Gyerkőceim életkora

2011. november 14., hétfő

Karcsi

Régen írtam bővebben a gyerekekről, pedig van mit. Gondolkodtam, hogy megvárom Marika 18 hós bejegyzését, és kezdem akkor vele a sort, de inkább mégsem teszem. Karcsiról kéne írnom, ő az, aki mostanában a leginkább igénybe vesz mindkettőnket. Szóval jöjjön a legkeményebb Selmeci fiú, Karcsi!

Idén ősztől Karcsinak is nagy változást hozott az életében az ovi megkezdése. A változatosság kedvéért ő is az autó jelet kapta, amit a Selmeci fiúk laza egy évtizedre kibéreltek a 4. csoportban. Próbáltuk mondani neki, hogy jó lesz az ovi, mennyi kis barátja lesz, de nem volt túl lelkes. Ezt bizonyítja az is, hogy elég sokat betegeskedett szeptember óta. A beszoktatás rövid ideje alatt minden oké volt. Aztán mikor reggelenként nagy rohanásban apával megérkeznek az oviba, akkor ment már a hiszti, a bőgés, de szerencsére hamar megvígasztalódott. Érdekes, hogy délután, mikor mentem érte, először ujjongott, mikor meglátott, utána pedig ezerrel bőgött, utálatos volt. Végül "kénytelen" voltam bevezetni azt, hogy valamit viszek neki. Ez a kis valami lehet egy actimel, amit imád, egy kis kockaüdítő, pár szem gumicukor. Így aztán érkeztemkor már nem undokoskodó, hanem megölel, rohan a táskámhoz, kiszedi a meglepetést és jókedvűen harsogva mesél mindent. A mindennek nagyjából a fele az igaz, a másik fele úgyahogy megközelíti a valóságot. Karcsi a mai napig képes úgy mesélni régi dolgokról, mintha tegnap történtek volna. Volt, hogy nekem adta elő igen részletesen és érzékletesen, hogy mennyire fájt, mikor pl. biciklizés közben elesett és eltörte a lábát.
A nyáron Karcsi fejlődésében nagy ugrás történt. Valahogy fiúsabb lett. Délutánonként már nem aludt egyáltalán, a játszón és a közös játékokban is egyre inkább a nagyok felé kezdett nyitni, nem folyton rajtam lógott, nem azt figyelte, hogy mit csinálunk Marikával. Mikor a költözés ideje alatt Szolnokon Erzsikével voltak, az volt az igazi áttörés. Egy kedves, nagyfiús Karcsit kaptam vissza apósom új feleségétől. Ez a nagyfiú a nagytesók sarkában járt folyamatosan, az ő játékaikban vett részt. Egyre ügyesebben legózott, egyre több társasban tudott nagy összpontosítással huzamosabb ideig játszani.
Kajálásban még mindig botrányos volt persze, néha megőrültem attól, hogy nem reggelizik, nem iszik, nem hajlandó szóba állni velem evésidőben.
Aztán jött az ovi és Karcsi visszafejlődött. Biztos vagyok benne, hogy én is mulasztottam, hogy mi is elsiklottunk olyan dolgok felett, amiken nem kellett volna, de mára úgy elfajultak Karcsival itthon a dolgok, hogy komolyan mondom, szabályosan fellélegzek, mikor végre kiteszi a lábát itthonról. Megállás nélkül rajtam lóg. Hol ömlegve szeret, hol már-már szinte belém rúg. Egyszerre gyűlöli és szereti Marikát, aki valszeg minden gondjának az oka. Én pedig nem tudok vele egyedül kettesben lenni, mert Marika MINDIG itt van. Érzem, és tudom, hogy Karcsi leginkább ezt igényelné, de pont ezt nem tudom megadni neki. Ha itthon van, mert beteg, akkor ha lerakom Marikát, akkor a Kicsi alvásidejében tudunk játszani. Legózunk, társasozunk, amit csak szeretne. Azalatt az 1-1,5 óra alatt a gyereket kenyérre lehetne kenni, utána viszont megint kezdődik a keménykedés, az ellenállás, a nekifeszülés az én akaratomnak. Nem hajlandó lepihenni, nem hajlandó uzsonnázni, nem hajlandó öltözni, nem hajlandó elindulni, nem hajlandó jönni az utcán. Viszont amiben nekem keresztbe tehet, azt mindig megtalálja. És néha annyira fárasztó a két kicsivel együtt a délelőtt, és annyira kiborít ebédig, hogy már csak azt várom, hogy menjen aludni a szobájába és ne lássam végre egy kis ideig.
