig elveszett, de szerencsésen előkerült kannás RR következő darabját. Végre egy jó pont a Magyar Postának, mert előkerült egy elveszett ajánlott levél és Iszit kendője nem lett az enyészeté:-DD Azért nagyon izgultam miatta...
A lányoknak hozott a Mikulás tartalmas olvasnivalót is:-DD Két Tiffany landolt a táskájukban. Kora reggel a bolt előtt árulta egy néni őket olcsó pénzért. Viktor megsajnálta, vett tőle egy köteggel. Gondoltam a Tiffany adta érzéki élményt meg kell osztanom másokkal is;) A lényeget természetesen már mindegyikből elolvastam, már csak a keretsztori hiányzik:-DDD

Anikóval fél négykor találkoztam a Deák téren. Szépen, lassan, komótosan végignéztük a karácsonyi vásárt. Irgalmatlan drága volt minden, csak pár sátor volt olyan, ahol szívesen hagytam volna sok-sok pénzt, de sikerült megállnom. Inkább vettünk hatalmas kürtős kalácsot. Én felfüggesztettem a diétámat pár percre, mert mindketten faltuk a kalácsot, szal hamar elfogyott. Közben azért járt a szemem a kirakodóvásáron és kicsit a tömegen is, nehogy szembejöjjön velem a nőgyógyászom és lekapjon mind a 20 körmömről, hogy mit falok itt nagy vidáman. Anikóval tök sokat dumáltunk. Asszem az elmúlt 3 évben ez volt az első közös programunk, ahol gyerek nem volt velünk. Az ő férje nem tűrte olyan jól a dolgot, pedig a három gyerkőcből csak egyre kellett vigyáznia:-DD Anikó a többi srácot leadta anyukájának. Dani mégis fél ötkor már telefonált, hogy ugya hazaérünk ötre!!! Na én fél hétre értem haza. A vásárban még nagyon elszánt voltam, hogy ha hazaértem akkor takarítok és pakolok, de mire hazaértem ez az elhatározás semmivé foszlott. Fogtam a lacikonyhában vett töltöttkáposztámat, amit a pcaklakó mindenképp meg akart kóstolni, aztán kipakoltam a gyógynövényes RR kendőm legfrissem darabját és meghímeztem a Bergamott növénykét Klaudiának a vetetlen ágy és a kupi közepén. Már csak kontúroznom kell. Közben eszegettem, tv-t néztem, számítógépeztem, bele-beleolvastam pár könyvbe és élveztem a semmittevést.

Baromi rosszul aludtam. Viktor nélkül nem megy. Nameg a paráim. Pl. háttal az ajtónak nem lehet aludni, mert ugye onnan jön a baltás gyilkos. Némiképp nehezítette az elalvást az előszobában égő villany is, de sötétben ugye nem látom meg a rossz dolgot, ami rámtör az ajtó felöl. Hajnalban azért lekapcsoltam a villanyt, mert akkor már mégiscsak ciki és befordultam a fal felé, hiszen ilyenkor már a rossz emberek is hazamennek fáradtan aludni, nem az én ijesztgetésemmel akarják tölteni az időt.
Hétkor kivetett az ágy, gyorsan összekaptam magam és elmentem a fél kilences misére. Aztán haza és nekiláttam végre takarítani, a kicsik szobáját fixundfertig kiretkeltem. 10-kor felhívtam Krisit, remélve, hogy nem ébresztem fel. Nem nyertem. Azért megbeszéltük, hogy elmegyünk együtt ebédelni, találkoztunk fél egykor a Batthyány téren. Ebédeltünk egy finomat, dumáltunk sokat. Szerintem szájmenésem volt, de szerencsére Krisit nem zavarta, kissé félkómás volt az előző napi szülinapi buli miatt. Megnéztem az új autóját, sőt, ki is próbálhattam, sőt meg is tankolhattam. Életem első tankolása volt, szerintem jól vettem az akadályt;) Krisi hazáig szállított, illetve inkább én szállíttattam magam hazáig. Az éttermet elraktároztam a memóriámban. Nem túl drága és jól főznek szerintem.
Délután újult erővel takarítottam, Matyi szobája is készen lett, aztán egyre inkább keményedett a hasam, úgyhogy leültem tv-zni egy kicsit. Végignézhettem egy egész filmet, mert a fiúk csak hat után futottak be. Ők is jól érezték magukat Szolnokon a nagypapánál. De azt hiszem az én tuti hétvégémet nem tudták überelni!

