Tusiéknál

Csütörtökön kora reggel bepakoltam Kareszt az Opelbe és elindultunk a húgomhoz és Misi babához Veszprémbe. Szerintem remek napunk volt, Karcsinak nagyon tetszett Misi, folyton simogatta, mellé feküdt, mutogatta és mondta, hogy: Baba! Misi is örült Karcsinak, sokat sikongatott, kurjongatott, húgom szerint jól bepörgött Karesztől. Mi közben beszélgettünk, vigyáztunk Karcsira, hogy ne nagyon durvázzon Misivel. Néztünk 101 kiskutyát, rendeltünk két pizzát, kávéztunk, dumáltunk. Nagyon gyorsan eltelt a nap. Még csinálunk ilyet mindenképp. Karesz jól bírta az oda és a visszautat is, én meg szeretek vezetni, jól esett az autópályán a száguldás. Beraktam Jazz + Az kazettát és hazáig énekeltem. Karcsi jól tolerálta.

Sajnos fényképezőgépet nem vittem, pedig alig van fotó rólam és Misi babáról. Na majd legközelebb azt sem felejtem el.

A mai napom kissé nehéz, már alig várom, hogy vízszintesbe kerüljek. Viktor fürdeti a fiúkat, én meg megyek, mert a szemeim keresztben állnak a fáradtságtól.

Tilda táska

Képekből nekem úgy látszik nincs idegzetem amolyan szépet és mutatósat csinálni. Marad háttérnek a barna ülőgarnitúra. Viszont jól mutat rajta a Tilda féle táska;) Húgom névnapjára készült. Mikor Delfikétől megkaptam ajándékba a Tildás anyagcsomagot, már akkor tudtam, hogy ebből garantáltan táska lesz, a többiből meg tündér, illetve angyalruha. Az utóbbit még mindig nem tudom mutatni, de ami késik, nem múlik:)

A táskához sima natúr egyszínű anyagot használtam bélésnek és mivel sajna más nem volt kapható, ami színben jó lett volna, egyszerű átlátszó karikát kapott fülnek. Ezzel kicsit megszenvedtem, mire felvarrtam. Bár a könyv úgy jelöli, hogy kézzel kell felerősíteni a karikát, nekem ez nem tűnt túl strapabíró megoldásnak, hát csak végigzöngettem a varrógéppel. Pár percig gondolkodtam azon is, hogy talán csinálok rá egy rózsát, de olyan erős színei vannak ennek a rózsaszín anyagnak, hogy nem hiszem hogy mutatna rajta. Így hát rózsát nem gyártok hozzá, viszont teszek majd bele mindenféle finomságot a tesómnak. Holnap megyek Karcsikámmal Veszprémbe a tesómhoz, át is adom neki ezt a kis meglepetést!

Képek nélkül

Még mindig nem mutatok egy fotót sem. Őszintén szólva nem volt túl sokat a kezemben az utóbbi időben a tűm. Mostanában változó kedvvel öltögetek a hímzéseimbe, van, amibe csak 1 estét, van amibe 2-3 napot. Így persze nincs látványos haladás. Tudom, ez az én tempóm, lehetnék vele elégedett.
A minap azon gondolkodtam, hogy hogyan is állok a hímzéshez. A mennyiségét leginkább a kezem jobb illetve vacakabb állapota határozza meg a szabadidőmön kívül. A minőségre igyekszem nagyrészt törekedni, de ezt meghatározza az is, hogy mennyire szerelemhímzés, amit épp csinálok, nameg kicsit függ az anyagtól is. Legszebben asszem 28 ct-os anyagra hímzek, a 32-esre mindig csálé. A 18-as Aida sem megy olyan szépen, de azért nem mutat rosszul:-DD
Szóval most egyszerre három hímzést vittem nap nap után. Naná, hogy egyik sem haladt, pedig mindhármat szeretem. Többen írtátok, hogy valamiféle érzelmi kapocs van a hímzés és hímző között. Nekem ez úgy nagyjából félidőig tart, onnantól, hogy már egyértelműen látom a végét, türelmetlen leszek, kicsit unom. Ilyenkor kezdek valami újba vagy veszek elő egy régebben megkezdettet. Így aztán még lassabban halad, mint ahogy elterveztem és egy idő után már úgy vagyok vele, hogy na legyek már kész!!! És ha kész van, akkor megint imádom, símogatom, nézegetem, gondolkodok a keretválasztáson. Ha meg bekeretezve van, akkor meg a büszkeségen kívül, hogy az "én művem", benne van az is, hogy jaj, de jó, hogy kész van. Szóval én még soha egyetlen hímzésnél nem húztam-halasztottam a befejezést, hogy jaj, még egy napot de jó lenne kézben tartani. Ez van!

Tegnap este azt hittem, hogy készen leszek a Tilda tündéremmel. Nem lettem. Mert szoknya helyett a köténynek megadott méretből csináltam szoknyát. Őszintén szólva nem is tudom hogy nem vettem észre, csak úgy meglepett, hogy milyen kis miniszoknya lett belőle. Csak néztem a fotót és lassan-lassan leesett, hogy a kötény és a szoknya felcserélődött. A köténynek meg még nem estem neki, hisz azt csak körbe kell szegni. Szóval ez sem lett még kész... Mérges lettem, félretettem. Most ott fekszik a tündér egy szál gatyában:-DD

Hétvége második felvonás

Vasárnap kora reggel terveztük, hogy útnak indulunk. Viszont engem csak laza fél nyolc körül tudott apa kiverni az ágyból, így kis csúszással kezdtük hát a reggelt. Mivel a GPS-ben már nem találtam Csédóráék kecskeméti címét, így gyorsan küldtem egy sms-t neki a kérdéssel, hogy hova is kell akkor menni. Erre ébredt a Zentai család:-DDD

Viktor vezetett, hogy emberi időben odaérjünk. Én még mindig nem szeretek előzgetni, szóval úgy plussz fél órát rá kell számolni minden menetidőre, ha enyém a volán. Csédóráék már vártak minket. A srácaink hatalmasat nőttek az utolsó találkozásunk óta. A gyerekek jöttek, mentek, csak Matyi vergődött egy kicsit, mert nagyfiúknak való játék nem volt túl sok. A két kicsi általában együtt nyomult, Miki és Katika pedig folyamatosan együtt játszott. Persze volt bár bőgés, egy-két nagy esés, de hát ez belefér. Megjegyzem Andriska nagyon bátor kisfiú. Karesz igazán zselé hozzá képest, ő még szereti fogni a kezem ha lehet minden nehezebb mutatványnál. Nameg biztos agyon is féltem őt... Kati hihetetlen mennyiségűt beszél, szerintem Mikivel simán versenybe szállhat. Búcsúzás előtt a két középső (illetve csak nálunk középső) valamin összeveszett, mert Miki közölte, hogy ő most már mindenképp menni akar. Mire Budapestre értünk viszont már azon kesergett, hogy miért pont mi vagyunk a szülei, ő szívesebben maradt volna Kecskeméten Pistivel és Dórával. Megígértem neki, hogy legközelebb ott hagyom majd.