Múlt héten leesett Karcsi a lépcsőn. Nem történt volna ez meg, ha nem szar a lépcsőnk, na meg akkor sem, ha szót fogadott volna az apjának és felöltözik és lejön reggelizni. Inkább csipázott, morcoskodott az ágyban, aztán mikor végül megindult lefelé, akkor a kanyarban megcsúszott (papucsban volt, holott mindig szandiban kell itthon lennie), gurult pár lépcsőfokot, aztán Viktor elkapta. Iszonyúan sajnáltam, nagyon aggódtam érte, így a hét második felét itthon töltötte velem és Marikával "megfigyelés" címszóval. Szerencsére nincs semmi baja, kicsit beverte a hátát, pár helyen lejött a bőr, de nem lilult be, nem lett agyrázkódása. Én viszont az egésztől olyan ideges voltam, hogy mikor a sokadik kutyálkodása után elszakadt a cérnám nekiálltam bőgni és aztán meg nem bírtam abbahagyni. A két gyerek csak nézett, aztán Karcsi meg röhögött egészen addig, mire végül rá nem jött, hogy a mamával tényleg nem stimmel valami. Utána hozott nekem zsepit, húzta a számat mosolyra, végül javasolta, hogy mosolyogjunk együtt és megölelt. Aznap délelőtt a gurulás után mindent bemutatott. Hogyan kell a húgunkat megrúgni, fejbe verni, elvenni tőle mindent, amivel játszik, kitakarni előle a tv-ben a mesét, direkt hátrarántani a tv elől. Hogyan kell anyát azzal kínozni, hogy nem eszünk reggelit, hogy nem öltözünk fel, hogy nem veszi fel a szandiját, hogy a játszótéren elveszzük a kicsik játékát, hogy a labdával direkt focizunk, miközben vele szemben lévő kislányt már egyszer majdnem fejberúgta stb.
Szóval valami nincs rendben Karcsi lelkében. Valamit nagyon helyre kéne benne tenni, és nem tudom, hogy a türelemmel, az elnézéssel ártok-e, vagy azzal, ha jól kiporolom a seggét. Minden türelmemre szükségem van, ha zöld ágra akarok vele vergődni. Néha nagyon jól veszem az akadályt, néha teljes kudarcot vallok benne. Pénteken már úgy várom általában a hétvégét, mintha az életem függne tőle. Hétvégén ugyanis itthon van apa. Most szombaton délelőttre megkapta a gyerekeket, hogy végre kicsit pihentessem a lábamat, ami elég vacakul érzi magát az utóbbi időben a frenetikus lépcsőnk miatt. Szombat estére úgy kipukkadt ő is a gyerekektől, hogy este kilenckor bedőlt az ágyba és aludt másnap reggel hétig. Szombat délután valami közös pasis kiruccanást tervezett a fiúkkal. Felmásztak a Gellért hegyre. Majdnem minden stimmelt, de Karcsi egy képen sem akart részt venni, mint azt a képek is mutatják: Biztos csúcs lett volna neki ez a program, ha apával csak kettecskén lettek volna, de a két nagy is ment velük. Ilyenkor néha elgondolkodom azon, hogy talán elég lett volna két gyerek, akkor mindegyiknek jutna egy szülő, aki csak vele foglalkozna. És néha utálom azt, amikor a játszón egy gyerekkel van kinn 4 felnőtt, mert ott van apa, anya, nagyi és nagypapa... Nade ugye, mi akartunk 4 gyereket, főleg én, hát itt a kihívás! Próbáljuk megszelidíteni Karcsit, de néha már mindketten bedobjuk a törölközőt és azt csinál a gyerek, amit akar, max majd eltakarítom utána a romokat:(
Szerencsére az oviban normális, rendes, kedves, nincs vele gond. Itthon kitombolja magát, egyik percben szeret, a másikban kőbunkó. De a megszokásaiból nem enged és azokhoz mi is ragaszkodunk, mert kell mindenkinek!
Néha elnézegetem kicsi fiam és találgatom, hogy hol van a luk a lelkén. Olyan kicsi és annyi dac van benne, hogy csodálom, hogy belefér. Nem értem, hogy a nagyokkal miért nem volt ennyi gond. Nem értem, hogy ha sír és odamegyek és megsimogatom, akkor miért üt felém, miért nem hagyja, hogy szeressem és ölbe vegyem. Nem értem, hogy az ezer hisztit miért kell csinálni, hiszen neki is sokkal könnyebb lenne, ha azokat a dolgokat, amik teljesen normálisak (mint pl. egy reggeli felöltözés) ellenkezés nélkül megcsinálná. Annyi energiámat mespórolná és sokkal többet adhatnék neki! Sokszor azon is filózom, hogy bennem van a hiba, de állati gyorsan ki tud akasztani mindenkit, apját, a nagyit még a folyton türelmes nagypapát is.

