Pocokfog

Biztos voltam benne, hogy pár gyerekem majd fogszabályzásra szorul, vagy jó nagy bajuszra. Már születéskor olyan volt Miki és Karcsi állkapcsa, ami alapján ezt borítékolni tudtuk. De arra nem gondoltam, hogy esetleg majd csúfolni is fogják a fogaik miatt. Karesz nem cumizott, hanem az ujját szopizta. Mindig mindenki a cumit hibáztatja a kapafogakért, és biztos, hogy Mikinél "jótékony" hatással volt a hagyományos margaréta cumi, de szerintem Karcsi az ujjszopással sokkal inkább elintézte a fogsorát. A két metszője folyton kinn van, nem is igazán szokta ráhúzni az ajkát. Nekem mindig vicces, kedves, ahogy kinéz, de inkább attól féltem, nehogy egy esés, verekedés közben letörjön vagy kitörjön a foga. Barátok is mondták, hogy pocok vagy höri, de semmi negatív nem volt benne. Ezért esett rosszul, amikor egy vadidegen apuka mondta a fülem hallatára a feleségének, hogy:
-Nézd milyen csipésdél a kisfiú!
Lehet, hogy jópofának szánta, de hirtelen nagyon rosszul jött ki, ránéztem enyhén megsemmisítő pillantással. Közben láttam lelki szemeim előtt a két amerikai mókust a meséből, Chip-et és Dale-t...

Mary Ann Shaffer és Annie Barrows: Krumplihéjpite Irodalmi Társaság

"1946 januárjában a Londonban élő Juliet Ashton levelet kap egy ismeretlen férfitól a Csatorna-szigeteki Guernsey-ről. A levél írója elmeséli, miért alakították meg a második világháború alatt, a német megszállás idején a Krumplihéjpite Irodalmi Társaságot, és hogyan segítette a sziget lakóit abban, hogy átvészeljék a háborút. Így kezdődik a szívet melengető, varázslatos kisregény, melyben levélváltásokból, apránként rajzolódik ki előttünk a festői Guernsey-n élők humorral átszőtt, embert próbáló története."

Egyszerűen szerettem ezt a könyvet. Annyi kedvesség, báj, öröm és szomorúság van benne, és ami a legfőbb, olyan humorral van az egész történet átszőve, ami mindenkit levesz a lábáról. Na jó, maradjunk abban, hogy engem vett le villámgyorsan a lábamról:-D
Levelek formájában íródott az egész történet. Eleinte meg kellett szoknom a stílust, de hamar belerázódtam és a könyv végére egész szépen elképzeltem a hangokat is a megírt levelekhez. Valahogy úgy, mint amikor a filmekben kap valaki egy levelet és mi a film nézői azt halljuk, hogy a levél írója felolvassa a saját levelét, közben meg ugye a címzett arcát nézzük. Na ezt jól megmondtam.
Rég volt olyan, hogy egyszerre nevettem és sírtam valamin, de ez a könyv még ezt is sikerrel kihozta belőlem. Mindenkinek ajánlom, hogy feltétlenül olvassa el, (én már a húgomnak meg is vettem, pedig még csak a felénél tartottam, mikor a bookline-on a kosárba rak gombot megnyomtam) és aki a könyv végén nem érez késztetést, hogy papírt tollat ragadjon, vagy legalább az e-mail-jei felé irányítsa az ujjait a számítógépen, az nem olvasott figyelmesen:-DDD

