Van egy 8 évesünk!

Úgy tűnik kényszerpihenőre ítéltettem. Bevallom, nem bánom, irtóra elhavazott vagyok az utóbbi időben. Úgy érezzük Viktorral együtt, hogy valamiféle "kötelességpiramist" tolunk magunk előtt. Egy-egy követ kihúzunk, elintézünk, újabb kettő ugrik a helyére. Komoly elmaradásom van blogírás terén is. Sokat filóztam azon is, hogy talán az egészet hanyagolnom kéne, de arra meg mégsem visz rá a lélek. Néha szeretném megmutatni a gyerkőceimet, azok sikereit, szomorúságát, szeretném megmutatni a lefrisebb hímzéseimet, megosztani a nagyvilággal a melóhelyzetet, apró sikereim és persze kudarcaim is. Megírni azt, hogy számomra is meglepő, de vannak még gáncs nélküli lovagok, akikért most már aggódni is tudok:-D

Nade kezdjük a sort egy 8 éves kisfiúval, Mikivel. Nagyon várta már a születésnapját, de volt egy ici-pici bibi. A legjobb barát hazajöttt az ünnepekre Tunéziából, viszont januárban már csak egy hetet maradtak. Miki szülinapja január 21, de a bulit január 5-én megtartottuk, hogy Balázs is ott legyen. Hívtunk 7 kisfiút, hatan el is jöttek. Sokat alakultak tavaly óta. Akkor szinte észre sem vettük, hogy 5 kiskrapekkel bővült az itthoni létszám, most viszont Viktorral diszkréten hullattuk a hajunkat. Ordítottak, rohangáltak, ellenálltak minden építő jellegű játéknak. Mikor már dobálózás is napirendre került, kínomban megengedtem, hogy bekapcsolják a számítógépet és nézhessenek egy kis Minecraftot. Aki meg unta a számítógép dolgot, azzal tárasasoztam. Akkor kicsit lehiggadtak és végül tudtak normálisan is játszani szerencsére.

Itt van pár fotó a társaságról:

 

 

 

 

 

 És még pár Miklósunk legfrisebb arcáról. Nem vészes a difi, mindössze plusz fél-fél mindkét szemén, de remélhetőleg az állandó fejfájásnak végetvet. Csak a suliban hordja:-D

  

És ezt a mezt pedig a nagyszülőktől kapta egy Barca drukker:-DD

Hogyan motiváljunk egy gyermeket????

Örömmel jelentem, hogy túléltem a mai napot. Nem volt olyan szörnyű, mint amire számítottam, de szerencsére nem is futott be semmi extra ügy így az első napomon az új helyemen. Viszont ma kiderült, hogy 5 helyett 12 nap szabim van még erre az évre!!! Bár valszeg ezt már csak papíron tudom kivenni... Na azért még nem temetem. Az új főnököm kedves, udvarias. Azt hiszem jól ki fogunk jönni. Egy gond van vele, elég ritkásan futunk össze és sok embernek kéne:-D Na ez meg már szervezés kérdése;)

Viszont hoztam pár képet a gyerekekről végre. Mutatom a lelkes Karcsit, aki mostanában végre szeret pózolni a fényképezőgépnek. Most jó passzban van a srác, könnyen kezelhető, csak Marikával kakaskodik, de ők ketten eleve folyton összeakadnak valamin. Sokat verekednek, aminek a vége persze bőgés.

Mutatom Marikámat is. Múlt hét csütörtökön voltam vele itthon egy napot. Elővettük a régi hímzős cérnáimat és ezeket rendeztük. Nagyon tetszett a kiscsajnak, sokat rakta őket jobbra-balra. A bölcsiben is azt írták róla jellemzésként, hogy amit lehet pakolni, rakosgatni, áthordani egyik helyről a másikra, az Marikának nagyon bejön. Egyébként egyre szebben beszél és szépen haladunk a szobatisztaság felé. Már egyedül elmegy a wc-re, bilire, sokszor csak azt veszem észre, hogy valaki benn motoz a fürdőben. Amint otthon vagyok vele 1 napnál többet, akkor leszedem a pelusát, hogy meglássam, hogyan boldogulunk.

Na és itt van Miki, aki olyan rosszkedvű volt az utóbbi időben folyton. Végén már le is szidtam, hogy elegem van a savanyú arcából és szedje össze magát. Még mindig a kisbarátját siratta, aki Tunéziába ment. Közöltem vele, hogy barátkozzon a többiekkel is jobban, ne csak amolyan félig ott vagyok, de valaki másra várok szituban üldögéljen, különben kiveszem a suliból. Na ez bejött. Elkezdett nyitni a többiek felé és már megint jókedvűen megy suliba, mert együtt játszik a fiúbandával. Én nem is értem, hogy hogy volt képes magában keseregni olyan dolgon, amit egyrészt ezerszer megbeszéltünk, másrészt nem is változtathat rajta. Most már egyébként lelkesen levelezik Balázzsal, aki december közepén jön haza Tunéziából egy egész hónapra! Miki vágja a centit.
Közben próbáltam rávenni Mikit az olvasásra. Sikertelenül. Nagyon szeret vergődni, van, hogy úgy unatkozik, hogy inkább lefekszik az ágyába, ahelyett, hogy elfoglalná magát. Én pedig nem tudok mindig leülni társasozni, legozni stb. Matyi ilyen idős korában már ezer könyvet elolvasott, szabályos ki önképzőkörük volt az osztályukban, az volt a menő, aki a legvastagabb könyvet olvassa. Na Mikiék osztályában ez a veszély nem fenyeget. De minket zavart Miki betűundora. Végül a tanító néni adta az ötletet a megoldásra. Vegyünk valami olyan dolgot, amire Miki nagyon vágyik és mutassuk meg neki, hogy ezt kapja, ha egy könyvet elolvas. Miki fociskártya rajongó. Szerintem képes lenne minden pénzét erre költeni, ha lenne pénze. Úgy van vele, mint én a cérnáimmal: rakosgatja, nézegeti, rendszerezi. Szóval apa vett neki egy gömböt, ami tele van kártyákkal, valamint van benne egy limitált kártya is. Kitettük a nappaliba és Miki elővette az első könyvet!!! Matyi javaslatára a Harry Potter első kötetét szedte elő. Két napig lelkesen olvasott, aztán rájött, hogy ezzel nem fog túl gyorsan végezni. Már-már feladta az egész olvasás témát, mikor mondtam neki, hogy választhat vékonyabb könyvet is. Végül a Fekete Istvántól olvasta el a Vuk című könyvet. tettünk fel pár csekkoló kérdést is. Értette, amit olvasott. Megkapta a gömböt... Azóta megint nem olvas... Úgy tűnik e téren Miki is kemény dió lesz:-D

 

 

A nagyok

Igaz, hogy ez egy múlt heti történet, de akkor írok még pár szót arról is, hogy elkezdődött a suli. Mindkét fiam ünneplőben vonult el hétfő reggel. Mit mondjak, nem volt egyszerű az indulás, de azért csak összejött. A szombati napot a táska rendezésére, a cuccok rendszerezésére szántuk. Múlt héten beszereztük az ünneplő ruhát Matyinak, mert ő mindent kinőtt. Miki örökölte Matykóm ingét, de a nadrág még túl nagy volt rá. Hát maradt egy fekete valamiféle farmerutánzat. Belepréselték a lábukat az enyhén kinőtt cipőkbe és már mehettek is:-D Persze mindketten vittek váltócuccot, úgyhogy az évnyitó után máris átöltözhettek. Mikinek ebben még nincs akkora rutinja, ugyanis a fekete cipője talpát szépen az összehajtott fehér ing tetejébe helyezte. Moshatom megint a fehér inget. Matyié diszkréten gombócba volt gyűrve, úgyhogy bár nem koszos, mehet az is egy kört a gépben:-DD De őszintén szólva nem is nagyon számítottam másra.

Az első nap után Matyi lelkesen, Miki nyomottan ért haza. Már megint az van, mint tavaly. Matyi csacsog, ezer sztorit mesél, Miki meg hallgat. Kisebbik fiam elég nehezen rázódik bele az új kerékvágásba. Elment a legjobb barátja Tunéziába családostul. Ráadásul a másik legjobb barátja meg jövőre utazik Norvégiába. Ezt el sem mondtam neki, remélem Zsigmond sem fogja túl hamar elmesélni Mikinek, mert ő aztán tényleg jó nehezen teszi túl magát az ilyen dolgokon. A nyáron igyekeztem is meghívni azt a kis barátját hozzánk többször is, aki a szeptembert már Tunéziában kezdte. Apa olajfúró, annyit éltek külön a házastársak, hogy az idei évet már együtt akarták tölteni. Érthető. Nem tudom mennyit bír ki egy távkapcsolat, de jót egy házasságnak sem tesz.

Sajnos Balázs haverról nem készítettem képet, viszont múlt héten itt volt Miki két nagy haverja, Anti és Zsigmond, őket mindenképp lencsevégre kaptam. (balról jobbra: Zsigmond, Anti és Miki)Antit most hívtuk először, Zsigmond már aludt is nálunk régebben. A srácok jól érezték magukat.

Az egész onnan indult, hogy elég vacak hangulatban telt az utolsó hét. Nameg a nyár sem volt olyan fergeteges móka barátok híján. Volt olyan nap, mikor 5 családot hívtam fel, hogy jöjjenek át játszani, de mindenki nyaralt. Mi sem ültünk itthon sokat, de nem tódultak a meghívások és amennyire lehetett próbáltam lekötni a bandát, csak hát mindig kiderül, hogy a 2 éves és a 11 éves nem ugyanazon dolgok iránt érdeklődik:-DDD Szóval legjobb a kishaverok áthívása játékra. Így aztán amolyan suli előtti bemelegítésképp mondtam, hogy szerdán legyen kisbarátdömpinges nap. Kedd estére ottalvósra meg is hívtuk Matyi két barátját Lackót és Danit. Sajnos Dani is másik suliba jár idén ősztől. Na őt aztán tényleg sajnálom, mert az az igazán jólnevelt és nagyon korrekt kissrác, aki jó lett volna még Matyi közelében pár évig.
Na ilyenek voltak kedden este a nagyok (balról jobbra: Lackó, Dani, Matyi):Szerda reggel sajnos Lackónak (Matyihaver) sietnie kellett haza. Viszont helyette érkezett Zsigmond (Mikihaver) kora reggel. Anyukája nagyon örült a meghívásnak, pont egy másik fiát is vitte kishaverokhoz (4 fia van). Munka előtt letette Zsigát, meló után felvette. Otthon a legnagyobb gyerek vigyázott náluk egész nyáron a többire, ha épp nem táborban voltak. Még szerencse, hogy nem az az átlagos kiskamasz a legnagyobb, hanem szeret vegyülni a tesóival. Miki másik kishaverja, Anti ebéd után csatlakozott be a bandába.

Matykóm másik haverja Dani szerencsére maradhatott még játszani szerdán is. Mivel anyukája az ikertesóját nem tudta hova tenni, így reggel befutott még Gréti is. Viszont gondoltam, hogy Grétinek ennyi fiú között nem lesz túl izgi a móka, ezért meghívtam egy másik kislány osztálytársat, Bogit is. Így a legnagyobb forgalom akkor volt, mikor egyszerre 10 gyerek játszott nálunk:-D Nade ez rövid időszak volt, mert Bogi anyukája jött a kislányért és hozta még a kistesót is. Viszont pont itt volt már az ikrek anyukája is, így aztán hárman anyukák leültünk kávézni, szörpözni és dumáltunk. Érdekes volt meghallgatni a lányos pletykákat a suliból. Egész másképp értékeltek jópár gyereket, mint én az alapján, amit Matyi mesélt el nekem. Pletykáltunk, a srácaink játszottak, és én meg állati jól éreztem magam. Tőlem tényleg jöhetne hozzánk egy csomó gyerek játszani, csak én is találkozzam más anyukákkal. Igaz estére úgy kidőltem mint a nagyalföld, pedig semmit sem kellett csinálnom, csak etetni és itatni a bandát. Ja, meg figyelni, hogy sehol se legyen semmi gikszer:-D

