Húsvét előtti zanza

Hozok pár képet, csak úgy. Nagy részük nem is most készült, hanem pár nappal, esetleg héttel korábban. Nem igazán volt kedvem írni a blogba, úgy általában elég levert vagyok mostanság. Mentségemül szolgáljon, hogy ha az embernek valami folyamatosan fáj, akkor talán nehezebb szívvel-lélekkel mosolyogni. De most már azt hiszem megszabadultam tőle, így mutatom a mélyponton beszerzett bűneim és a még jókedvvel készített elő-húsvéti kalácsom, nameg persze mosolygós képet Karcsival, aki akkor épp "hálás volt belém"- ahogy ő szokta volt mondani:-DD És persze be kell számolnom arról is, hogy ha húsvét, akkor betegség nálunk tuti napirenden van.

Kezdjük a kis beteggel, aki nagypéntek estéjére már nyűgös, sírós volt. Már az esti szertartásra is úgy mentem el, hogy Marikával valami nem stimmel. Mikor Matyival hazaértünk, Viktor rögtön mondta is, hogy meleg a leány. Éjszakai kúppartit tartottunk kettőt is, de szerencsére semmi több. Persze elfekszik, meg fáj a pocakja, de ha hat a fájdalomcsillapító akkor megelevenedik. Taknyos és köhög megint egy ideje, szóval borítékolhattam volna ezt a betegséget. Meghívtuk a szüleimet húsvétra, még nem mondták a választ, hogy jönnek-e, de megkörnyékezem őket egy beteg gyerekkel is, hátha jövő héten vigyáznának a leányra.
Ilyen a kis beteg, akinek nem kell se csoki, se műzli, csak szorongatja Tíszit (cumi) és Nyuszit. Nyuszit meg kéne varrnom, de ebben a házban sehol egy fránya tű:-DDD A nagyok babusgatják, főleg Matyi. Rohan neki vízért, simizi a hátát, puszilgatja. Karcsi meg élvezi, hogy nem ő beteg:-DD

 

 

Na és itt a kalácsom. Valami fonott nyitott diós fonat címmel szerepelt a sütiskönyvben. Pár dolgot változtattam a recepten, mert ha valamibe mazsola kerül, abból többen nálunk nem esznek. Kicsit megkínlóstam a fonással, de egész jó lett. Végül aztán enyhén hajlítva tettem a tepsire a fonatot, mert féltem, hogy ahogy kel a sütőben, kicsi lesz neki a tepsi. Jó döntés volt. Állati finom lett, de én sajnos keveset ettem belőle, igyekeztem minél kevesebbet rágni akkoriban. Karcsi addig csak a kalácsból volt hajlandó enni, amíg volt itthon belőle akár egy morzsa. Matyi is a nagy pusztítók közé tartozott apájával együtt. Marika mértékkel, Miki meg egyáltalán nem evett belőle. Szerinte szar lett. Mindig van egy kritikusom a családban, csak a személye változik:-DD

Na és hát elmondom, hogy az álkapcsommal kínlódom lassan 3 hete. Fogorovos szerint lehet, hogy a fogszabályzó indikálta a dolgot, de ő nem venne rá mérget. Estére szabályosan közepes fokú szájzáram volt már. Egész nap éreztem amolyan hülye kellemetlen érzést, ami hol csak egy helyen összpontosult, hol viszont már az arccsontomra és a szemem sarkára is kiterjedt. Az algoflex-szel jó barátságba kerültem. Szedegettem, igyekeztem keveset rágni, és zaklattam telefonon-személyesen a fogszabályzós orvosom. Mondta, hogy ilyen fájdalomra még soha senki sem panaszkodott fogszabályzással kapcsolatban. Most már múlóban a fájdalom, így utólag ő is bevallotta, hogy eléggé kétségbe volt esve és nem nagyon tudott kitalálni semmit a problémámra. A fogszabályzóm egy részét leszerelte, azt a vasat, ami folyamatos húzást csinált - a maradék rést eltüntetendő - szintén leszedte és csak egy nagyon rugalmas kis fémet hagyott benn, ami nem hagyja szétcsúszni a fogakat. Mondta, hogy döntem el legyen-e folytatás, vagy hagyjuk meg azt az alig 1 mm-t hézagnak. Hát én az utóbbi mellett voksolok, de két hét múlva megyek (remélem teljesen nyugodt álkapoccsal) kontrollra, akkor megbeszéljük a hogyan továbbot. Kaptam egy faszántos harapásemelőt, amit éjszaka kell hordanom. Mondta, hogy szerinte éjjelente szorítom a fogsorom és a mozgásban lévő fogakat ahogy összeharaptam talán attól lett ez az izomtúlterhelés. Nem tudom. Mondta, hogy lehet, hogy túl sok stressz ér mostanában. Nem tudom. Anya szerint lehet kezdődő reuma jele. Nem tudom.
Volt, hogy nagyon magam alatt voltam. Így aztán vásároltam pár apróságot a www.keresztszemes.com oldalon. Sajnálom... de tényleg mindegyik kicsi.