Lassan fogynak, kopnak a téli napok

Jövő héten naptár szerint már itt van a március. Nekem az még valahogy a hideg hónapok közé tartozik. Az utóbbi években egyre inkább a nagykabátos időszak befejezése volt a március, de emlékszem arra, hogy 15-én már csak zakóban feszítettek a férfiak, kardigánban, vékony harisnyában a nők. És az is milyen messzinek tűnik, mikor a nászutunkon Viktorral egy csomó ruhát vettünk neki, mert nagyon alulöltözött volt 1 szál pulcsival a hidegben:-DD
Csütörtökön Mátyás nap lesz. Matyi már várja, hiszen kikönyörögte névnapjára a Harry Potter 2. részét. Nagy nehezen áldásunkat adtuk rá, de a 3. részt még nem kapja meg jó ideig. Abban vannak a dementorok, szerintem az még nem való neki. Most újraolvassa az első részt, időről időre átjön hozzám és részleteket olvas fel a könyvből, mondván, hogy anya is olvasta még régen. Hihetetlen jókat tudok derülni a kiejtésén. A kedvencem mégis az, hogy miután elolvasta az egész Winettout, akkor jött, hogy: - Anya, mit jelent a Sir?
Annyira kellett röhögnöm, mert én meg kiskoromban úgy olvastam végig a 80 nap alatt a Föld körült, hogy fogalmam sem volt arról, hogy mit jelent a gentleman. Úgy olvastam, ahogy írják. A bátyám majd két hétig ezzel cikizett, de el nem árulta, hogy mit jelent. Aztán anyukám felhomályosított, és úgy, hogy dzsentlmen rögtön értettem:-DD Nameg ott van az egyik kedvenc gyerekkori olvasmányom, a 13 és 3/4 éves Adrian Mole titkos naplója. Az egy dolog, hogy én mindig Adriánt olvastam, de még soha életemben nem találkoztam olyannal, aki a Nigelt Nájdzselnek ejtette volna kiskorában. Vagy Barry Kentet, Berrinek.
Nekem az egyik kedvenc poénom az volt, mikor addig porolták Bert Baxter szőnyegét, amíg fél órai munka után egy eltaposott krémes nyomaira bukkantak. Tesómnak az, mikor Pandora rámosolyog az ebédlőben Adrianre, de az nem tud visszamosolyogni, mert éppen egy mócsingon rágódott. Vagy mikor a fogorvos beszólt Adriannek, mikor ment hozzá, hogy fáj a foga, hogy minden nap látja, ahogy Mars szeletet rágcsálva megy az utcájában haza a suliból. Utána persze másik irányba ment haza.

Nade visszatérve arra, hogy kopnak a téli napok. Nagyon várom a tavaszt. Meg azt, hogy többet ki tudjak menni a gyerekekkel az utcára. Kíváncsi vagyok, hogy fog majd tetszeni Marikának a hintázás. Jó lenne nagyokat sétálni, kimenni vonatokat nézni a töltéshez Karcsival.

Itt volt anyukám múlt héten. Hozott egy halom színt az életembe. Rengeteget dumáltunk, illetve inkább ő beszélt sokat én meg hallgattam. De nekem így pont jó, mert nem nagyon van mit mondanom, ha meg mégis belelendülök, akkor úgy kell lelőni. Mama vállalta a srácokat, úgyhogy sikerrel megejtettünk Mariannal egy keretezést. A kávézást sajnos nem volt időnk bepréselni az időbe, mert a keretezős csajszi vagy fél órán át írta a számlát, meg amíg mi próbálkoztunk megtalálni a legmegfelelőbb kereteket, addig betévedt egy rém idegesítő pasas, akit közben inkább kiszoltált az eladó. Engem nagyon idegesített a fazon, asszem nem tudnék hosszú távon eladó lenni, mert nem menne, hogy mindenkihez udvarias legyek, pláne ha az direktbe bunkó velem.

Olvasok és hímzek. Csak a hímzést nem mutathatom, mert Viktornak lesz ajándék a házassági évfordulónkra. Candamar készlet, amolyan letisztult mintás. A szivek miatt vettem meg Judd25-től. Már majdnem kész, de elég nyögvenyelősen haladok vele. Maradjunk abban, hogy nem nekem való ez a letisztult minta téma. Unalmas hímezni na, de persze az eredménye nagyon szép lesz!
Egyébként biztos hülye dolog, de mostanában listákat írok. Két hete összeállítottam egy listát arról, hogy mit KELL meghímeznem, mit SZERETNÉK meghímezni, és mi LENNE JÓ, ha beleférne még az idei évbe. Tegnap meg sorrendbe vettem, hogy mit mikor fogok csinálni. Azt hiszem kezd agyamra menni a tél, meg a sok befejezetlen munkám. Viktor szerint megölöm a hobbim, ha folyton azt nézem, hogy mit is kéne csinálnom. De tényleg szeretném lefaragni a megkezdetteim számát, csak nem megy olyan ütemben, ahogy elterveztem:-DD Nameg asszem túl sok SAL-t bevállaltam, de asszem megoldható, hogy kicsit lassabban haladjak velük;)

Tegnap megnéztük A felolvasó-t. Nagyon felkavaró film. Nehezen aludtam el és még az éjszakai szoptatás ideje alatt (amikor félkómásan szoktam néha Marikára bukni) is ezen pörgött az agyam. Csak ajánlani tudom mindenkinek és Kate Winslett egyszerűen zseniális benne.