Egyébként nagyon okos, kitartó és jó megfigyelő. Mostanában a Bogyó és babóca dvd-t nézzük itthon. Kívülről tudja a történeteket, szó szerint. Alig 2 hónap alatt megtanulta az összes csoporttársnevét, tudja a jelüket, tudja, hogy melyik szülőhöz melyik gyerek tartozik. Minden újdonságra nyitott, ha bármi programot javasolunk neki, azonnal vevő rá.

13 megjegyzés:

  1. Ez kemény dió! Gyerekpszichológuson nem gondolkoztatok?? Jó, jó tudom, hogy korai, de ha már nincs semmi ötlet, akkor ők biztos tudnak segíteni, hogy később ne legyen rosszabb.

    VálaszTörlés
  2. Szerintem jól látod a helyzetet: most már nem Karcsi a legkisebb, osztoznia kell Marikával azon az időn, ami eddig csak neki jutott. Biztos szeretné, hogy több idő jusson csak őrá, de ez nem valósulhat mindig meg, ezért frusztrált lesz, megharagszik, és agresszív viselkedésben ad hangot az érzéseinket.
    Gondolj csak bele, ha reggel kérésetekre szépen felöltözne, vagy megreggelizne, egyszóval szót fogadna, minden sokkal gyorsabban és fesztelenebbül menne. Viszont ha ellenáll, jóllehet feszült lesz mindenki, és megy a veszekedés, de végső soron addig is vele foglalkoztok. Így ilyen értelemben eléri, amit akar.
    Tudom, hogy baromi nehéz, de ne hagyjátok, hogy felhúzzon, legalább is ne látszódjon rajtatok, mert akkor ha titeket is idegesnek lát, csak még inkább olaj lesz a tűzre. Remélem meg tudjátok oldani, hogy legyen egy kis időtök külön-külön mindegyikükre. A hisztit pedig ne vegyétek fel, bele fog fáradni!

    VálaszTörlés
  3. Először is gratulálok az őszinte leírásodhoz, ezt már egyre ritkábban fogod megtenni, mert sérti az érintettet. Bár én is írhatnék a sok problémáról, de felnőtt gyerekeim nem tűrnék jól. Azaz mindenkinek vannak hozzád hasonló komoly problémái és még segítséget sem tudunk kérni mert nem lehet őszintén írni róla. Nem lekicsinylem a gondokat, ellenkezőleg! Valóban az élet nagyon nehéz, ennél még komolyabb dolgok is felmerülnek majd, csak egy:homoszexualitás.
    Ebben a korban figyeltünk arra, hogy időnként jusson idő csak egy gyerekre egész nap. A férjem elvitte dínó kiállításra a lányomat, mert az érdekelte. Csak Őt. Beszélgettek, csak Rá figyelt stb. Mindenképp kell egy olyan napot szervezned amikor csak Karcsival töltöd az időt. Vagy a férjed és ezt minden gyerekkel meg kell tenni. Nem kell ettől megijedni, ez egy-két havonta jól fog esni Nektek is.
    Valóban problémás a gyerek, de jelzi, hogy baj van és addig nincs baj. Ha nem vennéd észre, hogy baj van, az lenne a nagy baj és itt majd belép a minden tini számára használatos kábítószer, Mert illúziód ne legyen, evvel is foglalkoznod kell majd.

