Nora Corbett: Bluebell

Rég mutattam hímzést, pedig mostanában is öltögetek. Délután ugyanis már nem merek lefeküdni aludni, mert akkor garantáltan pocsék éjszakám van. Ha felébredek egy pisilés miatt és délután aludtam, akkor éjszaka sosem bírok visszaaludni. Ha nem bírok visszaaludni, akkor egy idő múlva érzem, hogy szépen zsibbad a csípőm mindkét oldalon. Ezen nem segít az sem, hogy megint felkelek és sétálok egy kört a lakásban. Így aztán délutánonként kicsit hímezgetek, amíg Karesz alszik. Különben is ki kell használnom a hátralévő két hetemet, mert utána biztos nem nagyon fogok hímezni!

Mutatom a karácsonykor megrendelt amerikai szerzeményeimet. Mindet imádom.3 napig nézegettem őket, aztán végül csak döntöttem, hogy a Bluebell-nek nekiesek. Ez is amolyan első látásra szerelem hímzés volt, eszméletlen régóta szemezgettem vele, hogy egyszer mindenképp meg akarom csinálni. Persze múlt heti tobzódásomban böktem ide is oda is a tűmet, szaporodott a Vermeer kép is jó sok feketével, de annyira nem látványos, így nem fotózom. Aztán majdnem teljesen kész van a MillHill Cappuccino, de most mégis inkább a Nora Corbett tündért akarom öltögetni. Ezt a sok-sok csodás kéket!!! Szerintem jól haladtam, de beszéljen inkább helyettem a fázisfotó. Szülésig már csak ebbe tervezek hímezni, és talán a Cappuccinot még befejezem.
Na és ha már a folytonos elcsábulásról van szó. A minap ezt találtam az 1-2-3 Stitch-en. Miért kell nekem minden után vágyakoznom? Ha megint rendelünk, ez tuti benne lesz a kosaramban:-DDD

Pasimentes hétvégéről és egyebekről

Mostanában ezer dolgom van. Próbálok mindennel szépen apránként haladni, így a kevésbé fontosakat elhanyagolom. Többek között a blogírást, a másoknál kommentelést, bocsi. Csak épp pár percre benyomom a gépet aztán már futok is tovább. A délelőttök villámgyorsan eltelnek, épp csak egy kis főzés és egy hosszabb játszózás fér bele, amit ebéd után, amíg Karesz alszik, nekem is ki kell már pihennem. Hiszen délután jön az újabb menet, elhozzuk Mikit és Matyit az oviból, suliból és ha szép idő van, akkor újabb játszóterezés vár ránk. Nem maradunk sokáig általában, mert este kell bepótolnom a házimunka lemaradást és kilenc körül végképp elfáradok már. Nehéz ez a fránya pocak, értékelném, ha Marika mondjuk jövő hét végéig kibújna. Bár szerintem nem fog és próbálom szoktatni magam a gondolathoz, hogy akár egy teljes hetet is ráhúzhatok, mint anno Karcsival...

Nade hogy kicsit haladjak az itthoni teendőkkel, Viktor hétvégén megfogta a három fiút és hazament velük apukájához, Szolnokra. Itt maradtam egy szál magamban és bevallom, baromira élveztem. A szombat délelőtt igaz elment egy újabb CASCO-s körre, dehát végre ez is megvan. Jövőre akkor sem mondom le, ha Viktor hetekig rágja a fülem! Hazaértem, gyorsan ebédeltem, aztán nekiestem a lakásnak. A nap fő attrakciója Matyi szobájának a rendberakása volt. Hát mit ne mondjak, azt a laza 7 nm-t vagy két és fél órán keresztül pakoltam és suvickoltam. Irgalmatlan rendetlenség és por volt, ugyanis ez az a szoba, ami mindig olyan rendetlen, hogy épp csak benézek és már húzom is ki onnan a lábam. Matyi iszonyú rendetlen és nagyon nehezen tolerálom a dolgot, pláne mostanság, amikor úgy értékelném, ha körülöttem rend és tisztaság lenne, mert bármelyik pillanatban itt lehet az időm és zavarna, ha kupiba és koszba jönnék haza az újszülöttel. Na Matyi szobája kipipálva, minden nap rendet rakok ott reggel, hogy nehogy elharapódzon megint a ruhák között is legót találok effect... Nagyszobát gyorsan helyreraktam, aztán mostam babaruhákat, kicsit pihentem és vártam Marát, aki eljött segíteni kiszelektálni őrült nagy ruhatáram felesleges darabjait. Most egy nagy zsákban ülnek a régi és enyhén viseletes ruhák (sok-sok divatjamúlttal együtt), azt várják, hogy Viktor felkapja őket és két emelettel lejjebb repítse őket Júliához. Még szeretném hozzácsapni Viktor kiszelektált ruháit és jópár cipőt, amit évek óta csak rakunk jobbról balra. Júlia viszi őket Erdélybe, ahol nagyon örülnek minden darabnak. Most kissé megcsappant a ruhatáram, lényegében pl. vastag téli pulcsim egy sincs, de Mara néhány cuccomnál iszonyú jól szórakozott, szóval tényleg ki kellett selejtezni. Mostantól minden ünnepemre ruhát fogok kérni (nem hímzést), kivéve a szülinpom, amikor családi összefogással egy kenyérsütőt kérnék, főképp a dagasztó funkció miatt. Mostanában tényleg rengeteget sütök és hát a kis kézi robotgépem egyre kevésbé tolerálja a dagasztást. Kézzel meg nagyon nehezen meg, hála a tropa csuklócskáimnak.
Szóval Marával szombaton rendberaktuk az én szekrényemet, ami a lakás különböző szekrényeinek egy-egy polcát jelenti. De hát az egész családban én vagyok asszem az egyetlen, aki képes különböző helyről összevadászni reggelenként a cuccait. Majd egyszer talán nekem is lesz egy szép és praktikus szekrényem... Késő este bepakoltam a kórházi cuccost a táskába. Már csak pár apróság hiányzik belőle. Fura érzés ránézni, valahogy olyan visszavonhatatlanság érzésem támad tőle, hogy egyszer tényleg el fogok indulni a kórházba gyereket szülni. Na nem mintha a hasam mérete és folyamatos növekedése mást jelezne:-DD

