Nyaralás 2018 - első felvonás (szájmenés miatt)

Mivel ez az év elég rendesen leapasztotta a bankszámlánkat, így eleinte nem is gondolkodtunk nyaralásban. Aztán tavasszal Viktor kapott egy kis bónuszt, úgyhogy gondoltuk egy kisebb költségvetésű nyaralással megpróbálkozhatunk. Vagyis legyen az eredetileg is tervezett Albertfalvi Plébániai Családos Tábor mellett még egy kis külön nyaralás a Balatonnál. Semmi puccos hely, semmi hotel, inkább csak egy olcsó apartman, ahol pár estét tölthetünk. Gondoltam megkérdezem Mariannt, hátha jönnének ők is szívesen velünk, így akkor nem csak magunkban lennénk (mint mindig). Végül mire sor került az ominózus hétre, addigra már 6 felnőtt és 10 gyerek nyaralt együtt:-D

Pár gondolatot azért szeretnék írni az egész nyárról és a nyaralgatásainkról is, mert bár lassan vége van a szünidőnek, azért annyi minden történt. Persze főképp a gyerekekkel, mert én azt hiszem 2,5 hét kivételével minden napot itthon töltöttem, illetve annak is fő részét Lackóval a játszótéren az utcánkban, ennek eredményeképp csodás homokozóbarna színem van. Lassan megvolt nyár közepére a keménymag, akik minden nap kinn vannak a játszin délelőtt és persze délután is. Egy ideig reménykedtem, hátha viszik majd ki a tesók Lacikát, de hamar rá kellett jönnöm, hogy nekik ez nem buli, inkább itthon vannak, ki sem teszik a lábuk a lakásból, de az öccsüket ki nem viszik önként és dalolva a kicsik mellé a homokozóba. Így aztán csendben helyretettem lázadó lelkem (Ami azt zengte, hogy mi mindenre lesz időm a nyáron, hogy itt lesz az összes gyerek és segítenek nekem!) és elfogadtam a magától értetődő tényt, hogy a nyár nehezebb lesz idén, mint az év közbeni időszak. Kellett egy nagyjából használható napirend, aztán ment a menet. Igazából a főzés volt csak nagy kihívás, mert ugye sokat ettek a gyerekek, nameg a délutáni imádságidőm mehetett a levesbe, mert nem volt nyugi és csend még csak véletlenül sem. Még szerencse, hogy a tornáról nem kellett lemondanom, ugyanis azt magától kiiktattam az életemből időhiány miatt. Ennyit az Én-időről, amit folyamatosan üvölt a tv és az internet. Majd egyszercsak lesz időm magamra is. Na azért elárulom, hogy itt-ott lopkodok magamnak egy picit ám, mert különben hülyét kapnék:-D