Na hogy ki ne hagyjam! A kaja finom volt, komolyan. Igaz kicsit későn ebédeltünk, de nekem símán belefért;) A kertet imádtam, ha nekünk ilyen lenne, tuti folyton kinn lógnék a fiúkkal. Ők csak játszanának én meg olvasnék, hímeznék, valszeg még napoznék is. Végignézegettük egymás hímzéseit. Bár Csédóra folyton szerénykedett, de szerintem tök szépen hímez és ötletesen "lopkod" mintát:-DDD A férfiak kicsit gitározgattak fenn az emeleten, ja a két kicsi meg kivételesen szinkronban aludt. Annyira jól éreztem magam!

Képek nem készültek, mivel mi nem vittünk gépet, nekik meg le volt merülve az aksi. Na majd legközelebb. Végülis csak 90 kilóméter. Berakom reggel a fiúkat a kocsiban és egy óra alatt ott is vagyunk...

Hétvége első felvonás

Gondoltam csak nekilátok bejegyzést írni, hogy ne mindig hétfő reggel pótoljak. Nameg holnap reggelre már be van ütemezve egy Fülöp dr. látogatás (remélem fog rendelni), asszem tovább nem halogathatom, mert kissé kezdenek eldurvulni a dolgok...
Tehát mindhárom csemetém ágyban van már végre, Viktor elment tejfakasztó buliba, ugyanis Széll Szilárdéknak megszületett a kislánya tegnap estefele. Itt is mondom: Isten hozott Széll Szonja Maja!!!

Péntekkel kezdem, mert akkor volt Laci szülinapi bulija. Mivel Matyi felvilágosított, hogy Laci is tudósnak készül, így vettem neki egy okoskodós társast. Szerintem tök jó kérdések voltak benne, pl. egy ember két perc alatt hány hamburgert képes megenni. A suliban úgyis most tanulták a srácok a becslést, lehet gyakorolni. Laciék lakása hatalmas, így hála az égnek maradhattam Mikivel és Karcsival. Ezért aztán végre megismerkedtem jobban az első anyukával az osztályból. Laci anyukája, Panni nekem nagyon szimpatikus volt. Nem volt semmi görcsölés a bulin, bár az ünnepelt kétszer is sírva fakadt, egyszer mikor a vadiúj labdát felrúgta a háztetőre, másodszor, mikor a torta tetején lévő marcipán kisautót a szülei felvágták és elosztották a vendégek között. De ez a két kis bőgés semmi volt ahhoz képest, amit az én szociálisan alulfejlett fiam benyögött Lackó második sírása után a torta felett:
-Szerintem ez Laci legszarabb napja az életében.
Hát égtem mint az állat, de most mit csináljak. Este fél nyolcig maradtunk, jó fáradt volt a társaság, mire hazaértem velük.

Szombaton volt a Vidámság napja a suliban. Reggel már felhúzott legidősebb csemetém, hogy hétkor azzal ébresztett, hogy kéne egy békajelmez a Ki-mit-tudra. Frankó! Másfél óra alatt prezentáljak egy békajelmezt? Kissé idegesen nekiálltam turkálni a szekrényben, ugyanis Matykó a békajelmez témát még megfejelte azzal, hogy kölcsönbe odaígérte az ovis macskajelmezt Adrinak, az osztálytársának. Na macskajelmezt előkotortam, békajelmez mindössze egy zöld nadrágból és egy zöld pólóból állt, ajánlgattam Matykónak még a búvárszemüvegét, bár semmi köze nincs a békához, de hátha. Végül szemüveget leszavaztuk...
A Vidámság napja szerintem nagyon jól sikerült. Mivel antiszociális szülők vagyunk, kétszer is felajánlottuk ott helyben, hogy nagyon szívesen seígtünk, csak szóljanak. De senki sem dobta el a húslapátot, hogy: Gyere, ezt kéne átvenni! Így hát mi inkább terelgettük a három srácunkat. Volt kerékpár verseny. Matyi az első és második osztályosok között harmadik lett, Miki a junior kategóriában második. Ott porzott a kismotorjával, baromira élvezte. A Ki-mit-tudos előadásból nem sokat hallottam. Megjegyzem senki nem vitt jelmezt. Miért tudok én mindenen görcsölni?!?!
Volt aszfaltrajzverseny. Karcsi is rajzolt!!! Matyi igazi remekművet alkotott, Miki egy ideig másolta, aztán ő is szabadjára engedte a fantáziáját. Délben hazamentünk a fiúkkal, Karcsit leraktam és Viktor visszament a délutáni felvonásra. Jó volt, még szereztek pár dolgot a játékkészletbe, mert volt bazár, ahol a nyereménypontokból vásárolhattak a gyerekek, pl. Matykó a rajzolásért 6 zsetont kapott, Miki kettőt, a bringaversenyért is kaptak egy csomót, így aztán hazajöttek három jó kis játékkal;)
Miki élvezte, hogy a suliban volt, Matyi élvezte, hogy ott volt a haverjaival, Karesz meg a nyüzsiért volt oda. Mi Viktorral rendesen elfáradtunk.

Az élet folyamatos szervezés

Már nagyon várom a holnapot. Persze az sem lesz amolyan szabályos, sima kis péntek, mert ... Nade kezdem az elején. Ez a hetem amolyan szervezős, odaérős, folyton útonlevősre sikeredett.

Hétfőn délután ötkor egy fergeteges szülői értekezletre voltam hivatalos. Ezért aztán kora reggel én is keltem, tettem a dolgom, hogy Miklóskával időben beérjek az oviba. Ennek volt egy nagyon klassz része, hogy mi voltunk Karesszel az ovis Miki lepasszolása után az elsők a játszótéren. Este szülői, de előtte beugrott apukám, és bocsi apa, de ezt le kell írnom, mert én nagyon megdöbbentem rajta. Idestova négy éve hordjuk Matyit aztán Mikit ugyanabba az oviba és apukám még egyszer sem járt ott. Bemutattam az óvónéninek, másnap Margit néni meg is jegyezte, hogy még sosem látta a nagypapát és kérdezte, hogy meddig marad nálunk. Hát sajnos csak átutazóban volt megint.

Kedden elvileg logopédussal indítottunk volna, de Enikő néni előbb szerdára aztán csütörtökre tetette át az időpontot. Szóval így mégis ment Miki oviba, én meg egy nyugis délelőttöt töltöttem itthon és gyűjtöttem az energiát arra, hogy Viktor jó későn jön haza. És mit csinál ilyenkor este egy idióta mami? Naná, hogy hurkát kolbászt süt a gyerekeknek, nameg tökfőzeléket főz másnapra:-DD Így mikor Viktor hazaért még csak ott tartottam, hogy a három gyerek benn viháncolt a kádban. Pizsiben vacsiztak, aztán esti szeánsz, Mikinek fülmelegítés (most már sapiban), orrszívás, ilyen-olyan cseppek, logopédusozás, esti mese olvasás. Végül már csak arra voltam alkalmas, hogy bámuljam a Született feleségeket.