A vasárnapot lájtosan töltöttem, mivel szombaton eléggé elfáradtam, nameg ha egyedül alszom általában pocsék éjszakáim vannak. Kilenc körül!!! hámoztam ki magam az ágyból. Délelőtt nagybevásároltam (hazacipekedtem), aztán templomba mentem és szavaztam, utána nyomás Marához, mert meghívott ebédre. Szerintem irtó jót főzött nekem, csak a barna rízs lett rossz, de szerintem az szinte mindig rossz ízű... Elcsaltam az Allee-ba, hogy Matykónak vegyünk papucsot és ünneplő inget, mert a régieket kinőtte. Ott ittunk kávét karamell ízesítéssel. Irtó fini volt, a bűnözést ezzel le is zártam arra a hétre:-DD Elég későn értem haza, bedagasztottam az expressz croissant tésztáját és vártam a fiúkat. Közben egy picit hímezgettem, de tényleg csak picit. Most még nem is mutatom, mert semmi látványos nincs rajta. Azt hittem több időm lesz hétvégén hobbizni... hát nem...
Este kisütöttem a croissantokat, irtó finomak lettek. Másnap már feleannyira sem jó az ízük sajna. Itt van mutatóba két kép:
Este még sok dolgot akartam csinálni, de a fáradtság legyűrt, így csak a választás eredményét figyeltem és nagyon örültem neki!

