Mirabilia: Day Nymph (4)

Hétvégén varrtam fel az utolsó gyöngyöt erre a hímzésre. Megtaláltam a tuti módszert: szemüveget le kell vennem és nagyítós lámpa alatt öltögettem. Kicsit melegített, kicsit macerás volt, de a végeredmény mindenért kárpótol. Nagyon-nagyon tetszik. Szerettem minden öltését. Feledtette velem minden gondomat, amik mostanában nagyon megsűrűsödtek. Talán erről is írok majd, de most nincs kedvem. Talán majd ha minden után leszek. Addig inkább jól bevizeztem a Ninától vett szép kék színű anyagot és még ma délután nekilátok a Night Nymph-nek.
Ezzel a nimfával mindössze annyit csinálnék a mai eszemmel másképp, hogy az első x felvarrása előtt mindenképp vizezném és vasalnám az anyagot, hogy a hajtásnyomok eltűnjenek. Utólag vizes anyaggal borítva vasalgattam, de nem lett tökéletes.
Nem tudom hány gyöngy van rajta, maradjunk annyiban, hogy a közepe vastagon van borítva. Ráadásul van, hogy egy-egy helyen olyan sűrűn kellett varrni, amihez a hely nem is volt adott. Itt sajnos torzultak a gyöngysorok, pedig én szeretem a katonás rendet. Ahogy elnéztem, másnál is hasonlóképp alakult a dolog:-DD

Na lényeg a lényeg: Készen van, jöhetnek a fotók:

Mirabilia: Day Nymph (3)

Ma beleöltöttem az utolsó x-et a nimfába. Utána gyorsan még a kontúrt is elkészítettem és fotóztam. Persze az első pár gyöngyöt is felvarrtam, de az még egyáltalán nem látványos. Egyre inkább úgy érzem, hogy kéne egy olvasószemüveg. Nappali fény mellett égetem a hímzős lámpám, hogy jól lássam az anyagot. A szemüvegemet már le kell vennem olvasáshoz is, hacsak nem tartom több mint fél méterre a könyvet, amit épp olvasok. Ez van. Régi kedvencem, hogy tv nézés mellett hímezzek, na az meg már vagy egy éve nem megy. (sőt talán több ideje) Pedig az milyen jó móka volt!

Nem lettek olyan szépek az x-ek, de mivel 32 countos az anyag, így nem is számítottam rá. Erre a sűrűségre nem tudok olyan egyenletesen hímezni. Azért persze figyeltem nagyon, de ki nem bontottam volna egy béna xecskét sem, hogy szebbre varrjam. Szeretem ezeket a valdani fonalakat, bár szerintem sima dmc-vel is jól mutatna. Most azon filózom, hogy mi a búbánatra használjam fel majd ezeket a csodafonalakat, amik mellesleg nem voltak túl olcsóak sem. Lehet majd továbbküldöm annak, aki szeretné a nimfákat meghímezni. Ne álljon nálam feleslegesen, ha másnak örömet okozhat.

Mellesleg már egész barna a karom. Folyamatosan kinn vagyok a játszótéren Lackóval. Délelőtt vagy másfél órát, délután is legalább ennyit. Néha rémesen fárasztó, mert Lackó folyamatosan föl-le rohangál és mindenre mászik, máskor a többi kissráccal "játszik". Illetve inkább ők még csak úgy tesznek-vesznek, lényegében nem játszanak, csak egymás mellett pakolgatnak kavicsot, eszik a másik kajáját, együtt dobálják a faháncsot a csúszda aljába stb. Ritkán, de azért tudok már egy kicsit beszélgetni az anyukákkal. Lackó az izgágább gyerekek közé tartozik, aki amint én leülök, rögtön hintázni, vagy mérlegezni, vagy csúszdázni akar. A lényeg, hogy anya ne üljön és ne beszélgessen. De legalább megvan a napi mozgás:-D Itt egy grátisz játszózós kép Lacáról.

