Gyerkőceim életkora

2016. május 10., kedd

Megvolt a felezőbulim

Régen írtam, egyrészt sem időm, másrészt energiám nem volt. Most már nyugodt szívvel írhatom, hogy túl vagyok a kezdeti nehézségeken. Kb. 1,5 hete végre nem émelygek vagy hányok esténként. Ez eddig elég rendesen meghatározta a kedvem és a kapacitásom. Köszönöm a családomnak, hogy elviselték, hogy anya nagyon keveset beszél, lefekszik este hétkor, nem hajlandó bizonyos kajákat megfőzni, illetve Marikának pattogatott kukoricát csinálni. Ez utóbbitól olyan szinten undorodtam, hogy az nem semmi. Szóval végre egyenesben van a gyomrom nagyjából. Reggelenként még émelygek és jobb, ha inkább kidobom a taccsot, mintha kínlódok. De ez már egyáltalán nem zavar. Elmúlt a koraterhességre jellemző eszeveszett szájszárazságom már a 13-14 hét körül. Nagyon furcsa élmény volt, hogy éjszaka fel kellett kellnem savanyú cukrot szopogatni, hogy legyen nyálam és tudjak aludni. Oka egyszerűen a babavárás, egy nagyon kedves parodontológus megnézett, garantálta, hogy a második trimeszterre a zavaró tüneteim elmúlnak... És így is lett.
Nagyon hamar szűkek lettek rám a régi ruháim. Hiába no, ötödik alkalom enyhén kinyúlt hasizommal gyors pocaknövekedést eredményezett. Húgom összepakolta nekem a kismama cuccokat. Elég szomorúan tapasztaltam, hogy csípőben egy csomó 6 évvel korábbi kismamacuccomba nem férek bele. Hát ez van. Legutóbb 60 kilóval, most 67 kilóval kezdtem a babavárást. Viszont alig híztam, még mindig nem lengette ki a 70 kilót a mérleg (bár ez enyhe csúsztatás, mert a 69,9-et már igen:-D) Egyébként kaptam kölcsön csini kismama cuccokat még Évi barátnőmtől és a szomszédomtól, Renitől is. Egy kényelmes farmerbe azért én is beruháztam.
Most hogy végre tudok enni természetesen megvolt a cukorterhelés, ami mutatta, hogy ismét magas a cukrom: 8,46 volt a két órás terhelésem. Éljen! Kezdhetem a diétát, illetve inkább folytathatom, mert a sima kenyeret már jó ideje lecseréltem teljes kiőrlésűre, próbáltam masszívan visszafogni az édesség és sütifogyasztásom. Ha lehet inkább rízst ettem, az üdítőről végképp leszoktam. Baba leginkább csak a vizet szereti, asszem egy alkalommal próbálkoztam csak colával és hát nem volt túl jó ötlet. Maradok a víznél. Ma megvolt az első randim a diabetológián. Karcsi fiamat szegénykémet otthon hagytam egyedül, én meg térültem-fordultam, közben hálát adtam az égnek, hogy a gyerek nem lázas ma már, csak köhög, de azt nagyon rondán. Pár dologban változott a terhes diabetológiai tanácsadás az utolsó ottjártamhoz képest. A legjobb, hogy két hét múlva kell mennek a következő randira (korábban hetente csekkoltak), bár ha rossz az eredményem, akkor persze besűrítik a találkáinkat. Szóval nem érdemes kilengeni, tartani kell a szigorú követelményeket, hogy minden rendben legyen.

Babával minden rendben, nincs sem beceneve, sem fedőneve, ami nem nagyon jellemző rám, mert mindennek szeretek valami nevet adni. Az új kocsink nemes egyszerűséggel "A Dög" névre hallgat nálam. Vettünk egy 7 éves Ford Galaxy-t, hogy kis családunk végre kényelmesen utazzon. Hatalmas. Esélyem sincs látni az elejét, pedig maxra emelem fel az ülést, jól előre is húzom, hogy elérjem a pedálokat. Kicsit kényelmetlen, de gondolom jobb lenne, ha még egy plusz pocak nem kavarna ott a kormány előtt. Az előző tulaj valami iszony vaníliás illatosítót használt benne, ami Kareszt nagyon zavarja. Már azon gondolkodtam, hogy teszek a kocsiba egy kis kávézaccot, hátha elveszi azt az idegesítő szagot. A kocsi persze az enyém, mert nekem a jobb a bonus besorolásom. Eddig a gyerekek roppantmód élvezik, mindig variálnak, hogy ki hova ül. A csomagtartó nem túl nagy, de a sulitáskák, bevásárláshoz használt kosarak kényelmesen elférnek. Nyaraláshoz majd tetőcsomagtartó kell. Szóval e téren sikerült felkészülni az ötödik gyerekre.
Lakásátalakítás nem lesz, csak kicsit átrendezem majd a felső alvós szintet. Nevetséges, hogy kinőttük ezt a lakást is, de költözésről egy ideig még nem igazán eshet szó. Vagy sürgősen neki kéne állnunk lottózni:-D

Múlt héten voltam ultrahangon. Azóta tudjuk, hogy ismét kisfiút várunk. Bevallom, titkon nagyon kislányt vártam, de nem érzem magam csalódottnak, hiszen nagyon boldoggá tesz már maga a tény is, hogy újra babát várok. Jelenleg még nincs kiforrva, hogy milyen nevet adunk a legkisebb fiúnak. Perpill az Antal tűnik a legnépszerűbbnek a gyerekek között. Végre leszoktak róla, hogy Viktorozzák. Ezt én vétóztam meg, mert nem szeretném, ha Kisviktor, Viktorka, Viki vagy hasonló néven futna a gyerkőc. Na őszre csak megtaláljuk a legmegfelelőbb nevet.

Készítettem egy pocakfotót. Ilyen vagyok most 20+1 napos terhesen. 

 

10 megjegyzés:

  1. De jól nézel ki! :)
    És a felén már túl is vagy? Hihetetlen!
    Vigyázz magadra!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszi! Repül az idő, komolyan én is csak kapkodom a fejem.

      Törlés
  2. Gratulálok , és vigyázz magatokra .

    VálaszTörlés
  3. Szerintem nem is nagy a hasad! Jól nézel ki! ÉS tök jó hogy végre vége a nagy hányingernek, száj szárazságnak!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Mivel félig a tükör felé kellett fordulnom a jó fotó végett, így tényleg nem olyan nagy a hasam:-D

      Törlés
  4. Válaszok
    1. Köszi! Igyekszem, amennyire lehet ennyi gyerek mellett:-D

      Törlés
  5. Azt a mindenit! Nagyon csinos vagy! A legjobbakat kívánom! ;)

    VálaszTörlés