Nem jelölhettem be

Fenn van ő is a facen. Nem maga csinálta meg az oldalát, hanem egy osztálytársa, mert ő nem volt rá hajlandó, viszont folyton rágta a többiek fülét, hogy ezt vagy azt nézzenek meg már neki, mert csak ott tették közzé a híreket, amik érdekelték. Így esett, hogy Gömbi megcsinálta Matyi fiam profilját. Egyszercsak feldobta nekem lehetséges ismerősként a fiamat a rendszer. Mondtam is a gyereknek, aki rögtön közölte, hogy ne is jelöljem be, mert nem fog visszaigazolni. Nem akarja, hogy csekkoljam. Hahá! Ez van kérem! Azért a két profilképét lementettem magamnak, mert azon már látszik, hogy egyre komolyabb fiú.

Persze vele kapcsolatban is lenne min aggódni, de Viktorral megbeszéltük, hogy nála már nem érdemes olyanokon görcsölni, hogy miért nem az osztálytársaival van igazán szoros barátságban, hanem inkább a zenésztársakkal, az újságírós társakkal, a társasjátékklub tagokkal. Valahogy az osztályból nincs senki, akivel szorosabb lenne a kapocs. Osztályfőnök és prefektus szerint ez gáz. Nekünk nem az, a gyereknek nem az, ha nekik gond, akkor próbálják ők bevonni a Matyit az osztályközösségbe jobban, mi innen Budapestről nem nagyon tudunk mit beleavatkozni a dologba, parancsba meg csak nem adhatom, hogy fiam, tessék végre valakivel jól összebarátkozni. Idén és tavaly is már sokkal többet hallunk sztorikat az osztálytársakról, de tényleg senki nincs kiemelve, vagy igazán sokat emlegetve. Tanulni jól tanul, bár idén a harmadik negyedéves értesítőben több volt a négyes, mint az ötös. És mint kiderült zenében tehetséges. Nagyon tehetséges, megfontolandó, hogy ebben az irányban kéne körülnéznie.

Lényegében ősszel kezdte a szaxofont és már ott tart, hogy ő kapta meg a tenorszaxit a Bencés Big Band-ben. Ő kitartóan gyakorol, van, hogy napi több órát is, élvezi, szereti, a tanára módfelett elégedett vele.
Ja és gyermekem fura zenei ízlését is megosztom. Ez az egyik kedvenc nagy sláger, amit énekel, fütyül, dobol stb. Hát elég rendhagyó:-D

Úgy énekelnék...

Nem tudom ki hogy van vele, de én rengeteget énekelek, dúdolgatok, néha még észre sem veszem. Ha épp nem énekelek, akkor fütyörészek. Minden dallam, minden csengőhang, minden reklámzene megmarad a fejemben, néha még engem is fáraszt, a kollegák szerint hihetetlen vagyok:-D Eszter csengőhangjánál meggyanúsítottak, hogy én fütyültem fel a telefonjára:-D

Szóval mindig kórustag voltam, nagyon-nagyon szerettem együtténekelni a többiekkel. Kórusoztam általánosban, középsuliban, az egyetemen. Lassan 15 éve vagyok kórus nélkül, és nem is nagyon van időm rá, de mindig hiányzik, pláne, ha jó kórusművet, vagy jó együtténeklő csapatot hallok.

A családos táborban Emil hívott a templomi kórusba, nagyon jó volt mondani, hogy MEGYEK! Sajnos csak egyszer volt alkalmunk fellépni a templomban, de olyan élvezetes volt próbálni és énekelni a többiekkel együtt. Vártam, hogy karácsonykor megint éneklünk, de elmaradt a dolog. Kár érte!

Most viszont a facebook-on kalandoztam és találtam egy zseniális kis kamarakórust, nekem nagyon bejön. Mit ki nem lehet hozni csak énekhangból! Érdemes meghallgatni!

2Cellos koncert

Hétvégén életem első kemény rock koncertjén vettem részt a 72 éves nagynéném jóvoltából. Hogyan is történhetett ez? Idén nyáron is voltunk pár szép napot Decsen. Sokat beszélgettünk, ülönböző tévéműsorokat néztünk, pár szettet láttunk Federertől is:-D
Többek között a gyerekeink zenei neveléséről is szó esett, hiszen Irénke néni énektanár volt aktív korában. Sőt, nem is akármilyen! Csak nem verte soha nagydobra a dolgot. Karesz még nem tudta eldönteni, hogy milyen hangszert válasszon, bár eléggé a zongora felé hajlik. Viszont ezzel kapcsolatban sajnos van egy komoly gondunk: jelenleg nincs egy darab zongoránk sem otthon. Irénke néni kérdezte, hogy miért nem csellózik, aztán leültette a Youtube elé a gyerkőcöt és kapcsolt neki pár 2Cellos felvételt. A gyerekek jöttek-mentek, mindenki belenézett, de ekkor már én főképp pakoltam, készülődtünk az indulásra. Azért azt észrevettem, hogy Irénkét sokadik látásra is lenyűgözi a két srác játéka, és elejtette azt is, hogy ősszel játszanak Budapesten. Hát gondoltuk egy szülinapi meglepetést összehozunk, hamár Federerre nem tudjuk befizetni a nagynénémet:-D Így esett, hogy vettünk 3 jegyet a 2Cellos koncertre, Irénke felautózott hozzánk Budapestre és 10-én ott voltunk az Arénában mind a hárman. Én diszkrét tériszonnyal, mert már csak a kakasülőn volt hely. (Másfél hónappal korábban vettük a jegyeket.) Egyébként a hangversenyre minden jegy elkelt.
Miután nem nagyon néztünk utána a dolognak, így én kiskosztümben, Viktor öltönyben ment. A youtube-on látott videók alapján vegyes hangversenyre számítottunk, komolyzenével bőven és kis könnyűzenével megfűszerezve. Hát nem az volt, szóval túlöltöztünk. Pár rövid komolyzenei mű után belecsaptak a húrokba, eleinte két elektromos csellóval játszották a nagy slágereket, aztán bejött a dobos, és onnantól hihetetlen hangerővel, hihetetlen erőbedobással mentek a rockszámok. Volt ott AC/DC, Rolling Stones, Michael Jackson, Nirvana stb. Egyszerre volt furcsa és lebilincselő. Élmény volt mindenképp. És hogy milyen a két srác? Nagyon szórakoztató, igazi előadó és őstehetség. Hoztam két videót a két stílusról, amit ötvöznek a koncertjeiken. Érdemes mindkettőt megnézni! Köszi Irénke az élményt (ha ezt olvasod!)!

Katie Melua - Nine Million Bicycles

Egyszerűen nem tudom megunni ezt a számot. Teljesen mindegy, hogy milyen kedvemben vagyok, a végeredmény mindig ugyanaz lesz: megnyugtat, kikapcsol, örömmel tölt el.
Egyébként pilates végén ennek az énekesnek a számaira szoktunk lazítani, nyújtani. Eleinte csak hallgattam, élveztem a hangját, a nyugalmat, amit a számai árasztanak. Aztán a csajokkal nagyjából egyidőben kérdeztem én is meg, hogy ki az énekes. Azóta a youtube-on sokszor a háttérben mennek Katie Melua számai, ha valamit csinálok. Szeretem. Feltettem ide is, hogy később is, ha visszanézem a blogom beleakadhassak és emlékezhessek.

Mondjátok meg!

Még kicsi voltam, amikor tapasztaltam, hogy a Dórákhoz nem írnak sem verseket, sem szerenádokat:( Viszont dögivel szólnak a Júliákhoz, a Máriákhoz, Juditokhoz és Lillákhoz a szép szerelmes sorok. Megvannak a kedvenc szerelmes verseim mindezektől függetlenül, de a kedvenc szerelmes dalaim általában Máriásak, ha lehet ezt így mondani. A fő-fő kedvenc a West Side Story-ból van. Hát az valami csodaszép, csak nem a filmbeli gyenge verziós tetszik, hanem az, amit José Carreras énekel. Na ez nálam a verhetetlen. Persze magából a musicalből még egy csomó betétdal tetszik és ha ráadásul Kiri Te Kanawa énekli Mariát, akkor végképp ottragadok:-DD
Megvan a kedvenc Máriás dalom Zorántól is. De most akkor jöjjön Karcsi feldolgozásában a Koós János féle Mária nóta:-DD Egyszerre nem volt hajlandó elénekelni kicsi fiam, mer tinkább hallgatni akarta, úgyhogy itt van két részletben.

Ja, és aki esetleg nem ismerné fel, annak itt van az eredeti nóta is Koós Jancsitól, aki gyakori vendég nők napján a Szent Imre kórházban. Jópofa figura, állati klassz hangulatot tud csinálni fél perc alatt:-DD A youtube-os felvételt 1:3o-tól érdemes nézni.

Beatles

Ez egy régi-régi nagy szerelem. Hosszú éveken át elkísért a Beatles és a zenéje. Olyan fanatikus voltam, hogy semmi mást nem hallgattam. Rengeteg kedvenc számom van tőlük, itt az egyik, amit még ma is sűrűn meghallgatok (persze már csak takarítás közben, mert egyébként alapzajként gyermeküvöltés van nálunk).