Még egy adalék a télhez. Híztam, pedig nem is aludtam téli álmot. Ennyit a fogyni vágyásomról. Hiába mozgom, tornázom, csak a súlyom nőtt. Próbálom azt képzelni, hogy a zsír átalakult izommá, hiszen az köztudottan nehezebb:-D

Marika 9 hónapos

Kissé megkésve írom ezt a bejegyzést, mert Marikám 16-án töltötte be a 9 hónapot. Mostanában lassabban érek ide megint a géphez, inkább csak nézegetek, kattingatok. Időről-időre végigkommentelek egy csomó blogot, de akkor már a sajátom írására nincs idő. Szóval folyton csúszom, de azért csak ideérek:-DD

Marikám 9 hónapos lett. Őszintén szólva minden alkalommal megdöbbenek hófordulókor, hogy már megint eltelt egy. A kilencedik hónap sok változást hozott Marika mozgásában. Megtanult mászni, aztán mászásból hátra csücsülni, most már szépen egyenes tartásban tud ülni is. Múlt héten pedig remegő lábakkal felállt, azóta pedig minden elképzelhető helyen ezzel próbálkozik, szóval sokat gurul, esik, koppan. Kedvenc próbálkozási helye a szemetes, most már komolyan elgondolkodtam azon, hogy elbarikádozom, mert a napokban magára öntötte az egész kukát (még szerencse, hogy alig volt benne valami).

Kinőtt Marika negyedik foga. Azóta természetesen már azt is kipróbálta, hogy anya visít-e, ha megharapja szopi közben. Nem tévedett, anya visít. Persze azonnal kétségbe esett a csajszim is, de amint görbült a szája merészen visszadugtam a cicit, szóval probléma megoldva. Csak azóta rettegek, hogy mikor harap rá majd megint. Karcsinál ez komoly fordulat volt, utána valahogy egyre kevesebbet szopizott. Na Marika még mindig igazi szopigép. Hol nagyon örülök ennek, hol rémesen bosszant. Nem tudok mit csinálni vele, szóval nem az én lustaságomról van szó, hogy nem akarom, aztán hagyom a francba. Egész jól haladtunk a kajálással, aztán beteg lett. Akkor viszont nem kellett neki semmi megint, csak szopi. Pár nap elteltével volt hajlandó ismét szóbaállni a kiskanállal és a gyümölcsökkel. Egyébként adok neki mindent, kóstolgat lelkesen, csak valahogy tetemes mennyiséget nem akar bevágni semmiből. Evett a nagyi által főzött tökfőzelékből is, jelentem ízlett a kiscsajnak, pedig ez már igazi "ember"-kaja volt. Lehet, hogy nem kéne ezekkel a simaízű ételekkel cicóznom, hanem jöjjön rögtön a kraftos felnőttes?

Megvolt az első igazán komoly betegsége is. Lényegében 24 órán át masszívan lázas volt. Én biztos betegre aggódtam volna magam, ha nincs pont akkor itt anyukám. Annyira remekül kézben tartotta az egész ügyet. Lázat csillapítottunk, hűtőfürdőztetett, tartotta Marikát az ölében, aki szokása ellenére belesimult a nagyi ölébe és órákon át ott matatott egy csörgővel. Másnap már nem volt erre hajlandó, jól ki is csinálta a mama csuklóját. Igazából hogy mi volt a konkrét baja nem derült ki, de a 4 hetes taknyolást, köhögést anyukám javaslatára egy antibiotikum kúrával zártuk le. Már végre rendesen felszakad a köhögés és az orrfolyás is minimális.

Marikával voltunk a védőnőnél is. Meglepődtem, mert a mérleg mindössze 7,25 kg-ot mutatott. Hát az biztos, hogy nem egy sózsák a csajom, de azt hittem egy jó kilóval több lesz majd. Védőnéni is csak sasolt, mondta, hogy pedig olyan jól néz ki, vannak kis hurkái. Megegyeztünk, hogy lemozogja a kilókat és inkább hosszban nőtt: 68 centi. Hihetetlenül élénk gyerek Marika, valahol Matyira hasonlít, csak még olyanabb. Tavasszal már ott sprintelhetek mögötte majd a játszón, az tuti. Matyi így fogalmazta meg: Marika sosem bambul úgy, mint a többi baba. Ő mindig csinál valamit, mindig jár keze-lába. És tök igaza van. Még szopi közben is folyton matat, rugdos, tekereg, nem tud egyszerre csak 1 dologgal foglalkozni:-DD Mama szerint nagyon rossz gyerek lesz;)