Szerdán délelőtt bementem a kórházba Karcsival. Egyrészt munka miatt, nameg Anita kolleganőm 4 éves kisfiának vittem be ünneplő ruhákat, hogy legyen miben vinnie a kisfiát valami nagy ovis bulira. A meló lassan halad, mármint a kivitelezés. Még ott tart csak a dolog, hogy egy gépet beállítanak nekem a kórházban (Illetve osztozni fogok rajt egy részmunkaidős kolleganővel), aminek ikonos felülete lesz és itthonról majd arra a gépre tudok becsatlakozni. Ne kérdezzétek, hogy ez miről szól, én csak okosan bólogattam:) Meglátogattam Annamarit is, volt közvetlen főnököm (tőle mentem megint szülni). Végre sikerült elcsípnem egy olyan időszakot, hogy épp nem volt nála senki. Karcsi kézen fogta, vitte jobbra-balra az irodában. Hát nem egy félős srác a fiam, nagyon haverkodott a csajokkal. Móninak a karpereceit is lenyúlta volna. Dícsértek, hogy csinos vagyok és vékony. Bevallom nagyon jól esett, pláne, hogy mostanában egyre nehezebb tartanom a 90 napost. Ma pl. belenyaltam Miki fagyijába, mentségemül szolgáljon, hogy nagyon lassan haladt vele és nekem időre kellett mennem Matykóval.
Nade szerda délután még mennem kellett Mikivel proetz kezelésre is. Srácokat felszedtem az oviban, suliban, bekötöttem őket a kocsiba és irány a Lurdy ház. Miki most már nagyon rutinos volt, nem is sírt. Ha már ott voltunk egy bevásárlóközpontban és a jó idő miatt nap mint nap szembesülök a csemetéim kicsi szandáljaival, fogtam a csipet cspatot, becsörtettünk a Shoemanic-be és nekiálltam szandit vadászni, lehetőleg nem műanyagot. Közben Viktor is befutott, így sikerült Matyit lerángatni a cipőbolt tévéjéről és kapott egy 31-es szandit, Miki egy 28-ast. Mindketten kaptak papucsot is. Ott hagytunk jó sok pénzt, el sem mondom mennyit, de hát erre tényleg szükség volt. Matyiról már minden ruha, cipő úgy jön le, hogy szabályosan alig hordható, Miki alig örököl meg fontosabb ruhadarabokat. Cipőt meg egyáltalán nem. Szerda este ismét zombi voltam, semmihez sem volt kedvem.

A mai nap is remek volt. Délelőtt Mikivel és Karcsival mentem logopédushoz. Szeretem a kihívást, így a babakocsi mellett Miki jöhetett kismotorral. Így gyorsabban haladunk az utcán, de a fel- és leszállás a villamoson szabályos rémálom. Nem tudom mennyire nézek ki szánalmasan a srácokkal, de ma mindig volt valaki, aki segített, így gördülékenyen haladt a dolog. Most már csak azon van vita a villamoson, hogy melyik srácom üljön az ablak mellé.
Délután aludtam, mert a halálomon voltam. Két órát pihentem álomtalanul, nyálcsorgatva. Miki közben a másik szobában vergődött, de nem aludt, Karesz nyomta a szokásos délutáni három órácskáját. Kipihenten és frissen érkeztem Matyiért a suliba, ahol szerencsére összefutottam Laci anyukájával (Matyi osztálytársa Laci). Kérdezte, hogy jövünk-e holnap. Kérdem, miért, nem lesz suli? Vagy esetleg a szombattal keveri, mert igen, a Vidámság napra megyünk persze mi is. Hát mint kiderült, Laci szülinapi bulija van holnap, amire Matyi is kapott meghívót, csak eddig nem jeleztem vissza. Mondtam, hogy Matyi még csak meg sem említette a bulit, meghívót meg eddig nem láttam, na majd előszedem a fiam, de persze megyünk. Ennyiben maradtunk. Már csak egy bibi van. Matyi nem tudja hol a meghívó, ahol a buli időpontja és a helyszine is fel van tüntetve, nekem meg senki telszáma nincs meg. Frankó! Így csak abban bízhatom, hogy a szita agyú gyerekem (aki mellesleg már azt is tudja, hogy mi a köbgyök) holnap ne felejtse el felvésni egy papírra az adatokat. Holnap délelőtt mehetek majd játékot venni Lacinak, bár ez hálás feladat, imádom a játékboltokat... gyerek kísérő nélkül... Csak hát megint nem egy nyugis, játszóterezős, galambkergetős délelőttre kell kondícionálnom magam.
Szóval suliból eljöttünk és mivel Júlia a héten beteg (nem tudta vállalni Mikit és Kareszt), így elindultam a három gyerekkel az Üllői útra, hogy apa ott átvegye a két kicsit én meg Matyival mentem tovább fogorvoshoz. Ez még jobbik verzió, megúsztam egy átszállással a dolgot, fiúk rendesek voltak. Kombínóztunk, ettől Miki teljesen felpörgött. Nem kis feladat volt lekászálódni a zsúfolt villamosról, elmondhatom, hogy rutinosan vettem az akadályt, pár lábon és táskán átrángattam a babakocsit és törtem magamnak az utat. Az embereknek előbb az a gondja, hogy miért állom el az utat a járgánnyal, ha meg beállok a babakocsis helyre (ami jelzem nem épp az ajtó mellett van), akkor nehezen fogják fel, hogy talán egy kis hely kéne, hogy az ajtóig elvergődjek leszálláskor.
Nade a mai nap öröme, hogy se Matyinak, se nekem nincs lyukas fogam. Basszus, Karesz születése előtt voltam utoljára a doktornőnél, féltem, hogy legalább két-három lyukacskát fog találni. Mondta, hogy van egy avitt tömésem, szívesen kicserélne. Megbeszéltük, hogy részemről oké, csak inkább olyankor ejtsük meg a dolgot, ha nincs velem gyerek. Majd júniusban bejelentkezem hozzá. Kértem Viktornak egy időpontot jövő hét kedd estére. Matyival hazavillamosoztunk. Először a 2-sel, aztán egy kicsit 47-sel, végül 18-sal. Közben dumáltunk, beültünk a törökbe vacsizni, mert aki ennyire bátor volt, annak kellett egy kis jutalom (Pláne, hogy Miki a proetz kezelés után kifestő könyvet kapott előző nap). Szeretek Matykóval kettesben lenni. Lényegében mindegyik gyerekemmel a legjobb akkor, ha csak kettesben vagyunk. Mindig az ölemben akarnak ülni, olyankor sok-sok titkot elmondanak és rengeteg puszit kapok (még Matyitól is).

Kancsós RR (4)

És íme, itt van! Kész lett Évi terítőjére a halacska. Végülis jobban szerettem csinálni ezt a kancsót, mint gondoltam volna. A kontúrozás irgalmatlan sok időmet elvitte, de tényleg sokat dob az egészen. Ehhez képest egy MP kép kontúrja smafu!
Csatolom egészben is Évi kendőjét. Ugye milyen szép lesz?

Pár dologról pár szóban

Zajlik nálunk az élet, de rendesen. Apának komoly zenei törekvései vannak. Gitározik. Bevallom, azt hittem szalmaláng lelkesedés lesz, de Viktor tényleg komolyan igyekszik zenélni. Tetszik, jó látni, hogy valami ennyire lefoglalja és ekkora élvezettel tölti el. Persze ennek van anyagi vonzata is, de most mondjam azt, hogy ne csinálja?:-DDD Hatalmas lakásunkban már két gitár van, az egyik akusztikus, a másikban van valamennyi elektronika is, de kinézetre akusztikus, na majd este megkérem apát, hogy fotózza a hangszereit. Szóval Viktor gyakorol, miután esténként lerakjuk a fiúkat, akkor ő penget én meg hímzek, varrok, vasalok, tévézek, vagy legújabb hülyeségemnek hódolok. De utóbbiról még egy szót sem, most épp tesztelésen van;) Írjatok már valamit róla lányok!!! Meghalok a kíváncsiságtól, napjában vagy 100x nézem a gmailt!!! És nem ér először egymás közt kibeszélni!