Meglehetősen későn jutottam el gyónni idén is. Szörnyen szégyenlem magam a halogatásom miatt, de nem csak e téren jellemző rám a dolog sajnos. Nagyon sokat gondolkodtam előtte magamról a dolgaimról. Sok dologra rájöttem és hát hogy is mondjam, nem vagyok rá büszke...
A nagyheti szertartásokra idén Matyival megyek. Ha mind a 3 szertartáson jelen lesz fiam, akkor kap egy ötöst hittanból. Persze kérdeztem, hogy csak ezért menne-e:-DD De őszintén szólva jó érzés, hogy valaki jön velem, és remélem, hogy már csak pár év, aztán családilag is részt tudunk venni. Nagyon szeretem ezt az ünnepsorozatot.

Lassan beleszokik a lány

Két hete masszívan bölcsizünk. Ma van az első olyan szabadnapom, hogy elmozdulhattam a bölcsi közeléből. Eddig annyit sikerült tennem, hogy elkocogtam tüdőszűrésre, mert a melóba visszalépéshez kell. Szóval egy pipa megvan. Ma meg végre valahára talán sikerül az utolsó simításokat is elvégeznem Misi keresztfiam jócskán megkésett névnapi ajándékán és holnap végre a postát is útbaejthetem, ha megyek a tüdőszűrés eredményéért. Nameg holnap a két nagy itthon lesz igazgatói szünet okán, így délelőtt asszem cipővásárlás is napirendi pont lesz. Én meg lakástakarítást terveztem naívan. De még ott a hétfő. Bár jó lenne elmennem masszíroztatni Gergő anyukájához, mert a bölcsis beszoktatásnak hála Marika ezerrel lóg rajtam, sokat kellett emelgetni, babusgatni, megint oda a hátam ettől. De nekem is jólesik a babusgatás, szóval inkább bekapok egy Ibustart és hajrá tovább! Nameg hétfőn lesz egy frankó fogszabályzásom is. "Rohamléptekkel" haladunk a doktornő szerint. Nagyon erős a fogágy, két hónap alatt alig másfél milit sikerült beljebb húzni a fogamat. Viszont a hatosok, amiken a brekettek vannak úgy mozognak, hogy néha megőrjít. Az egy dolog, hogy nem tudok rajta rágni, de folyton ott van a nyelvem, ráharapok, mozgatom. Tudatosan kell figyelni rá, mert egy idő után az álkapcsom begőzöl tőle:-DD

Naszóval eljutottunk a 12. bölcsis naphoz. Tényleg eszméletlen fokozatosan haladtunk. Komolyan mondom én sem hittem el, mikor a 7. napon kimehettem pisilni. A 8. napon már kinn ülhettem két órát, amíg Marika tízórai után kicsit játszott, aztán kiment a többiekkel az udvarra. A héten meg általában ebéd után kocogtam be a szobába érte. Persze lerakták már kétszer is aludni, de 1 óra vergődést követően inkább hazaadták, hogy otthon pihenje ki magát, most még megteheti, jövő héten, ha dolgozom, akármilyen fáradt is lesz, nem lesz más megoldás, mint elmarad az alvás, vagy alszik fél órát és rém nyűgös lesz.
Marika egyébként eddig jól veszi az akadályt, ügyes, hamar beleszokott a rendszerbe, bár nálunk otthon azt hiszem elég sok szabály van eleve, úgyhogy az alkalmazkodás nem ismeretlen számára. Rosszul eszik benn, valszeg ezzel lázad. Viszont nagyon szereti Zsuzsát a gondozónénijét, és a többi kisgyerekkel is jól elvan. Itthon persze úgy őriz engem, mint a csontot. Ezer puszit kapok, lóg a nyakamban, milliószor fel kell vennem. Most már a bölcsiben is dumál, sajnos elég halkan, így ritkán értik, de gondolom ez majd alakul. Érdekes módon én nem érzek magamban semmi különösebb rezignáltságot az elválás miatt. Inkább azon aggódok, hogy jaj, csak legalább egy picit szeresse a bölcsit, mert akkor mindenkinek könnyebb lesz.

Jövő hét kedden első melónap. Múlt héten még semmi, de komolyan mondom semmi tájékoztatást nem tudtak adni a munkaügyön, hogy melyik osztályra kerülök. Normális az ilyen? Annyiban maradtunk, hogy kedden fél kilenckor jelentkezem ott és végigjárom a belépési procedúrát. Néha, sötétebb pillanataimban azon filózom, hogy nem kell-e majd másnap végigjárnom a kilépésit...