New Moon

Ma megnéztem én is a New Moon-t. Már egy ideje tervezgettem, hogy elmegyek és megnézem és mivel ezen a hétvégén szalma vagyok, mindenképp be akartam ütemezni. Sikerült partnereket is szerezni, így aztán fél délben már a Corvin moziban ültem Anitával és Mariannal. Nem vártam túl sokat, hiszen a kritikák elég rosszak. Állítólag csak igazi rajongók élvezik. A film maga összességében tetszett, látványos volt, érdekes volt még úgy is, hogy olvastam. Nem éreztem folyton azt, hogy lényeges dolgokat kihagynának a filmből. Viszont számomra mindegyik filmben volt egy rész, amitől sokat vártam és helyette egy nagy rakás vackot kaptam. Az első részben amin nem bírtam túllépni, az a két vámpírcsapat találkozása volt, ami hát hogy is mondjam, elég vérszegényre sikeredett. Most meg a Volturi... és Aro. Kész vagyok! Így elszúrni! Inkább volt röhejes, mintsem félelmetes az a rész. Most én értelmeztem félre ennyire a könyvet, vagy tényleg egyszerre volt Aro teátrális és maximálisan idióta? Nekem ez a kettő nem fér össze, és nem értem, hogy az ősvámpíroknak miért kell minden filmben úgy beszélniük, mintha értelmi fogyatékosoknak mondanák el a mondókájukat. Félreértés ne essék, nagyon elfogult vagyok Michael Sheen-nel kapcsolatban. Aki nem érti miért, nézze meg az alábbi kis videót, ami az Underworld: Rise of the Lycans trailere. Itt vérfarkas és szintén halhatatlan. Na ezért:


De Aro figurája egyszerűen akkor is idióta lett. Én valami olyasminek képzeltem el őt, mint pl. Lestat-ot az Interjú a vámpírból. Aki egyszerre kegyetlen, kicsit szadista és élvezi az egészet. Erre kaptam egy pojácát... Szörnyű!
Egyébként sok-sok apró kifogásom lenne még a filmmel kapcsolatban. Jasper Boticelli frizurája rémes pl, de nem leszek szőrszálhasogató.
A farkasok nagyon jók, tetszik, ahogy megcsinálták az átalakulásukat. Jók voltak az akciójelenetek, még Félix és Edward harca is bejött. És hogy ki tetszik leginkább a filmben? Talán röhejes, de Charlie. Ő frankó és hiteles és még a színész is jó.

Ja, a legjobb a film alatt az volt, hogy mától kijelenthetem, hogy határozottan érzem mozogni babát a pocakomban. A dolby eredményes volte téren. Eddig csak úgy félve mertem azt mondani, hogy mintha érezném...

Mirabilia: Royal Holiday (3)

Kész vagyok a következő nőcimmel. Még fontolgatom, hogy idén elkezdek egy újabb nénit, majd meglátjuk belefér-e az időmbe. Nagyon szerettem a Royal Holiday-t, tetszett a szőrös fehér fonal és a láthatatlan cérna is. Irtó sok gyöngyöt kellett rávarrni, úgy 150 körül van, majdnem három napig tartott a díszítés. Gyorsan kivasaltam, hogy szebbek legyenek a képek, de hát sajnos aki rossz fotós, az rossz fotós...

Az elmúlt napokról

Most épp mind a hárman itthon vannak. Karesz ezerrel műzlizik a hátam mögött, ha jól hallom, épp széttapossa a darabokat a parkettán és nagyon élvezi. Juszt sem állok fel, mert akkor sosem fogom megírni ezt a bejegyzést.
Miki másfél héten keresztül masszívan taknyos volt. Irgalmatlan sokat szívtam orrszívó-porszívóval az orrát. Szerintem csak ennek és a nasopax-nak köszönheti, hogy nem ment rá a fülére és nem lázasodott be. Az oviban csak félig-meddig fújkálta volna ki a cuccot, hamar belázasodott volna. Mondjam, hogy szerencse, hogy itthon van az anyja és megvárhatjuk, míg szépen felgyógyul? Asszem szerdán már mehet, de legkésőbb csütörtökön. Jobb szeretném a szerdát, mert akkor nem maradna le a logopédiai órájáról.
Matyi pénteken keveredett haza jó korán a suliból. Hívtak, hogy ne ijedjek meg, csak volt egy kis folyosói baleset. Elgáncsolták, ő meg lefejelte a falat, fáj a feje és szédül. Na, mentem érte villámgyorsan, még szerencse, hogy anyukám pont itt volt nálunk. Hazahoztam figyelgettük, nem volt agyrázkódása, semmi gondunk nem volt, de tegnap este panaszkodott, hogy hányingere van. A kettő közt gondolom nincs semmi összefüggés, hisz az esés óta két nap is eltelt tünetmentesen. Szóval ma ő is itthon maradt.
Apa pénteken dőlt ki egy teljes napra. Valamit összeevett az egyik kifőzdében, így komoly órákon át vendégeskedett a wc-n. Lefogyott 56 kilóra! Dolgozni nem ment, szabit vett ki. Mára már jól van teljesen, elment felrakatni a téli gumit a kocsira és majd este látjuk.