Lakástéma ismét

Új lendületet vett az ingatlanpiac? Érthetetlen módon hihetetlen ütemben érkeznek a lakástúristák. Már-már azt is mondhatnám, hogy egymásnak adják a kilincset és egyre többen mennek el úgy, hogy nagyon tetszik és komolyan gondolkodnak a dolgon. Persze továbbra is bőven vannak olyanok, akik a nagyobbik szobánkat látva elhűlnek, hogy nem ez a kicsi. Próbálom nem észrevenni az enyhe szánalmat a szemükben, mikor a népes kis csapatot szemrevételezik az ülőgarnitúrán:-DD Még szerencse, hogy Marika minden lakásnézőt levesz a lábáról azzal, hogy olyan mosolygós és kedves. Nameg Karcsi is szereti a legújabb matricás füzetét mutogatni.

Kaptunk ajánlatot is már. Sajnos nagyon aláígért a néni annak is, amire most leeresztettük az árat. Egyszerűen az emberek nem tudják, hogy a mellettük feszítő ingatlanos a pénznek egy jó részét viszi. Ha azt vesszük, hogy a néni által megajánlott pénz méltányos-e, akkor a válaszom igen, igen, sőt! Ennyiért símán eladnánk neki a lakást, ha lett volna olyan ügyes, hogy megtalálja a mi hirdetésünk, ahol a tulajdonostól veheti a kérót. De az ingatlanos lenyúl majdnem 1 millát. És hihetetlen, de az ügynök szólt, hogy a vevőnek erről egy szót sem, mert ők ezt nem tudják. És kénytelen vagyok ezt tényleg elhinni, mert anno, mikor ezt a lakást vettük, mi is csak amolyan összekötőnek tekintettük a Marecos srácot. Pedig az építtetőről nem kevés pénzt gombolhatott le...

Szóval miután az 1 éves jubileumunkat megültük engedtünk az árból. Állítólag most már teljesen reális az az ár, amért a lakás elmenne... és akkor tényleg ne beszéljünk arról, hogy mennyit bukunk rajta, mert itt megint milliókról van szó. De nem szívózhatunk ezen sokat, mert tényleg szűkösen vagyunk és lépni kellene.

Na erről ennyit. Igyekszem összehozni még ma egy Marika 9 hós bejegyzést.

Mingmei Yip: A barackvirág pavilon titka

"Egy fiatal lány kálváriája a hajdani Kína titokzatos és misztikus világában, amikor a prostituáltak még gyönyörű, elegáns és magasan képzett, kulturált nők voltak. Ő lesz Kína leggazdagabb, legbefolyásosabb és legünnepeltebb kurtizánja, ám mégsem adja fel igazi céljait, még ha súlyos árat is kell fizetnie érte... A történetet maga a 98 éves, 1992-ben Amerikába emigrált hősnő meséli el."

Karácsonyra kaptam a könyvet az apósomnak álcázott uramtól. Imádom a távol-keleti témájú könyveket. Érdeklődve vettem a kezembe a könyvet és végig izgalmas is volt, de mégis úgy tettem le, hogy ennél sokkal többet vártam. Tudom-tudom nem kéne hasonlítgatnom, de nekem az Egy gésa emlékiratai nagyon tetszett anno. Valami hasonló hangulatú könyvet vártam. Nem az volt sajnos, és hiányzott az a kecsesség, az az aprólékos leírása a kínai kultúrának, amit olvasni szerettem volna. Maga a történet izgalmas és fordulatos. A lélekábrázolása viszont igen elnagyolt. Számomra érthetetlen például az, hogy az író hogy tudja mintegy negyed oldalban elintézni azt a lelki tusát, hogy a főhősünk újra visszamegy prostituáltnak. Sokkal-sokkal többet ki lehetett volna hozni a témából és jobban tudtam volna a történetet elképzelni magamban, ha részletgazdagabb.

