Marika sapkája

Az ezer éve megrendelt Barka Gilice fonalaiból készült Marikának ez a kis sapka. Mint általában mindennel, ezzel is lassan haladtam, hol letettem, hol bontottam, hol gőzerővel készítettem. Lencsilány és Málna színekből készült. Eleinte rövidpálcákból szerettem volna az egészet horgolni, de aztán eluntam, gondoltam gyorsítok a meneten az egyráhajtásosokkal:-D Az egy sor málna színű egyráhajtásos pálcát kár, hogy bennehagytam, most már nem tenném, így egy kicsit bántja a szemem, hogy nem teljesen egyformák a mintaegységek.

Marika egyébként imádja, egész nap ebben van, ha leveszem róla, akkor visít. Amolyan átmeneti sapinak készült, mert szerintem elég vékonyka, de mivel egy kicsit nagyra sikeredett, így jövő tavasszal is remélem jó lesz.

Jelezték a fiúk, hogy ők is kérnek sapkát. Hm...

Vidám virágos kendő (1) - avagy Japanese flowers project

Elkészült ma az első virágom. Hatalmas lett, legalábbis valahogy apróbbnak képzeltem, de így akkor jó nagy lesz belőle a kész kendő. Ajándékba lesz majd valakinek, valszeg karácsonyra. Először horgolok Barkáék Gerlepár fonalaival. Eléggé oda kell figyelnem, mert a fonal több szálból sodort, így gyakran egy-egy szál kimarad a hurokból, aztán meg bonthatom vissza.
Imádom a színeit.A tenyeremen is fotóztam, hogy látszódjon, milyen nagy.

Horgolt terítő

Mutatok újabb állást a horgolt terítőről. Karácsonyra készül apukámnak, hogy legyen másik terítője is a kerek asztalra. Piroska 12 (bézs) színből készül 5 dkg már belement, pedig még csak a 22. sornál tartok a 40-ből. Nagyon szeretem készíteni, szerintem egész egyenletesen csinálom, pedig éveket hagytam ki.

Mérges vagyok

Nagyon! Már majdnem készen vagyok az utolsó Mirabilia hölgyem gyöngyözésével, de pechemre vagy 30-40 darabbal kevesebb a 42010-es MillHill gyöngyöm, mint amennyire a minta kigyöngyözéséhez szükség lenne. Holnap délelőtt, ha Miki jól van (igen, ismét beteg valaki, mindössze három napig élvezhettük Marikával a kettecskén-életet) elautózunk a Camponába, hátha... Sajnos az utóbbi időben egyik MillHill-t sem sikerült ott beszereznem, úgyhogy túlzottan nem remélek. Szóval holnap nem lesz sem egy hölgyről, sem kilencről fázisfotó nagy valószínűséggel...

20 éves osztálytalálkozó Ajkán

Hétvégén Ajkán voltunk. Igaz, hogy a szüleim épp elutaztak, de a dolog apropója úgysem az volt, hogy a nagyszülőkkel találkozzunk. 20 éves általános iskolai osztálytalálkozóm volt. Őszintén szólva vegyes érzelmekkel írtam meg a levelet, hogy megyek, valahogy akartam is menni, meg nem is. Egyrészt szinte biztos voltam benne, hogy valamelyik srácom kidől, mert laza 1 hónapon keresztül legalább egy fő folyton beteg volt. Nameg valahogy olyan kissé antiszociális korszakomat élem. Időről-időre rámjön, hogy ha én nem keresek valakit, akkor engem senki sem keres. Tudom-tudom, uncsi 4 gyerekes anyuka vagyok, hiszen anyámon, keresztanyámon és néha a húgomon kívül más nem nagyon csörget meg, az ajtót meg tényleg a kutya sem nyitja rám, pedig szinte mindig itthon vagyok. Hiába hívok, keresek mást, nem jön össze a találkozó, mindenki elfoglalt, majd legközelebb felkiáltással tesszük le a kagylót, napoljuk el a találkozót. És ilyenkor egy idő után már csakazértsem hívok fel senkit, csak hülye módon eszem magam tovább. Nade most "okos" voltam és lejelentkeztem az osztálytalálkozóra, mert sehol de sehol nem voltam lassan több, mint 2 hónapja. Kellett valami friss élmény, valami, ahol nincs egy szál gyerek se, ahol velem egyidős emberek vannak, talán hasonló életszakaszban, mint én.