Normál kerékvágásban:-D

Tegnap megejtettük a fülészetes témát. Karcsit felkeltettem tök korán, nem látszott rajta az együttműködés semmi jele. Ébredés után fél órát csipázik, Nennézik, tv-t néz, aztán valahogy magához tér. Így aztán bedobtam, hogy megyünk buszozni és villamosozni. Villámgyorsan kibújt a hálózsákjából és mondta, hogy menjünk öltözni:-DD Mivel autót már nem vezetek, így hát tényleg bkv-ztunk. Egyrészt azért nem vezetek most, mert olyan berozsdásodottan megy és tényleg elég régen ültem kocsiba, másrészt a hasam miatt hátrébb kell állítani az ülést és így csak a pedálok hegyét érem el épp. Szóval jobb nekem a villamos meg a busz átszállással körítve. Egészen addig ezt is gondoltam, amíg a régi vágású 103-as busz be nem pöfögött a megállóba. Felszálltunk, még hely is volt. A leszállásnál viszont már erőteljesen éreztem, hogy a negyedik attrakció, mikor egyik hónom alatt a kismotor, másik alatt Karcsi, fél szemem a lépcsőn, másik a Mikin (aki végig fogta a fülét, mert a régi buszok zaja baromira zavarja), elég nehézkesen megy nagy pocakkal. Miki még csak nem is kapaszkodott, hanem csak úgy dülöngélt jobbra-balra. Szóval a harmadik kezemmel még őt is tartottam. De azért csak odaértünk a Lurdy-ba. Egyébként örömmel tapasztaltam, hogy minden 70 feletti néni és bácsi átadja a helyét a pocakos két gyerekkel és motorral vergődő anyukának, a fiatalok még csak oda sem sandítanak. Fülészetre baromi ügyesen negyed órával korábban befutottunk, korábban sorra is kerültünk. Mikit egy vírus döntötte le a lábáról, szóval nem középfülgyulladása volt, ahogy én sejtettem, hanem a köhögős-hányós valami ment rá a fülére, mint leggyengébb szervére. Doktornéni kimosta az arcüregét, szinte semmi sem volt benne, úgyhogy vállon veregethetem magam, hogy jól ápolom Öcsipók orrfolyásait (igaz, a porszívónk annyira nem csípi a helyzetet). A héten még nem mehet oviba, viszont sok-sok játszót és fülmelegítést írtak fel nekünk, nameg Pisze orrballonozást, mert már megint lapos mindkét görbéje Mikinek. (szerintem lehet, hogy még soha az életben nem volt szép szabályos harang alakú timpanója vagy micsodája)
Hazafele bevallom már nagyon fáradt voltam. A bkv-s mutatványt eljátszottuk még 4x, csak most már körítve volt irgalmatlan haskeményedésekkel. Begurultunk gyorsan Matykóért a suliba, ott még ügyesen ebédbefizettem is, bevásároltunk, aztán itthon vízszintesbe vágtam magam és csak akkor keltem fel, mikor Karcsi leesett az emeleteságy létrájáról, ahova természetesen az okos nagytesói akarták felhúzni. Asszem egy ideig megint nem fog próbálkozni a felmászással. Azért egy anyai pofont kiosztottam első ijedtségembenMatyinak, Miki csak azért úszta meg, mert fenn ült az ágy tetején és már araszolt is hátrébb, mikor látta, hogy Matyi fülest kapott. Matyi persze közölte, hogy ezek a fülesek nem hatják meg, apa sokkal nagyobbat üt:-DD, de azt igazságtalannak tartotta, hogy Miki kimaradt a pofonosztásból. Végülis jogos. Karesznek hála az égnek semmi baja. Este még egyszer jól elvágódott, akkor meg a szája vérzett. Én nem tudom, hogy miért kell a lakásban totál megőrülnie a kölykeimnek, de minden este 7-től totál dilisen tudnak viselkedni.

Aztán ha már úgyis totál kész voltam, gondoltam begyúrok egy adag tésztát. Így aztán tegnap este fél kilencre kisültek a sós-túrós csigák. Végülis úgy csináltam, hogy a hajtovány tésztáját dagasztottam be, tölteléknek meg 25 deka túrót 10 deka margarinnal és két nagy teáskanál sóval kentem bele. Irtó vékonyra kinyújtottam a tésztát, nagyon szépek lettek a csigáim. Miután leteszteltem ízre, asszem elmondhatom, hogy még el bírt volna viselni legalább 10-15 deka túrót. Így nagyon lájtos. Vagy esetleg a tésztájába kellett volna még belegyúrni túrót egy keveset... De így is finom és amikor csak lehet, eszem belőle.

Ma reggel vérvétellel kezdtem. Berobogtam a kórházba nyolc előtt, ott közölték, hogy a beutalóm csak a Fehérvári úti SZTK-ba jó. Frankó, igazán mondhatta volna Fülöpke, hogy egy aprócskát szeretne megszivatni... Na gyorsan átutaztam a Móriczra, közben tök dühös voltam, mert ez a hamradik terhességem Fülöpkénél a Szent Imrében, de még soha de soha nemadott máshova beutalót,mint a kórházba... Sorba álltam labor ablaknál. Mikor adtam volna a beutalóm, mondták, hogy ehhez sorszám kell. Oké, sorbaálltam sorszámért, aztán a sorszámommal megint mentem a laboros ablakhoz. Ott végre elvették (mikor az én sorszámom jött) a beutalóm és mondták, hogy sasoljam a kijelzőt és amikor az ajtó fölött az én számom villog, akkor menjek be csapolásra. Minden frankó, végre értem a rendszert! Hurrá! Pisit leadtam a wc-ben, de előtte a hermetikus csomagolásból sk ki kellett bontanom. Sebaj, alig két perc alatt ez is megvolt, közben a beutalóm és egyéb papírjaim a számban lógott, de minden megoldható. Kirongyolok a wc-ből, a számom világít az ajtó felett. Befutok, a laboros meg néz rám nagy szemekkel, hogy mit akarok. Mondom én, hogy csak vérvételre jöttem, világít kinn a számom. Levették a 7024-es vérét, a 7026-osét (enyém a 7025 sorszám), már egészen 7035-nél jártunk, mikor egyre inkább elbizonytalanodtam abban, hogy tényleg láttam-e a sorszámom a kijelzőn. Laboros néni totál levegőnek tekintett, egyre hülyébben éreztem magam, mikor jött egy csajszi, hogy kávézott és evett egy fánkot és de jól lakott, de én mit állok itt az ajtóban. Enyhén bizonytalanul elnyökögtem, hogy mintha láttam volna a sorszámom villogni. És igen, ő volt az, aki behívott, csak közben megéhezett és elment, mindössze velem nem közölte ezt az apróságot senki. Vért levették, hazajöttem, Viktor elrobogott egy óra csúszással melóba. Ma már csak akkor ér haza, mikor a fiúkat leraktam és a holnapi nap is hasonlóan fog alakulni. Sebaj, majd hétvégén lógatom a lábam, ha már kitakarítottam a lakást és átpakoltam a szekrényekben a mi ruháinkat is (fiúkét múlt héten szanáltam és átpakoltam)