Nyár elejére állt csak össze az idei táblánk, hogy melyik hetet hol töltik a gyerekek. Nekik igyekeztünk minél kevesebb hetet "lukasan" hagyni. Legalábbis a két kicsinek. Kezdtük a táborokkal, amiről egyszer már írtam. Csak Marika és Miki volt, mert a másik két gyerkőc lebetegedett. A Matyi zenetáboráról visszakaptuk az egész összeget, Karesz táborának az árát majd ősszel kapjuk vissza, asszem azonnal beleforgatom osztálypénzbe... Nade tábor után mentünk egy hétre anyukámékhoz. Illetve csak én mentem a három kicsivel. Mivel szépen haladtam a hímzésemmel, így elmondhatom, hogy sikerült lazulnom és irtó jó, amikor nem nekem kell főzni. Nameg szeretek beszélgetni a szüleimmel. Mindkettővel.
Nem tartom a kronológiai sorrendet, mert nincs értelme, inkább ugrálok. Idén nagy csalódás volt a hittan tábor a gyerekeknek. Miki fiam úgy jött haza, hogy soha többet. A tini lányok miatt a tini fiúk szobája folyton büntiben volt. Mivel kollektív büntetés volt, így sajnos még ha nem is vett részt a buliban, akkor is megbüntették. Kiábrándultan, az éjszakai bünti-békaügetés miatt egy csini kis izomgyulladással ért haza. Közölte, hogy soha többet nem fog menni. Matyi segítőnek ment, így ő azért több élményt is hozott haza. Marika a kislányok között jól szórakozott. Karesz pedig valami rossz fát tett a tűzre és emiatt rossz lelkiismerettel csinálta végig a tábort. És nem is találta túl jónak a korosztálya csapatát, így örült, mikor eljött a tábor vége. Sok gond volt a gyerekekkel a táborvezetők szerint és kevés volt a férfiember, aki felügyelőként jelen lett volna. Pár anyukával beszélgettem, az ő gyerekeik is csalódottan jöttek haza. Végül azt fogalmaztuk meg, hogy jobb lenne, ha összeszokott gyerekek mennének, akik év közben együtt járnak hittanra. Ez azt jelenti, hogy aki csak úgy szimplán hallja a templomban a hirdetést, az ne eshessen be csak úgy táborozni. Mondjuk ennyi erővel nálunk nem mehetne a két nagy, mert év közben Pannonhalmán vannak. Ott van a hittan is, nem Albertfalván. Bár a családos táborban nagyon kapacitáltak engem, hogy küldjem őket a péntek esténként tartott ifi hittanra. Matyi nyitott rá, Miki még mindig elzárkózik.

Viktor elvitte a két kicsit gyülekezeti táborba. Erre a hétre ő ki is vett szabit, hogy a táborban segíthessen. Mondtam is neki, hogy ez neki már nyaralás. Hát irgalmatlanul elfáradt, minden évben úgy érzem, hogy csak én emlékszem arra, hogy rájön, hogy ez nem neki való és hogy ennyi gyerekkel (16 fős csapat) nem tud foglalkozni. Irgalmatlan mennyiségű időt ölt bele a kézműves projektbe, amit ő tervezett és kivitelezett, aztán a táborban a gyerekek maguk is elkészítettek. Viszont Marika és Karesz jól érezték magukat, Karcsi új barátot is szerzett. Közben a két nagyobbik fiam hazament Ajkára a szüleimhez. Illetve először csak a Matyi ment, aztán később Miki is csatlakozott hozzá. Egy incidenstől eltekintve jól érezték magukat.

Idén is jártunk Decsen Irénke néninél. Csak én mentem, 4 gyereket vittem magammal. Hát remélem nem tettünk Lackóval túl rossz benyomást, mert Öcsi meg nem állt. Még enni sem ült le semmi szín erejéig. Ráadásul a nagy melegben úgy döntött, hogy enni sem fog semmit, inkább csak iszik. Ettől persze én hót ideg vagyok. Mivel folyton Lackó után rohangáltam, így csak este volt időnk leülni Irénke nénivel beszélgetni. Irtó későn keveredtem ágyba, de mindenképp megérte, még ma is gondolkodom azokon a dolgokon, amiket mondott. Ja! És idén végre sikerült az unokatesómat, Ipót is meglátogatni. Nagyon jó volt, hihetetlen mennyiségű kajával készült, mi meg alig ettünk. Jó volt látni a gyerekeit is. Gergővel nehéz beszélgetni, legalábbis az a pár perc kemény agymunka volt, hogy miről kérdezzem, mert ő sosem kérdezett. A lányok viszont tüneményesek voltak. Olyan szépek és nagyon kedvesek. Irtón megható volt látni, milyen nagyon szeretik az anyjukat. Miki csak a szeme sarkából mérte fel a csajokat, de megállapította, hogy vannak csini rokonaim:-DD
Ja, sajnos Matyi pont lebetegedett erre a hosszú hétvégére. Viktor meg gyülekezeti program miatt nem tudott eljönni először, aztán meg Matyit ápolta. Így maradt le Matyi fiam Zsuzsi esküvőjéről is, amit nagyon várt...

