Van értelme pótolni?

Mivel páran már reklamáltak, hogy nincs élet a blogomon, íme egy kis beszámoló (Jelzem halkan és zárójelben, hogy ez is laza 1 hét alatt készült el):

Nem igazán írtam mostanában semmiről. Néha kedvem nincs, sokszor időm nincs, aztán meg az van, hogy annyi mindent be kéne pótolnom, hogy nem látom értelmét nekilátni:-D Vannak félig elkészült bejegyzéseim, könyvekről, kósza gondolatokról. Vannak feltöltött és kiválogatott képek mindenféle mutogatásra érdemes eseményekről. Aztán valahogy mégis elmarad a bejegyzés. Igazából este lenne talán legtöbb időm a blogom intézésére, de akkor általában Viktoré a gép. Egyre gyakrabban vetődik fel családi körben a gondolat, hogy kéne még egy számítógép. Hétvégén délután lenne nagyon jó, mert Marika alszik, nagyok végre szépen eljátszanak magukban (persze a laptop viszi a prímet), végre apa is programozhatna, olvashatna a szakmai cuccokat a gépen, én meg büntetlenül írhatnám a magam hülyeségeit a blogra. De ilyenkor a gép a srácoké. Este apa veti le magát szakmai fejlődés címszóval, így hát nekem maradnak a köztes időszakok, amikor vagy időm, vagy kedvem nincs. Ezért van az, hogy az utóbbi időben rengeteg bejegyzés és beszámoló született nálam.

Egyébként a helyzet változatlan. Toljuk a szekeret, mennek a napok, hetek, néha-néha van egy-egy jelesebb esemény vagy eseménydús hétvége.

A gyerekek szépen nőnek, Miki ellenőrzőjében gyűlnek az ötösök és a csillagos ötösök. Hihetetlen, hogy ennyire okos és mellette ilyen szerény! Tanító néni mondta, hogy mint másodikos ő kapná a legjobb tanuló - legjobb sportoló díjat, ami 1 hetes nyári sporttábort jelentene. Nagyon örültem neki, és csak remélem, hogy nem jön elő Mikinél a diszkrét szociális fóbiája, vagyis ha nem ismer több gyereket, akkor nem is akar menni.

Karcsival küzdünk, néha éjt nappallá téve. Megint beteg. Most középfülgyulladás van napirenden. Otthon ül a Selmeci nagypapával a héten. (na ez már múltidő, vigyázott rá a mama is két napot, szedett egy nagy adag antibiotikumot megint és most oviba jár). Képtelen elfogadni, hogy a meleggel együtt jár az is, hogy most már rövidnadrágot hordunk. Nem tudom ráimádkozni.

Marika egyre ügyesebb és okosabb és akaratosabb. Nehéz letörni a szarvát. Apukáját fél perc alatt az ujja köré csavarja;) Mi nagyon szép kislánynak látjuk, bár inkább a vásott szépség, mint a hercegnős típus. Még mindig csak gatyóban hajlandó mutatkozni, a kisszoknyák szépen rendben benn porosodnak a ruhásszekrényében. Mint kiderült véltelenül az összes tavaszi kisgatyót és rövidnacit hazaküldtem Ajkára. Holnap jönnek apukámék, hozzák a készletet. Addig Marika kapott kölcsön rövidnadrágot Karcsitól. Bölcsiben szóltam is, hogy a szekrényben csupa fiúnadrág van, nem tévedés, tényleg Marikához tartoznak. Vennem kéne még neki egy szandit is, mert a készletben csak 1 őrülten lestrapált szandi van, ami barna.

Na akkor Matyiról is pár szót. Továbbra is Pannonhalmára szeretne menni hatodik után. Egyszerre örülök is neki, meg félek is. Fura érzés belegondolni, hogy teljesen kikerülne a szárnyaink alól. Sokszor látom már igazán nagyfiúnak, de aztán fél perccel később meg olyan kicsinek tűnik. Továbbra is jól tanul, a trehánysága okoz csak némi gondot (kisegyesekből nagyegyes lesz ugye előbb-utóbb stb). Ő is nagyon támogatja a "külön számítógépet a gyerekeknek" porjectet:-DD

Na és amikről kéne írnom, és fel kéne tennem a képeket:

1. Karcsi pandamacija
2. Voltunk a Budakeszi Vadasparkban
3. Bogi keresztelője
4. Olvasmányélményeim

Húsvét óta nem hímeztem. Eleinte nagyon hiányzott, most már valahogy nem tűnik fel. Sokat vagyunk kinn a kertben, játszunk, hintázunk, homokozunk. Apával gazolunk. Nő a füvünk, nő a gaz is vele. Konkrétan a tyúkhúr. Élvezem, hogy kinn vagyunk a szabad levegőn, hogy van mit tenni. Olyan sok tervem volna a kerttel, ha a miénk lenne. De kicsit magaménak is érzem, mert úgy látom a többieket baromira nem izgatja. Megpályáztam a Társasház nevében a virágosítást is az önkormányzatnál. 35 virágot kértem a ház előtti szakaszra. Még nem jött meg az elbírálás eredménye. Ha nem kapunk, asszem akkor is fogok ültetni saját költségre. Szeretném ha a kert jobban kertre hasonlítana, ha a gyerekek látnák, hogy érdemes kinn tenni-venni. Jövő héten kijön a kertész is egy tavaszi nagytakarításra, metszésre, rendberakásra. Megtárgyalom majd vele a kerítés melletti fasor rendbehozatalát, pótlását. Leghátsó lakó jelezte, hogy jó lenne a kerítést is lefesteni, tehát nem csak az én szemem bántja. Ha együtt nekilátunk, tuti hamar meglennénk vele. Valamelyik hétvégén beállunk mi páran, meg ők és hamar meg is lehetnénk vele. Vettünk Viktorral balkonládákat. Már csak a muskátlit kéne beszereznem, de egyszerűen nincs rá időm. Hétvégén valahogy azt is be kéne zsúfolni a programba.

Holnap indulunk Viktorral Egerbe. Pénteken jövünk csak haza. Addig a szüleim lesznek a 4 gyerekkel, de a nagyok ugye suliba mennek csütörtök-pénteken, tehát csak a kicsikkel kell megbirkózniuk. Remélem minden simán fog menni. Én úgy várom ezt a három napot, hogy már elmondani sem tudom. A tény, hogy teljesen kötetlenül ellehetünk magunkban, kézenfogva kettecskén… Na majd elmesélem milyen volt:-DD Talán pár hét csúszással:-DD