Nyaralás 2018 - első felvonás (szájmenés miatt)

Mivel ez az év elég rendesen leapasztotta a bankszámlánkat, így eleinte nem is gondolkodtunk nyaralásban. Aztán tavasszal Viktor kapott egy kis bónuszt, úgyhogy gondoltuk egy kisebb költségvetésű nyaralással megpróbálkozhatunk. Vagyis legyen az eredetileg is tervezett Albertfalvi Plébániai Családos Tábor mellett még egy kis külön nyaralás a Balatonnál. Semmi puccos hely, semmi hotel, inkább csak egy olcsó apartman, ahol pár estét tölthetünk. Gondoltam megkérdezem Mariannt, hátha jönnének ők is szívesen velünk, így akkor nem csak magunkban lennénk (mint mindig). Végül mire sor került az ominózus hétre, addigra már 6 felnőtt és 10 gyerek nyaralt együtt:-D

Pár gondolatot azért szeretnék írni az egész nyárról és a nyaralgatásainkról is, mert bár lassan vége van a szünidőnek, azért annyi minden történt. Persze főképp a gyerekekkel, mert én azt hiszem 2,5 hét kivételével minden napot itthon töltöttem, illetve annak is fő részét Lackóval a játszótéren az utcánkban, ennek eredményeképp csodás homokozóbarna színem van. Lassan megvolt nyár közepére a keménymag, akik minden nap kinn vannak a játszin délelőtt és persze délután is. Egy ideig reménykedtem, hátha viszik majd ki a tesók Lacikát, de hamar rá kellett jönnöm, hogy nekik ez nem buli, inkább itthon vannak, ki sem teszik a lábuk a lakásból, de az öccsüket ki nem viszik önként és dalolva a kicsik mellé a homokozóba. Így aztán csendben helyretettem lázadó lelkem (Ami azt zengte, hogy mi mindenre lesz időm a nyáron, hogy itt lesz az összes gyerek és segítenek nekem!) és elfogadtam a magától értetődő tényt, hogy a nyár nehezebb lesz idén, mint az év közbeni időszak. Kellett egy nagyjából használható napirend, aztán ment a menet. Igazából a főzés volt csak nagy kihívás, mert ugye sokat ettek a gyerekek, nameg a délutáni imádságidőm mehetett a levesbe, mert nem volt nyugi és csend még csak véletlenül sem. Még szerencse, hogy a tornáról nem kellett lemondanom, ugyanis azt magától kiiktattam az életemből időhiány miatt. Ennyit az Én-időről, amit folyamatosan üvölt a tv és az internet. Majd egyszercsak lesz időm magamra is. Na azért elárulom, hogy itt-ott lopkodok magamnak egy picit ám, mert különben hülyét kapnék:-D