Na folyt köv. Majd később ellenőrzöm a helyesírást:-DD

Karcsi 10 éves lett

Ez is egy jócskán megkésett poszt, mivel Karesz november elején lett 10 éves. Szóval khm... mondanám, hogy időm mint a tenger, de sajnos ez nem igaz. Ezer tervem volt, hogy ha majd itthon leszek Lackóval, akkor mi mindent csinálok. Hát a közelében sem vagyok a terveimnek és a vágyaimnak. De igazából nem túlzottan zavar. Ha nem izgatom magam rajta különösebben, akkor egy idő után sikerül elengednem az olyan feszültségeim amik abból származnak, hogy valamivel nem úgy haladtam, ahogy terveztem, vagy egyáltalán nem sikerült megvalósítani stb. Ami fontos, az úgyis belefér az időmbe és mostanában a fontossági sorrendem legelején nem én állok, ami szerintem tök jó!

Naszóval Karcsi valamikor tavasszal zúgott bele újra a kockázásba. Addig is rakta a Rubik kockát, de onnantól már egyre komolyabban vette, egyre több kockát és egyéb hihetetlen formát kért, vagy rendelt magának. Érdekes módon nem a Rubik termékek a legjobbak, hanem főképp Kínában gyártanak olyan versenykockákat, amikkel egy versenyen, vagy komolyabb megmérettetésen érdemes indulni. Passzolom, hogy Karesznek hány kockája van, de úgy tűnik, hogy sosem elég. Úgyhogy a szülinapjára is kockákat, megamorpixeket, piraminxeket meg mindenféle számomra kimondhatatlan nevű kockadolgokat kért. Ja nem, az időzítőt, azt ki tudom mondani! Mivel azt is kért. Ez utóbbit azért, mert idén jelenkezett a Hungarian Open versenyre is. Sajnos épp lebetegedett, pedig már olyan szinten megszerveztük a dolgot, hogy a kishaver, aki drukkolni ment volna vele, az nálunk aludt előző este, merthogy a verseny több napos és az egyikre lehetett vinni bárkit, az utolsó napi döntőkre viszont már csak 1 fő kísérő mehetett. Apa regisztrált, nevezett, levelezett a szervezőkkel, de sajnos a betegség győzött. Karesz olyan cefetül volt, hogy épp csak beregisztrált, aztán onnantól kezdve végighányta a napot. A versenyt is csak akkor tudta elsiratni, amikor már jobban volt, vagyis csak két nappal később csapódott le benne, hogy erről lemaradt és teljes egy évet kell várnia a következőre. De ott látta, hogy milyen időmérővel mérik a kirakási időt, hát egy olyanra ő is szert akart tenni.

Szóval szülinapra is kockákat kért mindenkitől, aki meg akarta őt ajándékozni. Meghívtuk Mariannékat hozzánk ünnepelni. Engedtem, hogy Marika legyen a fotós. Ennek most látható eredménye is van, ugyanis mindössze 2 kép készült Karcsiról, egy pár darab a fiúkról (kb. 1 használható - természetesen épp kockulnak), pár kép rólunk, de a nagy többségen épp hátulról fotózott minket.

Viszont legalább 20 kép készült Attiláról, vagy Attila zoknijáról, pulcsijáról, kezéről, hajáról, zsebéről, szeméről stb. Azért mutatom a legjobbat róla, ha már ilyen sok felvételt csinált Marika. A kép érdekessége, hogy Attila kivételével minden bemozdult rajta:

Mi felnőttek sokat beszélgettünk, a gyerekek meg elvonultak. Karesz kicsit azért megmutogatta a kockáit Mariannéknak, ezen a képen látszik is, hogy van külön táskája a gyűjteménynek (ami már nem fér bele teljesen).

Aztán persze mi is kockáztunk. Nekem nem megy. Képtelen vagyok átlátni, nem áll rá az agyam. 1 oldalt sem tudok kirakni. Viszont Karesz mindet villámgyorsan átlátja és ez valami hihetetlen számomra.

