Gyerkőceim életkora

2016. november 28., hétfő

A mi adventi koszorúnk

Sok blogon láttam csodaszépen megkomponált, igazi adventi koszorú remekműveket. Nálunk mindig a gyerekek csinálják, legalábbis azóta, hogy a Don Bosco suliba járnak. Idén elmaradt a koszorúkészítés, mert ütközött a jótékonysági esttel. Ez utóbbira okos-Dóra vállalta, hogy csinál sütit, mert más dolga nincs. Igazából a legviccesebb az, hogy szeptemberben kellett kitölteni a táblázatot a kisebbik fiaméknál, hogy a tisztelt szülő az osztály életében milyen munkát vállal. Lehet ez sütisütés alkalmakra, rorátéra agapé készítés kora hajnalban, mikulás ajándék vásárlás, karácsonyfa díszítés stb. Na amint megcsinálták a táblát én belevéstem magam agyatlanul két helyre is. Szerintem a 9. hónapban terhesen már nem sok eszem volt, mert hogy én miként terveztem egy alig 2 hónapos csecsemővel a hajnali agapé készítést úgy fél hét tájban, azt nem tudom. Mikor szembesültem azzal, hogy többek között erre írtam be magam, töredelmesen bocsánatot kértem, hogy ez nekem most kivitelezhetetlen. De akkor legalább a másikat nem mondtam le, szóval a jótékonysági estre sütöm az 1 tálca sütit. Hiszen az bármikor megy, csuklóból akár. Pláne, ha a nagyobb fiam osztályában a szülői aktivitás nagyjából nullával egyenlő. Komolyan, ha én már valahol nagyon aktív szülőnek számítok, ott tényleg baj van. És az osztályfőnök, férfi lévén nem sok energiát pazarol a szervezésre, vagyis ír egy körmailt, hogy kéne 5 tálca süti, várja a lelkes jelentkezőket. Aztán annyi. Ketten lelkesen jelentkeztek privátba az osztályfőnöknél, szóval én csak azt láttam, hogy eltelt egy teljes hét és senki semmit nem írt. Másnak ilyenkor nincs lelkiismeretfurdalása? Mármint, hogy mégiscsak a mi osztályunk, mégiscsak segítség kéne, nem olyan nagy kaland 1 tálca sütit megsütni. Szóval ha már egyet sütök, akkor menni fog a kettő is. Ez volt egyébként tényleg a könnyebbik része a dolognak. A nehezebb az volt, hogy összepakoljam a fellépőim felét (Mikit csak, mert Karesz szállítását megoldották iskola szinten), betuszkoljam Lacikát, a hordozót, a babakocsit és egy lelkes Marikát a kocsiba és koppra ötre ott legyünk a művházban. Minden klappolt, még a péntek délutáni forgalmat is túléltem (amivel persze nem számoltam), sütit leadtam, Mikinek sikeres szereplést kívántam és elrobogtunk Marikával. Jelzem, hogy Karcsi szerint mindenkinek ott voltak a szülei, kivéve az övéi. Én babával nem vállaltam a nézőtéri bulit, Viktor meg dolgozott hatig és különben sem kaptunk jegyet, mert a gyerekek nem szóltak időben, hogy kéne vinni a pénzt. (Egyébként Karcsi fa volt a darabban, tehát egy sornyi szövege sem volt.)
Naszóval Marikával és Lacikával berongyoltunk egy virágboltba és csak kapkodtam a fejem, hogy 5e Ft alatt nincs adventi koszorú. Nekem pedig alapban olyan kell, ami nem hullatja a levelét. Még Viktorral tettünk egy próbát egy másik virágboltban is. Ott még szörnyűbb árak voltak, szóval vettem inkább egy alapot és négy pici színes gombát, hogy majd mi megcsináljuk. Terveztem, hogy szárítunk almát, narancsot stb. Odáig jutottam, hogy vetettem egy pillantást az almákra és a narancsokra. Szóval vasárnap délután már eléggé a körmünkre égett az adventi koszorú téma, úgyhogy kicsit feltúrtam a pinterestet és találtam egy pompomos ajtódíszt. Megszületett az ötlet, hogy ilyen lesz a koszorúnk. Gyertyánk van, én mindig elteszem a régit, újra és újra azt használjuk, fonalam van kismillió, előszedtem egy pár gombolyag anno sapkának vásárolt Barkás Mosó Masa fonalat, meg valamilyen szintén barkás rózsaszínt (ebből tényleg készült sapi). Találtam egy jó kis videót a neten: konkrétan ezt. Aztán összetrombitáltam vergődő srácaim, akik amiatt unatkoznak, hogy vasárnap le vannak tiltva a gépekről. Mondtam, hogy most pompomokat csinálunk. Minimális lelkesedéssel vetették bele magukat a dologba. Nem szóltam bele a színválasztásba, így vannak fehér, fekete, sötétkék, rózsaszín pompomok is (naná, hogy Karesz választotta a feketét), amik sehogy sem illenek a rózsaszín és lila gyertyákhoz, de ugye kicsire nem adunk. Végül egymást lekörözve gyártották a pompomokat, mert mint kiderült nem is olyan rossz mulatság. Végül Lacika bőgése vetett véget az alkotásnak. Miközben szoptattam, már jött is Marika, hogy Karesz hasba rúgta, mert el merte venni a tesója kis gördeszkáját, amivel ő a trükköket tanulja. Mondtam, hogy inkább játszanak valamit értelmesen, én most nem tudok igazságot tenni. Addig volt nyugalom, amíg foglalkoztam velük. Szörnyű!

