Gyerkőceim életkora
Lilypie Kids Birthday tickers
Lilypie Kids Birthday tickers
Lilypie Kids Birthday tickers
Lilypie Kids Birthday tickers
Lilypie Fifth Birthday tickers

2010. november 28., vasárnap

A hétvégéről és a házimunkáról

Még pár bejegyzéssel korábban írtam, hogy voltam a házunk aljában egy amolyan babás-mamás beszélgetésen a missziós irodában. Egy négy gyerkőcös anyuka hívott, aki korábban itt lakott a házunkban. Jó ideig csak méregettük egymást az utcán, néztük, ahogy gyarapodnak a gyerekeink számban, aztán asszem az első beszélgetésre akkor került sor, amikor a lakóközösség összefogott és a ház aljába tervezett kaszinót leszavazta. Ők már elköltöztek a házból arra a köztisztviselői telepre, amiről mostanában én is sokat álmodozok. Szóval összefutottam Emesével egyszer-kétszer és mikor hívott, gondoltam elmegyek. Az alapot a gyerekek és a katolikus vallás adta. Az anyukák beszélgettek, a gyerekek játszottak a játszószobában. Volt téma is: a Lélekölő házimunka, és ki hogyan éli ezt túl. Aztán a téma boncolgatása közben persze teljesen új vizekre eveztünk, végül pedig igazi pletykálkodás lett belőle:-DD
És hogy mi a véleményem a házimunkáról? Nem szeretem, de csinálom. Illetve vannak benne részek, amiket nagyon szeretek és van, aminek olyan nyögvenyelősen állok neki, mintha a fogamat húznák. Amit a legjobban utálok, az a felmosás, utána következik a vasalás. De szeretek porolgatni, szeretek porszívózni, szeretek sikálni. Mióta van mosogatógépem már a mosogatással is megbarátkoztam:-DD Nekem ez amolyan kötelező, amit ha "letudok", akkor jutalom jár érte, vagyis hobbizhatok. Ma is pl. egy irgalmatlan nagy hegynyi babaruha vasalása vár rám, de már első blikkre tudom, hogy ennek a sok pamutnak a kivasalgatása nem lesz több háromnegyed óránál. Főzni szeretek, ha közben békén is hagynak, akkor meg kifejezetten élvezem is. Szeretem, hogy irtó gyorsan főzök és hogy igazából, ha nem agyalok máson, akkor villámgyors vagyok. Így sosem érzem ezt amolyan időpocsékolásnak, hanem beindítom a Dóra-gépezetet és hajrá. Miközben bepakolom a gépet, kiválogatom a mosást azon filózom, hogy gyorsan mi férne még bele az időmbe. Nem szeretem, ha a feladatom közben feltartanak. Múltkor pl. Miki Tappancs újságot, Karcsi MiniManót oldott meg ovi után, rám meg várt két adag teregetnivaló és a korábban leszáradt ruha leszedése és rendszerezése. Majdnem másfél órámba telt az egész, mert két gatya összehajtogatása között valamelyik szólt, hogy nézzem meg ahogy szinezett, olvassam el az új feladatot stb. Volt ebben valami tök jó is, de egyszerűbb lett volna, ha azt a negyed órát kivárják és utána leültem volna melléjük. De hát várni rettenetes dolog, ezt már én is tudom:-DD
Egyébként mindent dömping jelleggel csinálok. A takarítást sem szeretem részletekben csinálni, a vasalást sem. Ha nekiállok, addig csinálom, amíg bírom:-DD Így viszont sosincs olyan szép rend körülöttem, mint amit elvárnék, vagy aminek a látványa megnyugtat.
És egy mániám van. Imádom a konyhámat, szeretek benne tenni-venni, de egy dologra képtelen vagyok. Nem kezdem úgy a főzést, hogy a konyhámban rendetlenség van. Minden nap egyszer legalább totál rendberakom, mert zavar a mosatlan látványa, az elől heverő joghurtos poharak stb. Főzni csak lesikált konyhapulton szeretek:-DD
De hallottam jó öteletet is. Próbáltam múlt héten alkalmazni, de nálam tényleg fejlövés ez az addig nyomom, amíg hagynak, vagy amíg bírom, pedig az ötlet tényleg figyelemreméltó. Szóval a beszélgetésen találkoztam pjulcsyval. Ő mondta, hogy ő a negyedórázós rendrekást alkalmazta egy csomószor és bevált. Kinézel az órán egy időpontot és akkor el kell kezdeni valamit házimunkázni mindössze negyed órán keresztül. Nem kell ennek soknak lennie, mondjuk felsöpörsz és leporolgatsz egy polcot. És pjulcsy szerint ez beválik, vagyis egy idő után tényleg folyton rendben van minden. Kipróbáltam és fél óra után vettem észre magam:-DD
Egyébként nálam az is általános, hogy a hangulatomtól függ a lakás. Ha jó passzban vagyok, akkor egész szép rend van. Ha mérges vagyok, akkor folyton takarítok. Ha magam alatt vagyok, ternészetesen fut a lakás.
Mostanában viszont folyton szép rend van, mert heti átlag két lakásnézőnk van és mivel a kicsi lakás még kisebbnek tűnik ha rendetlen, így álandóan pakolok és rakodok. Hétvégén Matyi szobáját is totál rendbeszedtem. Közben mérgelődtem, dohogtam és kiabáltam Matyival. Örjítően rendetlen és mindent csak lerak, odabiggyeszt még akkor is ha tudja, hogy hol lenne a helye a cuccnak. Egyébként általában az ő szobája miatt nem veszik meg a lakást, nameg az erkély miatt. Szombaton egy második körös érdeklődőt vártunk estére. Viktorral egész nap takarítottunk, mire jött a házaspár lakást nézni, minden ragyogott. Két lakás versenyzett, az egyik pesten egy három szoba konyhás erkélyes lakás, a másik a miénk. Végül a pestit vették meg az erkély miatt:( Jó, hogy maradunk, mert itt olcsó a fűtés télen és amíg itt vagyunk minden fillért élére állíthatunk, de bevallom azért egy kicsit csalódtam, hogy folyton az a vacak erkély a kifogéás a lakásunk ellen. Komolyan mondom lassanként úgy érezzük magunkat, mint két hülye, hogy egy ilyen vacak lakást megvettünk ennyi pénzért. Viktor ma reggel meg is jegyezte, hogy a mi lakásunkat majd csak valami hozzánk hasonló értfogyos veszi meg, aki tud örülni két szoba után egy harmadiknak még akkor is, ha olyan kicsi, hogy szinte csak lyuk... nameg ragaszkodik a kerülethez, a helyhez... Most kicsit le vagyok törve a lakás miatt. És őszintén szólva én olyan szívesen maradnék itt még sokáig, csak lenne plussz egy szobánk...

