Gyerkőceim életkora

2018. április 3., kedd

Miki 13 éves lett

Persze lassanként ez is a régmúlt, de mivel vele történtek a leginkább említésre méltó dolgok, így gondoltam ne repüljön már el megemlékezés nélkül a születésnapja másodszülött gyermekünknek. Nálunk úgy tűnik mindig januárban üt be valami olyan, ami aggodalomra ad okot, vagy felforgatja életünket. Két éve januárban fedeztem fel, hogy várandós vagyok. Azóta megszületett Lackó, aki igazi energiagombóc. Egy éve Karcsi jelentette be a szörnyet. Közel háromnegyed éves küzdelem után a szörny először elvesztette az alakját, aztán egyre halkult és 2017 őszén sikerült végleg eltűnnie. Idén januárban Miki jelentette be, hogy haza akar jönni Pannonhalmáról. Igazi derült égből villámcsapásként ért minket a dolog, hiszen addig úgy kommunikálta felénk a dolgot, hogy jól érzi magát, beilleszkedett, vannak haverok stb. Mint kiderült, akkor már majdnem egy hónapja (ha nem több) piszkálták a többiek azt a gyerekem, aki a leginkább alkalmazkodó, aki a legempatikusabb, akiről elég nehéz egyáltalán rosszat mondani. A Mikulás is azt tudta felhozni rossz tulajdonságaként, hogy elalvás előtt zavaróan szörcsög. A fogszabályzója miatt. Persze a Mikulás nem tudhatta, hogy ezzel azt érte el, hogy az egész osztály minden szörcsögés után egy emberként felüvöltött, hogy: MIKI! Így aztán Miki már nem hordja a fogszabályzóját. Hurrá! Kösz Mikulás! Nem mondom mennyi pénzt és erőfeszítést dobott ki nekünk egy mondattal az ablakon...
Nade okos osztálytársak valamiért nekiláttak Mikin gyakorlatozni, aki pajzs és vértezet nélkül értetlenül állt a csúfolódás, gúnyolódás, piszkálódás előtt, mert ezzel még nemigen találkozott. Vagy ha igen, akkor miután hazajött az általános suliból, akkor az egészet maga mögött hagyhatta, nem kellett vele folyamatosan szembesülnie. Pannonhalmán viszont nem lehetett hova menekülni. És mivel ingerült lett és valszeg kiabált is, néha még oda-oda is csapott, így egyre jobban belejöttek a cikizésbe, piszkálásba a többiek. Kértük a tanárait, hogy segítsenek, beszéljenek Mikivel, erősítsék, vegyék elejét a gúnyolódásnak, aminek alapja a Selmecigány gúnynév volt. (Módfelett elmés!) Aztán a Selmo becenévből csináltak Fingmó-t, ami szintén hihetetlen fantáziára vall... De ezzel már legalább a Matyit is lehet idegesíteni, ha betévedt a hetedikesek hálójába...
Nem mesélem el, mennyi beszélgetés, lelkizés, csitítgatás és ima van mögöttünk, de végül valami szinte csodával határos módon változott. Volt olyan alkalom, hogy Miklós szabályosan kiborult azért, hogy nem vesszük ki a suliból, nem értjük, hogy ez neki mennyire nehéz és csak annyit teszünk, hogy türelemre intjük. Nekünk sem volt könnyű, hát még neki, aki az egészet elszenvedte! Már minden megjegyzésébe belekötöttek, bármit mondott lehurrogták, elegük volt belőle, ha Lacikáról mesélt, ha valamilyen könyvélményét akarta megosztani, ha telefonos játékról mondott véleményt. SNITT!

Na eddig jutottam március 14-éig ezzel a bejegyzéssel. És itt abbamaradt. Már tavaszi szünet van, elmúlt a szent három nap is, sőt már a húsvét hétfő is múltidő. Viktor mától dolgozik megint, ma töltik itthon a kicsik az utolsó szüneti napot, a nagyok még pár napig itthon vannak, aztán utaznak vissza Pannonhalmára. Nem túl boldogan, de legalább nem úgy, hogy utálják az egészet. Nincs időm a blogra. Igazából kicsit a sokadik helyre került, nameg a nagyböjtben igyekeztem nem annyit csücsülni a gép előtt, mint korábban.
Most is csak azért tudom ezt a bejegyzést lezárni, mert a gyerekek elmentek a boltba (listával) és kiviszik Lacikát a játszótérre, hogy én addig a megcsináljam a rakott krumplit ebédre. Már rotyog minden a tűzhelyen, mindjárt leülök és megpucolom, aztán szeletelem a kolbászt. Hatalmas adagot készítek, mert a két kupacos diákom folyton eszik itthon. Felváltva nyitogatják a hűtőt, az édességes zugokat, lesik mi marad Laci finomságaiból, hátha csurran-cseppen belőle nekik is. Mindig éhesek. A kicsik csak mértékkel esznek, Laci meg agyramenően néha, máskor meg jó étvággyal.

Hoztam pár képet az ünnepeltről, aki már olyan nagyfiú, hogy alig hiszem el, hogy csak 13 éves lett!
 
 

 És egy grátisz a legkisebbről, mert itt olyan cuki:

7 megjegyzés:

  1. Isten éltesse a Nagyfiút! A legkisebb meg nagyon cuki! :)

    VálaszTörlés
  2. Boldog szülinapot az ünnepeltnek, Nektek pedig sok erőt a támogatáshoz.

    VálaszTörlés
  3. Sok boldogságot, és még több türelmet kívánok Miklósnak ! Nagyon gonoszak tudnak lenni a kamaszok és nagyon nehéz lehet neki napi szülői szeretet és napi támogatás nélkül !

    VálaszTörlés
  4. Isten éltesse!
    Kemény egy helyzet, sok erőt kívánok hozzá. És igenis jogotok van kérni, hogy a tanárok, nevelők avatkozzanak be.

    VálaszTörlés
  5. Beszélj a nevelőkkel. Mi is most a helyzet? Miki maradjon vagy ne. Az érzelmi biztonsága fontos. Egy életre megsérülhet.

    VálaszTörlés
  6. Boldog szülinapot Mikinek! :) Ah, olyan nagyok már!

    VálaszTörlés
  7. Isten éltesse Mikit, így utólag is! :)

    Sajnálatos, hogy a gyerekek így viselkednek, de ilyen mindig volt és mindig lesz is. Egyszer ez, egyszer az lesz az áldozat. Ha én visszagondolok a gyerekkoromra, engem is ért bántás, hol a szemüvegem, hol más miatt.Különösebben nem foglalkoztam vele, legalábbis kifelé nem mutattam, hogy bánt. Mikinek nehezebb lehet, mert nem vagytok mellette. Nem biztos, hogy az a megoldás, hogy a nevelőkkel beszéltek, mert ha szóba is kerül a téma pl. osztályfőnöki órán, lehet, annak is Miki issza meg a levét. :(

    VálaszTörlés