A mai nap aztán végre újra normál kerékvágásba zökkent. Csináltam egy gyors ebédet. Miki spenótot rendelt, szóval semmi komoly, fél óra alatt bőven megvoltam vele. Kimentünk a játszóra, hazajöttünk, ebédeltünk, a srácok mentek aludni és meg bekapcsoltam egy bejegyzés erejéig a gépet. Most ez is megvolt, úgyhogy megyek és hímzek egy kicsit:-DD

Telnek a napok

Szépen lassan telnek a napok. Amelyiktől többet várok, az természetesen szabályosan elhúz felettünk, amitől csak azt várom, hogy végre a végére érjünk, az meg percről-percre vánszorog. Ma megint lóg az eső lába. Úgy látom, hogy a hangulatingadozásaimat nagymértékben befolyásolja az időjárás és az, hogy lesz-e valami nemszeretem dolog a napomban.
Ma fülészetre megyek Mikivel. Bár hétvégén kifakadt a füle és azóta nem fáj neki, valamint a hányás is elmaradt és totál láztalan a gyerek, azért mégiscsak jobb, ha fülesemre ránéz a doktornéni. Úgyhogy egy rém lehetetlen időpontban, délután negyed négykor van jelenésem Mikivel a Lurdy házban. Tettem egy kósza próbálkozást Júliánál, hátha Kareszre tudna vigyázni, de sajna nem. Így vihetem a kicsit is, vagyis jó másfél órával korábban kell keltenem, hogy időben odaérjünk. Ja és Matyiért is sokkal később fogunk befutni a suliba, de neki már nem is szóltam. Olyan édes volt tegnap Matykó. Odakuporodott az ölembe és adott egy puszit és mondta, hogy ne legyek már ilyen szomorú, mert rossz látni. Mondtam neki, hogy majd elmúlik, csak nagyon fáradt vagyok és ha bevághatnék egy nagy tábla csokit vagy apránként felfalhatnék egy nagy doboz bonbont rögtön mosolygósabb lennék. De különben sem szomorú vagyok, csak lehangolt és kicsit egykedvű és már nagyon várom a végét a babavárásnak.

A hétfői napunkat fedje homály. Rohadtul elcseszett nap volt. A lényeg, hogy Fülöp dr megvizsgált és totál zárt méhszáj, megtartott méhnyak a besorolásom. Ő így fogalmazott: Dórikám itt minden a legnagyobb rendben van!
Szülésről egy rohadt szót nem beszéltünk, ő nyűgös volt és tekerni akarta a betegeket. Szóval ha jön, akkor jön a szülésre, ha nem, akkor nem. Végülis eddig kettőből kétszer nem ért oda, úgyhogy nekem ez már totálisan édesmindegy.
Viktornak megvettem a zsilipruhát a kórházba. Reménykedem, hátha összejön, hogy ő is ott tudjon lenni. Igazából annyira bizonytalan minden, hogy nem is szeretek ezen gondolkodni. Végülis mentem én már taxival egyedül és busszal is szülni, úgyhogy majd ez is megoldódik. Csak ne agyaljak rajta, mert elkap a pánik. Na azért a legrosszabb verziót leírom: délután van, Karcsi alszik, Viktor dolgozik, Miki oviban, Matyi suliban, nekem meg elfolyik a magzatvizem... Júlia dolgozik, Anikónak menni kell a saját gyerkőcéért az oviba. Szóval mindig csak azzal bíztatom magam, hogy leglassabban is, de egy óra alatt Viktor itthon is van és max. egyedül bemegyek a kórházba aztán ha tud, akkor utánam jön. Amíg benn leszek a Szent Imrében, az már sima ügy. Sőt kicsit várom is, hogy az ágyamban pihengessek, aludhassak és csak egy gyerekkel kelljen foglalkoznom. Aztán hogy mi lesz ha hazaértünk? Na ezen megint nem jó filózni. Majd lesz valahogy, hiszen mindig volt valahogy.
Közben update-telek, mert beugrott, hogy még Mariann is ígérte, hogy szükség esetén hívhatom. Ígérte, hogy most tuti fel is veszi a telefont:-DD Csak valahogy nekik is annyi betegség miegymás összejött mostanság, hogy biztos már csak mi hiányoznánk az életük bonyolításához.