Anyukám itt volt csütörtöktől egészen szombatig. Annyira de annyira jó volt! Kár, hogy nem tudott tovább maradni, dehát apu nem tud meglenni nélküle:-DD Én csak lazultam és pihengettem, próbáltam nem túl sokat nyavajogni;) Kihasználtam, hogy a mama itt van, elindultam képeket kereteztetni. Most is ott állnak összecsavarva a polcon, ugyanis a keretezőm zárva volt. Viszont gazdagabb lettem egy téli kismama szoknyával (csak nadrágom volt) és harisnyával és egy sarok nélküli csimzával. Nem akartam a telet végigegyensúlyozni nagy pocakkal a magas sarkúmban. Mamával sokat beszélgettünk, sokat főzött ránk (fiúkra kár volt), hozott nekem egy zsír új vércukor mérőt. Már kettőt szúrtam is vele, csodás eredményeim lettek. Azért már nemiszom kólát és több szőlőt sem veszek, de a banánról nem bírok lemondani.

Jövő hétvégén ha minden igaz, Viktor elviszi a fiúkat az apukájához. Én meg csinálok egy nagytakarítást és moziba megyek, nameg hímzek egy kicsit. Moziban természetesen a New Moon-t szeretném megnézni. Előtte újraolvasom azt a részt, mert csak a rém gagyi kalózfordítást olvastam anno és az nagyon nem tetszett. Közben itt is, ott is láttam beszámolókat a filmről és képeket a szereplőkről. Hát kicsit betett, hogy Michael Sheen lesz Aro a főgonosz vámpír. Bár lehet, hogy beteges vagyok, de abból a vámpír klánból Aro érdekelt a könyvet olvasva leginkább. Na hát ami kiakasztó ezen a szereposztáson, az az, hogy ő az én kedvenc vérfarkasom Lucien (Underworld). Annyit, de annyit moziztam vele, hogy hihetetlen, lényegében az a karakter ihlette nekem Damient. Na ezt csak nagyon kevesen értik, úgyhogy pár szót róla. Elkezdtem írni egy könyvet valamikor a tavaszban. Az apropót egy borozással egybekötött este hozta a lányokkal. Le merem-e írni egy kerek mozimat, amivel sok időt töltöttem gondolatban? Naná, bár lehet, hogy röhejes a dolog, amit összezagyválok. A férfi főszereplő sztorija kész van, persze még ezerszer átolvasnám s kiegészíteném... Néhányan olvashatták is elmém beteg szüleményét, rajtuk teszteltem, hogy érdemes-e folytatnom:-DD Aztán elkezdtem a női főszereplő történetét, egész jól belelendültem, aztán terhes lettem és nem bírtam írni egy sort sem tovább. De még mindig ezerrel mozizok rajta és sokszor újragondolok benne bizonyos részeket, színezgetem magamban. Nem tudom, hogy valaha befejezem-e, így aztán már le mertem írni, hogy van egy harmadrészben kész könyvem cím nélkül. Bár őszintén szólva a Krisi és barátnője által még nem levédett "Májusi csokor" cím nagyon megragadta a fantáziám:-DD

Növögetek pocakban

Jó rég nem írtam semmit, pedig zajlanak az események.
Kéne már írnom a fiúkról is, csináltam egy nagyon jó videót róluk, azt is felteszem majd.

Most pár szót rólam és babáról, aztán felébresztem Miklóskát, mert lassan fél kilenc van és még mindig húzza a lóbőrt. A héten ő is itthon van velünk, mert tiszta takony és kicsit még köhög is. Nem vittem oviba, mert az orrszívó porszívó hihetetlen marslakókat hoz ki az orrából. Jobb lenne, ha nem menne rá ezerrel a fülére, így is tapasztalom, hogy már megint visszakérdez, ha halkabban beszélek.