Nade ilyen lett a koszorúnk, apa szerint szigorúan felnőtt jelenlétében lehet csak használni, mert vészesen gyúlékony:-DD A srácoknak nagyon tetszett, Miki szerint igazán egyedi. A 4 gombát azért rátűztem, ha már megvettem, bár baromira nem illenek oda. Meggyújtottuk este a gyertyát, énekeltünk, imádkoztunk és mindenki vállalt valami lemondást a hétre. Cukik voltak a srácok, hogy ki mit választott. Miki volt a legkeményebb!

Hoztam képeket is Laciról. Most ugye főképp őt fotózzuk.
Marikával (tényleg fésülködött):

Itt épp az öklét szopogatja, most már nagyon közel van ahhoz, hogy megtalálja az ujját végre. A cumit nem nagyon szereti.

Itt mindjárt sírni fog:

Ezen meg édes fogatlan vigyorral mosolyog. Matyi csinálta róla, hihetetlen, hogy mennyit fotózta a kisöccsét: 

5 megjegyzés:

  1. Én is csodállak hogy ilyen nagy család mellett van időd a kézimunkára is!Persze bizonyára felüdülés .... Nagyon ügyes és szép a koszorú... Én is horgolok, de ilyen gyors azért nem vagyok...és szuper tűid is lehetnek... Marika is milyen nagy lány már!!! Jó babázást!!!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Vera! Irtó lassan horgolok. Mindig vigyorgok, mikor egy-egy horgoló oldalán olvasom, hogy 1 estés munka, alig két órát vett igénybe. Nekem még ezek is hosszú napokat jelentenek.
      Ugye hogy nőnek a sárcok? Ma reggel detektáltam, hogy a névnapos Miklós fiam már ugyanakkora majdnem, mint én. Áááááá!

      Törlés
  2. Neeem hiszem el, hogy a legkisebb már mosolyog és ilyen nagy!
    Drága Dóri!
    A leírtak tök normálisak, azaz a rálátásod. Igen, nincs közös és, vagy jóindulatú odaadás. Még vallásos közösségben sem. Oh, már rég eltűnt. Nincs mese, önzőnek kell lenned neked főleg, mert van elég dolgod.Ha valakik ezt nem látják be, akkor nem méltók a Te segítségedre.
    A közös koszorú szuper!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszi! Na most rorate témában kicsit aktivizálódott a társaság, mert írt az egyik anyuka, aki tavaly teljesen magára maradt ebben a témában, hogy idén ugye jönnek a többiek. Így már vagy 6 anyuka is jelentkezett, hogy ott lesznek szendvicset készíteni.

      Törlés
  3. Szerintem az a baj, hogy mindig mindenki rohan mindenhova, túl vagyunk terhelve munkával, feladattal, elintézendő dolgokkal. Én is elvállaltam a közösségi házba a függönyvarrást. 3 hete... és egyszerűen nem volt időm mikor csinálni. Sőt a varrógépem be van temetve a kipakolt gardróbcuccokkal... most kezd végre előkerülni. Egyből ajánlkoztam, és én sem gondoltam meg, hogy ja hozzá sem férek a varrógéphez. És néha azért nem jelentkezek valamire, mert elolvasom, aztán huss már ki is ment a fejemből hogy kértek valamire.

    Jó nektek hogy titeket legalább a suliban nem szúrnak le ha nem vesztek jegyet, vagy nem vesztek részt valamiben. Én már nagyon unom a sulit, hogy mindbe beleszólnak. Most legutóbb, hogy miért egybe küldöm a két gyereknek a dolgait (táborpénz, ebédpénz)... aztán tegnap Kolos üldözhette Botond osztályfőnökét, hogy neki adja az övét, mert neki kellett leadni... no comment. Engem már rég leszidtak volna, hogy nem a gyerek dolga hogy szóljon hogy jegyet lehet venni, hanem nekem kéne gondolatolvasónak lennem :-D

    Szerintem jó lett a koszorútok. Rendhagyó és szokatlan, és tuti tényleg gyúlékony :-D Szóval csak óvatosan. Nekünk idén Kolos csinált adventi koszorút.

    VálaszTörlés