Mirabilia: Day Nymph (2)

Valahol elvileg kéne lennie egy második fázisfotónak is erről a hímzésről, de sehol sem találtam. Így mutatom a legfrissebbet, már ha az április 8-án készült fotót lehet frissnek nevezni. Csigalassan haladok vele, egyszerűen nagyon ritkán tudok csak eljutni a hímzőtűmig. Talán majd most a 4 napos ünnep alatt, bár most meg itthon lesznek a nagyok, akiknek folyton-folyvást főzök és sütök. Nincs maradék, minden elfogy, amit aznap az asztalra teszek ebéd gyanánt. Mi lesz itt, ha majd már 5 éhes nagy méretű gyerek üli körül az asztalt. Legalább lefogyok majd? Már megint 67 kiló vagyok. Utálom. Hiába tornázgatok hetente legalább háromszor. De a tornát is irgalmatlan nehéz beleszuszakolnom a napjaimba. Ha ebéd előtt nem szakítok rá időt, miután Lackót letettem aludni, akkor már veszett fejsze nyele. Pedig kell, mert tényleg karban tart. Bár azért örömmel jelentem, hogy napi szinten esik le a játszótéren az anyukák álla, ha benyögöm, hogy 41 leszek a nyáron. Általában fiatal első gyerekes anyukának néznek. És az is olyan jó, hogy most valahogy nagyon jó fej anyukákkal kerültem össze a játszótéren, beszélgetünk, hasonló korúak a gyerekeink, van akinek 2 van, van akinek 4 és sem számítok ufónak az 5 srácommal. Minden nap megyünk 2x Lacikával ki a szabadba, gyorsabban telik a nap, nameg jobban elfárad a fiatalúr.
Miki dolga rendeződött, leszálltak róla. Most már más gyerek van napirenden szivatás téren, de szerencsére nem durván, ugyanis a csúfolódós, szemétkedő srácokat elkapták és kaptak igazgatói figyelmeztetést. Mindenki visszavett az arcából. Most Miki különösen jó boxba került a hálóban, kiegyensúlyozott és mosolygós újra! Várom haza a két nagyot, megnézzük a Bosszúállók új részét. Hiába no, gyengém a szuperhősös mozi.

Nade itt a kép, ami lassanként alakul. Most már kész a bal alsó szárny is, sőt a testét öltögetem.

Mindenkinek szép napot!
Ja, meg készülget a pipacs kendőm csupa-csupa színesben. Már majdnem benne van két egész gombóc Sachenmayr Tahiti fonal. A fonalfesztiválon akartam venni még egy gurigát belőle. Naná, hogy pont az a színárnyalat sehol sem volt...

Mirabilia: Day Nymph (1)

 

Nem ezzel a bejegyzéssel akartam kezdeni ezt az évet, de úgy tűnik, az idő rohan én meg csak kapkodom a fejem, hogy már január közepe is elmúlt. Még 2017-ben kezdtem el ezt a hímzést, gondoltam, hogy 2018 elején már valahol az alsó szárnyakat fogom böködni. De valahogy egyre inkább úgy alakulnak a napjaim, hogy sokszor napokig esélyem sincs a hímzésem felé kacsintani. De ha van egy csepp időm, akkor szorgalmasan böködöm és nagyon élvezem minden x-ét. Extra fonalakkal készül, Valdani kézzel festett fonalakkal (néha nem látom olyan nagy wasistdas-nak egyébként).

Fejben ezer bejegyzést írtam már. Sok-sok levéllel is tartozom sok embernek. Sajnálom. Régebben Lackó mellett azért valamennyit tudtam gépezni, most ha leülök a gép mellé, már ott áll és marja a körmeivel a combom, hogy ezt ne csináljam, vele foglalkozzam, vagy jobb esetben kiabál, hogy kaku (vagyis kakukk), ami azt jelenti, hogy a youtube-on kéne vele kakukkos órákat nézni és hallgatni:-D

Most is elég késő van. Még vár rám egy cseppnyi ingvasalás, de a holnapi kaja már jelentem kész. Laci mellett főzni sem túl könnyű. Vagy berakom a járókába és hangos üvöltés közepette keverem a rántást, vagy ha ezt nem bírom tovább, akkor kiveszem a járókából, de fél perc múlva már valamelyik fióknál kutyálkodik, pakol, vagy csak simán áll a lábamnál és zokog, hogy vele törődjek. Próbáljuk betörni egymást. Nem könnyű!

Na és milyen lesz ez a hímzett gyönyörűség?

És végre megvan az idei első blogbejegyzésem:-DD Hurrá!!!!