Számomra nehezen indult be kicsit a találkozó, mert az áltsulis legjobb barátnőim nem jöttek el. Pedig igazán kíváncsi lettem volna. De jó volt meghallgatni mindenkinek a gyors beszámolóját az elmúlt 20 évről. Van, aki 2 mondattal intézte el, van aki kicsit bővebbre szabta. A szervezők meghívták 2 osztályfőnökünket is. Érdekes volt látni, hogy eltelt mindenki arcán a 20 év, de ugyanazok a feje ülnek körben:-D A vacsinál már irtó sokat röhögtünk. Komolyan mondom, hogy az elmúlt 1 évben nem röhögtem ennyit, mint aznap este. Néha elcsodálkoztam azon, hogy milyen kevés dologra emlékszem. Néha az az érzésem, hogy az új élmények, emlékek kitörlik a régieket. Szembesültem pl a ténnyel, hogy az első osztálytalálkozónk egyik szervezője én voltam, holott egyáltalán nem emlékszem rá. És rengeteg olyan sztorit meséltek, amire egyáltalán vagy csak halványan emlékeztem. Az ovira pl. már egyáltalán nem emlékszem. Ugyanerre a sorsra jut majd az áltsuli is?
A többiek rengeteget fényképeztek, én nem vittem gépet. Most csak egy közös osztályképet mutatok, amit a régi osztálytermünkben készített a takinéni, aki beengedett minket a suliba. A fenébe, hogy nem szólt, hogy a fejemmel kitakarom félig a Berkényi A-t!!!És kiderült, hogy sokan vannak külföldön és sokan vannak Budapesten is. Egyik osztálytársammal laza 800 méterre lakunk egymástól (Ajkán meg egy utcában, de ezt tudtam), szóval remélem össze tudunk majd hozni amolyan családos találkát is mihamarabb.
Furcsa volt látni, hogy néhányan mennyit változtak. Nekem Révész I. volt az, aki a legtöbbet változott az emlékeimhez képest. Régebben alig egy mondatot szólt 1 hónap alatt, most meg csevegett, hihetetlen mennyiségűt dumált és állati jól emlékezett a régi részletekre is.
A másik csúcs, hogy 2 martinit ittam és 800 Forintot fizettem. Még rá is kérdeztem, hogy tuti ennyi? A csávó elég megdöbbenten nézett rám:-D

Nagyon örülök, hogy elmentem, mert nagyon jól éreztem magam. Ha erre járnak esetleg a szervezők, akkor itt is megköszönöm, hogy összehozták a csapatot. Nagy élmény volt, remélem a kapott plusz töltetem legalább karácsonyig kitart.
És még egy köszönet az Uramnak, aki elvállalta mind a 4 kölyköt délután 3-tól este 11-ig, hogy én egy kicsit kimozdulhassak!

Mirabilia: Enchanted Mermaid (3)

Immáron az összes x-et ráöltögettem az anyagomra. Most jöhetnek a gyöngyök. Kicsit csaltam, mert a fázisfotó nem friss, csak fotóztam egyszer gyöngyök nélkül. Mára már vagy 50 gyöngy fenn van az anyagomon, csak nem túl mutatós, így azt külön nem fotóztam. Legközelebb már a kész 9 nővel jövök. Végül mosás és keményítés mellett döntöttem, mert irtó gyűrött az egész anyagom, jó lenne szépen kimerevíteni kereteztetés előtt. És ennek a képemnek anyagi helyzet ide vagy oda, keritek egy kis pénzt kereteztetésre:-D Már a helye is megvan a falon:-D
Nem tudom mennyire látszik a sok-sok kreinik benne. Már így is szépen csillog, hát még ha a gyöngyök is rajta lesznek.
Egyébként továbbra is azért haladok lassan, mert horgolgatok. Kicsit ebbe is belekapok, kicsit abba is, da abból majd inkább kész műveket mutatok, mert a félkészek nem nagyon mutatnak:-D Ja, és tegnap itt volt Keresztanyám és megtanított kötni. Illetve az alapokat, a simát, fordítottat tudom rém bénán, tk görcsösen és nagyon szorosan kötni. Már van vagy 10 sorom belőle, persze egy szemet már le is ejtettem a tűmről, de ezt most a gyakorlás még csak.

