Lizzie Kate SAL 2011

Gondolkodtam, gondolkodtam. Sokat. Na annyira sokat azért nem, mert első látásra megtetszett a minta. Különben is szerettem volna már egy ilyen hónapos témájú hímzést készíteni. Ez meg őszintén szólva jobban tetszik, minta Bent Creek-es, amit ezer éve tervezek elkezdeni és természetesen befejezni. Szóval jöjjön Lizzie Kate SAL, ha minden jól alakul. Jelentkeztem Veronikánál, és mutatom is, hogy milyen lesz a kész mű:-DD

Találtam olyan képet is, ahol szépen meghímezte már valaki. Na persze ezt egy másik blogból szedtem, passzolom, hogy honnan, mert délelőtt csak kattingattam, így keveredtem Veronika blogjára is.

Mirabilia: Butterfly Fairy (3)

Ezeket a képeket most Viktor kedvéért készítettem ma délután. Akárhogy próbálkoztam, azt egyszerűen nem adta vissza a fotó, hogy milyen hihetetlenül csillognak ezek a gyöngyök. Elég melós volt ezt mind felvarrni a hímzésre, biztos azért vagyok olyan lassú, mert én kétszer öltöm le a gyöngyöt, egyszer a lyukon fűzöm a láthatatlan cérnát, egyszer meg keresztben is rögzítem. Aztán a végén meg szinte fél méteren varrom el a szálat, mert ez olyan csúszós szál, hogy félek, hogy felbomlik:-DD
Már csak a haját kell kigyöngyözni, aztán készen is leszek vele. Az is legalább két-három napos munka lesz tuti. És közben már azon filózom, hogy legközelebb mit is csináljak. Azt tudom, hogy mit kéne, de ha még valami kötelező kerül az életemben perpill, akkor sikítok. Szóval bocsi, de az RR-t most egy kicsit NEM. Valami mást kéne megcsinálni. Még filózom:-DD

Mirabilia: Butterfly Fairy (2)

Elkészültem az összes x-szel, valamint a kontúrral. Hát mit ne mondjak, azt hittem mostanra már az ezer gyönggyel együtt mutathatom, de közbeszólt pár dolog, így aztán csak most lettem kész ennyivel. Egyébként imádtam a színeit, várom, hogy hogy fog majd mutatni a sok-sok gyönggyel együtt. Talán az alsó közeli képen látható, hogy milyen sok a lyuk a hímzésben. Oda fognak kerülni a gyöngyök. Három féle, már kikerestem őket, este talán egy szálnyit fel is varrok. Délután nem mertem bevállalni, mert ha Marika közben felsír, akkor nincs mese, mennem kell, a láthatatlan szálat letenni meg asszem nem érdemes, mert akkor hiába volt minden munkám:-DD Szóval holnap folyt. köv. és remélem jövő héten mutathatom ezt a nőcimet is készen.
Mellesleg betáraztam a Queen of Freedom-hoz a cérnákat. Úgy látom ez olyan "essünk túl rajta gyorsan" lesz. Lehangolóak a színei: ecrü, barna, szürke, csupa nemszeretem szín. Pici rózsaszín és piros kell a szájához, nameg sok-sok testszín. Viszont lesznek rajta irgalmatlan nagy gyöngyök. Vagy mondjam ékszernek? Ehhez kell a legnagyobb az összes nőci közül, néztem is, hogy mik azok a nagy lyukak a leszámolóíven. Hát kérem szépen oda jönnek a treasure-ök;)