Aztán vasárnapra vártunk egy fiatal leányzót, akit Simor Ági néni ajánlott nekem amolyan segítőnek. Délután fél háromra koppra meg is érkezett, kicsit barátkoztunk, ő felmért minket, mi őt és szerda este már jön is vigyázni a fiúkra és az alvó Marikára, mi meg átmegyünk egy italra vagy egy sütire a Varjúba és közben megbeszéljük a karácsonyi menetrendet a sok kötelezettségünk, ami a focibemutatót, tornát, karácsonyi műsort egyebeket jelenti.
Szóval Zsuzsi nekem kifejezetten szimpatikusnak tűnt. Kedves, kicsit halk szavú csajszi, de nem esett kétségbe az ordítozó, egymást a kegyeiért majd fellökő fiaimtól. A sárock szabályosan udvaroltak neki, Matyi még a furulyatudását is bemutatta, a kicsi megállás nélkül foglalkoztatták:-DD Szóval úgy tűnik lesz egy bébiszitterünk, aki néha egy-egy estét szabaddá tesz nekünk és talán a karácsonyi bevásárló-túránk is egyszerűbb lesz így, bár idén elég szűkre szabottra tervezzük a költségvetést a lakás-téma miatt.
A kedvencem az volt, hogy Karcsi folyton Mariannozta Zsuzsit, aztán ránézett, nevetett és közölte:
-Ja, te nem Mariann vagy, hanem csak Zsuzsi:-DDD

Zsuzsi elment, befutottak Mariannék a két gyerekkel. Addigra a mi kölykeink valahogy nagyon pörögtek. Folyamatos volt a rohangálás, ordibálás, veszekedés. Remélem azért nem fárasztottuk le halálosan a Váczi családot:-DD RR kendőt lepasszoltam Mariannak, úgyhogy ő végre megcsinálhatja az utolsó gyógynövényes növénykét. Beszélgettünk, nassoltunk, vacsiztunk. A srácok meg szerintem tök ól elvoltak. Pont az ittlétük alatt hívott minket az ingatlanos, hogy hát nem vették meg a lakásunk, úgyhogy kicsit agonizáltunk ezen is...