Az utolsó kettő

Már jó ideje érlelődött a keretezőnkben, hogy váltani akar. Igazából, ha mentem hozzá, mindig panaszkodott, hogy nem megy a bolt, nincs megbízható ember, aki rendesen dolgozna nála, majd megszakad, sokszor ráfizetéses az egész. Tavasszal még csak azt mondta, hogy gondolkodnak azon, hogy kimennek Németországba, most ősszel viszont meglépték a dolgot. A férje volt nagyon rajta, ő sokáig hezitált, nehéz volt itthagyni a kis keretezős műhelyt meg a kialakult vendégkört. Végülis nem is tudom hány éve jártam már hozzá, először a Lónyay utcába, most meg a Rádayba. De remekül keretezett, irtón értett hozzá Mónika, hogy előre látta a kész képet. Én mindig rettenetes ötletekkel mentem szerintem, aztán szépen apránként átirányított valami egészen más megoldáshoz.

Múlt héten csütörtökön Mariannal tartottunk egy csaj napot. Egyébként is megbeszéltük, hogy jó lenne havonta-kéthavonta összejönni, kibeszélni minden nyűgünket, bajunkta, örömünket stb. Én meg még nem is találkoztam vele azóta, hogy anyukája meghalt. És a temetésre sem tudtam elmenni, egyszerűen irgalmatlanul nehéz valamit ekkora családnál, mint az enyém leszervezni. Találkoztunk, beszélgettünk, én próbáltam kérdezgetni őt az érzéseiről, a családjukról, hogy hogy is vannak most, mennyire nehéz azt az űrt, amit az édesanyja halála hagyott hátra elviselni. Én meg meséltem a magunk hülyeségeiről, az öt gyerekes lét vígságairól, a kamaszkor szépségéről, kicsi lakásról, idegesítő társasházról. Közben kávéztunk, pizzáztunk, kereteztettünk. Nagyon bírom, hogy annyira egy hullámhosszon tudunk lenni, jó lenne, ha az élet nem sodorna el minket egymás mellől, vagy a sok tennivaló nem koptatna ki minket a másik programjából. Végülis kevés barátom van, azokhoz ragaszkodom, úgyhogy szerintem én rajta leszek a dolgon, hogy időről-időre találkozzunk, megbeszéljük a dolgaink.

Nade ha már kereteztettünk, akkor mutatom Mónika utolsó két keretét. Kivételesen most kicsit elégedetlen vagyok. Viktor mondta (ugyanis ő hozta el a képeim), hogy nagyon szét volt szerinte csúszva a keretezőnk, mikor először ment a képekért, akkor a boltban sírdogált, kicsit szinte elküldte, hogy mondta, hogy este jöjjünk a képekért. Este meg becsomagolva az uram kezébe nyomta őket. Csak itthon derült ki, hogy sikeresen más képét csomagolta be nekem, így Viktornak másnap volt még egy harmadik köre is.

Ilyen lett a Latte:

 

Ezzel a képpel csak annyi gondom van, hogy a párját évekkel előbb kereteztettem. Naná, hogy az a fajta keret már nem volt. A paszikat kiszedte nekem Mónika a készletből, az mindkettő volt. Aztán végül mivel a kék capuccinos bögre bordó keretet kapott, így gondoltuk legyen a bordó lattés bögre kék kerettel. Csak az alsó paszi meg bordó maradt. Szerintem jobban mutatna, ha azt is lecseréltük volna kékre. Na most már mindegy. Mutatom a két MillHillt együtt.

Ilyenek lettek a tündéreim keretezve:

 

Két napig néztem, hogy valami nem jó, valami bántja a szemem, aztán rájöttem. Szerintem maga a kék paszi is kisebb lett a megbeszéltnél, de az még nem gond. Viszont a kép totál nem középen van. Lemértem. Felül 5 centi van, jobb oldalon 1,5 cm, alul és bal oldalon 2,5. A megállapodás 3 centi volt a hímzés szélétől. Nem rossz, de folyton látom, hogy nincs a helyén a hímzés. A többi része egyébként tetszik, a keret is nagyon jó választás szerintem.