Fogadóórán sok újat nem mondtak Matykóról. Javult a helyzet érezhetően, de még dolgozni kell rajta. Sok a hiányos házi, már be sem írják a füzetbe. Én meg azt hittem, hogy minden oké, mert az üzenője tök jól néz ki mostanság. Szóval megint ellenőriznem kell Matyit, de majd csak egyszer ennek is vége lesz.

Az előbb megittam egy pohár karamellát. Zacskósat, amolyan igazi régit, amit anno a napköziben kaptunk. Irtó finom volt. Ma megint lelkiismeretfurdalásom lesz, hogy mennyi lesz így a cukrom...

Hétvégén Viktor elviszi a fiúkat Szolnokra. Én maradok. Kicsit szeretnék egyedül lenni, tenni-venni a lakásban, nameg apósommal mostanság nincs is kedvem találkozni. Néha asszem jobb nem tudni, hogy kinek mi a véleménye rólam. De legalább nem kell úgy tennem, mintha... csak sajnálom a dolgot és bánt, mert szerintem igazságtalan volt.

36. hét

Ezt is betöltöttem. Hihetetlen! Ez a hét abból a szempontból vízválasztó, hogy csak betöltött 36. héttől lehet szülni a Szent Imrében, különben koraszüléssel átirányítják az ember lányát a SOTE-ra. Múlt héten végleg elengedtek a diabetológiáról. Nem lett túl fényes az eredményem, paráztam is egy kört miatta, de az új irányelvek szerint diéta mellett 7-es alatti cukorral már nem kell kontrollokra járni.

Holnap találkozom utoljára a nőgyógyászommal. Kíváncsi vagyok, hogy a méhszájam hogy áll. Elég sokat keményedik a hasam és irtóra tud fájni a derekam, medencém. Néha alig állok a lábamon, úgy elnyom Marika egy ideget odabenn. A 4D-s felvétel is igen kurtára sikeredett, mert nem bírtam a hátamon feküdni. Egy idő után szabályosan rosszul voltam, hányingerem lett. Mondtam is az ultrahangos bácsinak, hogy pózt kéne váltanom, különben bajok lesznek:-DD
Továbbra is mindent leejtek és egyre ügyetlenebb vagyok. Családom még tolerál, pedig asszem a legterhesebb terhességem utolsó heteit töltöm. Szegény srácaim biztos idegbetegnek gondolnak, mert mindenre képes vagyok pattanni az egyik percben, a másikban meg tök normális vagyok. Örülnék, ha babácska egy kicsit korábban érkezne. Mondjuk úgy a 38. héten. Nehéz a pocak, nehéz az elalvás, éjszaka non-stop pisilni járok.

Tegnap elmentem bevásárolni kisruhákat. Azt hittem egy csomó cuccom van a fiúktól, amik otthon pihennek Ajkán a szekrény tetején. Hát nem. Mama és Tusi csináltak egy nagyobb selejtezést és mondták, hogy alig maradt pár kisruha Marikának. Nameg szerintük túl sok volt köztük a fiús darab. Hát elvertem a Kenguru Goldban pár ezer Forintot. Reméltem, hogy Viktorral együtt vásárolunk, de Miki beteg lett, így ő otthon tartotta a frontot. Nem mondom, hogy nem volt jó érzés a lányos ruhák között tobzódni. Egyébként érdekes, de alig találtam fehér cuccokat, viszont rózsaszín dögivel volt. Igyekeztem halványabbakat választani, nekem inkább az tetszik. Aztán ha megszületik a baba és mégsem lány, akkor kenhetem a hajamra az új cuccokat:-DDD

Holnap este randizom először a szülésznőmmel. Már nagyon várom. Előtte sulis fogadóóra, azt annyira nem várom;)

Kancsós RR (11)

Mutathatok egy újabb kannát. Ez is készen van!!! Már csak egy kannát kell ebből az RR-ből elkészítenem és részemről letudva az egész:-DD Hurrá!!! De mivel elég szépen előre dolgoztam, így Valikaa kendője majd csak valamikor a nyár végén, ősz elején fog befutni hozzám.

Ez a terítő egyébként Gál Marcsié. Szerintem már hímzés nélkül is csodás, olyan szépek rajta a csipkebetétek. Elhiszem, hogy már több órás (napos) munkája volt magában a terítőben, mielőtt útnak indult. A legnagyobb kannát hímeztem, a méhecskéset. Jó kis darab, állati sok kontúrral. Úgy 4-5 nap alatt lettem kész vele.

Két napja szenvedek!