Szóval szépen lassan haladok a 16. betöltött hetem felé. A fenti számláló az ultrahanghoz képest egy héttel kevesebbet mutat, én pedig az ultrahangot veszem alapul, mert a tudat, hogy egy héttel közelebb vagyok a szenvedésem végéhez, az nagyon jó érzés. Nem a terhesség, illetve a babavárás szenvedés, hanem a nálam szinte félidőig tartó émelygés-hányás, ami baromira kikészít. Elmondhatom, hogy ilyen szarul egy gyerekkel sem voltam. Az éltet, hogy az AFP eredmény kézhez vételekor már jól szoktam lenni. Most ez úgy december 1-2 hetére fog esni, szóval ki kell még addig pár napot húznom. Karácsonyra új gyomrot kérek, mert ez a mostani egyszerűen elfogadhatatlan. A hányást sikerült napi 1-re leredukálnom, néha teljesen elmarad, de semmit nem tudok igazán jóízűen megenni, mindentől savam lesz és baromira fáj a gyomrom. Én nem tudom, hogy a sajtos-tejfölös tészta pl. miért nem tud jól esni. Az, hogy 500 mg C-vitamintól úgy ég a gyomrom, mint a pokol tüze, arra még azt mondom, hogy oké, de egy nyamvadt tészta!?!? Lényegében reggel tudok jól enni, akkor két irgalmatlan nagy szelet kenyeret betolok, amitől szépen halad a délelőtt. Az ebéd már nem annyira frankó, uzsinál és vacsinál szenvedek. És ez már tuti nem pszichés, ugyanis voltam a kórházban színt vallani. Túléltem. Túlélték. Főnökasszonyom gratulált, kedves volt, de látszott, hogy nem lett túl feldobott a hírtől. Most azon a szabin vagyok, amit Karesz születése óta összegyűjtöttem, aztán majd táppénzre mehetek. Kértem rá engedélyt.

Na mindegy. Leszámítva, hogy este 7-8-tól lényegében nagyjából csak nyelem (inkább köpködöm) a nyálam, a helyzet egész jó. Kerekedek (híztam is combra nameg fenékre), nagyon várom a baba mocorgását is. Hétfőn túléltem egy frankó cukorterhelést. Féltem, hogy visszaküldöm a cukros-citromos koktélt, de mire az első szúráshoz kerültem olyan éhes voltam, hogy szabályosan jól esett. Viszont az eredménynek annyira már nem örültem. 7,66 lett a terhelés utáni értékem, ami emelkedett vércukor szintet jelent. Doktorbácsi kijelentette, hogy nem kell mennem diabetológiára (még), de a 150 grammos diétát tartanom kell. Közelednek az ünnepek, mákos beigli, aprósütik, mikulás csomag... De még csak nem is ezt bánom, hanem azt, hogy megvonják tőlem az életet (és a mostani gyomrom-vacak időkben) jelentő Coca-colát, banánt, szőlőt és a fini-fini grízes joghurtomat. Na ez már fáj. A héten képtelen vagyok elkezdeni, jövő héten majd már kezdek valamit lájtosabban, finoman, gyomorkímélően. A nagy doboz cukros Rennie-met is elajándékozhatom és vehetek cukromenteset. Hihetetlen, de megszoktam ezt a mentolos kréta ízű vackot, este szabályosan függő vagyok:-DD

Holnap jön anyukám hozzánk egy kicsit. Annyira, de annyira várom!!! Hoz nekem ajándékba oltást is. Szülész-nőgyógyászom kifejezetten ajánlotta, pláne, hogy suliba, oviba megyek a fiúkkal, tömegelek eleget. Aztán apukám (háziorvos) is nagyon szeretne oltani. Hát legyen! Így legalább tényleg nem szedek össze valami szart, nameg őszintén szólva nem bírok semmi vitamint, C-vitamin tartalmú gyümölcsöt enni, és két hónapnyi masszív hányás után asszem nem mondhatom, hogy erős az immunrendszerem e pillanatban.

Hoztam két béna fotót is magamról. Ja, nagy a hasam, dehát lényegében az ötödik terhességem. Nem lehetek nádszál karcsú!