Charlaine Harris: Por és hamu

"A Katrina hurrikán borzalmas pusztításai és a vámpírtalálkozó felrobbantása után Sookie Stackhouse épségben van, bár kissé feldúlt. Szeretne visszatérni dolgos hétköznapjaihoz, de közben halálra aggódja magát eltűnt barátja, Quinn miatt. De az események most is váratlan fordulatot vesznek, és hősnőnk ismét egy véres ütközet közepén találja magát. De amikor már nem repked mindenfelé kitépett szőr és vér sem folyik többé, Sookie-nak rá kell jönnie, hogy már semmi sem lesz olyan, mint annak előtte..."

Kissé elmerengtem, hogy az írónő akár össze is állíthatna egy Sookie-féle naptárt, mert néha nem tudom követni, hogy időben mennyi is tellik el egy-egy regénye között, és maga a könyv mennyi idő alatt pörög le. De lehet, hogy csak felületesen olvasok.
Nagyon szerettem ezt a kötetet. Komolyan! A kedvenc poénom, hogy Pam hobbija a hímzés. Szerintem ez fokozhatatlan. Pár percig még azon is gondolkodtam, hogy egy telibe hímzett Dim képet mennyi idő alatt készítene el. Pár másodperc után meg már a HAED képek jártak a fejemben:-DD De lehet, hogy laposöltéssel hímez...
Végérvényesen Eric mellett tettem le a voksom. Szerintem Sookie is mellette fog kikötni, vagy nagyon komoly kampányba kéne kezdenie C. H-nak Bill mellett, hogy ismét elfogadjam:-DD
Tetszik a tündérvonal. Sokkal-sokkal jobb, mint a sorozatban lévő magyarázat.

Charlaine Harris: Hetedik harapás

"A vámpírkirálynőre halálos ítélet vár. Sookie tudja, hogy a királynő ártatlan a király meggyilkolásában, de bizonyos titkos hatalmak csapdába csalták az amúgy is legyengült királynőt, és a végső leszámolásra készülnek. A pincérlány még mindig nem tette túl magát vámpír szeretőjének árulásán, de a szexi Quinn mindenben támogatja, kivéve persze az álnok Bill visszaszerzését. Sookie hamarosan válaszút elé kerül, ami nemcsak magánéletének alakulását, de a városka sorsát is eldöntheti…"

Mint kiderült, kis családom kifejezetten nem szereti a könyvélményeimről szóló beszámolóimat, de hát ez az én blogom, én meg szeretném leírni, hogy milyennek találtam az épp olvasott könyvemet. Még mindig True Blood, de hát egyszerűen élvezem olvasni és valahogy mindig fúrja az oldalam a kíváncsiság, hogy mi és hogy lesz.
Igazán kerek volt a sztori, nekem nagyon tetszett. Még az is, hogy Sookie néha annyira irreálisan viselkedett egy-egy helyzetben. Őszintén szólva nagyobb csavart vártam Quinn múltjában. Viszont jelen volt a 3 pasi és egyébként is igen izgalmas volt a történet.

Farsangra hangolva

Ha jön a farsang, akkor én inkább frusztrált leszek, mint lelkes. Nem vagyok az az őrült jelmezkészítő, aki hosszú éjszakákat áldoz be a kívánt jelmezekért. Párszor megtettem persze én is, de idén nincs hozzá energiám. A srácok idén extrém jelmezeket szerettek volna. Miki T-rex akart lenni először, aztán inkább Lánglovag mellett döntött. Matyi először sárkány akart lenni, végül kiegyezett a Harry Potterrel. Karcsi testhezálló jelmezbe bújt: ördög lesz. Íme:

Tilda baba

Na és ha már ideültem blogot írni, akkor mutatom is a Tilda babát is, amit Mariannak készítettem. Elvileg karácsonyi ajándéknak szántam, csak meglepő módon nem készültem el vele időben. A karácsonyi szándék miatt a ruhája ünnepi mintás, de talán nem zavaró a szürke hétköznapokon sem. A haja elvileg dupla ilyen hosszú lett volna, de annyira kevéskének találtam első nekifutáskor, hogy duplán raktam a fejére. Így rövidebb lett, de jobban mutat rajta a horgolt kalapka:-D Miki szerint gáz, hogy cipőket nem kapott a baba. Na majd legközelebb azt is csinálok, de most ennyi fért bele az időkeretembe!
Szép napsütésben fotóztam végre;)