Szombaton este meg lementünk felköszönteni Júliát és Tomit, mert egyszerre, november 25-én ülik mindketten a szülinapjukat. Kicsit később befutott Júlia férje, Zoli is, aki meginvitálta az uram egy kis iszogatásra. Én lelkesen vártam itthon vagy 11-ig, aztán már annyira befáradtam, hogy mire hazaért, addigra alig álltam a lábamon:( Várakozás közben megnéztem a Vámpírnaplók első évadjának az utolsó részét. Most boldogtalan vagyok, hogy gőzöm sincs meddig kell várnom a következő részre. Egyébként szinte minden sorozatom kifuttatták mostanában. Már csak a Született feleségeket nézem, nameg a Showder Klubbot.

Vasárnap este pedig meggyútottuk az első gyertyát a koszorúnkon, amit a szokásokhoz híven idén is Matyi készített az iskolában. Bevallom nem két napig szemezgettem Moha adventi koszorúival, de maradtunk a hagyományosnál inkább, bár az moha alapú lett idén:-DD Énekeltünk, imádkoztunk a fiúkkal és végül hárman fújták el egyszerre a gyertyát. Jó érzés tudni, hogy ilyen közel már a karácsony!

2010. november 25., csütörtök

Mirabilia: Queen of Freedom (2)

Eddig jutottam vele. Most egy picit félrerakom a hímzőtűmet, mert már napok óta szabok. Jöjjön a varrógép! Csak ne kéne minden este szétpakolni hozzá mindent. Na majd ha lesz egy varrósarkom az új lakásban/házban:-DD
Egyébként már elég előrehaladott állapotban van ez a nénim, biztos ezért kaptam bele valami másba. Beleöltögettem egy kis adag kreiniket is, készítettem róla közeli fotót. Hát mit ne mondjak, lehetne egy kicsit egyenletesebb, de annyira vastag ez az aranyszál.

2010. november 24., szerda

Nekem a Mukilás macillás füzetet hoz!

Karesz dumáit tényleg meg kell örökíteni. Ő is nagyon hasonlít a tesóihoz abban, hogy körlégzéssel beszél. Elég sokszor kell azt mondanom, sőt, néha üvöltenem, hogy: Egyszerre csak egy beszéljen! Akkor általában én mondom, hogy ki kezdi, és szépen sorban meghallgatom az összes halaszthatatlan és rendkívül fontos megbeszélnivalót.
Szóval Karcsi nagy dumás. És hihetetlen szöveget tud nyomni. Mindent megjegyez, ha csak párszor énekelek valamit még abból is tud felidézni pár szót, miközben egész jól énekli a dallamot. Nade visszatérve Karcsi zöldségesboltjára, amiből most pár növénykét itt megörökítek, nehogy feledésbe merüljenek. Aki rájön a titok nyitjára, az már érteni is fogja Karcsi szövegét. Tehát a kedvenceink:
kamarella
pörszi
tokka
edéb
mukilás
fémeletes
lobokédus
pizsima
macilla
Ez utóbbi négy már kicsit más megoldást igényel, de nem olyan nehéz:-DD

Nade a család kedvence a MACSKARÓKA! Nekem nem két nap kellett hozzá, hogy megfejtsem, de apa csúcs volt, hamar rátalált a megoldásra. Minden este sorban állnak vitaminért a srácok. Karcsi az, aki sosem felejti el, sőt képes még pizsimában is kiabálni az ágyból, hogy: Nem kaptam Macskarókát!!!
Gondolom most már mindenkinek világos, hogy a Marslakócska vitaminról van szó:-DD