    VálaszTörlés
  4. Andris ugyanez, csak ő egykében... Néha kenyérre lehet kenni, ölelget, szeretget és ugye nem haragszol és büszke vagy rám, máskor meg semmi nem jó, és annak az ellenkezője sem, azért is földhözvágja magát amit éppen ő kért és kapott meg. Bevallom, engem is megfog ezzel, mert nem használ a szép szó, nem használ a könyörgés, az sem ha nem veszek róla tudomást, ha esetleg visszaütök ha rámsóz egyet... És nem vagyok rá büszke, de nem mindig van türelmem a műsoraihoz, és kiabálok, veszekszem... Pl. este lefekszik, inni kér, iszik, ugye nem kell aludnom? nem kell, csak pihenni. csendben? igen. csukott szemmel? igen. nyugton? igen. és itt szokott elszakadni a cérnám....

    VálaszTörlés
  5. csak egy otlet, nehany egyedul toltott orara. mi lenne, ha felirnatok a naptarba, h az elso szombaton vagy vasarnap Te vagy ferjed elmegy az egyik gyerkoccel setalni/uszni 1 v 2 orara, es akkor csak Te es az egyszem gyerkoc van, masodik szombaton/vasarnap a masik gyerkoc, es igy tovabb.... beirnatok a gyerkocok neveit a naptarba (mivel Karcsi meg nem tud olvasni, azt hiszem, akkor ird a nevet, es a jelet a naptarba. persze lesznek hetvegen, amikor nem menne, akkor akar 1/2 ora egy bezart szobaban ketten... kilincsre kitenni, "most ne zavarj, legyszi :)"
    mi lenne ha keszitenel karcsinak egy heti tablazatot, es kapna egy kicsi matricat vagy rajzolhatni vmi kicsiket (feloltozott vagy reggelizet....) es egy het utan, ha jo "sok" matrica es rajzocska van akkor kapna egy kis jutalmat?
    en olvasok mindenkinek esti meset kulon-kulon, es a konyv utan elmondhatjak oromuket/banatukat...

    VálaszTörlés
  6. Amilgade! Pszichológus csak legvégső esetben. Először itthon próbálunk meg pár "gyógymódot".

    Mónika! Próbálom nem felvenni a hisztiket, de hidd el, hogy iszonyúak és néha annyira rosszul időzíti őket. Mint pl. ma reggel, mikor rohannak a villamoshoz, hogy időben beérjenek. Ilyenkor marad a: "Vagy belebújsz a cipődbe, vagy kapsz egy pofont" - megoldás. Nálam Karcsi hisztije már olyan, mintha benyomnák az idegpusztító gombot. Amint meghallom ezt a hangot, máris megy fel bennem a pumpa. Azért igyekszem és tudom, hogy mit kell ilyenkor tenni, csak kivitelezni néha irtó nehéz.
    Köszi a véleményt!

    Beáta! Enyim gyerekek még nem olvasnak blogot, mert csak egy tud olvasni:-D Szóval még írhatok róluk őszintén. Családom több tagjáról viszont már nem, pedig néha igazán lenne hozzá kedvem. Néha sokat segít, ha kiírom a gondjaim magamból. Csak szeretnék most már vidám és felszabadult bejegyzéseket is hagyni a blogomon. És nincsenek illúzióim a jövőre nézve, de azért reménykedem, hogy annyira nem szúrjuk el a dolgokat.