Találkozás Edittel

Nem szabad szó nélkül elmenni amellett, hogy sikerült összehoznom egy találkozót Edittel, blognevén Phannal. Régóta terveztük a találkozót, de nekem valahogy nagyon nehezen jött össze, hogy odaérjek Veszprémbe, pedig járok arra évente jópárszor.
Szóval végre összehoztuk a randinkat, még a vihar sem tartott vissza minket:-D Beültünk egy veszprémi kávézóba, beszélgettünk, kávézgattunk, nagyon gyorsan elszaladt az a másfél óra. Jó érzés, hogy most már egy arcot is tudok kötni Edit blogjához. Sokat gondolkodtam mielőtt találkoztunk, hogy mióta is nézem a blogját. Végül beugrott, hogy a 3 csaj a tengerparton képe óta (2009.). Mint kiderült tengerpart nincs is rajta, de a három hölgy kalapostul tényleg sétálgat.... :-DD Érdemes hozzá bármikor benézni, mert fontos, hogy ÉL a blogja, vagyis rendszeresen vezeti és mutat sok szép újat, ami kikerül a villámtűje alól, vagy újabb és újabb ékszereket. Nagyon szimpatikus, kedves embert ismertem meg Editben, örülök, hogy sikerült végre találkozni. Legközelebb viszem a sok-sok félkész munkám is a találkozónkra:-D
Kaptam sok-sok ruhát Marikának és a fiúknak. Nameg kaptam egy újságot, amit már vagy ezerszer átnyálaztam.

Ha nem lennék totálisan RR ellenes, akkor most tagokat toboroznék ehhez a mintához! Muffinok, szinesek, vidámak, nagyon tetszenek.

Mariann és Attila

Nézegettem Mariann blogját, hogy melyik képek is tetszenek róluk. Végül ezt a kettőt választottam. Nekem ezek tetszenek a legjobban.

 

 

Na és ott kukucskálok balra sminkben. Magamnak is fura vagyok:-DD

Idén is állatkerteztünk

Mondhatni szinte már hagyomány családunkban, hogy ősszel ellátogatunk az állatkertbe. Múlt hétvégére esett épp a tetrapak nap az állatkertben, vagyis 1 gyerekbelépőhőz 10 dobozt kell vinni. Mi vittünk 30 tejesdobozt és 3 gyerekünk ingyen mehetett be. Marikát csaló módon eladtuk 2 éven alulinak, de végeredményben pár hónapja töltötte csak be a 2 évet. Amit megspóroltunk a belépőn persze odabenn elvertük, mert volt kürtőskalácsozás, fagyizás, kávézás, sőt kivételesen olyan golyós jégkrémet is kaptak a fiúk. A belépéskor egy gyors családi fotót készítettem:Idén együtt állatkerteztünk Mariannal, Attilával és a fiúkkal. Mivel hárman is fényképfelelősök voltunk a családból, így egy közös fotó sem készült természetesen, de néztem a képeket és véletlenül az egyiken épp hátulról fotózva Kolos és Botond, meg Mariann pink pólója (a fotót Karesz készítette).
Mutatom is:Szóval főképp Karcsi fotózott, így születhettek meg az alábbi képek:Aztán néha apa is elkapta a gépet, ekkor születtek a következő állatfotók (pár azért tőlem származik):És ha épp nekem került a kezembe a gép, akkor én persze a családot fotóztam (Matyi nem pózolt):Őszintén szólva még egyszer sem láttam amolyan saját verziómban az állatkertet. Egyszer jó lenne úgy végignézni, hogy közben nincs sírás, nyavajgás, rohangálás, valamelyik gyerek keresése. Még Matyi is nyavajgott egy sort, mert ő a nagysziklára akart felmászni, meg a nem tudom melyik házba bemenni, ami a park végén volt. Végül megígértem neki, hogy lesz egy olyan hétvége, amikor csak őt és Mikit viszem el majd állatkertezni és úgy nézünk végig mindent, ahogy a nagyok szeretnék. És akkor majd jut idő mindenre, mert ők persze a pókokat is megnéznék meg az olyan dolgokat, amik a kicsiket halálra untatnák.