Néha olyan kívánós tudok lenni, hogy majd belehalok. Már jó ideje bújom a recepteket a guglin és a főzős blogokban is. Sós túrós csigát szeretnék!!! Olyat, amilyet Szegeden a Kerek-Perecben lehetett kapni. Mindent megadnék egy falásért! Már vettem túrót, tejfölt, élesztőt, van itthon liszt, vaj, tojás. Csak a recept hiányzik! Megőrülök!!!! Ha valaki tudja a lelőhelyet, ne kíméljen!

Legfrissebb gyermekprodukcióink:-DD

Tegnap egy kicsit elbohóckodtunk azzal a fiúkkal, hogy mindenféle felvételeket készítettem róluk. A legjobbakat mellékelem. Matykó párszor nekifutott furulyával a Jön a kocsi című dalnak. Itt már csak pár hiba maradt, úgyhogy mutatom.
Mikivel először elénekeltük együtt a Kis kacsa fürdik dalt, így annál figyelt elég rendesen a helyes kiejtésre. Viszont érezhetően van benne egy aranyos kis halandzsa;)
Aztán jött a Hosszú lábú gólya bácsi, amit Karcsi is tud. Nehéz volt Karcsit lefilmezni, mert ő mindent csak megnézni szeret. Viszont a róla készült felvételt ma már szerintem rongyosra néztük:-DDAztán még annyit, hogy ma voltunk ultrahangon. Marika betöltött 36 hetes a méretei szerint, hiszen már 50 centis és 2750 g. Szép nagy husis baba, és az ultrahangos szerint gyönyörű. Én meg elfogult mami vagyok, úgyhogy szintén gyönyörűnek látom. Karcsinak is tetszett a 4D-s uh, végig mondta a tv-re mutogatva, hogy: Ott van a Marika.

Ma voltunk ovis nyílt napon Karcsival. Mi természetesen csak a 4-es csoportban játszottunk, hiszen mindenképp Erzsi nénihez és Margit nénihez szeretném beadni Karcsit is. Mondták, hogy épp azon filóztak, hogy hol vannak oviérett kistesók, de Karcsit még nem gondolták volna. Pedig igen, 2010 novemberében Karcsi is ovis lehet! Mivel tesó, így nagyobb az esély a bekerülésre, de azért sok jóval nem kecsegtettek. Jelet természetesen választottunk, Karesz lesz a zászló, így Mikivel lesz közös szekrényük ha minden jól alakul. Már csak nyáron kell egy szobatisztaság projectet sikerrel zárni és totál oviérett:-D

Kancsós RR (10)

Az előbb lettem kész ezzel a kendővel. Gyorsan fotózom, aztán borítékba teszem, hogy minél hamarabb postázhassam tovább Évinek, hiszen megint soron kívül hímeztem. Ahogy elfigyelgetem ennél az RR-nél senki sem tartja rendesen a tempót, ráadásul elég nagy zűrzavart okoztam azzal, hogy a negyedik baba születése miatt elkértem pár kendőt, hogy előre dolgozhassak. Remélem azért lassan helyreáll a rend, már csak egy kendőt fogok ebből az RR-ből lenyomni, remélem még a héten mutathatom készen.

Naszóval Ez a kendő Draconiss-Dorottyáé. Hm... Szépítsem? Ne szépítsem? Irgalmatlanul nehéz volt rá hímezni. Az még oké, hogy három szálas a hímzés, mert most nagyon belejöttem, hiszen a MillHill Cappuccino-t is három szállal kellett készítenem, tehát ez nem okozott gondot. Viszont ez az Aida betétes terítő olyan szinten laza szövésű, hogy az már hihetetlen! Atomerősen kifeszítettem egy rámába és próbáltam olyan lazán és könnyedén hímezni, ahogy csak tudtam. Nézegettem a többiek hímzését is, és láttam, hogy ebben a kendőben az a legnehezebb, hogy az anyag tartatlansága miatt irtó könnyű bele óriási lukakat hímezni. Jelentem, talán csak 1-2 nagyobb lyukat sikerült összehoznom, úgyhogy vállon veregethetem magam. Benne van minden tudásom, de irtóra örültem, hogy az általam választott legkisebb kannát kellett erre készíteni:-DD Évit nem irigylem a wreath kannáért:-DDD