    Pat! Hát akkor egy cipőben járunk! Kitartás neked is!

    Judit! Nálunk komoly gond az, hogy ha egy mehet, akkor a másik miért nem. Tehát annak csúcs jó, aki elviszi az egyet, a másik meg a többi hisztijét próbálja kibírni azalatt a pár óra alatt. Azért mindenképp megpróbáljuk, mert jó ötlet ez a hétvégenkénti külön program. Mivel neked sincs segítséged, biztos érted, mennyire nehéz valamit bezsúfolni egy hétvégébe, amikor végre mindenki itthon van. Szerintem legtöbbször a gondok forrása az, hogy nekünk felnőtteknek megy nehezen. Kéne egy kis plusz, amitől jobban megy a verkli:-D
    Köszi az öteleteket, majd írom, hogy mennek a gyakorlatban!

    VálaszTörlés
  7. A Képmás magazin novemberi számában van egy nagyon jó cikk egy anyukától, akinek szintén négy gyermeke van és a harmadik fiú és akár Karcsinak is lehetne hívni. Nem akartam javasolni, mert nem akarok én már okos lenni, de talán olvasd el.
    A lényege az volt a cikknek, hogy nem tudta eldönteni a kisfiú, hogy ő hova tartozik, kicsi vagy nagy. Sehova nem illett oda. És minden kudarca, konfliktusa innen származott.
    Puszi

    VálaszTörlés
  8. Dóra,én vagyok itt az utolsó, aki tanácsot adhatnék, mivel nincs gyerek még- de nem is adok ! Csak kérdezem, hogy esetleg olvastad-é a A születési sorrend elmélete c. könyvet. Meg nem oldja nyílván a dolgot, de pl. adhat villanófényt egy-egy problémára, hogy jobban megértsd.
    http://webshop.animare.hu/a_szuletesi_sorrend_elmelete+67164.html
    Régebb olvastam, de hanem tévedek itt is azt mondja, amit a tesód, hogy a középső(k)nek nagyon nehéz megélni, hogy nekik nincs meg sem az "első" kiváltsága, sem a legkisebbé.És persze, rengeteg egyéb "sorrend"-ből adódó problémára, és szerepre rávilágít

    Azt, hogy miért nem hagyja olyankor, hogy szeretgesd,azt felismerni vélem felnőtt reakcióban is:amikor valaki jönne, békíteni, kvázi megbánni, és nem hagyjuk, hogy megoldódjon a dolog. Néha azért, mert már belelovaltuk magunkat,jól esik játszani a mártírt. Ráadásúl a sértettség kiváltságos helyzet is(lehet)... máskor azért, hogy hadd fájjon neki is, ha már nekünk ilyen galádúl fájdalmat okozott. Ehhez persze Karesz nagyon kicsi még, hogy felismerje, ez ilyenkor még inkább csak ösztönös

    VálaszTörlés
  9. gyerek nálam sincs, csak amit pedagógiából-gyermeklélektanból tanultam és gyakoroltam: szóval nekem úgy tűnik, figyelmet szeretne. többet. Amikor játszottunk, egészen addig akaratos volt, míg csak és kizárólag nem rá figyeltem. Utána már nagyon cuki volt. Szerintem egyébként boldog kisfiú, csak hát a legkisebb szerepéből átesett a Marika előtti legkisebb szerepbe, ami nehéz lehet. ÉS persze minden gyerek más, lehet, hogy Miki ilyen lett volna egykeként is. Esetleg nagymama, keresztanya, barátnő nem tudná elvinni néha egyedüli programokra? Én ha ráérek, bevállalnám, megmutatnáma cicákat, stb..

    VálaszTörlés
  10. Úton van hozzánk a cikk, ha megkapom scannelem és emailben átküldöm. Szerintem igaza van Krisinek. Karcsi nagyon szereti, ha csak vele foglalkoznak. Ő olyan, hogy sok figyelem kell neki, sok dicséret és rengeteg ölelés, amiből egyet én is küldök innen a gép elől.