Jobb kedvre hangolva

A múlt héten végre úgy tűnik, hogy sikerrel lezártuk a betegeskedési korszak első téli felvonását. Továbbra is tartom a véleményem, miszerint húsvétig tart a betegségeskedős időszak, szóval lesz itt még szerintem újrázás és visszaesés, de ezt a mostanit hivatalosan is lezártnak tekintem.
Az első jele az volt, hogy végre nem mondtam le ezredjére Zsuzsit, hanem jöhett múlt héten szerdán vigyázni a srácokra és mi apával kicsit kikapcsolódtunk kettecskén. Aztán pénteken meg Krisivel ültem be a Varjúba egy könnyű vacsira. Padlizsánkrémes mártogatóst rendeltem. Igaz, miután megkaptam jöttem rá, hogy enyhén allergiás vagyok a padlizsánra, de amíg bírtam ettem. Mikor jött a torokszorító érzés, akkor odaadtam a maradék krémemet Krisinek. Viszont felfaltam az össze körítést még a lilahagymát is, amit imádok! Legközelebb remélem Mara is tud majd csatlakozni! Ugye? Azért kibeszéltük kicsit Marát, ha már ott voltunk:-DD

Aztán vasárnap végre valahára megejtettük Miki x-edik szülinapi köszöntését. Jött hozzánk a Váczi család. Irtó fáradt voltam egy frankó átszoptatott éjszaka után (plusz volt egy bepisilős köröm Karcsinál is), a tortasütést passzoltam, csak gyors ebédet csináltam, nameg Karcsival elmentem délelőtt a templomba. Karesz tök jól viselkedett, az első térdelésig bírta, szóval a Balázs-áldásról idén lemaradtunk. De együtt sétáltunk haza, dumáltunk, kaptam ezer puszit tőle, jó volt csak vele lenni. Szerintem neki is főképp ez hiányzik. Ma pl. együtt tornáztunk délelőtt amíg Marika aludt, csomót röhögtünk közben. De ahogy indult a reggel, üvöltve és bőgve és a végén a fenekére csaptam, nem is gondoltam, hogy ilyen jól is kikerekedhet a délelőttünk. Naszóval a templomból hazafele jövet a kiscukiban bevásároltunk mindenféle sütivel és azzal vártuk a köszöntőket, akik nem feledkeztek meg még a Dóra napról sem. Miki bakugant én meg a Csodaidőket (4 kötetes sorozat!) kaptam. Szerintem nagyon gáláns ajándék, irtón köszi itt is. Az uram is kitett magáért. Van Kimnowak cd-m, a Tűz van babám album, megkaptam a Krumplihéj Irodalmi Társaság című könyvet és egy kipusztíthatatlan yuccának is a tulajdonosa lettem. Már ezért megéri Dórának lenni.
A gyerekek játszottak, a női szakasz kis időre kiszorult a gyerekszobába, mert a legózás Marika mellett nagyjából lehetetlen. Közben végignéztük a készleteimet, a megkezdett dolgaimat és röhögtünk egy csomót azon, hogy milyen harácsolást vittem véghez az elmúlt 6 évben, amióta keresztszemezek.
Marika szerintem tök rendesen viselkedett, még azt is bemutatta, hogy eszik meg egy rendes baba 3/4 üveg gyümölcsöt. Kéne róla maszatos fotót is csinálnom.
A férfiak megtárgyalták a szekrénykészítés, lakásvásárlási dolgokat, gondolom programozás is szóba jött:-DD
Folyt köv. Kolos szülinapi buliján. Talán végre egyszer képeket is készítünk, végülis annyit változtak már a fiúk. Megjegyzem Botondnak haláli pasis hangja van!
Nagyon bírtam, hogy Kolos mondta, hogy Bakugant kér tőlünk, kicsit! Újabb 6 éves, aki pontosan tudja, hogy mit is akar! Nekem ez szimpatikus!

Mit akartam még írni? Ja, Viktor szerelmes egy házba. Szombaton elsétáltunk oda és megnéztük. És aztán most már totál bele is éljük magunkat, hogy milyen lenne, ha a miénk lenne. De sajnos azt is megírhatom, hogy 9-én áruljunk 1 éve a lakást és már nagyon ár alatt vagyunk, de még mindig senki. Szerintem el fogják vinni a kelenvölgyi házat, mire mi odáig jutunk. Egyébként Matyi fiunk (akinek külön szobája van) közölte, hogy ő nem akar költözni, mert szerinte kényelmesen elférünk!:-D

Marika mászik, sőt most már az álldigálással is próbálkozik, de a súlyt még nem teljesen a lábára teszi persze. Íme:

Díjak

Kreatív blogger díjat még korábban kaptam Tűzlilitől. Most ismét kaptam Főkolomptól. Köszönöm szépen! Tűzlilitől meg elnézést, hogy ilyen soká reagáltam csak rá.