Marika és a hozzátáplálás

Nem gondoltam volna, hogy Marika még 5 hónaposan is tisztán anyatejes baba lesz. Őszintén szólva szinte biztos voltam benne, hogy ekkorra már rendesen meg fog csappanni a tejállomány, de úgy tűnik a plussz 5 kilóm csodákra képes. Na ja, eszek is rendesen, iszok is rendesen, szóval fenn áll még a kereslet-kínálat egyensúly. Nameg a csajom is igénybe vesz rendesen, még mindig napi 7 szopi van, ebből általában 1 csak gyors kis szopi mielőtt kifutnánk délelőtt sétálni, 1 meg éjszaka van (néha kettő).
Úgy 4,5 hónaposan már úgy gondoltam ki kéne pár dolgot próbálni. Vettem almát, lereszeltem és kipróbáltuk. Mintha citromot nyomtam volna Marika szájába, Tolta el a kanalat, szinte fuldoklott, folyatta, köpte. Két nap próbálkozás után úgy döntöttem, hogy Marika még nem érett meg az új ízekre. Vártam egy hetet, újabb próba, újabb kudarc. Megint egy hét, doktorbácsi javaslatára kis őszibarackkal próbálkoztam: eredmény ugyanaz:( Most megint akcióztunk, kapott banánt, hátha az almát csak símán szimplán utálja. Irtó édes volt a gyümölcs, habosra leturmixoltam. Mintha valami iszonyú ízű vackot próbáltam volna vele megkóstoltatni. Viszont a gofri, a kenyér, a puszedli és társai jöhetnének, mint azt a lenti videó is tanusítja. Érdemes figyelni azt a hihetetlen nyelvmunkát:-DD
Ha evés közben lát, majd kiesik a szemén. Ha neadjisten közben a kezemben van, szinte kitépi a falatot a kezemből, lenyúlná a poharamat, elhúzná a tányérom. Éljen, éljen persze a tény, hogy tudom csak szoptatni ilyen sokáig, de most már nagyon kéne egy kis úszás, meg egy kis kikapcsolódás. Mondjuk egy mozi, vagy egy bevásárlás egyedül, esetleg barátnőkkel, neadjisten az urammal kettesben.

Egyébként ha valamit, hát a hozzátpálálásos időszakot utálom a legjobban a kisgyerekezésben. Engem nem zavar (annyira) az éjszakázás, szeretek szoptatni, tudok kúszni-mászni mellette, ringatni, ha fáj a pocakja stb. De a hozzátáplálás kudarca anno Matyival olyan meghatározó volt, hogy rühellem ezt az egész pepecselést. Szóval igazán megkönnyíthetné egy kicsit nekem Marika. Nade ne akarjak ugye mindent;) Holnap teszek egy próbát megint, aztán ha újabb elutasítás, akkor legközelebb az őszi szünet után veszek elő megint gyümölcsöt. Egyébként ilyen masszív ellenállást még Matyi sem mutatott anno. Miki ilyenkor már cuppogta az almát, Karcsi meg már több gyümölccsel is megbarátkozott.

Marika keresztelője

Most vasárnap megtartottuk Marika keresztelőjét. Szerintem jól sikerült, és az eddigi visszajelzések alapján sokan jól érezték magukat.

Marika rengeteg szép dolgot kapott. Csodaszép keresztelői nyakláncot, hajbavalókat (hajnövesztési project folyamatban) valamint sok-sok ruhát, a tesói pedig mindenféle finomságot. Antal atya a maga szokásos közvetlenségével ismét jó benyomást tett a rokonságra. Immáron a második gyerekünket keresztelte ő. A szertartás szép volt, igaz annyira nem tudtam figyelni, mert mindig azon izgulok, hogy a gyerkőc ne üvöltsön sakál módra. Jelentem Marika egész jól viselkedett, csak kisebb sírás-rívás volt az utolsó percekben. Antal atya mondta is neki:
-Most már lehet kiabálni Máriácska:-DD
A templomból a vendéglőbe mentünk. Hát szerintem irtó finom volt a kaja, elmondhatom, hogy a Vakvarjúban remekül főznek és hihetetlenül gyors és figyelmes a kiszolgálás. Ettünk, ittunk, beszélgettünk. Igyekeztem mindenkivel pár szót váltani. Nehéz volt, hiszen elég sok gyerkőc között kellett mindenkinek megosztani a figyelmét. Ott volt a bátyámék két gyerkőce (Benedek és Dávid), a Váczi család két gyerkőce (Kolos és Botond) nameg ugye a mi négy srácunk. Volt is csatazaj! Szerintem annyira nem bánták, hogy kettő körül elmentünk az étteremből. Seperc alatt leszedték az asztalunkat és már terítettek is a következő társaságnak. Az étterem egyébként teltházzal futott, csak néztünk, hogy milyen felkapott hely. A Márton napi libahéten szeretnék egy este elmenni vacsizni a barátnőkkel. Mindjárt írok is egy érdeklődő levelet nekik.
Az ünnepi ebéd után kicsit játszótereztünk, aztán felmentünk hozzánk. Mint kiderült nincs is kicsi lakásunk, hiszen laza 21 fő elfért nálunk. Bizonyságul itt egy fotó, hogy sok jó ember kis helyen is elfér.Bevallom a nap végére igen-igen elfáradtam, de tök jól esett. Köszönöm mindenkinek, hogy eljött velünk ünnepelni Marika keresztelését! Fotókat ITT lehet megnézni!