Tegnap megjött az Éva Kézimunka hírlevele a legújabb Crazy Days akcióról. Miért indul el bennem rögtön a hörcsög?!?! Komolyan nem értem. Rogyásig van a dobozom mindenféle készlettel, de nekem ez nem elég! Persze kibírom, csak ne kezdenék el rögtön ábrándozni. De tegnap este rájöttem, hogy igazából nem is a készleteket szeretném, hanem időt és két csúcsjól működő kezet a kivitelezéshez! Ja, tegnap eltört életem első aranytűje. Még Marianntól kaptam valamikor tavaly, amikor a Maryt készítettem. Akkor tettem le a hegyes varrótűimet és cseréltem fel hímzőtűre. Néha azért még vissza-visszatérek a hegyes tűkre, nosztalgiából:-DDD

Kész van az RR kendőm x-elendő része. Ma délután kontúrozom és majd fotózom is. Most azon filózom, hogy mivel haladjak a következő srákánytalálkozóig, a Sal-lal, vagy inkább az Autumn Bouquettel, vagy a varrásaimmal;) Csak nagyobb gondom ne legyen! Na majd megálmodom;)

Tegnap szülői volt. Mivel legutóbb hiányoztunk a nagy ismerkedős kirándulásról, ahova a gyerekeket elkísérték a szülők, így megtapasztalhattam, milyen frankón nem ismerek senkit sem szinte, közben az egész társaság úgy beszélget, mintha már ezer éve ismernék egymást. Hétvégén vidámság napja lesz a suliban. Kérdezték, hogy ki tud besegíteni. Vállaltam, megbeszéltük apával, hogy ő is jön, visszük az összes fiút, aztán vagy összehaverkodunk többiekkel vagy magunkban is remekül elleszünk. Mi mán csak ilyen antiszociálisak vagyunk, de ebben legalább remekül passzolunk. Grillezni fog a mi asztalunk ,mármint az 1.c-é. Ehhez még csak nem is értek, úgyhogy inkább csak enni fogok, illetve azt sem, mert épp gyümölcs napom lesz... Na majd a fiúk!

Ja és egy komoly számadat. 2009-es terveimből valóra vált az egyik. Le tudok úszni 30 hosszot, vagyis 1500 métert komolyabb erőfeszítés nélkül. Mindössze egy kritériuma van a távnak, ne legyen 3-4-nél több ember a medencében! Úgy folyton tempót kell változtatni, háton mindig ráúszok az előttem lévőre, egyszerűen az egész folyamatát tönkreteszi a tömeg. Pedig egyre jobban évezem az úszást, már nem csak a nyugi miatt, hogy másfél órára kiszakadok itthonról, hanem a mozgást is szeretem és élvezem, hogy erőfeszítés nélkül megy az első 1000 méter. Utána már kicsit nehezebb és lassabban is megy, de MEGY!

Ajkán voltunk

Hétvégén hazamentünk Ajkára. Amolyan villámlátogatás volt, tényleg nagyon gyorsan eltelt a két nap.

Szombaton Viktor és én elmentünk meglátogatni a húgomat, Tamást és Misit a veszprémi kórházba. Sajnos megint be kellett menniük, mert Misi egyre többet görcsölt és egyre nehezebben vette a levegőt. Közben a kajamennyiséget is drasztikusan csökkentette a baba, így kellett infúzió is neki. Persze most, hogy lejárt a steroid kúra, amúgy is visszavett Mihályka az evésből, nameg erre jött még a növekvő két alsó metsző fogból adódó étvágytalanság is, szóval minden összejött tesóméknak. Misi hatalmas baba lett, egyre kisfiúsabb az arca, a babavonások szépen lassan változnak. Ma érkeztek Budapestre a kora reggeli órákban, hozták Misit MR-re. Sajnos a dolognak lényegi jelentősége már nincs tesóm szerint, most már minden csak a tudományért folyik. Segíteni a babán nem tudnak, változást már nem hoz egy vizsgálat sem, csak ha esetleg a jövőben majd lesz az országban ilyen beteg babája valakinek, akkor annak többet tudnak majd mondani... Egyébként olyan szép arcú kisfiú a Misi, néha annyira hihetetlen elhinni, hogy ennyire beteg és hogy egyszer el fog menni:(

A fiúk nagyon élvezték az ajkai hétvégét. A nagyokat ki sem lehetett szinte robbantani a kertből, ahol homokoztak, rohangáltak, kutyáztak Subával. Karesz is összehaverkodott végre Subával, jó nagyokat nyalt rajta a kutya.
Vasárnap elmentünka srácokkal közösen a tizes misére. Elsőáldozás volt, szóval jól belehúztunk, asszem konkrétan a prédikáció elejéig maradt Viktor a két kicsivel. Fenn a kóruson voltunk, Karcsi az ablakból látta a galambokat, üvöltött nekik, hogy: Gágá!!! Enyhénszólva zavarta a misét:-DDD De legalább sok videón ott lesz alapzajként Öcsi magyar nyelvtudása. A hétvégén megtanulta a baba, apa és kukucs szavakat. Végre megindult a nyelve, már nagyon vártam.
Visszatérve az elsőáldozásra. Basszus, volt ott 20 öltönyke és 30 menyasszony. Hol voltak a gyerekek? Egy kislányt láttam csak fehér harisnyában, fehér kisszoknyában, blúzban ésegy kardigánban. A többiek igazi habcsókok voltak nyaklánccal, fejdísszel, kesztyűvel. Amikor mi voltunk elsőáldozók, akkor az ilyen szerelésű csajokon egyszerre röhögtünk és kicsit irigykedtünk is. Most viszont ez a szolid kislány lógott ki de nagyon a sorból... Szerintem csinosabb volt, mint a többi, de ez csak az én véleményem. Ha lányom lenne, tuti nem kapna habos-babos cuccot erre az alkalomra.

Meglátogattam Orsit is benn a kórházban. Egy kicsit láthattam Dávidot is az üvegen keresztül. Istenem, olyan kicsi és olyan szép baba! Nagyon irigykedtem, eddig azt hittem, hogy Karcsi is kicsi. Nem, Karcsi nagy lakli kölyök már. Orsi most jobban viselte sokkal a császárt, csak még mindig magas a vérnyomása. Tegnap óta már otthon nyomulnak a két gyerekkel. Mindent bele!!!
Fura, de amíg benn voltak két kóros baba is született. Az egyik törpe volt, 5 kilóval és felnőtt fejjel született, a teste kicsi volt baromira. Az anyuka súlyos diabétesszel hordta ki a babát és nem foglalkozott a diétával. Frankó! A másik férfi- és női nemiszervekkel egyszerre született. Mindkettőt vitték Budapestre helikopterrel... Szörnyű! Miért van ennyi baj?

Ma végre minden normál kerékvágásban megy itthon. Matyi suliban, Miki oviban. Mi már voltunk kinn Karcsival a játszón. Át kéne térni a kora reggeli játszózásra. Egyrészt akkor nem fürtökben lógnak a gyerekek kinn a mászókákon és csúszdákon, másrészt nincs még tök meleg és árnyékban van a kisjátszó.