És legyen még egy kakukktojás kép a kis örökmozgómról, aki annyi örömet és morgolódást okoz az utóbbi időben.
És mivel ugye nem panaszkodunk, azért nem írom meg, hogy irgalmatlanul érezzük Viktorral, hogy elmaradt tavaly és idén is a nyaralás. Én még csak-csak, de Viktor rémesen néz ki és iszonyúan fáradt. Így az őszi szünetben itthon hagyom őt Budapesten, hogy kicsit legyen nélkülünk, aludjon, regenerálódjon, menjen rokonokhoz, egyen és próbálja ki, hogy 1 hét alatt tud-e unatkozni nélkülünk.

Miki Vervaco hímzése

Le a kalappal kicsi fiam, Miklós előtt. Hihetetlen kitartással csinálta ezt a hímzést, és ő akarta befejezni, (nem én nyomtam neki a szöveget erről) pedig már érezhetően unta a hímzését ennek a Verdának. De kitartott és íme a csodás munka.Már csak egy keret kell és nevezhet is jövőre a kiállításra:-D Imádom a kis fejét, mikor hímez.

Mostanában új hobbija van a két nagyobbik fiamnak. Körmöcskéznek. Haláliak, ahogy ülnek egymás mellett és még a nyelvük is kinn van a nagy koncentrálásban, aztán méregetik, hogy melyikük körmöcskézett nagyobb hurkát már. Matyi persze gyorsabban halad, mert neki 3 ágú a munkaeszköze, Mikié 5 ágú. Karcsi is nagyon szeretne egy sajátot:-DD

Mirabilia: Enchanted Mermaid (2)

Nem sokat, de azért valamennyit haladtam vele. Hét közepe óta inkább horgolok, haladok is szépen a terítővel, most nagyon élvezem azt csinálni. De mivel péntek, így mutatom a heti haladásom a nénimmel:

Ismét horgolok

Valamikor nyár elején éreztem úgy, hogy kéne megint horgolnom. Egyre több horgolós blogot nézegettem, egyre többet kattintottam a Barka fonalboltra is:-DD Végül döntött a kíváncsiság, vettem pár apróbb dolgot. Először én is újra valami egyszerűbbet akartam kipróbálni, hiszen komolyabban már évek óta nem volt horgolótű a kezemben. Nem is lett túl egyenletes, de a nagyikocka azért nem volt túl nagy kihívás szerencsére. Mosó masa fonalból készül, remélhetőleg lesz még belőle még egy ekkora blokk és párnák formájában fogja végezni, vagy sok-sok blokk és jöhetne egy ágytakaró Matyi ágyára.Ennyit csináltam belőle (nevetségesen kevés:-D), aztán megérkezett a várva várt Nimue madaram és mindent félretettem:-DD Valamikor augusztusban megint eszembe jutottak a szerzeményeim és Gilice fonalakból egy csajszis kis ruhácskának álltam neki, természetesen Marikának készül. Ezt nem tudom mutatni, mert darabokban van még, szóval akárhogy pakolgattam, egyszerűen nem mutatott egy fotón sem normálisan. Aztán ez is abbahagytam, mert költöztünk, nameg megint előtérbe került a hímzés.

Idén úgy döntöttem megpróbálkozom az sk ajándékokkal karácsonyra. Neki is álltam itthon lévő horgolós piroska fonal készletemből meghorgolni a múltkor mutatott terítőt. Tegnap este eddig jutottam vele, a bogyós résszel kicsit megszenvedtem, mert ilyet még sosem csináltam. Őszintén szólva azért szeretem a terítőket, mert azok igazán változatosak, a monotonitást meg a hobbiban nehezen tűröm (talán ezért is nem haladtam túl jól Matyi blokkjaival!).
Aztán persze egy csomót ötleteltem itthon, hogy kinek mit lehetne ajándékozni. Két kisebb keresztszemest jó lenne kiböködni, abból egy anyukámnak lenne, egy húgomnak. És egy mindenből elegem van, nagyon fáradt vagyok, nagyon nem bírok a bőrömben mégsem hangulatomban belestem erre a blogra és khm... izé.... Tettem pár fonalat a kosaramba Barkáéknál. De szigorúan mindből karácsonyi ajándék lesz!!!
A fotó Lucy blogjáról van persze:Update:
Közben tegnap befutottak a Gerlepár fonalak Barkáéktól. Ezekben a színekben képzeltem el én ezt a virágos kendőt. Az utolsó gombolyag meg kíváncsiságból keveredett bele a kosaramba. És mivel három napig túrtam a netet, mire megtaláltam, felteszem a mintáját a kendőnek, ugyanis tegnap este végre ráakadtam!!!