Mi elég rendesen kipurcantunk az állatkertezésben. Végülis majdnem nyitásra mentünk és délután négy körül jöttünk ki a kapunk. Mint utólag megtudtam Mariann és Attila is rendesen elfáradt, náluk is már csak diszkrét punnyadás volt a késő délutáni, esti program.
Beszélgettünk amennyit a gyerekek mellett lehetett. Irigykedve néztük, ahogy ők tök nyugisan egy padon ücsörögve megették a szendvicseket, mi meg Viktorral felváltva rohangáltunk Marika után, mint pók a falon. Na sebaj, két év múlva mi nézzük majd őket:-DD
Kaptam egy nyomtatott Yvette Jordan mintát. Talán még idén nekilátok. Szívem szerint persze azonnal nekiesnék, de mivel vagy még 6 másik mintával így vagyok, így koncentrálok az épp félbehagyottakra:-D

Ja, még egy jóhír. Karcsi csinált rólam egy csomó képet. Csíz üvöltéssel megállt előttem, én meg engedelmeskedtem. Rendkívül változatos képek születtek:Vasárnap este pedig Halász Gáborral és családjával mentünk ki a budafoki borfesztiválra. Jó nagy sétát tettünk, a gyerekekkel az összes gyerekjátékot végignéztük. Vettünk is pár vásárfiát, csak bort felejtettünk el inni. Itthon bepótoltuk! Hát nem könnyű ikrekkel boldogulni. Összeteszem mindkét kezem, hogy nem lettek ikreim, mert bár ha felnőnek talán annyira nem macerás, de kis korban eszméletlen meló lehet! Őszintén remélem, hogy sikerül majd más közös családi programot is összehozni Gáborékkal még idén. Bár Marika kezdi a bölcsit, azzal együtt megnövekszik a betegségszám majd a családban. Most is van épp két bennlakóm. Jövő héten hétfőn még marad a Miki, Karcsi meg majd akkor megy oviba, ha már nem taknyol ezerrel.

Szülőiket túléltem. Többre nem megyek. Sajnálom, de ez nem olyan könnyen megoldható program.

A nagyok

Igaz, hogy ez egy múlt heti történet, de akkor írok még pár szót arról is, hogy elkezdődött a suli. Mindkét fiam ünneplőben vonult el hétfő reggel. Mit mondjak, nem volt egyszerű az indulás, de azért csak összejött. A szombati napot a táska rendezésére, a cuccok rendszerezésére szántuk. Múlt héten beszereztük az ünneplő ruhát Matyinak, mert ő mindent kinőtt. Miki örökölte Matykóm ingét, de a nadrág még túl nagy volt rá. Hát maradt egy fekete valamiféle farmerutánzat. Belepréselték a lábukat az enyhén kinőtt cipőkbe és már mehettek is:-D Persze mindketten vittek váltócuccot, úgyhogy az évnyitó után máris átöltözhettek. Mikinek ebben még nincs akkora rutinja, ugyanis a fekete cipője talpát szépen az összehajtott fehér ing tetejébe helyezte. Moshatom megint a fehér inget. Matyié diszkréten gombócba volt gyűrve, úgyhogy bár nem koszos, mehet az is egy kört a gépben:-DD De őszintén szólva nem is nagyon számítottam másra.