Ja, még valami. Hétvégén szétbűnöztem magam, de a mama annyira finomakat sütött és főzött. Ma újra szigorúra veszem a 90 naposom, de jól esett kicsit kiengedni a gyeplőt a kezemből. Őszintén szólva unom az egészet és egyre nehezebb megállnom, hogy ne kóstolgassak bele mindenbe.

Sárkány SAL - Nora Corbett: Trick or Treat Fairy

Valamikor múlt hét közepén vettem elő ismét a tündéremet. Legutóbb egy barna paca volt csak, tényleg csak a szűkre szabott 30x-et teljesítettem:-DD Most viszont egész sokat haladtam magamhoz képest. Kedves minta, szeretem csinálni és nagyon inspirál, hogy a többiek olyan jól haladnak vele. Eddig azt hiszem én vagyok a sereghajtó, de hát akinek csiga tűje van...

Kancsós RR (3)

A héten pár x-et beleöltögettem Soleil-Évi kendőjébe. Nagyon szép lesz a terítője, tetszik az elrendezése is. A halacsakás kanna nem a kedvencem, de hamarosan végezni fogok vele és hátha a követkzeő valami vidám virágos lesz. Remélem kész lesz a sárkánytalálkozóig, mindenképp szeretném vinni, hogy a tulajdonosa megnézhesse!

Emlékezni néha jó

Igazából semmi komoly mondanivalóm nincs, mostanában más formába öntöm a felesleges energiáim, remélem apa mihamarabb elmenti, mert ha kárba vész életem nagy műve, akkor sikítani fogok:-DD

Szóval a hetem eddig elég mozgalmas volt, minden nap kellett valahova legalább egy gyereket cipelnem, de szerencsére apósom jól vette itthon az akadályokat. Lassan igazi panellackó, nem érzi fontosnak, hogy kijusson a szabad levegőre;) Igyekeztem sokat beszélgetni vele, de a gyerekek azért nagyrészt lefoglalták őt.

Más. Tapasztalatom szerint az öreg néniknek két fajtája van. Az egyik, aki a szar élete miatt ott szól be mindenkinek, ahol tud, a másik a kedves mosolygós és jópofa. Legutóbb mikor logopédushoz mentünk egy vadidegen néni ölében csücsült Miki a villamoson. Tök jól elbeszélgettek, büszke voltam a fiamra, hogy ilyen jól elvolt egy vadidegennel. A néni is tök örült, mondta, hogy élete nagy bánata, hogy még nincs unokája. Na most volt egy pár percre egy könnyen kezelhető, de nehezen érthető. Elég sokat tolmácsoltam Miklóska szavait.
Nade visszatérve a nénikre, mégis függetlenül attól, hogy melyik fenn említett csoportba tartoznak, mindegyik folyton sajnál, ha megtudja, hogy három fiam van. Hát nem tudom, én lassanként teljesen beletörődtem, hogy sem Mária, sem Júlia nem akart hozzánk megérkezni. Persze mindegyik lányomnak szántam egy második nevet is, valszeg Mária Karolina és Júlia Irén lettek volna, de ezzel a remek ötletemmel még Viktort sem bombáztam, de hát úgyis felesleges lett volna. Nade újra elkalandoztam. Szóval én nem értem, hogy miért sajnálnak folyton a fiúk miatt vadidegenek, de valahogy elgondolkodtat, hogy minden asszony nehéznek találja a 3 fiúgyermeket... Egy biztos, remélem, hogy az enyimek kicsit háziasak lesznek. Na persze főzni nem kell nekik, de örülnék ha a szobáját mindegyik majd maga takarítaná, megtalálnák a szennyestartót a ruháikkal és a mosogatógépet is tudnák kezelni, a szemétlevitelről nem is beszélve...

Más. Múlt. Sőt, régmúlt. Tegnap az oviban voltam, láttam, hogy Bánffy György mesélt az ovisoknak. Bánffy Györgyről szép emlékem van. Középiskolás koromban még aktív irodalmi életet éltem. Verset mondtam, színjátszóztam. Tényleg nagy nosztalgiával tekintek vissza azokra az évekre. Asszem másodikos gimis voltam, mikor részt vettem a Helikoni Ünnepségeken. Indultam versben, színjátszásban két darabbal is, aztán persze a sulis énekkarral. Mozgalmas volt az egész és tök jó is lett volna, ha egy épp aktuális barátom nem tette volna félig tönkre az egészet. Az x-edik szakításunk után döntött úgy, hogy na ő itt tervezi helyére tenni a dolgokat. Én viszont élvezni akartam a forgatagot, szóval soha életemben nem üvöltöttem senkivel, de vele kénytelen voltam megtenni, mert nem értett a szép szóból. Na de ezután a kis kitérő után jöjjön Bánffy György. Kezet fogtunk és gratulált, mondta, hogy ne hagyjam abba a versmondást. Hát... nem hallgattamrá, évek óta nem mondok már verset és évek óta nem vettem kezembe verses kötetet sem, pedig sok van belőle. Persze most is megvannak a kedvenc verseim, sokat fejből tudok még ma is. Továbbra is Tóth Árpád: Esti sugárkoszorú költeménye a kedvencem. Az egyik legszebb szerelmes vers, amit olvastam, ha férfi lettem volna, tuti elmondtam volna a szerelmemnek (pirulós szmájli) A Helikonon második lettem próza- és versmondás kategóriában. Kosztolányi Dezső: Hajnali részegség című versét adtam elő. Ezt is eltudom mondani még ma is, akkor is, ha álmomból ébresztenek fel. Nagyon szerettem.
A színjátszásban legszívesebben a Jézus Krisztus Szupersztárra emlékszem. Mária Magdolnát énekeltem, életemben nem izgultam annyira, mint akkor és ott a színpadon. Teljesen kiszáradt folyton a torkom, a színfalak mögé be volt készítve egy fél literes palack tele vízzel. Miután kibotorkáltam a színpadról, minden énekem után (és előtte is) egy csomót ittam, úgy éreztem szabályosan porzik a torkom és egy hang nem sok annyi sem jön ki rajta. Volt egy nagyobb szünetem, mertem volna vissza a fő szólóra, keresem a vizem. Jön ki Jézus bűnbánó arccal a színpadról, hogy ideges volt és megitta az egész vizemet. Most ezek után énekeljem el azt, hogy mennyire szeretem őt?!?!:-DDD Szóval Jézus párszor megkövetett emiatt az eset miatt, jó hülyén hangzik ez hangosan kimondva:-DDD
Szerettem a színjátszást, bár nem voltam nagy tehetség. Max. szépen el tudtam mondani, ami rám volt bízva. Mindig úgy éreztem, hogy az amúgy is szögletes mozgásom a színpadon csak még görcsösebb. Igyekeztem a darabokban lehetőleg hátul táncolni;)

Na ennyi volt a gyors emlékezés, jöjjön inkább a kedvenc versem. Szóljon Viktornak!

Tóth Árpád
Esti sugárkoszorú

Előttünk már hamvassá vált az út
És árnyak teste zuhant át a parkon,
De még finom, halk sugárkoszorút
Font hajad sötét lombjába az alkony:
Halvány, szelíd és komoly ragyogást,
Mely már alig volt fények földi mása,
S félig illattá s csenddé szűrte át
A dolgok esti lélekvándorlása.