Jóhírként mondom, hogy Marika életében is változások álltak be. Először is szombaton végre megvettük az új járgányt. Szép piros, és mivel én ragaszkodom a megszokott dolgaimhoz, így vettünk a régi Cam Apollóhoz megszólalásig hasonlító új kicsikocsit. Erre szerencsére nem fér rá Karcsi testvérfellépője, így a fiatalembernek meg kell tanulnia két lábon járni, vagy kitartóan hajtani a kismotort. Bár ő váltig hangoztatja, hogy cukorból van a lába, de a napokban este megnyaltam, sőt meg is haraptam és jelentem, nem volt cukoríze! Szóval nincs mese, jönnie kell a két saját kis lábán. Ennek köszönhetően a kocsi könnyű és mozgékony, így végre nem huszonakárhány kilót tolok és nyomok a kis vacak csuklóimmal.
Íme a szép piros kocsink. Valami Touragoo a márkája és igazán pénztárcakímélő darab volt. Az utolsó pirosat hoztuk el a boltból:-DHoztam pár friss képet a kisasszonyról, aki tegnap óta végre megemberelte magát és eszik. Na nem akarom elkiabálni, de úgy tűnik, hogy a Sinlac tényleg bejön minden babának. Bekapta a kanalat és nem fuldokolt, hanem nyelt. Azt hittem el sem hiszem, amit látok. Ma már vagy 6 kanállal belemertem a szájába, holnap megint csinálok egy kisebb adagot, aztán szép lassan talán... na de inkább nem kiabálom el.Aztán mostanában Miki rosszkedvű. Mondta, hogy itthon akar maradni, meg hogy nincs kedve oviba menni. Végül csak kinyögte hosszas unszolásomra, hogy hiányoznak a régi barátok az oviból. Már csak a Jankó és a Marci a barátai, mert ők a nagycsoportosok. Csak mint kiderült, Jankó és Marci szeretnek durvulós, verekedős játékokat játszani, amire meg a Miki nem vevő, így sokat játszik egyedül. Lányokkal már nem játszik, mert nagyfiú. Ezt ő jelentette ki kategorikusan. Szóval mondtam Erzsi néninek a dolgot és ma mondta, hogy kifejezetten figyelt arra, hogy Miki ne maradjon játszótárs nélkül és mit ad Isten, Miki ma nem is akart hazajönni délután az oviból:-D Nem mondom, hogy nem volt jó hallgatni napokon át, hogy én vagyok az egyik legjobb barátja, de azért ezzel a szöveggel ne blicceljük már el az ovit. Egyébként csak ebben az egy dologban féltem Miklóskát, hogy jövőre iskolás lesz. Mi van, ha majd nem tud beilleszkedni? Neki ez nem megy olyan könnyen, hamar megsértődik, és hát nem olyan vagány (mint anno Matyi). Persze Viktor mindig mondja, hogy nem kell folyton fogni a fiaim kezét, de azért féltem az én kis érzékeny lelkű középsőmet.

Matyival most minden oké. Gyorsan le is kopogom. Bár már érdeklődtek nálam páran, hogy hova fog továbbtanulni. Matyi még csak 9 éves és már ezen kell agyalnunk:( Én úgy látom, hogy nagyon sok anyukának már az gondot okoz, hogy oviból suliba eressze a gyerekét úgy, hogy még nincs 7 éves. Egyre többen tartják vissza ilyen-olyan indokkal a gyereket az oviban. Én ezt megértem, még olyat senkitől nem hallottam, hogy abból lett volna hátránya a gyereknek, hogy később ment oviba. De közben azt sem értem, hogy miért nem iskolaérettek a mai hatévesek? Én épp csak hat lettem, aztán mentem suliba. Nem hiszem, hogy anyám ezen túl sokat gondolkodott volna. Elértem a kívánt magasságot és súlyt, elbírtam a táskát, hát mentem. Most meg egész csoportok maradnak oviban... többek között talán ezért sem lett Karesz ovis, hisz nincs hely a kisebbeknek. Na nem ragozom.
Szóval rámzúdította idén pár nagyobb gyerekes anyuka a következő komoly gondot. Meddig maradjon általánosban a gyerek. Négy évig, hat évig, nyolc évig... Iszonyú!!! Miért kell egy alig 10 éves gyereknek már ilyen korán megmérettetnie magát? Életem első és igen komoly veresége a középiskolai felvételi volt. Emlékszem, hogy miután megjött a Patronából a levél, hogy nem vettek fel, egész délután ültem a számítógép előtt és bőgtem. Gridet játszottam. Aztán többet nem sírtam miatta, hanem elmentem Györgyi nénihez nyelvtanozni, meg helyesírást tanulni. Addig azt hittem jól tanulok:-DD Azóta tudom, hogy mindig vannak és lesznek komoly hiányosságaim minden téren. Na és akkor az egyetemi felvételiről ne is beszéljünk...