Képek (nagyrészt a legkisebbről)

Nehéz célozni

Nemrég még egy kád meleg vízben ültem. Lazítottam, elmélkedtem, imádok ázni a meleg vízben. Nézegettem a fürdőt és meglepve tapasztaltam, hogy valaki már megint végigpisilte a vécékagylót. Persze ebben nincs semmi pláne, csakhogy a kis sárga tócsa a wc mögött volt, nem előtte. Na ilyenkor agyalok én, az egyetlen a családban, aki nem hajtja fel az ülőkét, hogy talán sokkal praktikusabb ülve pisilni, mint állva. Néztem én már eleget a fiaimat, hogy hogyan is pisilnek. Miklóskát már sokszor meg is fenyegettem, hogy pisilhet ülve, ha nem sikerül a wc-t eltalálnia. Számomra érthetelen, hogy miért kell wc pucoláskor a wc fél méteres környezetét is felsikálni, sőt egy kis csempepucolást is megejthetek alkalomadtán. Egy azonban biztos! Amint komolyabban belefolynak a takarításba a fiúk, a klotyó az ő reszotrjuk lesz. Én ugyanis nem pisilek mellé. Azt hiszem apa sem, de gondolom ha mégis, ő azon nyomban eltűnteti a terhelő bizonyítékot (vagy a fiúkra fogja).

Na szóval minden áldott alkalommal, ha a fürdőt pucolom eszembe jut egy sztori a Desperado-ból. Remélem más fiúgyermekekkel megáldott anya is veszi a párhozamot. Ha meg nem, hát itt egy jó kis vicc Tarantinotól. (a hangot eléggé fel kell tekerni, hogy érthető legyen!)

Mirabilia: Butterfly Fairy (1)

Eddig jutottam vele egy hét alatt. Nem rohamtempóban készül, inkább csak szép lassan öltögetem. Most hétvégén haladt egy kicsit többet. Nagyjából kész van a tündér ruhája teljesen, valamint a fél karja. Imádom a színeit, mostanában feldob a rózsaszín minden árnyalata:-DD
Közben próbálom a kilenc keretet is x-ezni, mert rájöttem, hogy nehezebben állok neki a soron következő nőcinek, ha a keretet is plusszba el kell készítenem. Így minden alkalommal, ha kézbe veszem a SAL anyagát, kötelezően egy szálat elvarrok a keretbe is;) Eddig bevált!

A SAL-ból elvileg a Queen of Peace-t kellett volna gyöngyöznöm, de ha nekiláttam volna, akkor a mellette lévő királynőt marokban kellett volna hímeznem, ami ezen a Permin anyagon szabályos öngyilkosság lett volna, annyira tartatlan. Így inkább továbbléptem erre a nőcire és a Queen of Freedom-ot valamint a Queen of Peace-t, amik az én anyagomon egymás mellett vannak az alsó sorban, majd egyszerre fogom gyöngyözni. Emlékeztetőül mutatom a képet, hogy milyen lesz majd, ha kész lesz mind a 9 nőci. Most az ötödiket öltögetem, és minden egyes alkalommal szerelembe esek ezekkel a királynőkkel, sellőkkel, tündérekkel...