    VálaszTörlés
  11. Dóra, nagyon kemény dió ez, de ahogy eddig láttam, milyen okosan, ügyesen boldogultok, biztosan most is meglesz rá a megoldás. Arra meg ne is gondolj, miért kellett a négy :) Kettővel is lehetnek és vannak is hasonló gondok :)

    Én a helyedben vhogyan megoldanám, hogy csak kettesben legyetek Karcsival. Akár egy órát, mert nem hiszem, hogy kivitelezhető Nálatok az egész délután. De ha néhanapján kap belőled 1-1 órát, már látni fogod a javulást, ebben biztos vagyok. Addig a nagyok meg Marika apával is elvannak :)

    Kitartást, sok erőt!

    VálaszTörlés
  12. Köszi mindenkinek a hozzászólásokat! Igyekszem sokkal-sokkal türelmesebb lenni Karcsival. Én is középső vagyok, tehát nekem is voltak olyan szakaszaim, hogy a nagyot azért szeretik jobban, mert ő az első, a kicsit azért, mert ő még csak kicsi, én meg sokszor csak úgy lógtam. És ha jól emlékszem ugyanolyan bosszantóan sértődős voltam, mint Karcsi, csak én ezt sokkal később csináltam, úgy enyhén tinikorban, de tudom, hogy anyukámat halálra idegesítettem, még a mondatra is emlékszem, hogy "na, már megint megsértődtél!". Végül valamikor eldöntöttem, hogy én az apám lánya vagyok, neki én vagyok a gyerekek közül a legfontosabb:-D Ez volt hosszú évekig a mottóm, amíg Matyi születése után a mamával újra egymásra nem találtunk:-D

    Tusi! Cikket megkaptam!
    Krisi! Bármikor viheted Karcsit!!!!!
    Hesztia! Köszi a cikket, olvasom.
    Zsóka! Remélem igazad van!:-D

    VálaszTörlés
  13. Szia Dora,
    Nekem mind ket gyerekem visszakoszon egy kicsit ebben, nem teljesen ugyan inkabb motivumok pl. konyorogni az oltozkodesert,furdesert ,elzavar ha vigasztalni probalok, gonoszkodas a masikkal stb. Foleg velem csinaljak ezt, az apjukkal nem. Azt figyeltem, meg magunkon, hogy ez kb. olyan, mint egy jol betanult "szerep", ok hisztiznek, nem figyelnek, nem fogadnal szot., persze en erre 20x szepen elmondava utan ordibalok/rahagyom..., de vele foglalkozom. Viszont, ha valamiben elterek, varatlanul reagalok (azaz nem a megszokott "fasult" modon) akkor kizokkennek a szerepukbol ( a meg nem ertett, testver altal elnyomott, szulok altal negligalt). Ez olyan, mint egy jatszma es -sajnos meg mindig - sokszor eltolom es vegigjatszon. Biztos van Karcsiban frusztraltsag is, de resze egy jol mukodo szerep, amiben megkapja az extra-extra figyelmet es kozben kicsit kellemesen sajnalja magat, igy nehez abba hagynia, mert Anya igy mindig figyel ra. Az en olvasatomban az extra "Karcsi-ido"/odafigyeles mellet az lenne a megoldas, ha nem erne el, amit akar, az az rovidre lenne zarva a dolog, ha hisztizik. Nalunk sem tokeletes meg, de a ferjem, nagyon jo abban, hogy mas perspektivaba helyezi a dolgokat a kovetkezessegevel pl. mikor nem oltozol fel, pizsamaban mesz, nem eszel ebedet, uzsonnaig nincs kaja. Az enyemek azt is nehezen viselik, ha nem veszek roluk tudomast ilyenkor.
    Nem egyszeru, konnyu mondani, tudom, de szerintem ez egy tanult magatartas forma, amivel probaljak a kisebb-nagyobb frusztraciojikat oldani es fokozatosan megerosodik, mintegy szokassa valik.
    Na, ez eleg zagyva, de nalunk tobbnyire mukodik.
    Kitartast!
    TJ

    VálaszTörlés