Illattá s csenddé. Titkok illata
Fénylett hajadban s béke égi csendje,
És jó volt élni, mint ahogy soha,
S a fényt szemem beitta a szívembe:
Nem tudtam többé, hogy te vagy-e te,
Vagy áldott csipkebokor drága tested,
Melyben egy isten szállt a földre le
S lombjából felém az ő lelke reszket?

Igézve álltam, soká, csöndesen,
És percek mentek, ezredévek jöttek, -
Egyszerre csak megfogtad a kezem,
S alélt pilláim lassan felvetődtek,
És éreztem: szívembe visszatér,
És zuhogó, mély zenével ered meg,
Mint zsibbadt erek útjain a vér,
A földi érzés: mennyire szeretlek!

Gólyahír

2009. 05. 12-én délután megszületett Szalay Dávid. Méretei: 3350 g és 55 cm.
Jó egészséget és sok boldogságot az egész családnak!!!

Torna téma

Ma elvittem Karcsit Dévény torna kontrollra. Legutóbb akkor jártunk Andinál, amikor az volt a gond, hogy Karesz nem akar elindulni. Mostanra ügyesen sétál, néha már meg-meglódul, mintha futna, aztán szépen lépcsőzik is már szerencsére, elégedett volt vele a tornászunk! Andi végignézte alaposan öcsit, aki természetesen baromira nem volt együttműködő, de azért szép lassan mindent meg lehetett vele csinálni. Most nem Budakeszin voltam, mert megnyitották a lányok a saját rendelőjüket. Bővebb infót ITT.

Pár szót beszéltem Andival Miki esetéről is. Mondta, hogy nagyon jó ez a TSMT torna. Náluk is van ilyen torna, ha gondolom nyugodtan kereshetem őket is, de az első vizsgálatot mindenképp az alapítványi központban kell megejteni. Szóval felvettem a telefonom és irtó mákom volt. Június 10-re kaptam időpontot Miklóskának a Komjádi utcai részlegbe. Király!!! Ezt is kipipálhatjuk a listán hamarosan! Már csak azon kell imádkoznom, hogy nehogy véletlen pont akkor legyen beteg... Ja, és olyan vicces volt, de kérdezték, hogy miért szeretném a vizsgálatot, mondtam, hogy a logopédusunk szorgalmazza és a csajszi rögtön ismerte Enikő nénit. Minden szál összefut valahol!!!

Egyébként Matyi beteg. Tegnap este belázasodott és reggel egy kicsit hányt is. Remélem hamar rendbejön. Hogy az ezer orvosos előjegyzésünket ne kelljen lemondanom elhívtuk apósom, aki szerencsére ráért és jött is szívesen. Így aztán ma délután segítségével átpakolhattam a szekrényeket is, elraktam a téli vastag ruhákat, előkerült a másik garnitúra végre, szóval most már az én kölykeim is járhatnak rövid nadrágban:-DDD

Na megyek, egy kicsit hímzek is, mert mostanság nagyon elhanyagoltam...

X-men kezdetek - Wolverine

Már nagyon vártam ezt a filmet. Tudtam, hogy ha törik, ha szakad, akkor is meg fogom nézni. Szóval kipuhatoltam a csajoknál, hogy benne lennének-e egy gyerekfelügyeletben. Szombaton este meg is érkeztek, én Karcsit gyorsan leraktam, a két nagy még ott randalírozott, gyorsan átadtuk a csipet csapatot és rohantunk Viktorral a Lurdy házba. Krisi és Mara sikerrel megfürdették Mikit, Matyi nem akart fürödni, aztán esti mesét olvastak, megtudták, hogy kell köbgyököt számolni és még sok fontos dologba beavatta őket két nagyobbik fiunk. Köszi csajok a felvigyázást! Jó volt kicsit kettesben kimozdulni az urammal.

Nade a filmről pár szót. Nekem tetszett. Kicsit utánaolvastam a neten, hát az igazi X-men rajongók elég rendesen lehúzták. Nem mondom, hogy én csak az isteni Hugh Jackman miatt mentem, de hát azért rendesen ott volt a pasi a szeren. Eszméletlen, hogy mennyire kigyúrta magát erre a filmre, naggggggyon jól nézett ki! Mindjárt meg is nézem, hogy hányadik helyen volt Wolverine az egy tucat pasi listámon, most mindenképp ő vezet legalább egy testhosszal:-DDD
Szóval volt benne akció, egy kissé vérszegény szerelmi szál, sok-sok mutáns, intrika. A látványvilág csúcs volt és nekem igazán tetszett az ötlet, hogy Wolverine és Kardfog testvérek lennének. Tökéletesen illeszkedik az első részhez. Szóval várom a folytatásokat, mert ahogy olvastam elkészült már (vagy talán még csak készül) a 4. rész, valamint megismerhetjük Magneto előtörténetét is.

Itt van egy kedvenc fotóm a filmből. Ennél a jelentenél végzik ki Farkast és Kardfogat (Aki esetleg nem ismerné a két karaktert, annak írom, hogy mindkét szereplő fontos tulajdonsága a gyors regenerálódás, nagyjából halhatatlanok.)... sikertelenül;)

Proetz kezelés

Na, ma megejtettük az első Proetz kezelést. A Lurdy házba vittem el Mikit, jött velünk apa és Karcsi is. A netről néztem ki dr. Juhász Zsuzsanna Fül-Orr-Gégészt és magánrendelőjét, sok jót olvastam róla, így bejelentkeztem hozzá. Alaposan végignézte Miklóskát, megmérte a dobhártya nyomást is, mondta, hogy most már mindkét görbéje nagyon lapos, ami azt jelzi, hogy nem levegő van a dobhártyák mögött, hanem trutyi, csak még nem lobbant be. Mondta, hogy mindenképp javasolt az arcüreg mosás. Olyan volt, mintha orrszívó-porszívózná a gyerek orrát, csak bazi sok ideig. Miki eleinte tűrte, aztán nyöszörgött a végén már sírt. Mondta, hogy nem fáj, csak már unta, meg hát azért nem volt kellemes sem. Irgalmatlan mennyiségű trutyi jött ki az arcüregeiből. Mondta is a doktornő, hogy ez a tisztítás már nagyon időszerű volt. Az egész művelet lényegében arról szólt, hogy Miklóska a hátára feküdt, az egyik orrlyukba fiziológiás sót csöpögtetett a doktornő, a másikon meg szívta ki a váladékot. Őszintén szólva nem értettem, hogy most a szívó hatás ennyire hatékony, vagy a fizsó van olyan koncentrátumban, hogy pikk-pakk leválasztja a kifújhatatlan cuccot és az orrszívó már csak simán kiszívja. De valahogy az egész procedúra kissé engem is megviselt, elfelejtettem megkérdezni.