Törpike házak és egyebek

Jó napunk volt. Úgy döntöttünk, hogy egy meglehetősen fárasztó, betegeskedéssel teli, lakástúristákkal megspékelt hét után valami nagy-nagy lazítást kéne csapnunk szombaton. Szóval későn keltünk (ha a fél nyolc annak mondható), délelőtt volt egy nagy össznépi hajvágás a fiúseregnek. Természetesen apa sem maradt ki. Laza reggelizgetés, vagyis amíg egynek a haját vágta apa, a másikakat én etettem, úgyhogy kb. tízre mindenkinek volt valami a gyomrában. Aztán felöltöztünk és kimentünk az összes fiú ellenkezésének dacára a játszótérre. Naná, hogy amikor jönni kellett volna haza, akkor egyiknek sem volt ehhez sem kedve. Vettünk ebédre pizzát, a sarki zöldségesnél gyümölcsöt és zöldséget, aztán útba ejtettük a kiscukit, hogy a pizza után legyen valami édes is;) Kissé későn megebédeltünk, aztán lazultunk. Gyerekeknek megmondtuk, hogy most mi is lazítani szeretnénk, játszanak együtt, nem lesz sem társas, sem sakk, sem más egyéb. Karesz persze nem aludt, mikor harmadjára jött ki a szobából, Viktor megszánta és kiengedte végleg. Ahogy a doktorbácsi is mondja:
-Nem hülye, csak gyerek!:-DD
Hallja, hogy a tesói egy ajtóval beljebb ökörködnek, hát naná, hogy ő sem akar kimaradni belőle.
Én Marikát altatgattam. Örömmel jelenthetem, hogy átszoktattam a kiságyába. Ott alszik délután és éjszaka is. A mózest végleg kinőtte, úgyhogy jövő héten vissza is gurítom Anikóéknak, mert úgy tűnik, aktuális is lesz náluk is "hamarosan". Húúúú, de izgulok és szorítok nekik!

Délután megint felöltöztettük a bandát és elmentünk lefoglalni a vendéglőben a keresztelőre ismét az asztalokat. Utána meg sétálni idultunk a törpike házak közé. Ide szeretnénk költözni, Albertfalva tisztviselői telepére. Ez csak a neve, ami régről maradt, nemtom hány tisztviselő lakik itt manapság. Épp csak befordultunk az Abádi utcára, mikor Matyi beszélgetni kezdett az egyik kapuban. Bogiék pont ebben az utcában laknak, és a kislány kinn volt az előkertben játszani. Na hamarosan kapun belül voltunk mi is. Fura érzés volt, hogy csak úgy behívnak, mert ez már olyan ritka dolog, de én nagyon élveztem. Csak egy fél órát maradtunk, Bogi anyukája körbemutogatta nekem a házat, a gyerekek játszottak (ott három kislány van), a férfiak a nappaliban beszélgettek pasis témákról. Jaj, olyan jó volt az a ház! Annyira szeretnék én is egy ilyet! Az övék persze két szintes, de még Bogi anyukája itt nőtt fel, tehát nekik ezer éve megvan. Manapság egy ilyen kétszintes ház a telepen 40 milla körül mozog és az is olyan, mint egy rom, tehát irtó sok pénzt kéne még plusszba beleölni. Ilyenről még csak nem is álmodozhatunk (na jó, én álmodozom, csak közben bilibe ér a kezem!)... Maradjunk az egy szintesnél és a tetőtérbeépítésnél. Mivel láttam belülről egyet, már biztosan tudom, hogy ilyet szeretnék. Nagy szobák a földszinten, hálók az emeleten. Kis terasz hátul kis kerttel:-DDD
Őszintén szólva azon is sokat filóztam, hogy nem csak mi, hanem Anikóék is árulják a lakásukat. Szerintem akkor fog valamelyikőnk megbolydulni, ha a másik eladja a sajátját. Irtóra sajnálom, hogy Anikóék nem szeretnének helyben maradni, hanem inkább Budakalász felé kacsingatnak. Annyira örülök annak, hogy van egy ilyen barátnőm, mint ő. Ráadásul náluk is sok gyerek van és szeret babázni, szeret ebben az élethelyzetben lenni. Tök örülök, mikor reggel a mobilomra befut az üzenet, hogy mit csináljuk aznap és hiányzik, ha egy hétig nem futunk össze. Nem tudom mikor lesz megint egy ilyen barátom, ha ők tényleg elköltöznek a környékről. Én persze azért mindig mondom, hogy itt is lehetne lakni tovább:-DDD

Még valamit akartam, de már nem tudom mit. Sül a sütőben a banánkenyér, megyek, kicsit hímzek még ma este.

