Horgoljunk takarót! (10)

Elkészült két nagy blokk rekordidő alatt. A szemem még mindig nem az igazi, néha már eszméletlenül unom..., szóval nem hímzek, marad a horgolás. Nemrég olvastam, hogy június 2-vel nyitnak az ovik, valszeg megyek vissza dolgozni. Bár a plébánia úgy szét van bombázva felújítás maitt, hogy Henrik atya beköltözött az irodámba. Tegnap már sms-t írtam, hogy bemegyek délután, így visszaírt, hogy oké, valamint kicsit rendet rakott, hogy legalább a laptopom le tudjam tenni az asztalra. Mielőtt mentem még megkérdezte, hogy másnap is jövök-e? Hm... Egyébként volna bőven mit csinálnom, egy csomó elmaradásom van, de semmi sem égető. Mióta újra lehet misézni beindultak a telefonok, hogy mi mást lehet még. Legtöbben a keresztelőt kérdezik, amiket mind lemondtunk a vírus indulásakor. Várom borzasztóan, hogy a közösségi alkalmakat is megtarthassuk. Kis közink már nem bírta tovább, kedden a Bosnyák téri templomba beengedtek minket, így végre dicsőíthettünk. Mit mondjak, felemelő érzés volt, jó volt egyrészt látni a többieket, hihetetlenül jó volt együtt imádkozni és énekelni, köszönetet mondani mindenért az Úrnak. Nem mondom, hogy szánsájn és hepi az életem mostanában, de tanulom azt, hogy mindent próbálok lázadás nélkül elfogadni.

Nade itt van egyben a hat nagy blokk. Most látszik csak, hogy mennyivel lazábban horgolok a 3 évvel ezelőttihez képest. Sebaj! Úgyis lesz majd egy mosás a használat előtt, akkor majd egymáshoz igazodnak a blokkjaim. Remélem! Még egy 14 db-os kicsi rakományt kell lehorgolnom és indulhat az összedolgozás! Hurrá! Ezt most már befejezem idén, nem akarom húzni-halasztani.

Horgoljunk takarót! (9)

Magamhoz képest meglehetősen hamar elkészültem ezekkel a blokkokkal is. Tényleg szinte félálomban is lehet horgolgatni, mert annyira nem megerőltető ugyanazt a mintát 28x megcsinálni. Igazából még csak nem is untam, élveztem, ahogy naponta nő a kupac, amibe a kész blokkokat tettem. Egyébként már napok óta elkészült, ezer éve fotóztam is, csak nem jutottam el a blogig. Szinte folyton foglalt itthon ez a gép. Van hogy házikészítés miatt, de főképp azért, mert valaki épp játszik rajta. Még nem írtam semmit a karanténról, pedig bőven volna mondandóm, de egyszerűen nincs időm. Normál állapotban sokkal több időm van... Na mindegy. Unom a karantént, költözni fogunk, zajlik az érettségi tömören.
Inkább jöjjenek a képek:

 

 

A kisegeres nóta

Lackó ősz óta a Don Bosco oviba jár. Rengeteg gyerekeknek szóló vallásos éneket tanulnak. Ezekből többet még én sem ismerek, de nagyon bírom, hogy a gyerkőc játék közben dúdolgatja, énekelgeti őket. Így figyeltem fel a kisegeres nótára, ami számomra teljesen ismeretlen volt, de aztán Lackóm megtanította. Annyira édes, hogy a folyamatosan ismételhető dalt így énekli:

-Szívem csendben az Úrra figyel, kisegér.
Helyesen:
-Szívem csendben az Úrra figyel, ki segít!

Szerintem zseniális, hogy a gyerekek mit énekelnek a szerintük érthetetlen szavak helyén.
Anyák napja alkalmából a Nagyinak is elénekelte a telefonba!!! Itt most csak két sor erejéig volt hajlandó énekelni, de szerintem Öcsinek jó hallása van, tisztán énekel.