Mirabilia: Royal Holiday (2)

Íme, itt tartok a Royal Holiday hímzésében. Ma végre az összes DMC-t beleöltögettem, még a tiarába kell két féle kreinik, aztán a szőrös fehér fonal következik, végül a gyöngyözés. Már nagyon várom, hogy kész legyen, olyan szép, olyan erőteljes színei vannak!

Karcsi 2 éves lett!

Ma tölti be este fél kilenckor Karesz a 2. születésnapját! A tortázás és az ajándék már hétvégén megvolt. Gondoltuk, ha már Ajkán vagyunk és ott vannak a nagyszülők is, akkor rendelünk egy pici zsúrtortát és felköszöntjük a legkisebb fiunkat. Tőlünk egy rajzolós játékot kapott, nagypapáéktól pedig egy téli kisbakancsot. Ez utóbbit mi kértük Karcsinak, mert tényleg annyi játékuk van már, hogy Dunát lehet vele rekeszteni. Azért persze kapott a nagyszülőktől egy helikoptert is, szerencsére kicsit:-DDD

Itt mesélem, hogy az őszi szünetet Ajkán töltöttük. Nekem már nagyon kellett, mert az elemem baromira lemerülőben volt. Igen jól éreztem magam, anyukám sok finomat főzött, sütött nekünk, szerintem picit híztam is, remélem nem dobom le magamról karácsonyig. Sokat beszélgettünk, kellett is, hogy eltereljék a gondolataimat a saját hülyeségeimről. Igaz az estéim elég vacakok voltak, főképp csak tv-ztünk, de akkor is olyan jó volt, hogy nem álandóan ebben a lakásban fekszem a barna kanapén és küszködök a rókával. Ott legalább vörös bőrgarnitúrán csúszkálhattam. Asszem elég jól feltöltődtem, letettem a nagyesküt, hogy megküzdök az émelygéssel és jelentem, most már estefele is jobb, de még mindig nem
tudok büntetlenül bármit enni.

Mégpár szót Karcsiról. Igazán komoly nagyfiú lett kinézetre, ha épp nem vigyorog, mert akkor kinn van a két süsüfoga. Szerencsére sokat vigyorog és folyamatosan bújik belém. Állati anyás az utóbbi időben, lépni nem tudok tőle, szerintem érzi a vesztét, hogy itt trónfosztás lesz. Még mindig pelusos, most már bánom, hogy nyáron nem szántam rá magam a szobatisztaság-projectre. Egyébként minden pukesznál szól, csak a pisit és a kakát hallgatja el:-DD Sok új szava van, főképp fiúsak: tűzoltó, autóbusz, vontató, bulldózer, helikopter. A legújabb, amiért megzabálom, mert olyan lezseren tudja odavetni: kösz (kiejtve: tösz). Még mindig rajong a madarakért, most épp a szarka a kedvence. Tök egyedül eszik, ha segítek, akkor hamarabb abbahagyja. A levesek a kedvencei és a joghurt. A kenyeret sehogy sem tudom vele elfogadtatni, se katonákkal, se szurkákkal, se egészben, egyszerűen sehogy. Rémes. Még mindig tápizik, ordítani tud, ha nem kapja meg időben. Majmolja a bátyáit, Matyihoz jobban húz, de Mikivel többet játszik, ugyanis ő nem passzolja le fél perc múlva;)

Itt vannak a szülinapi képek és egy még bónusznak. Ez a közös kép Nennével, a puhájával. Nenne már elég viharvert, gyakran szörnyen koszos, de hát csak úgy a jó. Ha kimosom, napokig nem szereti Karcsi:-DD
Isten éltessen Karesz!!!

12. hetes ultrahang

Ma reggel voltam ultrahangon. Nem volt túl hosszú, de mindent nagyon szépen alaposan végignézett kedvenc szonográfusom, Győrffy Mátyás. Tarkóredő stimmel, orrcsont stimmel, méret szerint egy héttel nagyobb, mint a menzesz alapján számított kor. Na ugye, tudtam én, hogy mikor hoztuk össze ezt a gyereket, amikor elvileg nincs peteérése az ember lányának, na nekem most akkor is volt egy extra. Az első uh-nál meg is kérdezték tőlem, hogy kaptam-e bármi hormont, hogy teherbe essek, mert többszörös peteérésem volt. Hát nem kaptam semmi bogyót, hogy teherbe essek, csak úgy jött ez a baba.

