Gyerkőceim életkora

2011. április 11., hétfő

Ami épp eszembe jut

Rég nem írtam megint. Mostanában kisebb késztetést érzek arra, hogy írjak a hétköznapjainkról. Ráadásul még a kész hímzéseimet sem nagyon fotózom, vagy ha mégis, akkor napokkal később mutatom csak itt a blogon. Kb. két hete ledöntött a tavaszi fáradtság vagy évszakváltásnak nevezhető valami. Egyszerűen ki vltam teljesen pukkadva, lassan-lassan érkezett meg a tettvágy, hogy valami másba kezdjek. Végül csak úgy döntöttem, hogy kipróbálom én is ezt a flylady témát, annyi helyen olvastam már róla, nameg ez is csinálja, az is csinálja, hátha nálam is beválik. Szóval lelkesen látogatom Via blogját. Eddig minden stimmel, csak ez a nyamvadt kontrollfüzet vagy mi a fene esik baromi nehezemre. Közben szépen apránként kiderült számomra az is, hogy alapjában véve egész rendes, már-már szinte rendszerető ember vagyok, csak a lakás mérete nem tolerálja, hogy 6 fő lakjon itt. Húgom is mondta, hogy itt baromi nehéz rendet tartani, mert nem lehet csak úgy pofásan lerakni valamit, hanem vissza kell szuszakolni a helyére:-D Jelentem a kritikus pontokat felszámoltam. Már csak a két gyerekszoba maradt kritikus pontnak, de az úgy egy az egyben az maradt!:-DD A konyhámra alapban háklis voltam eddig is. Utálom, ha rendetlen, napjában egyszer mindig totál kiganyéztam, ráadásul csak teljesen üres pulttal vagyok képes főzni. Szóval csak azon kellett változtatni, hogy minden este rakjam rendbe a konyhámat. Na ez már nehezebb, mert bennem inkább reggel-délelőtt buzog a tettvágy. Este már hagyjanak békén, ne legyen semmi kötelező feladatom. Na most a konyhát átütemeztem estére és végülis nem is olyan rossz:-DD Ha figyelek a kritikus pontokra, akkor a nappaliban nem uralkodik el a káosz. Tartható! Komolyan! Már egy hete rend van ott is.
De nekem akkor is hiányzik az, hogy szép rend legyen a gyerekszobákban, szóval a héten mindenképp nekiesek annak a két szobának, mert már nagyon koszosak, de egyébként rend van már ott is. Májusban vidámság napja lesz a suliban. Szerintem idén egy zsáknyi játékot fogunk átvinni a tombolára.

Júliáékhoz múlt héten levittünk két nagy zsáknyi cuccot. Most régi ágyneműket, törölközőket, pár tavalyról ittmaradt ruhát adtunk és férfi cipőket. Én igazából ősszel vagy költözéskor akartam ezeket lomtalanításra kitenni, de Júlia mondta, hogy MINDENT, ami nem kell adjak oda, viszik haza Erdélybe. Így aztán igyekeztem pár csini cuccot is belerakni a csomagba. Fájó szívvel pakoltam be azokat a szép ruhákat, amiket soha többé nem fogok tudni felvenni, mert egyszerűen asszonyos az alakom a szülések után:-D Na jó, két nagy kedvencem elraktam Marikának, hátha szeretne majd vad málna színű mini kordruhában mászkálni, vagy tiszta virágos csini pántos ruhában.
Miközben pakoltam, rájöttem, hogy a ruhák terén is irtó komoly rendszerben vagyunk. Amolyan forgó üzemmódban. Hamarosan végleg elrakom a téli ruhákat, le a zsákokat, jöhetnek a nyáriak, átmenetiek. A zsákokban persze minden élére hajtva és kivasalva. Én így szeretem. Pillanatok alatt átlátható, hamar cserélhető a garnitúra.
Na és most hirtelen majd megesz a méreg, mert rápillantottam a naptárra és most ugrott be, hogy 9-én volt a bababörze, ahol Marikának terveztem beszerezni a nyári ruhatár nagy részét. A fenébe! Így jártam, ma került sorra a flylady-ben a naptár rész:-DD

De ugyanilyen frankón ideg voltam, mikor tegnap szembesültem Matyi üzenőjében a beírással, hogy március 29-én volt szülői. Erről a gyerek egy szót sem szólt, ha kérdeztem, hogy van-e az üzenőben valami, akkor a kategorikus NEM volt a válasz. Matyira lényegében semmit sem lehet bízni. Ma nem megy focira. Ezerszer mondtam neki, hogy nem tudok érte menni, hogy elhozzam foci után, sőt egyedül sem jöhet haza, mert nem lesz itthon senki. Végül a tökéletes módszert választottam: nem vitt tornafelszerelést, így tuti nem fog focira menni. De még mindig ott tartunk, hogy ha nem szólok akkor nem pakol be, nem ágyaz be, nem rakja be az úszás cuccát.
A múltkoriban kipakolták az eltűnt cuccokat szépen rendben a bejárathoz a suliba. Jelentem meglett egy ünnepi pulcsink, egy pár téli bélelt orkánkesztyű! Cserébe aznap elhagytuk Marika kocsicipőjét;) (A régi pirosat, nem az újat)