Kaptunk egy csomó csomó jótanácsot az otthoni kezeléshez. Orrfújást elfeljthetjük egy időre, vegyek orrszívó porszívót... (nagyon nem vagyok mellette, de hát nem éjjel-nappal fogom szívni Öcsi orrát) Melegítsünk, lámpázzunk továbbra is, kaptunk valami homeós csodacucc nevet is, majd kiváltom a patikában. Legközelebb szerdán megyünk mosásra. Már mondtam Mikinek, hogy ne érje váratlanul. Most kapott egy pici Lego versenyautót fájdalomdíjként. Legközelebb már csak kifestő jár, vagy sütizés. Sajnálom Öcsit, hogy ennyit kínlódik a fülével és én sem hagyom békén, de azt hiszem minderre szükség van.

Blackbird Designs: Autumn Bouquet (2)

Mostanáig ezzel a hímzéssel próbáltam haladni. Mint látszik, nem túl sikeresen... A mintaív felét lenyomtam már (igaz a szellősebb elrendezésű felét), de 28 ct-s anyagra hímezni nem túl szembarát dolog. Most egy kicsit pihentetem a szememmel együtt:-DD

Szenvedélyek viharában

Már ezer éve felvettem ezt a filmet a digi tévével. Vártam, hogy mikor jön el a megfelelő pillanat, hogy megnézzem. Sokszor van, hogy annyira késő este tudunk csak leülni, hogy már nincs értelme semmilyen filmet bekapcsolni, mert csak kókadoznánk előtte. Viszont a digi tévé nagy előnye, hogy felveszem a filmet, átpörgetem a reklámokat, amik nélkül sokkal-sokkal rövidebb és élvezetesebb a film. Ha megnéztük, akkor meg gyorsan letörlöm a vinyóról a filmet és máris van hely másiknak.

Szóval hétvégén végre egyszer egész korán vége lett az esti szeánsznak. Bekapcsoltam a filmet, valamiért Viktor is hamar mellém telepedett, pedig ő nem nagyon szeret filmet nézni. De ennél ott ragadt (Bevallom megnézettem vele az Alkonyatot is, annál is ott ragadt). Emlékeim szerint ez a film anno nagyon felzaklatott. Érdekes, de most egész más hatást váltott ki belőlem. Asszem egyetemista voltam, mikor megnéztem. Akkor azon nem bírtam túllépni, hogy miért nem lehetett egy pár Tristan és Susan. Ha a nő várt volna kitartóan, akkor vajon mi lehetett volna a szerelem beteljesülése... És hát persze a Tristant játszó Brad Pitt-et elragadónak éreztem. Olyan vad, olyan erős mégis olyan törékeny lelki alkat.
Szóval ez az emlék megmaradt bennem és nagyon csodálkoztam, hogy mikor most újra néztem a filmet, egyáltalán nem Tristan személye fogott meg, hanem a legidősebb fiú, Alfred. (Aidan Quinn alakította a filmben, nem megvetendő férfi;) ) Tetszett az állhatatossága, az őszintesége, az egyenessége és a reménytelen szerelme Susan iránt. És zavart, nagyon zavart, hogy Susan olyan tehetetlen nő volt. Hogy sosem tudta mikor kell lelépni, mikor kell beszélni, mikor kell hallgatni és hogy semmibe vette ennek a férfinak az érzéseit, pedig tudva tudta őket. Amikor régebben néztem, a nő öngyilkossága szabályosan sokkolt. Most nem ez érintett meg, hanem Alfred levele az öccsének:
- Te elnyerted, én eltemettem...

Hallásébresztő Terápia

Miki. Miki. Miki. Miki a köbön. Sokat agyalok a fiamon, sokat aggódom, néha még szorongok is, bár szerencsére van egy uram, aki időnként fejbe kólint, hogy ne aggódjak előre semmin, elég lesz akkor, ha esetleg tényleg baj van.

A történet eleje ismert és kicsit már talán unalmas is, de azért leírom. Ősszel indult a buli az ovi logopédiai szűrésén, ahol csak nagycsoportosokat szűrnek. Én kiharcoltam egy logopédiai állapotfelmérést Miklóskának, mert úgy éreztem, hogy nem teljesen normális ahogy beszél. Sajna a gyanúm nem volt alaptalan, az ovis logopédus néni észlelte, hogy komoly hangképzési gondja van Mikinek, ő személy szerint a súlyosan beszédhibás gyerekek közé sorolná be Miklóskát. Végül úgy döntött, hogy továbbküld minket Dr. Pataki Lászlóhoz. Én nem tudtam erről az emberről semmit, csak felcsörögtem, kértem egy időpontot, pár szóban elmondtam mi a helyzet Mikivel és hogy egykori tanítványa, az ovis logopédusunk irányított minket hozzá.

Elmentünk Dr. Patakihoz, akiről sokkal később tudtam meg, hogy nagy koponya, ráadásul az ország egyetlen Fül-orr-gégésze, aki logopédusként is működik. Miklóskánál erős orrhangzós beszédet állapított meg, csúnyán kiejtett susogós hangzókkal, amit már most el kell kezdeni kezelni, mert nem az a fajta gond van, amit idővel kinő a gyerek. Orvosi szemszögből nagyon tetszett neki Miki, megállapította ő is, hogy nem hétköznapi a beszédhibája és elég összetett minden téren. Komoly gondot jelentett az orrmandula szerepe is az egészben. Mivel Miki sokat taknyos, kicsit rosszul (néha nagyon) is hall, így ésszerű lenne kivenni a manduláit, viszont a beszédképzése még rosszabb lenne mandulák híján. Végül elküldött minket egy perdöntő (zárójelben jegyzem meg, hogy sokadik) hallásvizsgálatra egy tanítványához a Bethesda kórházba, hogy eldőljön a kérdés: Maradjon az orrmandula, vagy repülhet az orrmandula?
Nem írom le milyen frankó délelőttöt töltöttem a Bethesdában Mikivel. Szerencsére még volt annyira együttműködő a hallásvizsgálaton potom kétésfél órás várakozás után, hogy érdemi eredményt mutasson a vizsgálat. A leányzó tényleg nagyon alapos volt, sok kontrollt iktatott be a vizsgálatba. Én mint laikus csak néztem a görbéket meg pacákat, nem sokat jelentett nekem. Az eredményekkel visszamentünk Dr. Patakihoz, akinek orvosi szempontból szintén nagyon tetszett ez is, de a problémáink sajnos csak sokasodtak. Mikinél szenzoros gondok is felmerültek sajnos. Én úgy hívom, hogy túlhallása van. Lényegében arról van szó, hogy bizonyos hangokra túlérzékeny. Ezek a hangok hosszabb ideig csengenek a fülében, mint a többi, így az utána következő hangokat nem hallja meg vagy rosszul hallja meg. Az sem kizárt, hogy ha ezek a túl hosszan csengő hangok zavaróak, akkor egyszerűen a tudatából kizárja őket és nem reagál így kérdésekre, hangokra, amikre egy normális gyerek igen. Na félreértés ne essék, nem arról van szó, hogy Miki nem normális, hanem hogy a hallása nem hétköznapi.
Szerencsére van egy kezelés erre a gondra. Ez volna a Hallásébresztő terápia. Itt olyan zenét hallgatnak a gyerekek, amit kifejezetten az ő hallásgörbéjük szerint készítenek el, vannak benne mindenféle zajok és zörejek, amik ezeket a túlcsengő hangokat valahogy lecsillapítják. Hogy konkrétan hogy készül ez a zene és hogy milyen, nem tudom. Miki hallgatja most már ötödik napja. Zenehallgatás után jön 5 perc rajzolás, aztán kétésfél óra szünet és megint zenehallgatás és rajzolás. Mindössze 4 gyerekkel indult most május elsején ez a Terápia. Kicsit féltem, hogy Miki talán kicsi lesz az egészhez. Viktor viszi minden nap Rákosborzasztóra a gyereket, úgyhogy értesüléseim másodkézből valók;) Szóval Miki ügyes, ő rajzol a legjobban, könnyen kezelhető és szófogadó. A többi gyerekről mindez nem mondható el és hát sajnos a szülők sem megfelelőképp állnak hozzá az egészhez. Jó, tény és való, hogy nem két forintot csengetünk az egészért, de azért annyit megtehetne mindenki, hogy legalább hétvégén ott marad a gyerekével a terápián függetlenül attól, hogy egy leány felügyeli a társaságot. Viktor pl. csak ezért vett ki szabit, hogy hozza-vigye Miklóskát, így a gyerekeknek szinte ő az állandó felnőtt szereplő a Terápián, mert az elmúlt 4 napban már három felvigyázó leány volt jelen a lényegében 4 órátigénybe vevő kezelésen. A nagyobbak már kezdenek durvulni, tegnap az egyik gyerek vérző szájjal ment haza... Frankó!
Az eredményt remélem mi is érzékelni fogjuk. Egy hallásvizsgálat zárja majd a kezeléssort, kézzel fogható eredményt majd ott kapunk csak. A többit idővel megtapasztaljuk.
Igazából mi inkább úgy voltunk vele, hogy elébe mentünk a gondoknak. Az ilyen hallásgondokkal küszködő gyerekeknek általában komolyabb tanulási nehézségeik vannak, több viselkedési probléma is előjöhet életük során. A kezeléstől a kissé/nagyon visszahúzódó gyerekek nyitnak a többiek felé, ügyesebbek és élénkebbek lesznek. Miki inkább ez a kategória. Még az ovis év végi értékelését nem kaptam meg, de nagyon kíváncsi leszek rá. Sokat látom, hogy egyedül játszik az udvaron, mikor érte megyek. Ősz óta hallgatom, hogy épp kivel veszett össze, a gondok általában abból fakadnak, hogy nem értik meg a beszédét. Vannak kiszemelt barátai, akikhez nagyon ragaszkodik, még akkor is, ha egyértelműen próbálják lepattintani. Matyi egyszer így összegezte Mikit: - Azért nem akarnak vele játszani, mert furcsa kisgyerek.
Én nem akarom, hogy furcsa kisgyerek legyen a fiam.