Nyár elejére állt csak össze az idei táblánk, hogy melyik hetet hol töltik a gyerekek. Nekik igyekeztünk minél kevesebb hetet "lukasan" hagyni. Legalábbis a két kicsinek. Kezdtük a táborokkal, amiről egyszer már írtam. Csak Marika és Miki volt, mert a másik két gyerkőc lebetegedett. A Matyi zenetáboráról visszakaptuk az egész összeget, Karesz táborának az árát majd ősszel kapjuk vissza, asszem azonnal beleforgatom osztálypénzbe... Nade tábor után mentünk egy hétre anyukámékhoz. Illetve csak én mentem a három kicsivel. Mivel szépen haladtam a hímzésemmel, így elmondhatom, hogy sikerült lazulnom és irtó jó, amikor nem nekem kell főzni. Nameg szeretek beszélgetni a szüleimmel. Mindkettővel.
Nem tartom a kronológiai sorrendet, mert nincs értelme, inkább ugrálok. Idén nagy csalódás volt a hittan tábor a gyerekeknek. Miki fiam úgy jött haza, hogy soha többet. A tini lányok miatt a tini fiúk szobája folyton büntiben volt. Mivel kollektív büntetés volt, így sajnos még ha nem is vett részt a buliban, akkor is megbüntették. Kiábrándultan, az éjszakai bünti-békaügetés miatt egy csini kis izomgyulladással ért haza. Közölte, hogy soha többet nem fog menni. Matyi segítőnek ment, így ő azért több élményt is hozott haza. Marika a kislányok között jól szórakozott. Karesz pedig valami rossz fát tett a tűzre és emiatt rossz lelkiismerettel csinálta végig a tábort. És nem is találta túl jónak a korosztálya csapatát, így örült, mikor eljött a tábor vége. Sok gond volt a gyerekekkel a táborvezetők szerint és kevés volt a férfiember, aki felügyelőként jelen lett volna. Pár anyukával beszélgettem, az ő gyerekeik is csalódottan jöttek haza. Végül azt fogalmaztuk meg, hogy jobb lenne, ha összeszokott gyerekek mennének, akik év közben együtt járnak hittanra. Ez azt jelenti, hogy aki csak úgy szimplán hallja a templomban a hirdetést, az ne eshessen be csak úgy táborozni. Mondjuk ennyi erővel nálunk nem mehetne a két nagy, mert év közben Pannonhalmán vannak. Ott van a hittan is, nem Albertfalván. Bár a családos táborban nagyon kapacitáltak engem, hogy küldjem őket a péntek esténként tartott ifi hittanra. Matyi nyitott rá, Miki még mindig elzárkózik.

Viktor elvitte a két kicsit gyülekezeti táborba. Erre a hétre ő ki is vett szabit, hogy a táborban segíthessen. Mondtam is neki, hogy ez neki már nyaralás. Hát irgalmatlanul elfáradt, minden évben úgy érzem, hogy csak én emlékszem arra, hogy rájön, hogy ez nem neki való és hogy ennyi gyerekkel (16 fős csapat) nem tud foglalkozni. Irgalmatlan mennyiségű időt ölt bele a kézműves projektbe, amit ő tervezett és kivitelezett, aztán a táborban a gyerekek maguk is elkészítettek. Viszont Marika és Karesz jól érezték magukat, Karcsi új barátot is szerzett. Közben a két nagyobbik fiam hazament Ajkára a szüleimhez. Illetve először csak a Matyi ment, aztán később Miki is csatlakozott hozzá. Egy incidenstől eltekintve jól érezték magukat.

Idén is jártunk Decsen Irénke néninél. Csak én mentem, 4 gyereket vittem magammal. Hát remélem nem tettünk Lackóval túl rossz benyomást, mert Öcsi meg nem állt. Még enni sem ült le semmi szín erejéig. Ráadásul a nagy melegben úgy döntött, hogy enni sem fog semmit, inkább csak iszik. Ettől persze én hót ideg vagyok. Mivel folyton Lackó után rohangáltam, így csak este volt időnk leülni Irénke nénivel beszélgetni. Irtó későn keveredtem ágyba, de mindenképp megérte, még ma is gondolkodom azokon a dolgokon, amiket mondott. Ja! És idén végre sikerült az unokatesómat, Ipót is meglátogatni. Nagyon jó volt, hihetetlen mennyiségű kajával készült, mi meg alig ettünk. Jó volt látni a gyerekeit is. Gergővel nehéz beszélgetni, legalábbis az a pár perc kemény agymunka volt, hogy miről kérdezzem, mert ő sosem kérdezett. A lányok viszont tüneményesek voltak. Olyan szépek és nagyon kedvesek. Irtón megható volt látni, milyen nagyon szeretik az anyjukat. Miki csak a szeme sarkából mérte fel a csajokat, de megállapította, hogy vannak csini rokonaim:-DD
Ja, sajnos Matyi pont lebetegedett erre a hosszú hétvégére. Viktor meg gyülekezeti program miatt nem tudott eljönni először, aztán meg Matyit ápolta. Így maradt le Matyi fiam Zsuzsi esküvőjéről is, amit nagyon várt...

Na folyt köv. Majd később ellenőrzöm a helyesírást:-DD