Gyerkőceim életkora

2015. április 15., szerda

Jeanette Walls: Az üvegpalota

"Az üvegpalota főhősét, Jeannette Wallst idealista és makacsul bohém szülőkkel áldotta-verte meg a sors. A négygyerekes család sokáig nomád életet él: az USA dél-nyugati részének szedett-vedett telepein húzza meg magát ideig-óráig. Rex, a karizmatikus, tehetséges apa alkalmi munkákat vállal, és - amikor éppen józan - fizikára, földrajzra és legfőképp a félelem nélküli életigenlésre tanítja gyerekeit. Rose Mary otthon marad, de nem azért, hogy a gyerekekkel törődjön, hanem hogy festegessen és írogasson. Szenvedélyeinek rabja, aki drága idejét nem fecsérli néhány perc alatt elfogyasztható ételek elkészítésére, ha e helyett örökbecsű képeket is alkothat. Amikor a család végképp kifogy a pénzből, és a szülők beleunnak a vándorló élet romantikájába is, abba az Isten háta mögötti bányászvárosba térnek vissza, ahonnan Rex Walls annak idején minden erejével szabadulni akart. Persze itt is iszik, és a sarki fűszeres pénzével együtt napokra eltűnik. A családi gondok csak szaporodnak, a cserbenhagyott gyerekek egymást segítve-védve nőnek fel, és végül megtalálják a módját annak is, hogy elmenjenek otthonról."

A könyvet Nellitől kaptam kölcsön. Épp két másik könyvet olvastam, ezért vagy 1 hónapig csak nézegettem. Bevallom, nekem a borító nem tetszett, ezért álltan neki nehezen. Aztán paff. Nem kellett hozzá 2-3 nap és meló mellett elolvastam. Őszintén megdöbbentem, mikor (utólag) olvastam a fülszöveget, hogy megtörtént eseményt mesél el nekünk az írónő. Ráadásul a saját életrajzát. Nekem olyan hihetetlen, hogy tényleg élnek így emberek, hogy tényleg van, aki így nevel gyereket. Néha tetszett benne a szülők egy-egy elmélete, de úgy általában módfelett felzaklatott, hogy mennyire nem látták szükségesnek, hogy 4 gyerekről ők gondoskodjanak. Valahol megértem, hogy a könyv írója függetlenül attól, hogy az apja szélhámos és iszákos volt, mégis többre tartotta, mint az anyját. Édesanyaként, 4 gyerek anyjaként szintén részemről megérthetetlen és elfogadhatatlan, amit az asszony csinált, illetve inkább nem csinált.
Sokat bőgtem, nevettem kínomban, gondolkodtam a sztorin, a történteken. És hihetetlenül tetszett, hogy bár valahol ott az író ítélete a sorok mögött, mégsem tör pálcát két szülője felett. Kíváncsi lennék, hogy ezek után ő majd hogy neveli a gyerekeit...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése