Normális dolog?

A mai délutánomat azzal csesztem el, hogy a netet bújtam, hogy ki csinálja az esővíz elvezetési rendszer kiépítést. Nem jutottam semmire. Gondoltam én, hogy biztos a bádogos csinálja. De nálunk nem kicserélni kéne a meglévőt, hanem kialakítani egy új rendszert, ami a kifolyóktól indulna a ház tövében.
Van ugye a klassz új telekszomszédunk, aki kivágott minden fát és építkezik mellettünk 4,5 méterre ősztől. Írt nekünk társasházi szinten egy frappánsan anyázó levelet, amire lakonikusan tömör választ adtam, mint közös képviselő. A levelében az anyázó és nagyon szatírikus megnyilatkozások közepette megadott egy határidőt is, hogy addigra írásban nyújtsuk be neki, hogy hogyan tervezzük az esővizünk szabályos elvezetésének megoldását, mert jelenleg az ő telkére folyatjuk át, ami birtokháborítás. Érdekes, de társasházi szinten ez a kutyát nem érdekli, illetve mindenki azt mondja, hogy jól van az úgy. Namármost csak én vagyok beszari, hogy idegesít a dolog? Mert szerintem nincs jól. Igaz, a falszomszéd most tett egy lefolyódarabot a kifolyónk (1 db a 6 közül) végére, aminek köszönhetően tényleg nem a szomszéd telke felé folyik a víz, hanem a mi falunk felé (konkrétan a mi lakásunk fala felé), de én ezt nem tartom túl jó megoldásnak. Mivel az uramnak tényleg semmire nincs ideje, így hiába beszélgetünk házi kivitelezésről szikkasztó ásásról meg egyebekről, én ide szakembert hívnék, aki csinálna egy egységes és szabályos rendszert. De ugye ezt meg kellene tervezni és utána kivitelezni, hiszen 300nm-nyi tetőfelületről folyik a víz. Milyen szakit hívjon ide az ember? Bádogost? Kertépítőt? Netán vízvezetékszerelőt? Építészt? Csak hab a tortán, hogy emelkedőn van a társasház, merőlegesen az útra, két lakásonként szinteltolással. Van, aki lebetonozta a lakása mögötti részt, ahol a kifolyó van, van aki nem. Viszont a ház első oldalán fullon minden le van betonozva és ott teljesen szabálytalan a megoldásunk. Ez van, ezt örököltük az építőktől, akik 30 valahány éve ezt megcsinálták. Elég sok anomália van ezzel a házzal kapcsolatban...

Ötlet?

Képek Laciról

 

 

Most Laciról hoztam pár képet, mert annyira gyorsan változik. Már olyan kisfiú formája kezd lenni, bár persze még babás. Szépen nő láthatóan, de mázsáláson nem voltunk fél éves kora óta, tehát konkrét adatokat nem tudok mondani. Végre szépen eszik, nem nagy adagokat, de nekem megfelelő a mennyiség. Tízóraira fogy a gyümölcs, ebédnél már a húst is eszi, uzsira pépet kap. Nem is feltétlenül igényli a szopit a kaja után, de azért mindig megkínálom. Most épp a Milupás kekszes pép a nyerő, abból nekem nem marad soha egy kanállal sem. Érdekes, de nagyon szereti a körtés cuccokat. Naná, hogy az üveges bébiételek csúsznak neki is. Nem túl pénztárcabarát, de szerencsére ez nem túl hosszú időszak, én szeretem, ha minél hamarabb a mi kajánkat adhatom neki, még ha turmixolva is. Persze a szabályokat tartom, mondom azért, nehogy valaki megvádoljon, hogy csülkösbablevest turmixolok a 8 hónapos babámnak:-D

Jön a két felső foga, legalábbis ismét ezerrel nyálzik, nem szereti, ha a kanalat végighúzom az ínyén. Olyan mint egy kis ínyenc, vagyis a szájába teszem a kanalat és kiszívja belőle az ételt irtó pici adagokban. Így persze nem túl gyors az etetés, de megéri kivárni.

Nagyon izgága baba, még szoptatás közben is folyton jár keze-lába, leszedi rólam a szabad kezével a szemüveget, belenyúl a számba, orromba is (ha hagynám), meghúzza a hajam, megragadja a lábát és azzal kínlódik. Kezd ügyesen kúszni, bár még kicsit féloldalasan. Bal kézzel nyúl mindenért, jobb kézzel meg húzza magát. Ha lerakom óvatosan, akkor kis ideig már megtartja magát négykézláb, aztán eltottyan. Lassan kicsi neki a nappaliban a tér, amit bejár, most már szoktam neki falat építeni, ha gyorsan elfutok a konyhába, vagy épp pisilni.

Nagyon vidám, jókedvű baba. Látszik rajta, hogy várja haza a tesókat minden nap. Szeretünk nagyokat sétálni, de sajnos egyre melegebb van. Kiegyeznék egy idei hűvösebb nyárral, nem szeretem a kánikulát. Ma volt itt a villanyszerelő, hogy meglegyen a szerelés a redőnyhöz. Két hatalmas ablakunk van a nappalin. Erre műanyag redőnyt nem lehet tenni, mert szétszakad, alumínium kell (az jobb hőszigetelő is). Viszont mivel nagy az ablak, az aluminium redőnyt nem lehet kézzel felhúzni, motoros redőny kell. És csak úgy kúszik fel az ára a dolognak. Hej, ha nem vágta volna ki a szomszéd a diófát! Mellettünk lévő szomszéd panaszkodott, hogy nagyon meleg lett a lakásuk, amióta nincs fenyő az ablakuk alatt. Nekik van redőny szerencsére, de még úgy is meleg van. Nézegetik a légkondikat, de hát az sem olcsó mulatság. A szomszédot meg az izgatja, hogy az esővíz elvezetésünk nincs megoldva. Hát igen... Még ezzel is kell kezdeni valamit. Mindenképp öröm, hogy ő ideköltözött:( 

Viktor 40 éves lett

Szép kerek szám. Félig megünnepeltük egyik hétvégén, amikor itthon volt Matyi is. Kapott tőlem apa egy könyvet, Marika rajzolt, és azt terveztük, hogy elmegyünk ebédelni egy kis csárdába. Már le is volt foglalva az asztal, csak Marika lebetegedett. Pénteken usziból hazajövet hányt egy nagyot, aztán elég cefetkésen volt szombaton, kissé vacakul vasárnap. Hétfőn már tudott menni oviba, akkor meg Karcsi mondta, hogy hányingere van és fáj a hasa. Ő is két napot kapott regenerálódásra, jobban is lett. Szóval a nagy szombati ünnepi ebéd elmaradt, inkább vasárnapra rendeltünk itthonra a Trófeából fini-fini ételeket. Ez lett az ünnepi ebéd. Nade torta nélkül nem ünnep a szülinap, úgyhogy terveztem egy könnyű, nem sok cukrot tartalmazó tortát az igazi napra, amikor ténylegesen töltötte apa a negyvenet. Eredetileg joghurtosat szerettem volna csinálni, de nem volt túl sok időm a kivitelezésre. Végül túrórudi tortát készítettünk Marikával. Itt most Marikán van a hangsúly, ugyanis a kisasszony egyre féltékenyebben szemlélte, hogy Karesszel annyit sütögetünk. Nehezményezte azt is, hogy a csütörtöki fánkozós napunk totál elmaradt már idén és ráadásul csajnapot sem tartottunk hosszú-hosszú ideje. Hát igen, a gyerekeknek nem áll meg az élet attól, hogy született egy kistesójuk.
Miután végighallgattam kislányom siránkozását az elhanyagoltságáról a tegnapi napot igyekeztem arra felhasználni, hogy ő is végre elégedett legyen. Délutáni fánkozás után együtt sütöttük meg a tortát, senki más nem nyúlhatott hozzá. Ő választotta rá a marcipánt és természetesen pózolt is a kész torta felett. Íme a végeredmény:

Apának már ezer éve megrendeltem a Táblácskáját. Még valamikor a hőskorban láttam Mariannéknál egy táblácskát. Akkor és ott megjegyeztem, hogy nekem ez nagyon tetszik. Már csak az alkalmat vártam, hogy az ötletet saját családon belül végre elsüthessem. Hát ilyen lett Viktorom 40. születésnapi Táblácskája. Sajnos nem lett tökéletes, vissza is fogom küldeni korrigálásra, mert Laci neve nemes egyszerűséggel lemaradt róla. Mutattam még az ünnep előtt a gyerekeknek is, nagyon tetszett mindnek, jó volt látni, ahogy egyszercsak ráébredtek, hogy a kép minket ábrázol, illetve őket a hobbijaikkal, jellemzőikkel együtt. De előbb-utóbb mind megkérdezte, hogy Lacinál miért nincs ott a neve. Szóval ezt pótlom.

Pár ünnepi kép apáról, akit mostanában megint nagyon leszív a meló, látszik is rajta. Néha úgy sajnálom, hogy ennyire nem értek az ő munkájához, sosem tudok érdemben hozzászólni a gondjaihoz. Mindössze annyit tehetek, hogy meghallgatom... és pont.

 

Tizetötödikén voltunk Szolnokon apósoméknál. Eredetileg jó nagy csapatot akartak összehozni annak örömére, hogy megyünk. Kicsit meg is ijedtem, mert Lacikát még túl sok helyre nem nagyon vittük, aztán egy másfél szobás panelben 15 ember, köztük egy 5 hónapos csecsemő szerintem nem túl jó buli. Végül úgy hozta a sors, hogy csak mi mentünk, Laci kicsit nyűgös volt, sokat volt kézben, hát igen, még egy kiságy sincs, ahova letehetnénk és abban a szobában, ahol nyugi van, még egy heverő sincs, hogy ott altassuk. Úgyhogy jó nagyot sétáltam vele, hogy aludjon délután is egy cseppet. Viktor csinált sok-sok képet apósomékról és a gyerekekről, a legjobbakat mutatom is.

 

Na és még mi volt mostanság? A gyerekek rákattantak az 5 perces bögrés sütire. Most már úgy megy a dolog, hogy Miki hazajön a suliból és összedob magának egyet, aztán aki épp otthon van, az kaphat belőle. Karcsi is szereti csinálni, neki egy ici-picit még segíteni kell, mert nem tudja teljesen homogénre elkeverni a tojással a száraz hozzávalókat. Nade kérem ilyen szépen mutat, ha elkészül 3 perc alatt a mikróban a sütike. Vajon féljek attól, hogy mindegyik srácom meghízik?

Voltunk első alkalommal a pszichológusnál. Egy aranyos fiatal pszichológust sikerült Évi barátnőm segítségével keríteni. Most csak velünk beszélgetett szülökkel, jövő héten viszem hozzá először Kareszt. A panaszok alapján mondta, hogy ő szerinte csak abban fog tudni segíteni, hogy hogyan kezelje Karcsi a gondot, elmulasztani nem fogja tudni. Rögtön javasolta a kifaggatásunk (beszélgetésünk) után, hogy párhuzamosan haladjon egy neurológiai kivizsgálás. Én úgy döntöttem, hogy a fül-orr-gégészeti vonalat kihagyjuk. Egyébként mondta, hogy nagyon nyugisaknak tűnünk, főleg én. Hát igen, mint mindent, kicsit ezt a gondot is kezdjük megszokni, mint ahogy Karcsi is. Minden nap megbeszéljük, hogy milyen éjszakája volt, de egyre ritkábban igényli, hogy mellettem aludjon, vagy hogy legyek ott, mikor elalszik. Pénteken, amikor meg az úszás teljesen kiveszi minden erejét, akkor csak beesik az ágyba és már alszik is. Mindenesetre jó lesz, hogy valakivel beszélget, akik nem mi vagyunk. Miközben faggatott minket a Kata a gyerekünkről, fura érzés volt több kérdést végiggondolni. Amit mi mindig tudtunk, hogy Karcsi nehéz eset, hogy vele a legnehezebb zöld ágra vergődni, hogy hozzá a legnehezebb megtalálni a kulcsot, azon ő csodálkozott, hogy mi ezt olyan természetesnek vesszük. Viktor még meg is jegyezte, hogy borítékolva volt, hogy ennyi gyerek között lesz nehéz eset, ez így normális. Nem tudom, hogy engem milyennek gondolt a találkozás előtt, de meglepte, hogy nem vagyok kialvatlan, szétesett és leharcolt. Hála és köszönet érte Erzsi néninek. Komolyan mondom, hogy ha ő nem lenne, akkor szerintem pont olyan lennék, amit Kata gondolhatott rólam.

Most pl. csütörtökön Erzsi néni vigyázott Lacikára, amíg elmentem az ortopédiára. Elegem lett a jobb lábamból. Január óta lényegében felváltva fáj valamelyik része. Hol a csípőm, hol a térdem, hol a talpam. A múltkor a csípőm úgy fájt, hogy alig tudtam tőle aludni. Aztán a talpam olyan fura lett, néha az volt az érzésem, ha felvettem a bakancsom, hogy rosszul vettem fel. Olyankor le kellett vennem a cipőt, átmasszíroztam a lábam tövét az ujjaimnál, aztán már stimmelt a dolog. Egyik nap a gyerekek bringával mentek be a suliba, oviba. Reggel már fájt a talpam, gondoltam majd elmúlik, mivel jó meleg volt, átvettem a félcipőm és begyalogoltam Marikáért Albertfalvára. Útközben olyan érzésem volt, hogy egy kis kavics van pont a fájós résznél a talpamban. Ez a kavics akkor, mikor másfél órát játszóztunk és épp hazafele gyalogoltam (a szerencsések bringán ültek) már úgy gyötört, hogy alig tudtam menni. Hazaérve már csak arra vágytam, hogy leülhessek és ne kelljen többet aznap felállnom. Hihetetlenül fájt a középső ujjam töve és a mellette lévő kettő is egy kicsit. Na akkor döntöttem úgy, hogy eljött a perc, megnézetem egy szakemberrel. Tegnap megállapította az orvos, hogy brutális harántsüllyedésem van, lényegében az ujjaim már kissé felfelé állnak, járás közben kapaszkodnak és mivel a súlyom főképp a láb első részén lévő teljesen ellapult párnácskákon van, begyulladt a talpam izomzata. Frankó! Mondta, hogy akutan lehet rá szedni fájdalomcsillapítót (szoptatás mellett ez nem javasolt), tehetek rá Flector tapaszt (lehet szopi mellett is) ami rövid távon megszünteti a panaszokat. Múlt hét óta egyébként sokat javult, de nem is sétáltam annyit, a kis kavics inkább borsó most már, nincs olyan éles fájdalom. Csak még mindig a bakancsom hordom. Hosszútávú megoldásnak a harántemelő talpbetétet javasolta és a gyógytornász által megtanított tornát. A legjobban az fájt az egészben, hogy azt mondta, hogy ez maradandó károsodás, nem lesz jobb, nem fog elmúlni a süllyedés, csak művileg korrigálható a talpbetét által. A térdemnél meg azt mondta, hogy ki kéne lazítani az izmokat, irtó kötött az egész. Javasolta, hogy minden nap bringázzak (szobabiciklit mondott, csak átfordítottam a magam nyelvére).
Na áttrappoltam a Lábcentrumba, vagy mibe, ahol a nyomástérkép alapján elég elkeserítő volt az eredmény a talpszerkezetemről. A bal lábamat alig 39%-ban terhelem, a jobbot meg 61%-ban. Hogy miért? Passzolom. Látszott, hogy baromira nagy teher van a fájós részen, szóval nem gatyáztam tovább, beruháztam egy harántemelő talpbetétbe, ami hihetetlenül brutálisan néz ki, de az én talpamra készült. Tegnap hordtam egy órát, ma kettőt kell majd, holnap már hármat és így tovább. Mutatok rla egy képet a netről, hogy milyen. Én az enyémre vettem egy bőr tokot, hogy jobb legyen. Eldöntöttem, hogy itthon nem fogok papucsozni, inkább veszek valami kényelemes házicipőt. Csak már megint a pénzt kell költeni és a tegnapi kis nüanszom az ortopédián sem volt olcsó mulatság talpbetéttel körítve.

Miről nem írtam még? Ja, a szomszéd. Hoztam pár fotót a kilátásunkról. Már nincs meg a diófa.

 

Két nappal azután, hogy megkértem, hogy ne vágják ki a diófát, látom, hogy láncot tesznek a fára. Kivágtam az erkélyajtót és kérdeztem, hogy ez meg mi? Mondta nekem a fazon, hogy ki kell vágni a diófát, mert ha vágják sorban a fenyőket, akkor útban van. Tény és való, hogy nem volt épp baráti a társalgás, én nehezményeztem, hogy ígér valamit, aztán nem tartja be, és kérdeztem, hogy ő mennyire lenne boldog, ha a kilátása helyett egy háztetőt kéne majd néznie, nem beszélve arról, hogy mennyit zuhan a lakása értéke. Végül mondtam, hogy majd persze bemutatkozunk, meg beszélünk normálisan is, csak most túl zaklatott vagyok, nekem nem könnyű a helyzet. Megnyugtatott, hogy csodaszép rendezett kert lesz. De én már csak azt láttam, hogy most kivágja a fát, aztán fél év múlva jönnek építkezni, mi meg addig dögöljünk meg a melegtől. Fával együtt is a nyári kánikulában 32 fok volt a nappalinkban. Légkondit nem akarok, így akkor most vehetünk redőnyöket 4 ablakra. Biztos ez is olcsó mulatság lesz. Már dühöngeni is fáradt vagyok. Végül Viktorral eldöntöttük, hogy elköltözünk, nem bővítünk, nem alakítunk, hanem mihamarabb költözünk, ha lesz egy kis pénzmagunk. (erre eltapsolok egy csomó pénzt a lábam miatt...) Egyébként a hátsó szomszédasszonnyal (nekik is gallyra vágják a lakásukat a szomszédék, sőt ők még rosszabbul járnak, mert a teraszukról is az új kilátást fogja élvezni mindenki) bementünk az önkomrányzathoz, ahol megkaptuk a felvilágosítást, hogy csak a jogszabályban előírt kötelezőket kell betartani, szomszédnak beleszólása semmibe sincs, fát kivágni csak akkor nem lehet, ha védett. Most annyit sikerült elérni, hogy mivel nálunk nincs meg a telekhatártól a 3 méter, nekik a mi homlokzatunktól kell betartani a 6 métert. Így már nem fér ki a 8 méter széles építendő ház a telkükön. A férjeket átküldtük a házból, hogy beszéljenek a taggal. Elmagyarázták neki, hogy a békesség kedvéért jobb lenne, ha inkább a telek utcafrontján építkezne. Ő meg elmondta, hogy az intimitás miatt és a fény miatt akar hátul építkezni. Ekkor bedobták neki a fiúk a 6 métert, amin láthatóan elgondolkodott. Szépen virágnyelven azt is elmondták, hogy 2 jogász van a házunkban, ha szabálytalanul építkezik, akkor nem fogjuk elnézni. A hátsó szomszéd akkor is perelni szeretne az értékcsökkenés miatt, ha hátul, de szabályosan építkezik. Mi nem fogunk. Inkább költözünk és benyeljük a kb. 5 millás veszteséget. Azért igyekszem minden nap egy fohászt mondani azért, hogy a fazon meggondolja magát és inkább előre építkezzen. 

Végezetül pár szót az 5 hónapos kisfickónkról. Nagyon vidám,kiegyensúlyozott kisfiú Lacika továbbra is. Nő, mint a gomba, egyre nehezebb. Vettünk neki egy csatos kengurut, amibe gondoltuk, hogy gyorsan bele lehet tenni és sokat lát belőle minden irányba. Hát alig lehet a kis sejhaját belegyömöszölni, olyan kis husis őkelme. Nem tudom hány kiló, majd csak 6 hónaposan megyünk újra mázsálásra, de aki látja, az általában mind azt mondja, hogy hű de nagy. Hát igen, nagyon szeret szopizni. Eddig kétszer próbálkoztunk almával, nem volt sikere. Várni kell még egy picit a hozzátáplálással. Pár naponként próbálkozom. Szerencsére van tejem, ha meg kevés, akkor gyakrabban rakom mellre. Szépen forog már a hasáról a hátára, már lehúzza a zoknijait és bőszen rágcsálja, egyszer a hátáról is átfordult már a hasára. Szeret csörgőzni és most már, ha unatkozik, akkor szédibabázik. Továbbra is délelőtt alszik nagyot, délután csak egy kicsit mutatóba. Kapott egy sportkocsit, abban jobban szeret sétálni is, mert mindent lát. Lassan a 68-as ruhák is passzentosak rá.

 

Megérkezett az új szomszéd

Ma délelőtt láncfűrész hangjára lettünk figyelmesek. Megjött az új lakó a szomszéd telekre. Nekiláttak szépen módszeresen kivágni a gyümölcsfákat. Mint kiderült a házat tényleg a mi lakásunk és a mellettünk lévő szomszéd lakása elé építik. Jó nagy lesz, egy emelet és csúcstető. Jövőre már csak a szomszéd házát látjuk az ablakainkból. Nagyjából pont az arcunkban fognak lakni. Ma még annyit elértem, hogy az ablakunk alatt álló diófát nem vágták ki. A hátsó szomszéd már összeveszett velük, hogy mi nem láttunk semmi tervet, nem jött senki velünk bármit egyeztetni, lehetne az épülő ingatlan közel az úthoz, nem pont az arcunkban, vagy egész hátul, nem közvetlenül mellettünk. Az új szabályok szerint a mi beleegyezésünk már nem szükséges.
A fák repülnek, a diófa is ugyanerre a sorsra jut. Most épp a fenyőket vágják a házunk mentén ott is, ahol nem is fognak építkezni. Szörnyű!!!
Azt mondták, hogy örüljünk, hogy eddig arborétumban élhettünk és miért nem vettük meg hatan a telket mi.

Előjegyzésbe vették

Szerintem ennél furábban nem is lehetett volna megfogalmazni. Emlékszem, hogy anno Matyinál is vagy fél napot vekengtem azon, hogy miért nem azt írják, hogy felvették, hanem, hogy előjegyzésbe vették. Nem éreztem egyértelműnek a dolgot. Most viszont benn volt Viktor a szülői tájékoztatón a szóbeli előtt és mondták, hogy 3 lehetőség van.
1. Előjegyzésbe vették - ami azt jelenti, hogy felvették a gimibe
2. Várólistára került
3. Nem vették fel
Szóval újabb gyerekünk kezdi Pannonhalmán majd az őszt. Fura belegondolni, hogy már csak hárman maradnak itthon. Miki nagyon tudatosan készült a felvételire. Mondta nekem, hogy az ötödik félévi bizijében még több négyes is volt és mivel tudta, hogy az év végi jegye beleszámít a továbbtanulásba, így nagyon ráhajtott, hogy minden jegye ötös legyen. Végülis jobb pontokkal ment a felvételire, mint Matyi anno. Csodaszép lett az írásbelije is, ami idén sem volt könnyű: matek 42, nyelvtan 45 pont.
Néha még mi is rácsodálkozunk arra, hogy az a kisgyerekünk, akivel annyi fejlesztésre jártunk, hogy ihaj, akinek fogni kellett a kezét, ha be akart menni a homokozóba, aki a játszón 45 percig képes volt lengeni a hintában, akit ahova letettél, akkor ott is maradt, aki első osztályos korában majd egy hónapig sírva ment suliba reggelenként, az a gyermekünk megnőtt, kamaszodik és ősztől kvázi elköltözik. Remélem nagyon jól fogja érezni magát Pannonhalmán, mert visszatarthatatlan volt. Meg azt is remélem, hogy nem mindenben Matyit fogja ott követni, hanem megtalálja majd a maga elfoglaltságait is, amiket szívesen csinál majd.
Mi meg megyünk a látogatásokra majd és egyszerre két gyereket ölelhetünk magunkhoz, akiket régen nem láttunk. Ha meg hazajönnek, akkor még több meló lesz a mosás, vasalás, sütés, bevásárlás. Nem kis anyagi terhet ró a családra persze két pannonhalmi diák taníttatása, de kisavanyítjuk és legalább nem ér minket váratlanul a felsőoktatásba kerüléssel a sok kiadás, mert már úgymond megszoktuk.

És hogy milyen Miki? Először is hatalmasat nőtt az év eleje óta. Most hordja azokat a ruhákat, amiket Matyinak vettem, mikor ment Pannonhalmára. Sőt, ezek a ruhák Mikire már általában kicsik is. Ősszel még 39-es cipőt vettünk neki, tegnap már a 42-est kellett megvennem. Karesznek egész arzenál áll majd rendelkezésére, ha tovább nő a lába (35-nél tart). Bár apa is 42 méretűben éldegél, szóval lehet, hogy ő örökli majd az alig használt cipőket. Miki közölte, hogy tervei szerint 45 számú méretnél fog megállni. Majdnem olyan magas már, mint én. Ősz eleje óta legalább 10 centit nőtt, 5 hellyel került előbbre a tornasorban. Egész hallhatóan mutál, rém idegesítően nevet, mert össze-vissza csuklik közben a hangja. Már érdekli a haja, hogy hogyan áll, sőt a lányok is, de akit kinézett magának, az komoly 20 nappal idősebb nála és sajnos magasabb is. Továbbra is rengeteget kockul, ha nem szabályozom, akkor képes lenne a gép előtt felnőni. Viszont olvas is már többet, most is épp egy sorozatot kezdett el, a címe A végzet ereklyéi. Tudom, nem szépirodalom, de nála ez szóba sem jöhetett. Több sláger ifjúsági könyv összefoglalóját végigolvastattam vele, aztán ezt választotta. De már a második kötetet falja. Esténként úgy kell rácsapnom a villanyt, hogy lefekvés van. Múltkor fél tizenegykor veszekedtem vele, hogy folyton arra panaszkodik, hogy kimerült, fáradt. Nem csoda, hiszen negyed hétkor kell reggelenként kelnie és este meg sokáig fenn viribül. Ráadásul folyamatosan növésben van, szüksége lenne több pihenésre. Hétfőn viszem Marikát és Kareszt beoltatni kullancs ellen, így akkor kérek majd Mikinek egy vérvétel beutalót, mert tényleg folyton arra panaszkodik, hogy belehal a fáradtságba. Még a vérvétel sem rettentette el!
Egyébként nagyon cuki srác, sokat lehet vele röhögni, irtó érthetetlenül beszél, hadar, elharapja a szavak végét, van, hogy akár háromszor is visszakérdezek, hogy mit akart mondani. De megtettem, hogy ugyanolyan hülyén hadarva válaszoltam valami érthetetlent az érthetetlen kérdésre, mert már meguntam.
Néha érezhetően tele a puttonya a kistesókkal. Most, hogy megint szép idő van, gyakran kimegy a kertbe pár percet hintázni (még nem szakad le alatta), hogy egyedül legyen. Na igen, az örökös gondunk, hogy megint kicsi a lakás elég zavaró...

Viktorral megbeszéltük, hogy nincs mit tenni, le kell mondanunk a hálónkról, mert tarthatatlan az állapot, ami nálunk van. Csak azt kell megvárni, hogy Lacika éjjel már ne keltsen szopizni, aztán a két nagy megkapja a mi szobánk, a három kicsi marad a mostani gyerekszobában. Jelen tervek szerint húzunk egy falat a konyha és a nappali közé. A nappaliba levisszük a francia ágyat, csinálunk ott egy félig nappali, félig hálószobát, amitől nekem égnek áll minden hajam szála, de kihúzható ágyon nem szeretnék aludni a folyton fájós hátammal, és nagyobb beruházásra (lakásátalakítás, alsó szint lakhatóvá tételével) nincs keret.
Persze rászakadtam a netre hétvégén és találtam egy olyan házat, amit cserével is hirdetnek. Mindketten nagyon izgatottak lettünk, de aztán megnéztük, hogy helyileg hol van, nameg nulla forintunk lenne a foglalóra, szóval Viktor azt mondta, hogy nem akarja megnézni. Én azért megnézném persze, de ehhez ketten kellünk. De nagyon klassz kis háznak tűnik, persze kéne rá költeni, de lakható azonnal. És lenne több szoba a gyerekeknek, nem egymás hegyén-hátán laknánk, mint most.
Végül abban maradtunk, hogy legyen 7 számjegyű a hitelünk, aztán visszatérünk a költözés témára. Sajnos a szomszéd telket eladták, szóval félő, hogy az arcunkba fogják felhúzni az új házat. Múltkor voltak talajvizsgálók, pont a nappalink előtti részen fúrtak, nézegették a földet. Létezik még az a szokás, hogy a szomszédoknak alá kell írni az építkezés papírjaihoz valami beleegyező cuccot? Jó lenne, ha nem közvetlenül a mi házunk mellett épülne a szomszéd telken az új épület...

Lépcső V-VI. felvonás (asztalosmunkák)

Ha a IV. felvonás az volt, hogy elkészültek a lépcsőfokok, akkor az V-VI. most szóljon arról, hogy elkészült a korlát és a spájzszekrény. Igaz, közben volt egy kis kitérő a burkolóval, aki feltörte a régi követ a wc bejárata előtt és tett le újat a helyére, ami színben nem passzol, viszont elegendő mennyiségű. Volt itthon ilyen kő, hát ezt kértük. A nappali burkolását a konyhafelújítással egyszer majd úgyis szétveretjük (10 éves tervben benne van), mert egyrészt ronda, másrészt olyan sérülékeny a padló, hogy amint leejt valamit az ember, azonnal nyomot hagy a hajópadlón sajnos:( A konyha köve meg nem strapabíró, úgyhogy laza 6 év használat után tök kopott, több helyen össze is tört. Úgyhogy jöhetett a színben eltérő kő, lényeg az, hogy legyen. Nem fotózom. Utólag sajnos azt kell mondjam, hogy ami a mi laikus szemünknek teljesen szép és megfelelő volt, az trehány munkát takar. Zoli, az asztalos mondta, hogy elkéri a burkoló számát és elmegy megkeresni, mert "beszéde" van vele. Nem tudom, hogy az egyenetlen kövezés mennyit nehezített a munkáján, de szerintem a burkoló csuklott, de nagyon. Hát igen. Ilyen az, amikor ajánlanak egy tuti burkolót, aki végül az utolsó pillanatban mást küld maga helyett. Mi meg haladni akartunk, hát elfogadtuk a helyzetet. A wc előtti kövezésnél viszont már csinált pár olyan dolgot is a srác, ami az én szememet is nagyon bántja... Szóval ha a lakást kövezzük, tuti, hogy ő nem kell!

Naszóval időközben jártak nálunk anyukámék is. Belesóhajtottam a telefonba, hogy nem haladunk semmivel, a 3 hete megvett bútorok még összerakatlanok, a gyerekszoba szekrényének a bútoránál még csak fel sem merült, hogy majd összerakjuk egyszer. Az IKEA-ból még mindig nem tudtuk elhozni a könyvespolcot, meg úgy általában a 4 gyerek és a családi programok teljesen a lakás rovására mennek. Ami persze nem baj, mert első a gyereksereg, de azért néha el bírtam volna viselni a haladás érzését. Így aztán jöttek apukámék. Mama főzött, egy hegynyi vasalnivalót gatyába rázott. Én itt-ott segítettem, sokat beszéltem:-D Pakoltam, rakodtam, de a látványos haladást apukám csinálta. Itt is köszi a szüleimnek! Irtó jó volt, hogy eljöttetek és hagytátok rábeszélni magatokat még egy éjszakára nálunk. A szüleim 3!!! éjszakát aludtak nálunk mindketten. Nem is tudom mikor volt erre utoljára példa! Még a bátyám is beugrott pár percre, mert épp Budapesten volt továbbképzése.
Íme Timúr és csapata:

És íme a spájzszekrény, amit Zoli készített nekem. Belülről nem mutatom, mert semmi extra. Egy csomó polc van benne. Viszont maga a bútor remekül passzol a nappali szekrénysorához. Majd kap még egy olyan díszes lécet felülre, hogy tényleg tökkkéletes legyen az összhang.

Múlt héten pedig elkészült a lépcső korlátja. Már lakkozva is van (ahogy a lépcsőfokok is). Sokat dolgoztak vele a srácok, rengeteget fúrtak. Ha csak kimondom Zoli nevét, Marika már fogja is a fülét, hogy a Zoli majd hangos lesz:-D

Nagyon tetszik a végeredmény. Szerintem igazán szép munkát végeztek a fiúk. Csak két fotót készítettem, többet majd akkor, ha elment a festő, nameg ha végre elrakhatjuk a nappali közepéről a tálaló szekrényt. Ja, a festés ma indul, úgyhogy áprilisban lezárulhat a lépcső project!!! Már csak egy nagy tavaszi takarítás kell a sor végén:-D

Lépcső, IV. felvonás 1-2 nap

Annak, aki még nem unja a lépcsőnk készülését, mutatom a következő fotókat. Két napot töltött nálunk Zoli és Adorján. Ma estére az összes lépcsőfok a helyére került, holnap és holnapután következik a lakkozás, az utolsó réteg lakkot meg majd hétfőn keni fel Zoli a lépcsőre. A szne kicsit mélyebb lesz, de nem túl sötét. Utána pedig jöhet majd a korlát, mert az, amit most a képeken lehet látni, azt Viktor ideiglenesen tette fel, hogy a gyerekeknek nagyobb biztonságérzete legyen lépcsőzés közben.

És hogy milyen a lépcső? Szerintem csúcs, nekem nagyon tetszik és eddig kényelmesnek is érzem, bár nem sokat rohangáltam még rajta!
Időközben Marika sajnos belázasodott, de szerencsére nem túl vészes. A mai fúrás-faragást kénytelenek voltunk itthon tölteni, tegnap viszont egész délelőtt játszóztunk, sétáltunk. Remélem ma éjjel már kicsi jobban lesz, esély van rá, mert nagyon eleven volt nap közben, az utolsó fotón már látszik, hogy egyedül merészkedett az új lépcsőre. A fiúknak is nagyon tetszik, apa is elégedett:-D

Lépcső, III. felvonás, 2. nap

A képeket elnézve nincs olyan nagy különbség, mert nem látszik jól. De bizony ott a fuga már, így ha jól értettem, akkor a csempések el is mentek tőlünk. Most akkor újabb munkások jönnek, még nem is tudom, hogy konkrétan kik, mert több olyan kisebb meló is felmerült, amivel ugye időközben nem számoltunk.
1. Ismét el kell hívni a kőműveseket szépséghibákat javítani.
2. Kell egy villanyszerelő.
3. Azt a részt, ahol a nappali hajópadlója és a régi spájz köve találkozik ki kell javítani. Ott lett lebontva a fal, így van egy 6 centis rész, ami igazi vájat. A tegnapi képeknél látszik is belőle egy darab. Gondoltuk, hogy az előző lakó maradék lapjaiban lesz ebből is, de sajnos nem. Kb. 1 nm az egész terület, úgyhogy érdemes felbontani a régi csempét és újra rakni olyannal, mint a lépcsőt, mert abból most bőven van. Közben persze beugrott, hogy nem lehetne, inkább oda is hajópadló? Na majd megkérdem az uram. Ja, és most azért nem csinálták meg a csempések, mert egy régóta halogatott meló most aktuálissá vált, ezért a mieinknek is menni kellett...
4. Festés, mert ez most már olyan mérteket ölt, amit házilag Viktor érthető módon nem vállal be.
Kíváncsi vagyok, hogy az egész meddig fog majd elhúzódni. Remélem a húsvéti ünnepeket már normális körülmények között töltjük mesteremberek nélkül.
Őszintén reméltem, hogy a lépcsőre szánt pénzből marad egy kicsi, hogy vehessünk egy könyvespolcot. Hát a pénz gyors ütemben fogy és még mindig sok kiadás áll előttünk:(

Lépcső, III. felvonás, 1. nap

Szépen halad a lépcső. Már a hidegburkolók vették át a terepet. Elvileg "Burkoló" Danit vártuk, de végül két olyan munkás érkezett (apa és fia), akik a cégnél dolgoznak. Remélem az ő munkájukkal is olyan elégedettek leszünk, mint amennyire Danit magasztalták nekünk:-D
Burkolós bácsi mondta, hogy nem a legjobb ötlet, hogy használni szeretnénk a lépcsőt anélkül, hogy fa lenne a tetején. Hát őszintén szólva nincs túl sok ötletünk ennek elkerülésére. Majd óvatosak leszünk, végülis csak pár napról lenne szó. A lap Zalakerámia. Szép bézs színe van, a fotókon annyira nem jön le. Holnap délelőtt fugáznak, aztán jöhet Zoli a faborítással.

Én a két kicsivel csütörtökön indulok haza. Már egyre jobban vágyom vissza, hiányzik az uram, meg sok más dolog is. Régen voltam ennyit otthon egyhuzamban a szüleimnél. Ma voltam húgomnál Veszprémben is. Misi szépen kikerekedett az utóbbi időben.
Ha minden igaz, holnap Marikát megfodrászoltatjuk. Azt a kis lebbenő vacak haját szerintem nem is vinné az otthoni gép. Majd a Rita rendbehozza azt a diszkrét szénaboglyát, ami Mariska fejét díszíti. Újabb szót tud a csaj, ennyi férfi között ez alapszó: kiki = puki.

Lépcső, II. felvonás, 3. nap

Na ezzel a bejegyzéssel jócskán késtem, de mivel itthon vagyok a szüleimnél, nem mindig tudok a gép elé ülni hosszasabban. Pótlom a hiányt, íme szépen simítva a lépcsőnk. Szombat óta már lehet rajta rohangálni. Tegnap, vagyis szombaton jött is családunk barátja, Zoli méretet venni a faanyaghoz. Ő is félti a térdét, csóválta is a fejét, mikor a régi lépcsőt látta. Azt mondta, hogy csúcs az új lépcső, százszor jobb, mint a régi. Ma Viktor a burkolót fogadja. Ma megbeszélik, hogy mennyi követ vegyünk, aztán jön ide Ajkára, felveszi a két nagyot, akik végre gyógyultnak nyilváníttattak és megy is vissza velük azonnal Budapestre. Holnap újra suli a nagyoknak. Én a két kicsivel még maradok, egészen addig, míg a burkoló is elmegy. Ma kiderül, hogy ez még hány napot jelent.

Lépcső, II. felvonás, 2. nap

Kész van a lépcső kiöntése. Az utolsó napon a lépcsőfokok simítása lesz a program. Viktor már futott is egy kört a lépcsőn, szerinte kényelmes. Függetlenül attól, hogy nagyon vékonynak tűnik az egész szerkezet, masszívnak érezte:-D Minden lépcsőfok a falba van erősítve egyik oldalon, a másikon meg a lépcsősök által felhúzott betonfalon is támaszkodik, valamint minden lépcső egymáson is. Az oldalon lévő négyzet alakú betonfalat levágják 22 centi magasnak. Viktor azt mondta, hogy ezt rugdosónak hívják a szakik:-D
A harmadik képen a forduló sarkánál látszik, hogy milyen vastag is egy-egy fok. Nem egy ormótlan betonmonstrum szerencsére. Bevallom, én azért vastagabbnak gondoltam a dolgot.

Lépcső, II. felvonás, 1. nap

Ajkán vagyok a 4 gyerekkel. Viktor őrzi otthon a lakást, amíg a lépcsősök dolgoznak. Mint azt a bejegyzés címe is mutatja, már a második fázisba léptünk. A mai napon elbontották a régi lépcsőt, felrajzolták a falra a készítendő lépcsőfokok helyét, a legalsó kettőt és a pihenőt már ki is öntötték gipszbetonból. Már rutinosan pakoltunk össze az újabb felfordulásra, de mivel esély sem volt arra, hogy Marikával otthon bekkeljük ki a nappalokat (na meg hely sem volt hatunknak az alsó szinten), így eredeti tervek szerint a két kicsivel Ajkára jöttünk volna. A terv maradt, csak 4 gyerekkel érkeztem, mivel a srácok mind össznépi dögrováson vannak. Ma Miki be is fizetett Sumamedre olyan cefetül van. Nap közben is lázas, alig eszik, levert, elfekszik, sokat alszik. Matyi is lázaskodott két napott, ő van a legjobban. Karcsi estére lesz masszívan lázas, remélem megússza antibiotikum nélkül, mert ő nemrég kapott. Mi ez a folytonos betegeskedés? Ja, és apa hívott, hogy ő sem érzi jól magát. Ennyit a múlt hétvégi játszóházról. Most már tényleg tartom magam ahhoz, hogy a játszóházból mindig hazahozunk valami szar nyavaját. Többet télen nem megyünk, akárhogy könyörögnek!
Már egyik sem megy a héten suliba. Miki jövő héten is marad még egy keveset itthon. Rákérdeztem tanító nénire, hogy ugye még nem kell évet ismételni, de tényleg rengeteget volt beteg Mikci:(
A lépcső viszont jól halad, ha minden jól alakul, akkor csütörtök délben végeznek a lépcsősök, utána jöhet a hidegburkoló, aztán az asztalos.

Lépcső, I. felvonás. 3. nap (I. felvonás vége)

Tegnap kettő körül elmentek a kőművesek. Immáron készen van a wc új bejárata. Mutatom milyen szép az új ajtó, ami még pácolásra vár. Majd valamikor az is sorra kerül.
Na meg egy bónusz kép arról, hogy milyen vastag por fedett mindent. Tegnap délután gőzerővel nekiláttunk takarítani. Nagyjából már minden elfogadható. Ma meg rendbe kell vágni az alsó kupiszobát, mert keddtől ott fog csövezni apa a két naggyal. Én a kicsikkel Ajkára menekülök, mert még a nappali szintjére sem lehet majd menni. A nagyok a suliból nem hiányozhatnak. Miki amúgy is annyit beteg, hogy szerintem a tavalyi évet is bepótolja, egyébként most is épp beteg, talán szerdán már megy suliba. A három lázmentes napot kivárjuk.
Na majd kérem Viktort, hogy fotózza a napi helyzetet, én is kíváncsi vagyok, hogy készül a gipszbeton lépcső:-D