Szüléstörténet 5. (Marika)

Azt hiszem ez lesz a legrövidebb történetem az öt közül:-D Hát igen, villámgyors volt, de minden szempontból ideális.

Annyit kértem Marikától, hogy ha lehet, akkor hétvégén induljon el, mert akkor a gyerekek felügyeletét lényegesen könnyebb lenne megszervezni. Marika rendes kiscsaj volt, hallgatott rám.

16-án délután (egy nap túlhordással) jelenésem volt a szülésznőmnél a kórházban ctg-n. Minden teljesen normális volt, semmi fájás, néhány keményedés látszott csak a görbéken. Nézett méhszájat is, külső 2 ujjnyira volt nyitva, a belső meg 1 ujjnyira, a nyakcsatorna pedig továbbra is szép hosszú volt. Kaptam tőle egy homeós bogyót, hogy vegyem be, a hatása négy órán belül jelentkezik, ha jelentkezik. Mondta, hogy ha a legkisebb fájást is érzem, azonnal jelentkezzem. Hazaértem a kórházból úgy négy körül, biztos voltam benne, hogy ebből ma nem lesz Marika. Aztán apránként kezdtem enyhe kis görcsöket érezni az alhasamban, de semmi olyat, ami fájt volna. Ha lefeküdtem elmúlt, ha álltam, vagy kihúzott derékkal ültem, akkor teljesen rendszertelenül, de jelen voltak. A szülésznőm Judit hétig dolgozott vasárnap, így aztán fél hétkor végül rácsörögtem, hogy van valami, de hát ez édeskevés egy szüléshez. Elzavart egy forró fürdőre, aztán mondta, hogy ha ezek az icipici fájások mégis maradnak, akkor vár benn a kórházban. Fürödtem, fájások maradtak, de még ritkábbak lettek, nem akartam bemenni a kórházba. Végül azzal győzött meg, hogy ő nem tudna nyugodt szívvel hazamenni, ha nem nézne rám még egyszer. Szóval felpakoltam a szülőszobás csomagom és buszra szálltam. A nagy csomagom otthon is hagytam, mondván, hogy úgyis hazaküldenek.

Miután beértem a Szent Imrébe, megvizsgált az előkészítőben, és láss csodát, a belső méhszáj már több mint 2 ujjnyira nyitva volt. A külső is tovább nyílt. Mondta nekem Judit, hogy nagyon félt, hogy én elbagatellizálom a jeleket és a végén még otthon szülök, mert hát negyedik gyereknél már minden nagyon gyorsan zajlik. És tényleg. Valamikor nyolc után értem be a kórházba, megvizsgált, csinált egy ctg-t, ami mutatta a fájásokat, amiket én alig éreztem, gyorsan előkészített, aztán kilenc körül befutott Viktor. Én akkor már a zuhany alatt álltam erősebb, de még mindig tűrhető fájásokkal. Aztán az ügyeletes orvos fél tízkor burkot repesztett, majd közölte, hogy ebből nemsokára baba lesz, de nem hiszi, hogy rá túl hamar szükség lenne. Judit mondta neki, hogy ne menjen azért messze. A doktornő nevetett, hogy nem hiszi, hogy tíz percen belül vissza kéne jönnie. Végülis igaza lett, 11 perc múlva szaladt érte Judit, 6 kemény fájás után már jöttek is a tolófájások. Marika gátvédelemmel született, mégis villámgyorsan, szóval 21:56 lett a hivatalos születési ideje. Azt hiszem elmondhatom, hogy ami az egészből úgy igazán fájt, az úgy szűk fél óra volt. A varrás sokkal jobban fájt, mert azért repedtem egy picit. A régi heges gátsebem nyílt szét és baromi nehezen lehetett összevarrni. Jó volt, hogy közben nézhettem Viktort, aki lelkesen babázott a lányával.

Marika 53 centivel és 3550 grammal született. Újabb szülés Czakker Judittal, aki a harmadik gyerkőcömet segítette világra, és újabb szülés ügyeletes orvossal, név szerint Dr. Kósa Mariannal. Sajnos a szülészem Fülöp doktor megint épp külföldön volt, így a harmadik lehetőség is elszaladt, hogy együtt szüljünk:-D Természetesen bejött hozzám és gratulált Marikához. Hozzá, és Judithoz is szeretnék eljutni az egész családdal mihamarabb köszönetet mondani.