Matyi 10. születésnapja

Matyi idén augusztusban ünnepelte a 10. születésnapját. Gondolom ez gyerekszemmel vízválasztó lehet, mert innentől kétszámjegyű a szülinap:-DD Már ezer éve beígértük, hogy bringát fog kapni a szülinapra. Asszem lassan két éve húzta Matykó saját bringa nélkül, mert a régi tárolóba nem fért volna be, hogy tárolni tudjuk. Szóval a nagyszülők is beszálltak az árába és kapott egy csinos bringát kéz alatt (előtte egy kislányé volt:-DD). Igaz, konkrétan a szülinapi torta felett kissé elkeseredett, hogy ő inkább legot szeretne, így a Szalay nagyszülőktől kapott pénzből Harry Potteres legotársast kapott. Mutatok pár családi képet a nyári szülinapról, itt még dobozok között voltunk:Természetesen megígértük, hogy az új lakásban majd lesz hely, így lehet szülinapi bulit tartani. Én zordul meghúztam a limitet, hogy max. 10 gyerek jöhet. A listán 12 fő szerepelt. Végül beadtam a derekam, sőt még egy 13. kissrácot is meghívtunk. Őszintén szólva rém feszült voltam attól, hogy minden klappoljon a bulira. Viktor próbált kicsit lazítani engem, hogy ne görcsöljek a renden meg a kaján, vegyük egyszerűre a figurát, hiszen a gyerekek úgysem veszik észre, meg egyébként is épp csak meggyógyultam. (Mondtam már, hogy nagyon szeretem az uram?:-D) Így aztán porszívózás és gyors vizesblokksikálás volt csak, tortát rendeltünk, csipsz és keksz, nameg szendvicsek voltak. Üdítő helyett szörp, mert a mieinkkel együtt 16 gyereket (Marikát nem számoltam) itatni üdítővel kissé horribilis összeg lenne. Vettünk papírpoharakat és tányérokat, aztán fújtunk ezer lufit és megnyitottuk a kapuinkat. Rengeteg gyerek volt. Irányított játékra nem voltak vevők, mindig voltak kilógók, akik szétzilálták a kezdeményezést. Így aztán ellepték a lakás minden pontját, a kertet. De a fő szabályt, hogy a konyhában iszunk, pultra kell tenni a poharat, mert Marika különben beleiszik, kidönti, mindenki betartotta. Sőt azt is, hogy csak a nappali-konyha szinten lehet enni. Fel-alá rohangáltak a házban, volt olyan fél óra is, hogy 10 kört futottak a ház körül kinn a kertben. Iszonyúan elfáradtunk, ilyen lassan még sosem telt el 3 óra, de a gyerekek annyira élvezték, hogy öröm volt nézni. Matyi pedig eszméletlenül boldog volt. Hiába hirdettük ki, hogy csak kicsi ajándékokat hozzanak, táblacsokit, kicsi bonbon-t, mindenki érdekes és komoly ajándékot hozott. Na jöjjenek a képek. Nekem azon kívül, amikor Matyit körülállják az ajándékokkal az a kedvencem, mikor Karcsi nem bírta tovább a várakozást és leült tortázni egyedül az asztalhoz.
Üröm az örömben, hogy a buli alatt megismerkedtünk a 6. lakóval. Lassan másfél hónapja itt lakunk, de eddig sosem láttam. Mit mondhatnék arról, hogy azért jött át, hogy elviselhetetlen a hangzavar, a rohangálás, az ordítás és ő nem tud pihenni... Magyarázta nekem, hogy értsem meg, hogy egész héten dolgozik reggeltől késő estig, csak a hétvége van arra, hogy kipihenje magát. Mondtam, hogy nézze el ezt a 3 órás szülinapi bulit, utána csend lesz. Közben azért átfutott az agyamon, hogy mi is ugyanezt csináljuk, vagyis dolgozunk egész hét közben és nekünk is a hétvége lenne pihenésre, csak van plusz 4 gyerek, így aztán az ember néha fáradtabban kezdi a hétfőt, mint a szombatot. Abban viszont hibáztam, hogy csak a kisgyerekes szomszédnak szóltam, hogy buli lesz, nem gondoltam volna, hogy az egyedülálló fiatal csajszi fog kibukni a dologtól. Legközelebb előre szólunk neki:-DD