A díjjal kapcsolatos szabályok a következők:

1. Megköszönöm.
2. Kiteszem a logót.
3. Belinkelem akitől kaptam.
4. Írok magamról 7 dolgot.
5. Tovább adom 7 embernek.
6. Belinkelem őket is.
7. Megjegyzést hagyok náluk, hogy megkapták tőlem a díjat.

Magamról 7 dolog:
1. Nem szeretek korán kelni. Nagyon nem szeretek.
2. Nagyon-nagyon hiányzik az énekkar, a másokkal együtt való közös éneklés. Talán ezért is szeretek a templomban énekelni:-D
3. Kávéfüggő vagyok.
4. Minden virágot képes vagyok megölni:( Csak és kizárólag a totál igénytelenek maradnak meg nálam. A fás szárú kipusztíthatatlanok és az anyósnyelv.
5. Szinte sosem viszem le a szemetet. Most leírva ez tök gáznak hangzik. Mentségemül szóljon, hogy szinte sosem közlekedem babakocsi nélkül, a szeméttároló meg a ház mögött van lépcsősor után.
6. Utálom a zserbót. Csak és kizárólag akkor eszem meg, ha a készítőjét nem akarom megbántani, mert mondjuk azzal várt vendégségbe stb. Max. 1 db-ot gyűrök le belőle.
7. Voltam számítógépfüggő egy időben, vagy inkább játékfüggő? Ma már csak netfüggő vagyok:-DD

Tovább már nem adom, ha jól látom a játék körbeért. Szinte mindenhol belebotlottam a logoba.


Liebster Blog díjat is kaptam Amilgadetól és Bakternőtől. Köszönöm!

Természetesen itt is vannak szabályok, melyek a következők:

1. Írj egy bejegyzést, amelyben közzé teszed a Liebster-blog képet, és másold be ezt az útmutatót.
2. Linkeld be annak a személynek a blogját, akitől a díjat kaptad, és hagyj nála egy hozzászólást, hogy elfogadod a díjat, és add meg a bejegyzésed elérhetőségét.
3. Ezután gondolkodj el, melyik az a 3-5 blog, amelyiknek tovább szeretnéd adni a díjat, linkeld be őket a bejegyzésedbe, és értesítsd őket egy hozzászólásban a jelölésről.
4. Tehetséges kezdő blogolókat részesíts előnyben, ne olyanokat jelölj, akiknek több 100 követője van.

Na ez a díj még talán nem ért annyira körbe, szóval küldeném tovább: Dorkának, Csillának és Adrinak.

Nora Corbett: Bluebell (4)

Fél éve nem volt ez a hímzés a kezemben. Vártam egy gyöngyre, amit Viki meg is rendelt nekem. Aztán szépen lassan el is jutott hozzám, utána meg még egy hónapot ült a dobozban, mire végre kinyitottam.
Valamiféle számvetést csináltam hímzés terén, mert sorravettem a megkezdetlen készleteimet, a megkezdett munkáimat, végigpörgettem ezer vágyam és hát, khm... , úgy tűnik az észérvek és a fürge ujjak felett leginkább a hörcsög-szindrómám uralkodott az utóbbi időben. Szóval úgy gondoltam, hogy a megkezdett munkák számát (most már csak 9 db, de abból 2 RR) kéne csökkenteni elsősorban olyan hímzések befejezésével, amik már a végkifejlet felé közelednek.
Így került sorra fél év kihagyás után Bluebell. 5 féle gyöngy kellett rá icipicitől a hatalmasig. Hála a láthatatlan fonalnak, akármelyik jöhetett a sorban, kék-fehér-zöld, a láthatatlan szálnak tök mindegy. Ráadásul ugrálhattam is a hímzés fonákján akkorákat, amekkorákat kellett. 4 nap kellett a teljes kigyöngyözéshez és mit ne mondjak, megszenvedtem vele:-DD Íme az eredmény:

Aztán pedig mivel semmit nem vagyok hajlandó 2x meghímezni, így sok szeretettel felajánlom az eredeti leszámolóívet annak, aki először kéri!