Lanarte: Terrace in Autumn Bloom (8)

 Mivel készen lettem a takaróval, otthonra erre az 5 napos síszünetre valami megkezdettet szerettem volna vinni. Végül a hímzős táskám pakoltam be, függetlenül attól, hogy a szemem még mindig nem jó. Bár rettentően hideg volt, gyönyörűen sütött be a nap apukémák hálószobájába. Pont az ablak előtt van egy támlás heverő. Oda bevackoltam maga, odavettem magam mellé egy állólámpát is, felvettem az olvasószemüvegem és nekiláttam öltögetni ismét ezt a képet. Nem tudom mikor lesz időm ismét elővenni, így az új telómmal lőttem róla egy fázisfotót. 

Ilyen teljes napfényben:

Ilyen félárnyékban:

Öröm volt újra hímezni. Szeretem nézni, ahogy alakul a kép, gyűlnek az x-ek. Marika is leült mellém egy kis Riolis képet hímezni. Egy rózsaszín-sárga, kék tortácskát. Egész kitartó volt.

Lanarte: Terrace in Autumn Bloom (7)

Régen mutattam, nem sok időm van öltögetni a keresztszemeseim. A héten beteg voltam. Persze most sem ezen ügyködtem, de még október végén, november legelején beleböktem pár zöld szálat és most már talán látványosabb a haladás a múltkori fázisfotóhoz képest.
Kicsit unom, mert két kisebb kitérőt leszámítva ezt a képet bököm már nagyon régóta és valahogy nem készül. Nem mintha más képre több időm volna... Na mindegy. Amíg beteg voltam jó szokásom szerint odatettem az ágyam mellé pár készletet és csak nézegettem, tervezgettem, hol kezdeném, hogy haladnék vele. Tudom gáz, de amikor még olvasni sincs erőm, akkor ez tök jó szórakozás az alváson kívül. Egyébként péntek este éreztem, hogy nem vagyok túl jól, mondtam is Henrik atyának, hogy talán kidőlök, mert gyengén voltam már a melóban is. Aztán a szombatot és a vasárnapot végigaludtam. Szerencsére a mama pont nálunk volt, így kaptam rögtön a tüszős mandulagyulladásomra antibiotikumot. Így sokkal gyorsabb volt a gyógyulás. Nagyon sokat pihentem a héten, remélem az energiám kitart a síszünetig. Egy biztos, hogy mostanában sokszor későn feküdtem le, meglehetősen kihúztam magam csomó téren. Nagyon-nagyon jól jött ez a kényszerpihenő.

Lanarte: Terrace in Autumn Bloom (6)

Egy újabb fázisfotó csekélyke haladással. Csigatempóban vánszorgok vele, de nagyon kevés időm van hímezni. Most nem foltokat hímzek, hanem egy-egy színnel töltöm ki az alsó részét a képnek, nameg egy-két olyan helyen, ami a felsőre is átlóg, hogy ne legyen éles csík az oldalváltásnál. Még mindig szeretem, bár hangyányit unom:-DD De csakazért sem veszek elő újabbat, ezt most már készre hímzem, még ha csak 2020-ban érek is a végére.

Lanarte: Terrace in Autumn Bloom (5)

Nem sokat haladtam vele az utóbbi időben, de azért mutatom, hogy milyen állapotban van ez a hímzésem. Mellesleg csak ezen dolgozom, mert ha több képet öltögetnék, akkor semmiben sem lenne látványos a haladásom. Néha hetek telnek el, hogy tűt vehetnék a kezembe.

Ekkora nagy anyag van hozzá, tehát jócskán van mit még hímeznem, de a két szélét már elértem:

És hogy miért vagyok ilyen ritkán tű-közelben? Egyik oka természetesen ez a kis apróság, aki október óta a bölcsit koptatja. Szeret bölcsizni, és őt is nagyon szeretik, ami igazán jó érzéssel tölt el mindenkit. Nyugodt szívvel hagyom ott minden nap, mert jó helyen van és élvezi a közösséget. Mostanában kezd kinyílni a csipája a fiatalúrnak ott is, és egyre többet kutyálkodik, de még nem panaszkodnak a gondinénik.

