Ajkán nyaraltunk

Majdnem két teljes hétig Ajkán voltam a srácokkal. Szerintem mindannyian nagyon élveztük. A fiúk kirobbanthatatlanok voltak a kertből, így nagypapa szinte non-stop kinn kertezett velük. Mivel van már az udvarban homokozó, mászóka, csúszda és hinta is, így volt elfoglaltság a srácoknak, nameg közben felfedeztek egy hatalmas dobozt a garázsban, ami dugig volta mi gyerekkori játékainkkal. Fura érzés volt belenézni a dobozba, nem is a nosztalgia miatt, hanem hogy ránéztem a játékokra, és tudtam azonnal, hogy melyik melyik, pedig mondhatom, hogy párat évtizedek óta nem láttam:-DD Néhányat közülük be is hoztak a házba a fiúk, irgalmatlanul dohszagúak voltak, de jót játszottak velük.
A nagy melegnek köszönhetően volt pancsolás is. Most már Karesz is bőszen vizezett, tavaly még csak kívülről locsolt, miközben gugolt a medence mellett. Akkor, ha beleraktam a vízbe csak állt és bőgött, de idén már minden vadulásban benne volt ő is. Hasonló változást tapasztalt Viktor a strandon is a legkisebb fiunknál. Egyébként fura, hogy Karesz ilyen óvatos duhaj, mert ha belejön a vadulásba, akkor meg már irtó nehezen fékezhető.Pár kép a kerti idillről:Nagyi irtó sokat főzött nekünk. Minden nap a fiúk kedvéért ment a konyhai menet. Szénhidrátot ettünk szénhidráttal, mindenki hízott egy kicsit. A lángos volt a kedvencem, ebben segítettünk is Karcsival egy kicsit. Az receptet ebből a blogból szereztem hozzá. Irtó finom lett, pizzaszeletelő helyett derelyevágót használtunk Karcsival:-DDVoltunk Veszprémben is, ahol húgomék kisfiát Misit ünnepeltük, aki június 12-én 2 éves lett. Tesómék sok vendéget hívtak, így 23-an szülinapoztunk a kis lakásban. Gondolom Tusiék sokat készültek a vendéglátásra, nem hiszem hogy az elmúlt időszakban ennyi ember megfordult volna egyszerre náluk. Jól fel is melegítettük nekik a lakást;) Misi jól bírta a nagy vendégsereget, állítólag az egész délelőttöt végigsírta, aztán egyszercsak abbahagyta, érezve, hogy itt most sokan fognak érkezni és mind őt ünneplik. Én személy szerint nagyon örültem neki, hogy tesómék úgy gondolták, hogy vendégekkel együtt ülik meg Misi szülinapját. Ott volt mindenki, aki időről-időre meglátogatta Mihálykát, így találkozhattam pár középiskolás és egyetemi barátnőjével is, nameg Ágotával, akinek a barátsága nagyon fontos a tesómnak. Itt van két fotó, amit a mama csinált a szülinapon:Amíg Ajkán voltunk, szinte senkivel sem találkoztam (a nagy hőség miatt csak este mentünk be a városba, így a kisgyerekesekkel a közös játszózás nap közben sajnos nemjött össze). Az első három napon a bátyámék kisfia, Benedek is átjött játszani. Ő nem az a leülős, társasozós, kirakózós típus, így a harmadik nap végére a szerepjátékokban, nagymozgásos mókákban már leginkább Karcsi volt a partnere. Miki szeretett volna tárasozni, sakkozni Benedekkel, de ő erre sajnos nem volt vevő. Benedek leadta a rendelést, hogy Miki mit építsen az új építőből, aztán ha kész lett a busz vagy teherautó, akkor jött és megnézte. A közben eltelt időben Karcsival rohangásztak, dolgoztak a munkagépekkel. Matyi a kisebbek játékába meg már csak akkor szokott becsatlakozni, ha kedve van. Akkor ő is tud egy kétéves szintjén mozogni, egyébként már igazi nagyfiúként elvonul, egyedül játszik, vagy jön beszélgetni.
Egyik este Matyi passzolta a szokásos "lesétálunk a belvárosba fagyizni és üdítőt inni" programot, otthon maradt a nagypapával. Apukám mesélte, hogy miután már jó ideje elmentünk mi többiek, egyszercsak Matykó megszólalt:
-Ugye milyen jó Nagypapa, hogy végre csönd van és csak olvasunk és senkihez nem kell szólni?
Mondta ezt az a gyerekem, aki körlégzéssel beszél, ha egyszer belejön:-DDÉn sokat pihengettem, volt is tejem bőven! Lényegében csak Marikával kellett törődnöm, mert a fiúkat a nagyi ellátta, nagypapa felügyelte. Így aztán ha szerencsém volt, akkor délután még aludtam is. Egyedül az esti menet volt az enyém, de aztán a mama abba is besegített, mert ha egyedül csináltam, akkor volt, hogy csak fél tíz környékén jutottam el oda, hogy na most leülök és szusszanok egyet. Fél óra pihi után felálltam és mentem az emeletre szúnyogot irtani, aztán szoptatni és már mehettem is aludni. Ha a mama is beállt fürdetni, akkor kilenckor már csend és nyugalom honolt a lakásban. Esténként hímezgettem, sőt gyakran délután is, közben Marika velem szemben ült a kis hordozójában és dumált nekem. Így a Bluebellt már csak gyöngyözni kell és Karcsi babaköszöntőjével is haladtam valamennyit. Majd mutatom, ha lesz rá időm. Sajna a két kicsi nem alszik egy időben. Marika délelőttönként szokott egy nagyobbat aludni, Karesz meg délután. Viszont az éjszakák nyugisak továbbra is. Marika leginkább a hordozójában vagy a babakocsiban alszik,a kiságy egyértelműen böki, folyton üvölt benne, kivéve este és éjszaka. Ja, és Karcsiról egy hete leszedtük a pelust. Ha figyelek rá és időben ráültetem a bilire, akkor napi egy baleset van átlagban, plusz a kaka, ami ugye még a bugyiban landol.

A fiúk kaptak egy csomó dolgot. Nagypapáéktól játékot, ruhákat. Én meg Viktort ruháztam fel sok-sok pólóval és ingekkel, még pizsit is kapott. Az én legnagyobb ajándékom pedig az volt, hogy amíg Ajkán voltunk, addig Rozika néni eljött hozzánk és csinált a lakásban egy nagytakarítást, így csodaszép rend és tisztaság fogadott, mikor visszajöttünk Budapestre.
Jó volt Ajkán, nagyon élveztem. Még augusztusban visszamegyek majd megint egy kicsit, de sajnos apukám akkor már nem lesz szabin.És itt a fotó a nagyszülőkről a négy unokával. Én béna ellenfényben fotóztam, de a kép így is igazán vidám lett!