Az első nap után Matyi lelkesen, Miki nyomottan ért haza. Már megint az van, mint tavaly. Matyi csacsog, ezer sztorit mesél, Miki meg hallgat. Kisebbik fiam elég nehezen rázódik bele az új kerékvágásba. Elment a legjobb barátja Tunéziába családostul. Ráadásul a másik legjobb barátja meg jövőre utazik Norvégiába. Ezt el sem mondtam neki, remélem Zsigmond sem fogja túl hamar elmesélni Mikinek, mert ő aztán tényleg jó nehezen teszi túl magát az ilyen dolgokon. A nyáron igyekeztem is meghívni azt a kis barátját hozzánk többször is, aki a szeptembert már Tunéziában kezdte. Apa olajfúró, annyit éltek külön a házastársak, hogy az idei évet már együtt akarták tölteni. Érthető. Nem tudom mennyit bír ki egy távkapcsolat, de jót egy házasságnak sem tesz.

Sajnos Balázs haverról nem készítettem képet, viszont múlt héten itt volt Miki két nagy haverja, Anti és Zsigmond, őket mindenképp lencsevégre kaptam. (balról jobbra: Zsigmond, Anti és Miki)Antit most hívtuk először, Zsigmond már aludt is nálunk régebben. A srácok jól érezték magukat.

Az egész onnan indult, hogy elég vacak hangulatban telt az utolsó hét. Nameg a nyár sem volt olyan fergeteges móka barátok híján. Volt olyan nap, mikor 5 családot hívtam fel, hogy jöjjenek át játszani, de mindenki nyaralt. Mi sem ültünk itthon sokat, de nem tódultak a meghívások és amennyire lehetett próbáltam lekötni a bandát, csak hát mindig kiderül, hogy a 2 éves és a 11 éves nem ugyanazon dolgok iránt érdeklődik:-DDD Szóval legjobb a kishaverok áthívása játékra. Így aztán amolyan suli előtti bemelegítésképp mondtam, hogy szerdán legyen kisbarátdömpinges nap. Kedd estére ottalvósra meg is hívtuk Matyi két barátját Lackót és Danit. Sajnos Dani is másik suliba jár idén ősztől. Na őt aztán tényleg sajnálom, mert az az igazán jólnevelt és nagyon korrekt kissrác, aki jó lett volna még Matyi közelében pár évig.
Na ilyenek voltak kedden este a nagyok (balról jobbra: Lackó, Dani, Matyi):Szerda reggel sajnos Lackónak (Matyihaver) sietnie kellett haza. Viszont helyette érkezett Zsigmond (Mikihaver) kora reggel. Anyukája nagyon örült a meghívásnak, pont egy másik fiát is vitte kishaverokhoz (4 fia van). Munka előtt letette Zsigát, meló után felvette. Otthon a legnagyobb gyerek vigyázott náluk egész nyáron a többire, ha épp nem táborban voltak. Még szerencse, hogy nem az az átlagos kiskamasz a legnagyobb, hanem szeret vegyülni a tesóival. Miki másik kishaverja, Anti ebéd után csatlakozott be a bandába.

Matykóm másik haverja Dani szerencsére maradhatott még játszani szerdán is. Mivel anyukája az ikertesóját nem tudta hova tenni, így reggel befutott még Gréti is. Viszont gondoltam, hogy Grétinek ennyi fiú között nem lesz túl izgi a móka, ezért meghívtam egy másik kislány osztálytársat, Bogit is. Így a legnagyobb forgalom akkor volt, mikor egyszerre 10 gyerek játszott nálunk:-D Nade ez rövid időszak volt, mert Bogi anyukája jött a kislányért és hozta még a kistesót is. Viszont pont itt volt már az ikrek anyukája is, így aztán hárman anyukák leültünk kávézni, szörpözni és dumáltunk. Érdekes volt meghallgatni a lányos pletykákat a suliból. Egész másképp értékeltek jópár gyereket, mint én az alapján, amit Matyi mesélt el nekem. Pletykáltunk, a srácaink játszottak, és én meg állati jól éreztem magam. Tőlem tényleg jöhetne hozzánk egy csomó gyerek játszani, csak én is találkozzam más anyukákkal. Igaz estére úgy kidőltem mint a nagyalföld, pedig semmit sem kellett csinálnom, csak etetni és itatni a bandát. Ja, meg figyelni, hogy sehol se legyen semmi gikszer:-D