Mostanában voltam kétszer elsőáldozás felkészítőn, amit a szülőknek tartanak. Annyira jó volt ott ülni és hallgatni Antal atyát. Számomra ő mindig olyan jókat mond, igyekszem a misékből is arra menni, amikor ő mondja a szentbeszédet. Attila atyát egyrészt nem hallani a kóruson, másrészt olyan összeszedetlen a beszéde sokszor. Próbálok egy kicsit lelkileg is töltekezni a nagyböjtben, de elég nehéz. Túl sok gondolatunkat foglalja le a ház/lakásvásárlás. Egyáltalán nem könnyű a dolog. Valahogy azt hittem, hogy ez a rész sokkal-sokkal élvezetesebb lesz, de akármit nézünk meg, amit a pénzünkért itt a körnéyken kapni lehet, az nagyon gáz. Még azért keresgélünk, de én egyre gyakrabban azon veszem észre magam, hogy már a XXII kerületet gondolom elérhető lehetőségnek. Ja, és a Verbéna utcai kis házikót képetelenek vagyunk kiverni a fejünkből. Az legaláb alapjaiban jó, első körben méretben is jó. Csak ott a bővítéssel lenne komoly gondunk. Ma reggel is voltunk házat nézni. a Péterhegyi úton. Légvonalban tök közel van, de a tömegelés onnan be Albertfalvára nem egy leányálom!

Autót megcsinálták, egy vagyon volt! Többet asszem nem fogunk koccanni, inkább tartsanak mindkettőnket nyúl-sofőrnek!

Múlt hétvégén itt járt nálunk a húgom. Elmesélése alapján jól érezte magát. A gyerekek szabályosan ellepték és mi hagytuk. Amint látjuk, hogy valaki foglalkozik velük, diszkréten háttérbe húzódunk:-D Játszóztunk, főztünk, beszélgettünk sokat. Kellene még pár ilyen nap, legalábbis nekem mindenképp! Olyan ritkán tudunk a Tusival ennyit beszélgetni, mert az, amikor átugrunk hozzájuk Veszprémbe, mikor épp a naygszülőknél járunk, az rövid is, meg valahogy mikor a bemelegítésen túlvagyunk, addigra menni kell. Nameg a gyerekek is folyamatosan zsizsikelnek, beszélnek, alig tudunk pár értelmes mondatot váltani.

Ja, és elcsábultam. Egy ideje annyit nézegetem a horgolós blogokat. Asszem előveszem megint a horgolótűimet. Igazából most nem terítőkre vágyom, mert hajdanában leginkább azokat készítettem. Most főképp ágytakarókat és ruhácskákat szeretnék készíteni. Így aztán rászakadtam Barkáék oldalára és próbaképp vettem pár gombolyag fonalat. Ha bejön a dolog, akkor megint horgolni fogok egy kicsit. És hogy mi adta meg az utolsó lökést? Ilyet szeretnék én is Marikának csinálni majd, ha megint szépen és egyenletesen megy a horgolás. Korábban Piroska fonalból készültek a terítőim 1-es, 1,5-es tűvel. Nem voltak túl haladósak (keresztszemezéshez képest azért nagyon!), de a végeredmény általában mutatós volt:-DD Szinte mindent elajándékoztam.

Most hétvégén itt voltak Mariannék családilag. Mi felnőttek asszem rémesen punnyadtak voltunk. Viktorral egyértelműen frontérzékenyek vagyunk. Délután aludtunk, mikor Mariann sms-e megjött, hogy elindulnak, akkor kezdtem rohamléptekben rendet rakni a konyhában:-DD Gyerekek játszottak, néha örjöngtek. Igazi gyöngyszem volt, hogy a két kicsi fiú már beszélget, sőt bohóckodik egymással. Na, hátha Mariann majd többet ír a dologról, bár mostanában már ő is ritkásan ír a blogjára.

3 megjegyzés:

  1. Szuper dolgokat horgoltál régen!Gyönyörűek!
    A kis tunika engem is megfogott.Egyszer szeretném elkészíteni.

    VálaszTörlés
  2. Köszi Csilla!
    Na hát akkor majd egyszer nekiugrunk mindketten! Te nagyban én piciben csinálom;)

    VálaszTörlés
  3. Irtam én is :) De már láttad is :)
    Kíváncsi vagyok miket fogsz horgolni :)

    VálaszTörlés