Na futok is tovább, ez csak egy gyors életjel volt, hogy vagyok, csak mivel alig voltam itthon, semmire sem jutott időm, még a háztartásra is alig. És mostantól ennél kevesebb lesz rá... Majd újra kell szerveznem, formálnom a napokat. Remélem mind a hatan hamar belerázódunk!

MR vizsgálat fogszabályzóval

Ezt a bejegyzést csak azért írom, mert nekem nagyon jó lett volna, ha a vizsgálat előtt találtam volna valami konkrét és biztató dolgot a neten. Ma már biztosan tudom, hogy lehet MR-t csinálni fém állandó fogszabályzó mellett!!! Mindenki annyit mondott orvosok közül, hogy "szerintem lehet". Nekem ez kevés volt. A neten miután utánaolvastam még rosszabb lett a helyzet:-D Szóval asszem lelkesen rettegtem egy éjszakát, hogy mi van, ha 10 fogam bánja az MR-t.
Bombáztam ezerrel telefonhívásokkal a fogszabályzó szakorvosomat, aki épp külföldön volt (én ezt nem tudtam). Végül sms-ben megkonzultáltuk a dolgot. Ilyen még nem volt a praxisa során, hogy valakinek MR vizsgálat kell fogszabályzó mellett. Nikkel króm acél a fogszim, ha kérdezik, mondjam. Hát nem kérdezték. A szemüvegemet és a melltartómat kellett levennem a kapcsok miatt. Fogszabályzó nem akadály, sőt nem én voltam az első madár, aki fémmel vastagon teli szájjal érkezett. Még a fém gombos farmerom sem volt probléma.
Vizsgálat megvolt. Irgalmatlan hangos volt, leginkább ez zavart, a szűk tér egy kicsit sem. Aztán visszahívtak, hogy kéne egy kiegészítő mérés, hogy jól lássák, hogy csak érgomolyag, vagy daganat van a csigolyáimon belül. Érgomolyag van.
A hátam fájdogál. Hol jobb, hol rosszabb. Ez van. Kissé leamortizált sajnos a gerincem, doktornéni szerint a 4 gyerek valszeg kissé megterhelt. Őt 3 vágta gallyra anno. Na mindegy, vannak egész frnakó napjaim, amikor egyáltalán nem fáj, de vannak még mindig olyanok, amikor rohadtul érzem a csigolyáim, és irtó nehezen tudok elaludni miattuk, estére nagyon kimerít a fájás. Majd elmúlik, csak győzzem kivárni. Ismét úszásra lettem ítélve. Már nagyon megy, de most főképp a hátúszásra kell koncentrálnom. Erre nem pont bezárt a Kondorosi uszi? Mellesleg lassanként aranyárban van a belépő! Kéne mennem gerinctornára és Pilátesre is. És doktornő megkért, hogy ne otthon magamban, hanem csoportosan műveljem valahol, ahol ellenőrzik a mozgásom. Mikor? Hol? Nehéz lesz megszervezni. Még az úszás a legkönnyebben kivitelezhető.

Na összeszedem magam és még ma megpróbálom feltenni a decsi képeket is egy rövid beszámolóval. Ez csak egy bejegyzés azoknak, akik MR vizsgálat előtt a fogszabályzójuk miatt aggódnak, hogy a gép tövestül tépi ki a fogaikat:-D

Nem vagyok normális!

Tisztában vagyok vele, hogy nincs minden a helyén odafent a fejemben;) Ha jól emlékszem pár évvel ezelőtt, mikor Pepszon ugyanerre vállalkozott, egyerűen le-nemvagynormálisoztam. Pedig nála tényleg kuszából lett szépséges, nálam meg csak egy lukat kell eltűntetni. Úgy érzem sok dolog a testemen nem teljesen gyártási hiba mentes, viszont a fogaimra mindig büszke voltam, hogy alig van pár rossz és a középiskolás fogszabályzással szépen rendbe is hozták a kuszaságot is. Aztán jött tavasz végén a góckutatás, végül a csapos fogamat, amit lassan 20 éve ( a szájsebész szerint remek munkát végzett Dr. Botos Ajkán) gyökérkezeltek ki kellett húzni. És itt jött a bibi, hogy implantátumhoz nincs jó helyen a fog(hely), nagyon az arcüregben lenne az töve a dolognak. Hídhoz a fogorvos szerint fiatal vagyok, nameg két jó fogam (na jó, az egyik kicsit tömött) kéne lecsiszolni, ami szerinte nem kifizetődő. Nekiláttak győzködni, hogy szabályoztassam. Hát belevágtam kicsit félve, aztán egyre lelkesebben. Perpill ilyen a fogsorom. Szabályosan megküzdöttem ma ebédnél a rakott krumplival, ami elvileg könnyen harapható. Én most inkább csak a nyelésre koncentráltam.

A fogszim fém, ha úgyis látszik, minek legyen fehér. Aztán piros gumikat kértem rá, hiszen ha már lúd, legyen kövér!!!