Suli. Ovi. Bölcsi. Az idei őszünk nagyrészt erről fog szólni. Megindultak a szülői értekezletek, óraegyeztetések. Na nekem ezeket a legnehezebb leszervezni. Felfogadtam néninek a fiúk nyugdíjas óvónénijét. Szeretem Erzsi nénit, végülis laza 6 évig vitte a srácaim az oviban, így aztán régi ismerősként jön hozzánk vigyázni majd a srácokra betegség vagy bármi elfoglaltságom miatt. A nyugdíjas ajándéka a kollégáktól egy wellnessezés volt. Persze pont akkorra esik, amikor a nagyok szülőije lesz, így Viktornak korán el kell majd jönnie a melóhelyről. Ma viszont tud jönni Erzsi néni, én meg megyek Marika bölcsis szülőijére. Remélem a címmizériám nem fog szóbakerülni...
Matyinak idén a zenén kívül csak két elfoglaltságot engedünk. Valami sport (röplabdát választotta) és cserkészet a legjobb barátjával. Ez utóbbi péntek esténként lesz majd.
Miki idén indul a szolfézzsal és a focisulit kérte mellé egyéb elfoglaltság címen.
Karcsi is focizni fog majd járni.
Anya úszni és havonta egyszer masszíroztatni.
Többiekről nem tudok nyilatkozni:-DD

A vasúttörténeti parkban

Tök jó ez a hosszú hétvége. Igyekeztünk megadni neki a tökéletes felütést, tehát egy igazán mozgalmas szombattal indítottunk. Elmentünk a vasúttörténeti parkba. Velünk tartott Péter is a két fiúval. Állati meleg nap volt, mindenkit megkapott a nap. A gyerekek fáradhatatlanul felmásztak a mozdonyokra, mindent megnéztek, mindent megfogdoztak. Marika is mint a duracel nyuszi folyamatosan jött-ment. A kisvasútra vele kétszer kellett felülni, mert szabályosan zokogott érte, mászott át a sorompók, kerítések alatt, folyamatosan arra vonszolt engem. A második kör, szerencsére már elég volt:-D
Persze nem kevés időt töltöttünk a játszótéren is a parkban, szerencsére a homokozó árnyékban volt. Gyorsan repült az idő, nyitástól voltunk ott egészen délután háromig, tehát az ebédidő is a múzeumban ért minket. Kajáltunk egy cseppet a park vendéglőjében, ittunk egy kávét, aztán elhívtuk a srácokat hozzánk uzsira, vacsira, együttjátszásra. Persze Matyit és Kolost továbbra sem lehet kettesben felügyelet nélkül hagyni. Matyi szabályosan lelökte Kolost az emeleteságy létrájáról, mert nem hagyta abba a mászást, pedig ő szólt neki. Gáz! Kolos jól megütötte magát, lassan is vígasztalódott meg, mi meg égtünk mint a Reistag Péter előtt, hogy az okos nagyfiunk, milyen frankót alakít. Ezt leszámítva minden oké volt a srácokkal, ők fenn játszottak, mi lenn dumáltunk, sütit sütöttünk, melegszendvics készült. Persze, hogy mik történtek ott fenn, arról sokat nem tudunk, de Marika kiságyának a rácsos betétje kettétört. Apa megszerelte, de a srácok semmi magyarázattal nem tudtak szolgálni a kárra:-DD
Marika hihetetlen energiával csinálta végig az egész napot. Mindössze a kocsiban aludt egy negyed órát hazafele a parkból. Délután még velem gyalog eljött a boltba és vissza. Tombolt a fiúk között és este is alig dőlt ki. Talán túlpörgött...?
Fárasztó, de nagyon klassz nap volt.A kedvenc képem a srácokról. Nagyban folyik a kürtőskalácsozás. Helyben sütötték, úgyhogy tényleg friss és ropogós volt.