Suli. Ovi. Bölcsi. Az idei őszünk nagyrészt erről fog szólni. Megindultak a szülői értekezletek, óraegyeztetések. Na nekem ezeket a legnehezebb leszervezni. Felfogadtam néninek a fiúk nyugdíjas óvónénijét. Szeretem Erzsi nénit, végülis laza 6 évig vitte a srácaim az oviban, így aztán régi ismerősként jön hozzánk vigyázni majd a srácokra betegség vagy bármi elfoglaltságom miatt. A nyugdíjas ajándéka a kollégáktól egy wellnessezés volt. Persze pont akkorra esik, amikor a nagyok szülőije lesz, így Viktornak korán el kell majd jönnie a melóhelyről. Ma viszont tud jönni Erzsi néni, én meg megyek Marika bölcsis szülőijére. Remélem a címmizériám nem fog szóbakerülni...
Matyinak idén a zenén kívül csak két elfoglaltságot engedünk. Valami sport (röplabdát választotta) és cserkészet a legjobb barátjával. Ez utóbbi péntek esténként lesz majd.
Miki idén indul a szolfézzsal és a focisulit kérte mellé egyéb elfoglaltság címen.
Karcsi is focizni fog majd járni.
Anya úszni és havonta egyszer masszíroztatni.
Többiekről nem tudok nyilatkozni:-DD

Utolsó ovis nap

Pénteken volt Miklóskám utoljára oviban. Jó szokásunkhoz híven elbúcsúztunk az óvónőktől és a dadus nénitől. Azért mi szülők nem vettük túl könnyesre a búcsút, hiszen ősztől újabb csemeténk fog bekacsázni a 4. csoportba a Bükköny oviba. Miki már fel is vezette Karcsit, hogy hisztis és verekedős:-DD Margit néni viccesen csak annyit jegyzett meg, miután mondtam, hogy akkor újabb Selmeci kölyköt kapnak nevelgetésre, hogy nem járja, hogy a Selmeci család egy egész évtizedre kibéreli a csoportban az autó jelet. Megnyugtattam, hogy Marikának majd valami lányosat választunk.

Miki fiam viszont nagyon szívére vette az elválást. Péntek délután mikor mentem érte, elbúcsúzott a kishaveroktól, Jankótól és Marcitól. Szépen lekezelt velük, utána puszit adott Erzsi néninek, a délutános óvónéninek, aztán összeszedtük minden cuccát és elindultunk az oviból. Valahol a kapu környékén törött el középső fiamnak a mécses. Zokogott, hogy vége az ovinak és hogy soha többé az életben nem lesznek olyan jó haverjai, mint itt. Soha többé nem fog játszani már a csoportban és ő soha többé nem lesz boldog. Ezt komolyan nagyjából hasonló szavakkal adta elő folyamatos hüppögések közepette. Én hiába vígasztaltam azzal, hogy lesznek majd új barátai, meg hogy itt a nyár és megyünk majd sokat a játszóra és ott is vannak gyerekek, lényegében semmi sem használt. Végül bevetettem a nagyfiú szöveget, hogy ő most már sulis lesz, 1. c osztályba fog járni, kap iskolatáskát és tolltartót és tornazsákot... Végül abban maradtunk, hogy inkább sírjon egy jót, én meg csak simogattam. Hát így búcsúztatta Miki az ovit péntek délután.

Egy héttel korábban persze megvolt a hivatalos nagycsoportos búcsúztató. A mi srácaink vegyes csoportba járnak, idén 6 nagycsoportostól vett búcsút a csoport. Nagyon aranyosak voltak, Miki verset mondott (ott bújt szabályosan bele Miki ingébe Márk, a csoport legvagányabb kiskölyke, aki úgy látszik szereplésnél még nem vagány:-DD), énekelt, táncolt. Az én fényképezőgépem a ballagás első másodpercében megadta magát, még ki sem dugta az objektívet, szóval szépen leszerepelt:( A képek kölcsönképek az ikrek anyukájától, aki Mikit is fotózta, mert a lányoknál nagy favorit volt kicsi fiam:-DD