Mostanában hallgattam, okát igazán én sem tudom megmondani, túl sok szorongás és félelem van bennem ezzel a negyedik babával kapcsolatban. A holnaptól várom egy kicsit a vízválasztót, mert bemegyek a melóhelyemre és közlöm a szerintem jó hírt, hogy érkezik egy újabb baba a családba. Majd kiderül, hogy a főnököm ezt áldásnak tekinti-e vagy sem. Tudom, ki nem fognak rúgni, csak félek, hogy el leszek könyvelve egy szavát nem tartó valakinek, akit majd ha tényleg egyszer ebben az életben visszament dolgzni majd beosztanak valami "neki ez pont jó lesz" beosztásba. Vagy kirúgnak, ha visszamegyek a negyedik gyerek után. Na mindegy, ezen tudom, hogy még ráérek rágódni, de valahol nagyon zavar az egész és akárhogy próbálom nem tudom ezt könnyedén venni.
Aztán nagyon sokat izgulok azon, hogy mennyire leszek elegendő én négy gyerekre, milyenek lesznek a hétköznapjaink, milyen leszek, ha mind a 4 ott kiabál mellettem. Hosszú hetek telnek el anélkül, hogy valaki jönne hozzánk,vagy mi mennénk valahova. Néha irtó egyedül vagyok és szerintem jogos, hogy felmerül a kérdés, fogom-e bírni a srácokkal az iramot. Még szerencse, hogy Viktor a világon a legjobb apa és férj, és elviseli, hogy esténként most vacakul vagyok és sokszor csak fekszem. Köszi!!!
Agonizáltunk egy kicsit a lakás témán is. Nem is kicsit. Utólag Viktor is bevallotta, hogy nagyon zaklatott volt az egésztől. A lakás kicsi, (mit kicsi!), most szinte miniatűrnek érezzük azt az 53nm-t, amire be kéne zsúfolni egy hatodik embert. De menni fog. Eldöntöttük, hogy maradunk még egy évet. Rendeltünk is egy emeletes ágyat a két kicsinek, így befér a gyerekszobába majd a gyerekágy. Aztán Anikó barátnőm felajánlott egy mózeskosarat is, amit tologatni lehet a lakásban ide-oda, lehet, hogy az eslő pár hónapot majd azzal húzzuk ki.
Felmerült az albérlet ötlete is, de elvetettük. Inkább minden fillért élére állítunk és lehetőleg 2011-ben tovább tudunk költözni innen. Reménykedünk addig valami elfogadható családpolitikában és a szocpol visszahozásán...

Naszóval itt a kép a babáról, aki már inkább 14 hetes, mint 13. A vizsgálat végén rákérdeztem és olyat mondtak nekem, amit eddig még soha. 98%, hogy kislány, de mivel láttunk már olyat, hogy töke nőtt a menyasszonynak, még addig nem hívjuk Marikának, amíg egy újabb uh a hírt meg nem erősíti. Addig marad Baba.
Remélhetőleg a hányós-rosszullevős időszakból is apránként kikopok. Doktorbácsi is mondta, hogy legyek már pozitív. Próbálok, próbálok, a szüleimnek is megígértem! Baromira örülök ennek a gyereknek, remélem ezt nem kell bizonygatnom. Holnaptól ígérem, hogy mosolygós és kiegyensúlyozott kismama leszek, aki békésen növeszti a pocakját!

Mirabilia: Royal Holiday (1)

Nézegettem a blogomat. Látom, hogy októberben kerek egy bejegyzéssel szaporodott. Ígérem, hogy most már megpróbálok kicsit rendszeresebben jelentkezni. Kezdem is egy vidám bejegyzéssel.

Ezen ügyködöm úgy egy kicsivel több, mint egy hete. Imádom öltögetni, mert olyan szép színei vannak. Feltett szándékom, hogy kigyöngyözöm és a szőrös fehér fonallal is kitöltöm a végén a lyukakat. Hogy ez utóbbi a keményítésre hogy fog reagálni? Na azt majd a jövő megmondja. Nem akarom félkészen nézni ezt a csodás Mirabilia királynőt addig, míg a többi is el nem készül. És hát valljuk be, elég nyögvenyelősen készülgetnek, hiszen mindenféle mukkokkal és RR-ekkel havaztam el magam.

Csatolok egy közeli fotót is. Továbbra is tartom, hogy nem tudok igazán szépen hímezni 32-es anyagra. A kreinik szálakkal pedig kifejezetten megszenvedtem, de olyan szépen csillognak;)