Szombat délutáni csendélet Selmeciéknél

Karesz alszik, a fiúk meg hobbiznak. Gondoltam leülök a gép elé, kattintok néhány fotót, hogy láthassátok, hogy is zajlik egy átlagos délután nálunk. Na jó, ez azért ritka látvány, de most mindenki jól elvan kivételesen, egyik srácom sem vergődik, hogy számítógépezni szeretne, vagy esetleg simán-szimplán csak unatkozik. Lassan én is előkapom a saját hímzésem, de annyit azért meg kell várnom, amíg a fiúk lelkesedése kissé megcsappan, ugyanis fél percenként hozzák a sajátjukat, hogy kicsúszott a cérna, hogy újat kell befűzni, vagy megkérdezik, hogy itt most ugratni kéne-e vagy sem. Csak Viktor nyomja önállóan a gitározást metronómmal. Skálázgat, én meg automatice szolmizálom, néha észre sem veszem;)
Itt volt a mama pár napot. Jó volt, hogy volt kihez szólnom, hogy mindenfélét mesélt. Vasalt nekem egy csomót, lesikálta az ajtókat, főzött finomakat. Mikor elment, bevallom egy kicsit bőgtem, na ja, így ennyire közel a szüléshez a hormonok már nálam is nagyon túltengenek. Mama vasalás közben mondta, hogy kissé leamortizálódott a fiúk ruhaállománya, kéne egy nagyobb feljavítás és selejtezés. Mondtam Viktornak a dolgot, így aztán felpakolta kis családunk ma délelőtt és a C&A-ban vettem egy rakás pólót Mikinek és Karcsinak. Ugyebár ők örökölnek folyamatosan a Matyitól, akinek mindig veszek újat, de a kicsiknek csak ritkán, leginkább csak cipőt. Na most kaptak Verdás pólót, Bobosat, dinósat, autósat. Miki olyan édes volt, ahogy tobzódott a pólók között.

Aztán Viktor mondta, hogy kicsit menjek be a cérnaboltba és vegyek magamnak valamit, mert mosolyogni szeretne látni;) Persze a fiúk is jöttek, Miki beszerzett magának egy gobelines könyvjelzőt én meg egy Lanarte készletet, amivel már régóta szemezgettem. Nincs túl sok szín benne, de annyira tetszik mégis. Olyan kis finom ez a Harlekin. Még anno ezer éve az egyik másodunokatesóm, Anikó rajzolt az emlékkönyvembe egy Harlekint. Imádtam azt a képet. És persze a mai napig emlékszem az idézetre, amit szerintem minden lány olvashat a maga régi könyvében:
" Ha majd a rövid ruhát a hosszú váltja fel,
Ha majd a játék helyett a szerelem érdekel,
Ha majd az oltár elé csinos fiú vezet,
Akkor se feledd, hogy én is szeretlek."

Talán gagyi ez az idézet, de én szeretem és a Harlekineket ehhez kötöm. Így aztán nagyon tetszik ez a készlet és most Miki új gobelinjével együtt már ez is itthon csücsül. Persze Miklóska rögtön nekiesett az új készletnek, és akkor már Matykó sem akart lemaradni. Egy ilyen kis mini készlettel bíbelődik mostanság, ha eszébe jut. Már rég nem olyan kitartó, mint régen, de ha kedve van, akkor ügyesen, hiba nélkül hímez.
Ma mértem magamnak egy cukorszintet a kis kütyüvel. Tegnap voltam vérvételen. Mondták, hogy az éhgyomri mérés és az 1 órás terhelés között sétálgassak, hogy jobb legyen az eredményem. Hát nyomtam egy jó órás sétafikálást a két vérvétel között. Nagyon kíváncsi voltam, hogy mégis nagyjából milyen értékem lesz, így a második vérvétel után a klotyóban mértem egy cukorszintet én is. A kis digimérő 5,9-et mutatott. A vénás vércukorszint ennél biztos magasabb lesz, úgyhogy kicsit elkenődtem, mert a diabetológián max. 6,5 a jó érték diéta mellett, de már a 6,2-es értékemnél is csóválták anno a diabos nénik a fejüket... Aki szokott mérni magának, attól kérdem, hogy mekkora az átlagos eltérés a saját cukorszintmérő és a vérvételes mérés között?
Na szóval kicsit ezen elkenődtem és tényleg csak kíváncsiságból mértem magamnak ma reggeli után 1 órával egy másikat. Minden séta és mozgás nélkül ma reggel kaja után 5,8-at mértem. Most akkor hogy van ez??? Nem értem...

Na megyek hímezni. Matykó már letette a tűjét, hamarosan viszi Viktor szülinapi buliba. Holnap osztálymise és VÁLASZTÁSOK!!!

Gyógynövényes RR (8)

Ismét letudtam egy RR-t. Most Csédóra kendőjére hímeztem az aktuális növénykét, a kaprot. Végre egy franciacsomó mentes fűszernövényke. Gyors, egyszerű minta volt, mégis vagy négy napot vett igénybe amíg elkészült, mert hála a frontoknak, azért keményedett rendesen a hasam, sokszor jobban esett hevernem, mint üldögélni és hímezni esténként.Fotóztam egyben is, sajna eléggé látszik a ráma nyoma, de azért talán így is mutat:-DD
Na most szépen nekilátok a következő RR-emnek, de most kannás következik. A honey kanna, amit én választottam be a minták közé. Remélem hálás darab lesz, igaz három szállal készíthetem Dorottya kendőjére:-DD