Másik oldal. Járunk heti egyszer logopédushoz. Sajnos az ovis logopédus néni nem tudott vállalni minket, mert az idejét a nagycsoportosok töltik ki, így magánúton cipelem Mikit minden kedden a Déli pályaudvarhoz. Persze viszem Karcsit is, szóval nem unatkozom az alatt az egy óra alatt sem, amíg Miki benn logopédusozik. Magunk között csak így hívjuk: logopédusozás:-DD Enikő néni lelkiismeretes és alapos. Sokat filózik Mikin, a gondjainkon. Lassan tudunk csak haladni, mert egyrész Öcsi még kicsi, a figyelme hamar elkalandozik és sokszor még csak a véletlenen múlik egy jól kiejtett hang, a tudatosság még elég messze van. De azért javul. Már jól mozgatja a nyelvét, érti a gyakorlatokat, tud utánozni. De hihetetlen erőfeszítésbe tellik az is, hogy egy szabályos ó betűt mondjon. Miki az a ritka példány, aki fordítva keveri az Ó és az Ő betűt. Minden átlagos gyerek azt mondja, hogy hóerőmű, vagy kisüdító stb. Miki hőembert mond és hollőt. Pl. szép Ó-t csak akkor tud mondani, ha a nyelve teljesen hátrahúzódik, amit csak háton fekve tud elérni nála Enikő néni. Miki a hátára fekszik, kimondja az Á hangot (hasonló nyelvállással ejtendő, mint az Ó), utána Enikő néni spatulával leszorítja a nyelvét, akkor már tud Ó-t mondani. Párszor megismétlik a dolgot, utána már spatula nélkül is megy az Ó. Ha felül és két perc múlva meg kéne spatula nélkül ismételni a dolgot, akkor garantáltan Ő-t mondana Ó helyett... És ez csak egy példa volt. Néha nagyon fáradt vagyok az egésztől, de csináljuk, mert szeretném, ha egyenlő esélyekkel indulna majd Öcsi is a suliba.
Enikő néni múlt alkalommal felvetette, hogy szeretné, ha megvizsgálná Mikit az Országos Beszédértékelő Szakmai Bizottság. Bejelentkeztem. Lesz intelligencia felméréstől kezdve állítólag anyámkínjáig minden. Ha ez kell ahhoz, hogy megnyugodjunk, akkor legyen. Bár őszintén szólva kicsit zavar a gondolat, hogy Miki nem teljesen normális, vagy hogy annyira gáz lenne, hogy szót kelljen ejteni egy logopédiai oviról. De Enikő néninek ez volt a kérése, így hát hogy ő (is) megnyugodjon, jöjjön a vizsgálat. Magyarországon élünk, így szeptemberre kaptunk időpontot, de még azt sem konkrétan, mert még előtte egy másik társaság eldönti, hogy tényleg megcsinálják-e a Bizottsági vizsgálatot. Nem röhejes?
Enikő néni kérésére még elviszem Mikit egy mozgáskordinációs vizsgálatra is. Erről majd írok akkor, ha megnézték Mikit. TSMT tornáról van szó, bővebb infót a www.bhrg.hu linken lehet megtudni.
És még egy adalék infó rólunk, a fül-témáról, a folyton elduguló orról. Bejelentkeztem Mikivel péntekre Proetz-kezelésre a Lurdy házba. Persze mehetnénk a Tűzoltó utcába is, ahol ingyen van, de ha pár délelőttöt vártál már egy másfél évessel valamilyen intézményben, akkor tudod, hogy minden pénzt megér, ha időpontra mehetsz egy vizsgálatra. Perpill Miki nyakig eldugult orral él, az egyik füle kicsit eldugult szintén (saját bevallása szerint) viszont az orrából már alig jön valami. Na ezzel a kezeléssel lényegében kiöblítik az arcüregét, állítólag hatásos és egyáltalán nem fájdalmas.

Szóval Miki és a beszéd-, fül- orr-gondjai kitöltik a napjaimat...
Hogy kerek legyen a világ, megjött a szerződésem a melóhelyről. Kezdhetem az otthoni munkát. Perpill ettől is csak szorongok, mert olyan feladatokat bíznának rám, amit még életemben nem csináltam. És hát sajnálom azt a pici kis szabadidőm, amit magamra tölthetek. Be kéne érnem kevesebb alvással, jobban kéne beosztanom az időm a jövőben. Közben agyalhatok azon is, hogy jön a nyár, és szerveznem kéne a programokat, hogy ne minden reggel és este a játszótéren leljen minket.

Anyák napja

Ma ötkor volt az iskolai Anyák napi műsor. Matyi versét és énekét is felvettem, hogy megmaradjon emléknek.

Anyák napja

Idén ezt a verset kaptam Mikitől Anyák Napjára. Matyiék ünnepi műsora ma délután lesz, ő még titokzatoskodott a versek énekek terén;)