Jókai Mór: Egy magyar nábob

Még a könyv olvasása után közvetlenül megírtam a beszámolót félig, csak elfelejtettem befejezni és feltenni a blogomra. Most már ilyen félkész marad, erős érzelmi töltettel:-DDD

"A mű alapjában véve egyetlen nagyszabású anekdota elbeszélése epizódfüzéreken keresztül. A nábob, Kárpáthy János, aki régi magyar nemesség tipikus képviselője, egy durva, kegyetlen névnapi tréfa hatására megpróbálja levetkőzni régi önmagát, társadalomra haszontalan, féktelen, kicsapongásokba menekülő énjét. A reformkor fellendítő ereje, a körülötte megjelenő nagyszerű figurák, és a hozzá menekülő polgárlány, Mayer Fanny segíti hozzá, hogy elinduljon a haladó magyar nemesség útján, és élete végén példaképszerű, fenséges aggastyánként jelölhesse ki újszülött fiának, Zoltánnak az emberhez egyedül méltó hazafiúi pályáját. Unokaöccse, Abellino, aki rossz tréfája és a nábob megtérése miatt elesik a hatalmas örökségtől, a külföldön tékozló életet élő, hazafiatlan arisztokrácia képviselője: gúnyosan, szatirikusan bemutatott figurája képezi az ebben a regényben is nagy szerephez jutó jókais héroszok alakjához a sötét hátteret. A számos epizódfigura, a pünkösdi királyságot elnyerő Kis Miska, a részeges kurtanemes kompánia tagjai, az aranyifjak és a pesti irodalmi világ jellemző képviselői, a prostituálódott Mayer lányok, a derék iparos Boltai és nevelt fia stb. nemcsak hallatlanul feldúsítják a regény társadalomképét, de egyúttal a legjobb, legjellemzőbb zsánerfigurái is a magyar irodalomnak. Jókai meditatív líráját, elégiai prózaköltészetét Fanny, a reménytelenül szerelmes fiatalasszony képviseli a műben. Az ő figurája révén vált át Jókai a regény cselekményszintjéről a szimbolikus, metaforikus síkra, szinte huszadik századi regénypoétikai minőségeket előlegezve művében."

Szerda este fejeztem be a könyvet. Nagyon-nagyon tetszett. Nehezen rázódtam bele, egyrészt amiatt, hogy eleinte amolyan epizódokból állt a regény, kezdtem türelmetlen lenni, hogy végre mikor futnak össze a szálak és áll össze a történet. Másrészt meg kellett szoknom a nyelvezetét, a sok idegen szót, amiket Jókai használt. Aztán belejöttem és mondhatom, hogy szabályosan letehetetlen volt. A végén nyíltan bőgtem a metrón és a buszon, mert meg kellett siratni a főhőseimet, pedig tudtam, hogy drámába torkollik a regény. Annyira kerek volt a történet, annyira szép, végig úgy éreztem, hogy minden tökéletesen a helyén van. Emlékeztem, hogy magából a regényből készült filmfeldolgozás. Rá is kerestem a youtube-on, kicsit belenéztem. Darvas Iván, mint Abellino eleinte kicsit fura választás volt, de Latinovits Szentirmay-ként, hát az valami telitalálat!

Ami még kifejezetten érdekes a könyvben, hogy az akkori társadalmi kórrajz tökéletesen illik a maira is. Mintha nem is 1823 lenne a dátum, hanem 2013. Majd bemásolom ide azt a két pontot, amivel a film is kezdődik. Jókai amolyan végszóként írt pár sort a könyv végén.

Sokat gondolkodtam Szentirmay Flóra alakján. Az ideális nő: szép és kedves, illemtudó, komoly és mégis humoros, erényes, közkedvelt, mindenkivel tud bánni, senkivel sem leereszkedő, és az egyik legfontosabb: olyan asszony, akinek a szava megkérdőjelezhetetlen és természetesen mérvadó! Ha ő a barátnőd, akkor mindenki a barátnőd. Milyen szerencsés és szerencsétlen is volt Fanny, hogy összehozta kettőjüket a sors. Vajon tényleg léteztek valaha is Flórák? Fannyk sincsenek. Kárpáthy Jánosok sincsenek (mármint ha jellemfejlődését vesszük alapul). Abellino van sok, Szentirmay Rudolf talán egy-kettő és a Mayer lányokról sem beszélne ma már senki, mert Dunát lehetne rekeszteni velük.

Sokat gondolkodtam a regénnyel kapcsolatosan a szerelmi háromszögekről is. Nameg arról is, hogy én szeretlek téged, de te őt szereted, aki pedig egy másikba szerelmes...

Megvettem a Kárpáthy Zoltánt. Remélem hamarosan kézbe is veszem:-D