Húsvéti készülődés

Általában minden évben egy alapos nagytakarítás is együttjárt a húsvétra való felkészüléssel. Na idén ez most kimaradt. Csak egy nagyjából pakolást csináltunk, mert egyrészt kevés időnk volt rá, másrészt egy csomó más dologgal kellett foglalkozni, nameg nekem is elég rendesen véges a kapacitásom.Próbáltam lelkileg ráhangolódni a húsvétra, ezért aztán múlt héten csütörtök-pénteken lelkigyakorlatra mentem a templomba. Egy meghívott atya tartotta a szentbeszédeket, volt pár figyelemre méltó gondolata, de valahogy kicsit többet vártam. De legalább sikeresen eljutottam gyónni Antal atyához. Elég sokat magyarázott nekem, bűnös léleknek, kicsit le is szidott, de rászolgáltam. Azért sok próbatétel elé állítja az embert a négy gyerek (három és fél is) és nem mondom, hogy minden szempontból csak jót hozott volna ki belőlem. Fontos az IMA! Szükséges!
Idén Matyi mondta, hogy szeretne velem jönni a nagyheti szertartásokra. Nagycsütörtökön ott is ültünk mindketten. Emlékszem, hogy kiskoromban mindig zavart, hogy a Mama bizonyos részeknél sír. Érdekes, de most már én sem bírom ki könnyes szem nélkül azt, amikor a harangok Rómába mennek. Szeretem a nagyhét miséit, szertartásait, énekeit, pedig hosszúak. Sajnos nagypénteken nem tudtam eljutni a templomba. Feküdtem az ágyon, irtóra keményedett a hasam, fájt a derekam hosszú órákon keresztül. Ma reggelre múlt csak el a dolog. Nem tudom, hogy front volt-e, vagy egyszerűen csak ilyenje volt a pocimnak, de nem mertem megkockáztatni a kényelmetlen padokat... Sajnáltam, úgy éreztem, hogy valami nagyon fontosról lemaradtam. Ma is így futunk neki Matykóval a Feltámadási szentmisének, hogy maradunk, amíg én bírom. Remélem azért ülőhelyünk lesz, bár most már csak rám kell nézni és egyre több helyen átadják nekem a helyet;)

Aztán persze készültem mindenféle finomsággal. Komolyan mondom napjában vagy 10x ellátogatok Limara blogjára. Jól érthető és megcsinálható receptjei vannak és rengeteg a sós péksüti, amiket én most ehetek, igaz csak alaposan kiszámolt mennyiségben. Így aztán ma ebédre megsütöttem a Lala kiflit. Ilyen volt sütés előtt, ...és sütés után. Csak fél adagot készítettem, bár eredetileg egy teljes adag volt betervezve, hogy majd ezt viszem Mariannékhoz. Csak aztán végülis le lett fújva a találkozó, nehogy vigyünk friss vírust Kolosnak a mandulaműtét utáni lábadozásban. Jelentem, alig 5 órával az ebéd után egy darab sem maradt. A fiúk falták.

Aztán készítettem a szokásos háromszínű kuglófot, amit tervek szerint viszünk holnap Szolnokra apósomékhoz, hogy ne üres kézzel állítsunk be.
És végül, de nem utolsó sorban elkészítettem a nyuszi kalácsot. Hm... Sütés előtt így néztek ki:
Sütés után elég szexista formát öltöttek. Irtó nagyra megdagadtak és hát... izé, egyik nyuszi farka a másik szájába ér:-DD Nameg párnak lepotyogott a szeme és egy teljesen fejre is állt:-DD De az íze finom. Ez lesz a holnapi reggeli az ünnepre. Életem első kalácsa.
Miközben készült a kalács filmet néztem. Hogy mit? Tegnap hozott a postás egy tértivevényes levelet. Csak néztem-néztem a feladót, de nem tudtam mire vélni. De tényleg az én címemre jött a levél!;) Norcsella küldte el nekem húsvéti meglepetésként a Julie & Julia című filmet Meryl Streep-pel a főszerepben. Nagyon-nagyon köszönöm!!!! Annyira kedves meglepetés volt, és hát a film... Talán jól érzékeltetem, milyen klassz, ha azt mondom, hogy Viktor gitározni akart délután, de persze ő is leragadt mellettem tévézni. Nagyon tetszett és pont jó volt, hogy közben én is sütöttem-főztem. Még a fiúk is nézték néha és reklamáltak, ha megállítottam a filmet, mert épp ellenőriztem a kalácsot a sütőben;)

Holnap indulunk Szolnokra. Ott leszünk vasárnap és hétfőn. Viszekmagammal egy RR kendőt. Ja, a MillHill készletet 4 napja gyöngyözöm!!! Még mindig hátra van kb. 150 gyöngy. Szép súlya van!