Na Marika rázendített, úgyhogy befejezem. Itt van még egy kép a két kuktámról. Itt épp apa vezényletével rétegvulkánt készítenek pudingból.

2010. november 21., vasárnap

Gyógynövényes RR (11)

Ezzel is elkészültem kis késéssel. Nem kapkodtam, mert tudtam, hogy Mariannékkal csak a hétvégén találkozunk. Aztán Kolos beteg lett, utána még kevésbé siettem vele. Most itt áll nálam, várja, hogy összehozzunk egy családi találkozót, mert az könnyebben összejön, minthogy én a postára eljussak. Ha meg véletlenül sikerül, nem túl vidám dolog x gyerekkel sorba állni a Móriczon a nagypostán.

Nagyon jó volt Dorottya anyagára hímezni. Szépen kifeküdtek rajta az x-ek. Tetszik a színe, még az uram is megjegyezte, hogy neki ez a kendő nagyon-nagyon bejön, pedig az RR-jeimmel aztán tényleg nem nagyon szokott foglalkozni. A növény fejét sikerült először rossz színnel kivarrnom. Már az második mályvás színt hímeztem, amikor úgy éreztem, hogy ez valahogy nem stimmel. Kibonthattam mind a hat virágot, hogy újra elkészíthessem, most már a helyes színösszeállításban:-DD

Ebből az RR-ből nekem már csak 1 növény van hátra, a cikória. Ha azt letudtam, akkor már csak a saját kendőmet kell készre varrni. Már nagyon várom vissza, kíváncsi leszek, hogy milyen érzés lesz újra kézben tartani.

2010. november 18., csütörtök

Marika fél éves

Szinte még csak nemrég született a kiscsaj, máris fél éves lett. Nekem ez hihetetlen, mert nem éreztem, hogy ennyire rohan az idő vele. Még azért mindig kicsi, olyan kis gyurmáznivaló, husis csajszi, de látszik rajta, ahogy jön az esze:-DD Ha csak ránéz valaki, rögtön mosolyog, nevet. Szinte mindig jókedvű, csak a délutáni alvásból ébred sírva. Lassanként kialakított egy stabil alvási rendet magának. Délelőtt egy órát alszik, délután jó esetben kettő, de inkább másfél órát. A két alvás között viszont el kell telnie úgy két órának, különben esélyem sincs ebéd után letenni:-DD

Ma voltunk védőnőnél. Marikám 65,5 centi valamint 6580 gram. Védőnő pont jónak találta a csajszit minden szempontból. Láthatta, hogy mocorog ezerrel, majd leugrott a pakolóról. Pelenkázni is elég nehéz, folyton pördülni akar, egy fél másodpercet sincs nyugiban. Azt hiszem mint baba nagyon-nagyon hasonlít a Matyira. A másik két fiam ilyenkor egyrészt még csak feküdt, mint az iszap és egyébként is nagyon nyugisak voltak, sokat-sokat aludtak.

Sokat ügyesedett, szépen forog hasáról a hátára és fordítva is, de csak a bal irányba. Most forgatgatom mindig az ellenkező irányba is, hogy az is alakuljon. Egyébként nem látom, hogy féloldalas lenne. Mindennel játszik, az elkapom és a számba tömöm effekt még természetesen fennáll. Most hasonfekve már tolat hátrafale és irtó édesen nyomja fel a popsiját az egekig, hogy előre haladjon, látszanak a kúszó mozdulatok első jelei a mozgásán.

Hihetetlenül csiklandós, annyira aranoysan tud göcögni, sőt már előre tudja, hogy csiki lesz és előbb kibuggyan belőle a nevetés, minthogy hozzáérnék. Zabálnivaló!