Küldök egy mosolyt

Nehéz hetünk van. Én még félig betegen kezdtem, lassan lábaltam ki ebből a vacak taknyolós témából. Karesz tegnap este lerobbant, hányt, lázas is volt. Ma már jobban, csak a délutáni alvás után ment fel megint a láza.
Marikát próbálom átszoktatni a mózesból a kiságyba. Eddig egész jól haladunk, remélem 5 hónapos korára végleg leszokunk a mózesezésről. Biztos hiányozni fog, de lassan már mozdulni sem tud benne.
Én meg lekriplisedtem. Mára már az egész lábfejem fáj, néhány ujjam olyan furcsa...Kattog minden izületem, párszor a jobb lábam nem is tart meg.

Szóval inkább jöjjön egy széles mosoly Marikától! (aki mellesleg most épp nehezményezi, hogy nem vele foglalkozom)

Maria van Scharrenburg: Water babaköszöntő (4)

Tegnap készültem el vele. Nagyjából másfél hétig hevert szegénykém, egyszerűen nem volt kedvem azt az utolsó öt szál ezüstöt belevarrni. Egyrészt lustaság miatt, másrészt meg elkapott a szokásos majdnem-vége-nyűgöm, harmadrészt mert alig látszik benne a fémszál.
Na de a lényeg az, hogy imádtam csinálni, hamarabb kész is lettem vele, mint általában szoktam az ilyen nagyobb képekkel. Közben filóztam mi legyen a következő áldozat, már majdnem csábultam ezer fele, de még régebben betáraztam a következő Mira nőcihez a cérnákat, úgyhogy jöjjön a Butterfly Fairy a SAL-ból, mert jó lenne egyben látni a kilenc nőcimet mihamarabb.

És íme egy fotó arról, aki kapja majd ezt a babaköszöntőt. Most csak egy cseppet megvasaltam, majd ha mind a 4 készen van, együtt viszem őket a keretezőhöz. Remélem hamar eljutok a következő MVS köszöntőmhöz, terveim szerint a föld, vagyis Marikáé jön majd.

Ja, és nagyon szívesen továbbküldöm a mintát maradék cérnástul annak, aki kéri, ingyen és bérmentve;) Igaz a mintaívet enyhén kiheréltem, mert színezem a kódot, miközben hímzek, de még így is jól olvasható, csak épp narancssárga az egész. A cérnákból mindegyik színből maradt valamennyi, (kivéve az ezüst szálat) úgyhogy könnyen be lehet azonosítani azt, ami netán el fog fogyni. Akit érdekel a dolog, az hagyjon egy megjegyzést e-mail címmel együtt ennék a bejegyzésnél.

Tilda egerek

Miklóska ma szülinapi bulira ment. Két kis ikerlány hívta meg a 6. szülinapjára, akik az oviban csoporttársai. Irtó nehéz ajándékot venni félig ismerős, félig ismeretlen kislányoknak, így gondoltam inkább megpróbálok időre összehozni két figurát, amik egyformák de mégsem azok. Miki egereket rendelt, ami jó is volt, mert azt még sosem készítettem. Persze megint közbeszólt egy frankó taknyolós torokfájós lerobbanás részemről az egérkészítésbe, úgyhogy Miki szinte a kezemből vitte a buliba az ajándékot, mert koppra lettem kész vele.
A Tilda cuccokat nagyon bírom. De bizonyos dolgokat mindig hiányolok. Komolyan kérdem, hogy láttatok már farok nélküli egeret?!?! Na az én egereim bizony kaptak egyet-egyet. Nem mondom, hogy a farkincák kifordítása közben nem gondoltam azt, hogy maradjanak inkább faroktalanok:-DD
Próbáltam fotózni, de már nagyon kapkodtam, így a fele tök életlen lett, azért párat mutatok: