Gyerkőceim életkora
Lilypie Kids Birthday tickers
Lilypie Kids Birthday tickers
Lilypie Kids Birthday tickers
Lilypie Kids Birthday tickers
Lilypie Fifth Birthday tickers

2019. november 16., szombat

Mária Jézussal

 
Ajándékba készült Jácinta nővérnek ez a kis monocrom minta. Végig éreztem, hogy valamit szeretnék adni neki az 50. szülinapjára, de nem volt ötletem. Tudtam, hogy szeret sütni - valami mennyei browniet csinál - de mégis valami személyesebbet akartam adni, mint egy sütőtálat vagy sütiskönyvet. Végül csak nekiduráltam magam egy kis hímzésnek. Szerintem nagyon szép lett. Színátmenetes DMC-vel hímeztem 40 ct-s anyagra, amit még valamikor a hőskorban vettem Ninától. A szemem majd kinéztem, úgyhogy ezt is nagyító alatt készítettem (el kéne mennem olvasószemüveget csináltatni...)
Na ezt bökögettem két napig a betegség alatt, így lettem kész, laza 3 hetes csúszással az alkalomhoz képest. De hát ugye a szándék a fontos!
A mintát a pinteresten találtam.

Lanarte: Terrace in Autumn Bloom (7)

Régen mutattam, nem sok időm van öltögetni a keresztszemeseim. A héten beteg voltam. Persze most sem ezen ügyködtem, de még október végén, november legelején beleböktem pár zöld szálat és most már talán látványosabb a haladás a múltkori fázisfotóhoz képest.
Kicsit unom, mert két kisebb kitérőt leszámítva ezt a képet bököm már nagyon régóta és valahogy nem készül. Nem mintha más képre több időm volna... Na mindegy. Amíg beteg voltam jó szokásom szerint odatettem az ágyam mellé pár készletet és csak nézegettem, tervezgettem, hol kezdeném, hogy haladnék vele. Tudom gáz, de amikor még olvasni sincs erőm, akkor ez tök jó szórakozás az alváson kívül. Egyébként péntek este éreztem, hogy nem vagyok túl jól, mondtam is Henrik atyának, hogy talán kidőlök, mert gyengén voltam már a melóban is. Aztán a szombatot és a vasárnapot végigaludtam. Szerencsére a mama pont nálunk volt, így kaptam rögtön a tüszős mandulagyulladásomra antibiotikumot. Így sokkal gyorsabb volt a gyógyulás. Nagyon sokat pihentem a héten, remélem az energiám kitart a síszünetig. Egy biztos, hogy mostanában sokszor későn feküdtem le, meglehetősen kihúztam magam csomó téren. Nagyon-nagyon jól jött ez a kényszerpihenő.

2019. október 12., szombat

Hit, remény, szeretet (2)

Elkészült, de még nincs keretben. Még filózom azon, hogy az IKEA-ban vegyek neki egy keretet, vagy kereteztessem. Előbbihez idő kell, hogy elmenjek és kiválasszam, a másikhoz meg több pénz... Majd megálmodom. Szerettem hímezni, bár nagyító alatt kellett böködnöm az x-eket. Sajnos rohamosan romlik a szemem. Távolra egyre jobban látok, közelre egyre rosszabbul.
Azt hiszem ez lesz az idei egyetlen kész munkám. Semmi időm nincs hímezni nap közben, este meg már nem látom a lámpafénynél olyan jól. Öregszem, na!

2019. július 7., vasárnap

Hit Remény Szeretet (1)



Mostanában ezen ügyködöm. Ajándékba készül. Illetve már rég át kellett volna adnom, de természetesen nem sikerült sem időben elkezdenem, sem befejeznem. Így aztán meg is kérdeztem Zoli atyát, hogy egy újmisés papnak meddig lehet ajándékot adni? Mondta, hogy egész évben, amikor pappá szentelték. Tehát december 31-ig még van időm a befejezésre és a keretezésre is.

A mintát itt találtam. Eredetileg anno arra szántam, hogy a saját Bibliámat borítsam be vele. Már akkor is filóztam, hogy a három szín kombinációját használjam, vagy legyen csak egy színnel készítve... Nekem valahogy az egy szín jobban bejön, de talán a saját Bibliámra majd feinflobán meghímezve a sárga-kék-piros kombinációt fogom használni.

Zoli atya nálunk volt diakónus Albertfalván. Mivel irodistaként a plébánián dolgozom, így sokat beszélgethettem vele. Kedves fiatal srác, nagyon jó látni, hogy micsoda fiatalokat kap az egyház! Ott voltam a papszentelésén is Esztergomban, ami megható volt, igazán ünnepélyes és szép, de szomorú is egyben, mivel ebben az évben az egész Esztergom-Budapesti Főegyházmegyében őt szentelték csak pappá. Van 4 fiam, hátha az egyik meghallja a hívást. Én nem bánnám, de ugye nem rajtam múlik.

2019. február 24., vasárnap

Lanarte: Terrace in Autumn Bloom (6)

Egy újabb fázisfotó csekélyke haladással. Csigatempóban vánszorgok vele, de nagyon kevés időm van hímezni. Most nem foltokat hímzek, hanem egy-egy színnel töltöm ki az alsó részét a képnek, nameg egy-két olyan helyen, ami a felsőre is átlóg, hogy ne legyen éles csík az oldalváltásnál. Még mindig szeretem, bár hangyányit unom:-DD De csakazért sem veszek elő újabbat, ezt most már készre hímzem, még ha csak 2020-ban érek is a végére.

2019. február 16., szombat

A Papp válaszol - 777.blog

Nagyon szeretem Papp Miklós beszédeit, elemzéseit, gondolatmeneteit olvasni, hallgatni. Mindig örömmel emlékszem vissza azokra is, amelyeken személyesen vettem részt a keresztanyámmal. Elraktároztam magamban a kedvenc emlékeim közé.
 
Most lehet az atyát kérdezni a 777.blogon bármilyen témában. Sokszor az egészen egyszerű és néha nekem jelentéktelen kérdésekre is zseniális választ ad. Ez viszont borzasztóan tetszik. Jó lenne, ha sok-sok fiatal elolvasná és meghallaná, megszívlelné. Szóval bemásoltam ide a cikk egy részét:
 
A Papp válaszol!

A Papp válaszol – félelem, a mise fontossága, Eucharisztia

Folytatódik a Papp válaszol, ebben a rovatunkban a 777 olvasói tehetnek fel kérdéseket Papp Miklós görögkatolikus papnak – és családapának!

Dia (Budapest)
Hogyan lehetne leküzdeni a mindig-minden-most-kell, félek, hogy kimaradok valamiből, ha itthon vagyok (divatosabb nevén FOMO) érzést, ami egyre több fiatalt súlyt?
A FOMO (Fear Of Missing Out – „félelem attól, hogy kimaradunk valamiből”) nem egy konkrét valamitől, hanem attól való félelem, hogy lemaradunk valamiről. Látjuk mások boldog képeit a közösségi hálón, mi pedig otthon ücsörgünk. Látjuk mások utazásait, buliról küldött képeit, merész szabadidőtevékenységeit, s mindez szorongással tölt el, mert én nem pörgök ilyen szinten, az én életem unalmasabb, elmulasztom az élet nagy élményeit…
A FOMO jelenségét érdemes filozófiai, teológiai és empirikus oldalról is megvizsgálni.
Filozófiailag a FOMO a szabadság ára. Az egzisztenciális filozófusok (Kierkegaard) írnak arról, hogy a szabadság megszédül a maga lehetőségeitől: mennyi mindent tehet, micsoda magasságokat és mélységeket járhat be!
Szorongással tölti el, hogy ezekből választania kell.
És ha rosszul választ, keveset választ? Mindezt csak fokozza a szélsőséges liberalizmus, ami szerint az a szabadság, hogy bármit választhatunk. Sartre szerint a szabadságnak nincs egy nagy célja, hanem az a szabad, aki mindig dönthet máshogy. A szélsőségesen liberális szabadságfelfogás fél az egyetlen úttól, az elköteleződéstől, a lehetőségek feláldozásától, mert akkor mintha elvesztegetné önmagát.
A kommunizmusban sokunk szabadságát még a diktatúra bénította meg, ma viszont a túl sok lehetőség.
Mindenhol kinyílnak ajtók, s azt hiszi a fiatal, akkor él igazán, ha mindenhová beteszi a kis lábát. Olykor a szülei is delegálják a vágyaikat: „amit mi nem éltünk meg, legalább a gyerekünk élje meg”. Egy év Oxfordban, egy év mosogatás egy luxushajón, egy év karitász munka Afrikában… Fiatal barátaink (olykor a szülei biztatására is) úgy szórják az éveket, mintha időmilliomosok lennének. A liberalizmus nagy ámítása, a „nyerj meg mindent, ragadj meg mindent, élvezz ki mindent” – csak közben nem épül fel egy életpálya, egy család. Fila Béla professzorom mondta mindig: „Vannak, akik 1 méteres körben letapossák a füvet maguk körül: lépnek egyet előre, egyet vissza, belekóstolnak mindenbe, de nem haladnak. Így sok irányba lépegetnek egyet-egyet, de igazából nem jutnak sehová.” Miközben a liberalizmus nagy káprázata szerint mindent meg akarok nyerni, valójában mindent elveszítek: nem lesz életpályám, csak egy csomó fényképem.
Az élet közepén ez nagyon fog fájni.
A teológiai oka a FOMO-nak Isten nagyvonalúsága: az embert valóban szabadnak teremtette. Nem döntötte el senkinek a hivatását, szakmáját, házasságát (ne is vádoljuk a rossz döntésekkel), hanem felnőttnek tekint. Aquinói Tamás beszél arról, hogy a visio beatifica-t nem mi döntjük el, arra Isten mindenkit meghívott. Isten „azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön” (1Tim 2,4). Nem vagyunk szabadok a végső cél kitűzésében, szabadok vagyunk viszont abban, hogyan is akarunk oda eljutni: mérnökként, anyaként, papként. Ez a szabadság nagy méltósága! Persze a száz irányba menni akaró szabadságunknak ígér még valamit: érdemes egyetlen úton töményen menni, s nem félni, hogy mi mindenről lemaradunk. Péter és társai féltékenykednek, hogy mi lesz a jutalmuk, ha mindent elhagynak, ülhetnek-e jobb és bal oldalról, Márta sok mindennel törődik.
Krisztus megnyugtatja őket és minket: merni kell egyetlen úton becsületesen elindulni, életpályát felépíteni, levágni nem csak a kísértéseket, hanem az életpályánkhoz nem illő jó dolgokat is. Ez viszont hit kérdése, hogy érdemes a kezünket az eke szarvára tenni, s nem nézni hátra, hanem töményen élni. Ezt a hitet az evilági humántudományok nem tudják megadni. Hogy merjünk valamiket elveszíteni, ne érezzük vesztesnek magunkat, ha lemaradunk valamiről – ezt a félelmet a hit tudja megnyugtatni.
A FOMO végső soron a haláltól való szorongás. E földi életből mindent kiszipolyozni annak kell, aki csak evilági boldogságában hisz. Akinek van istenhite, az tudja, hogy úton vagyunk a teljes boldogság felé. Isten ígéretei alapján bízhatunk abban, hogy aki egyetlen úton (családjában, szakmájában, életpályáján) becsületesen halad, az mindent megnyerhet. A hit adja az aranyfedezetet ahhoz, hogy merjek lemondani jó dolgokról, alternatívákról is.
A fizikai síkról csak annyit: túl sok kép, lehetőség ömlik ránk. Alázatosan meg kellene azt gondolnunk, hogy a világ minden örömét, de minden fájdalmát is (!) felvenni csak Isten tudja. Túl sok örömöt, lehetőséget, színességet látunk, s belesajdul a szívünk, hogy nem tudunk mindent megélni. És túl sok szenvedést, fájdalmat, háborút látunk a kommunikációs eszközök révén, s belesajdul a szívünk, hogy mennyi szenvedés van a Földön. Alázatosan be kell látnunk: nem fér minden öröm és minden kín a szívünkbe. Arra csak Isten képes. 
A mi dolgunk a virtuális helyett a reális életünket élni, annak örömeit élvezni és keresztjeit felvenni.