Foga még mindig nincs, néha nézem az ínyét, de asszem csak beképzelem, hogy valamit látnék. Sokat taknyolt és a változatosság kedvéért most is náthás ezerrel. Szinte el sem rakom az orrszívót, mert már vehetném is elő, így tegnap a 4 friss vastag sárga taknyolás megkezdésekor beizzítottuk orvosi javaslatra az első Amoxicillin adagot. Remélem, hogy ha ezt a kúrát végigcsináljuk, akkor vége lesz ennek a kilátástalan takonykórnak.

Ezer neve van Máriának. Ezt tényleg csak erős idegzetűek olvassák el: Mária, Marika, Malika, Mari, Mali, Mári, Mariska, Marcsi, Marcsu, Marcsika, Maruka, Maruszja, Mirjam, Mirdzsem, Mirdzsi, Cuca, Cucmák, Cucmákovics, Cinci, Cucu, Cucuka és egyszer nagyon vicces kedvemben mondtam azt is, hogy Marhika, de miután a fiúk fél napig ezen röhögtek inkább abbahagytam, mert még a végén ráragasztják. És a vicces nevekkel vigyázni kell, mert amit mi aranyos becézésnek érzünk, az lehet nagyon ciki is, mint anno a Csibepöcsös eset.

Karcsi és Botond keresztelési megbeszélésén voltunk a pllébánián. Antal atya egy kicsit Matyival beszélgetett.
-Látom te már nagyfiú vagy, biztos sokat segítesz már anyukádnak. Hogy hívnak, kisfiam?
-Mátyás.
-De biztos szokott valahogy becézgetni anyukád. Kiscsillag, bogaram. Biztos van valami beceneved.
-Igen. Csibepöcs.
Hát én égtem mint a Reistag. Szerencsére Antal atyának sikerült megőriznie komolyságát, és nem is prédikált ki a következő vasárnap. Annyit azért megjegyzett, hogy a kedves anyuka de elpirult. Hát ez volt. És én tényleg csibepöcsnek hívtam a fiúkat de minden negatív töltet nélkül. Azóta nincs semmi ilyen jellegű becenév. Már a Mátyás-kolbászt is mellőzöm;)

Evésben még mindig teljes a sikertelenség. 4,5 hós kora óta próbálkozom. Volt már alma, banán, őszibarack gyümölcsből és persze bébiételből is. Próbálkoztam főzelékkel is kanállal és cumisüveggel is. Szerintem eddig összesen talán ha két kanálnyi kaját sikerült belemernem ezer próbálkozással együtt, akkor túlzok. Pénteken jön doktorbácsi hozzánk Kareszt oltani, na majd akkor kivesézzük a témát. Tejem viszont már kevesebb, mint amennyit Marika igényelne, így van, hogy napi 9-10 szopi van, ebből éjjel legalább 3. Szóval én itt mondanám azt, hogy nekem ez már sok, úgyhogy vettem egy doboz Beba2-t, mert lassanként kikészít a csajom. Persze lehet, hogy ezt is képtelen lesz elfogadni és ugyanúgy fuldoklik majd a nyelvére került tápszertől, mint a többi más kajától. Nincs mit tenni, el kell fogadnom a tényt, hogy majd két érettségi tétel között is megszoptathatom a gimi mosdójában:-DD

2010. november 13., szombat

Mirabilia: Butterfly Fairy (4)

Kigyöngyöztem! Rengeteg, iszonyúan sok gyöngyöt kellett rá felvarrni, legalábbis az én mércém szerint. A hajában azokat a nagyobb gyöngyöket kissé túlzásnak érzem, ráadásul a színe sem az igazi, de legyünk mintahűek, szóval nem változtattam. Az eredmény még így is csodás, most nagyon élvezem ezt a SAL-t készítgetni.

Mirabilia: Queen of Freedom

Az őszi szünetben ezt a Mirabilia királynőt öltögettem. Eddig jutottam vele. A színeit annyira nem szeretem, de nagyon haladós minta! Már elkapott a türelmetlenség, mert ha ez kész lesz, akkor a SAL következő nőcije a Lady of the Mist lesz, ami nagy-nagy szerelmem. Már nagyon várom, hogy azt is készíthessem.