A másik ok, ami meg távol tart a hímzéstől az új munkám. Szeretem, bár hangyányit magányosan töltöm napjaim. De lassacskán megszoktam, nameg mivel nincs kivel elcsacsognom az időm, így csinálom azt, ami a dolgom. Lassanként belerázódom, de az elődömet még sokat kell hívnom, mert több olyan dolog merül fel menet közben, amivel még egyáltalán nem találkoztam.
A legtöbbet azzal foglalkozom, hogy a káoszt próbálom felszámolni. Évek óta senki sem rendszerezett, selejtezett, pakolt az irodában. Néha olyan poros aktákat rendezgetek, hogy folyton azt érzem futnom kell kezet mosni. Sok érdekes dolgot találok, sok izgalmas iratot olvashatok. És hát a fő attrakció majd kedvenc szekrényem rendberakása lesz.

Eddig minden irodista csukva tartotta, vagy max. egyszer nézett bele. Ha mutatom kinyitva is, akkor asszem érthető, hogy miért. Ez lesz az utolsó, aminek nekilátok, ha már minden rendben van. Szabályosan olyan érzésem van, hogy még csontvázat is fogok benne találni.

Egyébként ilyen az irodám:

Lanarte: Terrace in Autumn Bloom (4)

Ennyit haladtam vele a nyaralás alatt. Szeretem öltögetni, bár most kicsit túl sok volt a szürke, így gyorsan egy kaspót a virággal együtt ráhímeztem. Mégis látszódjon a haladás valamicskét:-D Azt hiszem a nyáron már más hímzést nem veszek elő, ezzel haladok egészen addig, amíg meg nem unom. Jelentem, még nem untam meg!!!

Lanarte: Terrace in Autumn Bloom (3)

Gondoltam mutatom, hogy mennyit sikerült haladnom vele mostanában. Aki figyelmesen szemléli a két képet, az felfedezhet közte némi eltérést. Na azt a mennyiséget hímeztem bele:-D Egyébként csak az érdekesség kedvéért írom, hogy 10 évvel ezelőtt kezdtem ezt a képet hímezni és valahogy nem nagyon haladtam vele. Pedig csodaszépek a színei és nagyon jó a Lanarte készletek vásznaira hímezni. Valahogy mégis kicsit hűtlen vagyok ehhez a képhez. Most mindenesetre jól esett hímeznem, pedig utoljára 2011-ben öltöttem bele pár x-et. A nyáron valszeg ez a képem marad a hímzős táskámban... amíg meg nem unom:-DD

Na itt tartottam 2011-ben:

Ilyen most:

Ez meg a grátisz kép az épp kávézgató legkisebbről:

Lanarte: Terrace in Autumn Bloom (2)

Ennek a Lanarte képnek az elkészítését terveztem én túlzottan optimistán, hogy na majd a 10. házassági évfordulónkon keretezve az uram kezébe nyomom. Most már biztos vagyok benne, hogy ez kivitelezhetetlen, sőt mármár mondhatnám azt is, hogy teljességgel képtelen gondolat volt:-DD
Úgy terveztem, hogy a múlt heti haladásom lesz a mérvadó, hogy befejezhető-e a kép. Természetesen beütött a melegfront. Nekem olyan baromira fájt a két kezem, csuklóm, minden létező ujjpercem, hogy nemhogy tűt nem volt kedvem fogni, este már akkor is féltem, ha Marikát fel kellett emelnem:( Rezgettem is magam a TENS készülékemmel, akkor egy kicsit jobb volt, és közben enyhe nosztalgiával gondoltam a karácsonyi szünetben kapott 5 alkalmas fizikós kezelésre, ami csúcsszuper volt!!!! A melegfrontból végül álandó meleg idő lett, a kezem is sokkal-sokkal jobb. De láthatóan alig haladtam a hímzéssel, szóval erre mondom azt, hogy veszett fejsze nyele. Sebaj, majd jövőre, vagy egy másik alkalomra csak elkészítem!
Ennyit haladtam:Az újonnan hímzett részek közelebbről:

Lanarte: Terrace in autumn bloom (1)

Ezt a készletet még anno Viktor választotta, hogy örülne, ha elkészíteném neki. Most elővettem egy kicsit, az utolsó állás szerint 2008. februárjában böktem bele pár x-et. Akkoriban így nézett ki:
A mai állás szerint pedig bővült pár x-szel a fal és készült egy cserepes virág rá (még egy pici fehér hiányzik belőle). Egyébként csodás színei vannak, főképp azért vettem elő, mert tele van szépséges pirosakkal. Igaz arra már nem volt időm, hogy valamelyiket bele is hímezzem, mert most megint RR-ek vannak soron. Egy biztos, ezt a készletet most nem akarom túl mélyre tenni a dobozomba, de ahogy ismerem magam, biztos nem bírom ki, hogy huzamosabban csak egyet öltögessek:-DD