2010. november 12., péntek

Karcsi 3 éves lett

Sok dologról írhatnék, de valahogy nincs túlzottan kedvem hozzá. Fejben szerintem legalább 10 bejegyzést készítettem a blogba, de valahogy nem íródtak meg. Ezt viszont mindenképp gondoltam hogy megörökítem, mert legkisebb fiunk múlt héten, konkrétan november 4-én Károly napján 3 éves lett. Épp Ajkán voltunk, ahogy tavaly is. Karesz kapott egy tiramisu tortát marcipánnal (az utolsó falatig megette a marcipánt és egyik tesójának sem adott, hiába kérték) tőlünk egy Anna, Peti és Gergő könyvet, amiben a normális sztorik vannak, tehát veszekedés, mérgelődés, roszcsontkodás, időhúzás, amik nálunk is vannak. Lényeg a lényeg, nem csak a rózsaszín jön át, így aztán a gyerekek nagyon élvezik hallgatni, én meg asszem elég meggyőzően tudom olvasni a nyűgös vagy mérges vagy kiabálós anyukát:-DD És kapott Karcsi még egy Bogyó és Babócás memória játékot. Nagypapáéktól pedig egy Transformerst kapott, hogy végre ő is becsatlakozhasson a nagyok játékába. Ő ugyanis általában vagy kiszorult, vagy az egy szem törött transformers dinóval játszhatott. Mivel nemrég volt a Transformers film a tv-ben én is nagyon kiművelt lettem. Karcsi I. Optimus nagyvezért kapott, ami automatice átváltozik, tehát nem kell attól félni, hogy valamijét letöri, vagy rosszul hajtja.
A szülinapi tortázás jól sikerült. A gyertyákat másodjára el is fújta az ünnepelt, a játékokat felavatta, aztán másnap együtt elmentünk még két transformerst venni, mert Miklóska nem bírta megemészteni, hogy ő semmit sem kapott és hogy neki már ezer éve volt a szülinapja és még olyan messze van a névnapja (szomorkodós kép mellékelve). És ha már Miki kap egy ajándékot, akkor már Matyi sem maradhatott ki. Szóval Blekbörddel és Acélfejjel bővült a csapat.Ajkáról most nem írok bővebben. Jó volt, rövid volt és nagyon-nagyon kellett, hogy kicsit kiszakadjak Budapestről. A mélypontok mélypontján voltam lelkileg és mivel folyton beteg volt valaki fizikailag is. Már elindultam felfelé az emelkedőn és most már nem fáradok ki mindentől, nem akadok ki mindenen. Két hete még egy kő átlépése is sziklamászásnak tűnt. A fáradtság sajna megmaradt, Marika valszeg fogat növeszt, mert borzasztó éjszakák vannak, nem vagyok 3-4 ébresztéshez szokva. Remélem fog kijön és rendeződik a dolog. Hozzátáplálás folyamatban, kiscsaj kapott tőlem 1 hónap haladékot és aztán úszni megyek orvosi kötelező javaslatra. Kell, nincs mese!Hajam levágattam. Csomókban hullott. Fodrászom szerint a strapa az oka, mert a vérképem tuti.
Ja, a héten próbáltam barátkozni. Talán írok erről is pár szót. Vegyes volt az egész, de elmegyek a legközelebbi alkalommal is a beszélgetésre, mert kíváncsi vagyok, hogy mi lehet belőle. Kell az élőszó, mert abból nekem elég kevés jut.

És igen, keresztszemeztem az utóbbi időben, de nem olyan sokat. Majd fotózom és mutatom, de a gépben lemerült megint az elem és venni kéne. Hiába ígérte az uram, hogy vesz aksikat, valahogy csak nem akarnak megérkezni. Így aztán elemekkel szennyezem a környezetet és próbálok nem gondolni a fentartható fejlődésre. Ha lesz házunk lesz komposztálónk! Tuti! Tusinak üzenem, hogy komolyan szelektívezek! Miből lesz a cserebogár!

Legyen egy kis poén is a bejegyzés végén. Aki nézte a Született feleségeket, az tuti képben lesz. Miklóskáék az oviban vulkánt készítettek só liszt gyurmából, a közepén az az üvegizé az, amibe a "lávát" kell önteni. Végignéztem az elkészült műveket. Mindössze annyit tudok mondani, hogy ez bizony PUMA!:-DDD Íme: