Hogyan motiváljunk egy gyermeket????

Örömmel jelentem, hogy túléltem a mai napot. Nem volt olyan szörnyű, mint amire számítottam, de szerencsére nem is futott be semmi extra ügy így az első napomon az új helyemen. Viszont ma kiderült, hogy 5 helyett 12 nap szabim van még erre az évre!!! Bár valszeg ezt már csak papíron tudom kivenni... Na azért még nem temetem. Az új főnököm kedves, udvarias. Azt hiszem jól ki fogunk jönni. Egy gond van vele, elég ritkásan futunk össze és sok embernek kéne:-D Na ez meg már szervezés kérdése;)

Viszont hoztam pár képet a gyerekekről végre. Mutatom a lelkes Karcsit, aki mostanában végre szeret pózolni a fényképezőgépnek. Most jó passzban van a srác, könnyen kezelhető, csak Marikával kakaskodik, de ők ketten eleve folyton összeakadnak valamin. Sokat verekednek, aminek a vége persze bőgés.

Mutatom Marikámat is. Múlt hét csütörtökön voltam vele itthon egy napot. Elővettük a régi hímzős cérnáimat és ezeket rendeztük. Nagyon tetszett a kiscsajnak, sokat rakta őket jobbra-balra. A bölcsiben is azt írták róla jellemzésként, hogy amit lehet pakolni, rakosgatni, áthordani egyik helyről a másikra, az Marikának nagyon bejön. Egyébként egyre szebben beszél és szépen haladunk a szobatisztaság felé. Már egyedül elmegy a wc-re, bilire, sokszor csak azt veszem észre, hogy valaki benn motoz a fürdőben. Amint otthon vagyok vele 1 napnál többet, akkor leszedem a pelusát, hogy meglássam, hogyan boldogulunk.

Na és itt van Miki, aki olyan rosszkedvű volt az utóbbi időben folyton. Végén már le is szidtam, hogy elegem van a savanyú arcából és szedje össze magát. Még mindig a kisbarátját siratta, aki Tunéziába ment. Közöltem vele, hogy barátkozzon a többiekkel is jobban, ne csak amolyan félig ott vagyok, de valaki másra várok szituban üldögéljen, különben kiveszem a suliból. Na ez bejött. Elkezdett nyitni a többiek felé és már megint jókedvűen megy suliba, mert együtt játszik a fiúbandával. Én nem is értem, hogy hogy volt képes magában keseregni olyan dolgon, amit egyrészt ezerszer megbeszéltünk, másrészt nem is változtathat rajta. Most már egyébként lelkesen levelezik Balázzsal, aki december közepén jön haza Tunéziából egy egész hónapra! Miki vágja a centit.
Közben próbáltam rávenni Mikit az olvasásra. Sikertelenül. Nagyon szeret vergődni, van, hogy úgy unatkozik, hogy inkább lefekszik az ágyába, ahelyett, hogy elfoglalná magát. Én pedig nem tudok mindig leülni társasozni, legozni stb. Matyi ilyen idős korában már ezer könyvet elolvasott, szabályos ki önképzőkörük volt az osztályukban, az volt a menő, aki a legvastagabb könyvet olvassa. Na Mikiék osztályában ez a veszély nem fenyeget. De minket zavart Miki betűundora. Végül a tanító néni adta az ötletet a megoldásra. Vegyünk valami olyan dolgot, amire Miki nagyon vágyik és mutassuk meg neki, hogy ezt kapja, ha egy könyvet elolvas. Miki fociskártya rajongó. Szerintem képes lenne minden pénzét erre költeni, ha lenne pénze. Úgy van vele, mint én a cérnáimmal: rakosgatja, nézegeti, rendszerezi. Szóval apa vett neki egy gömböt, ami tele van kártyákkal, valamint van benne egy limitált kártya is. Kitettük a nappaliba és Miki elővette az első könyvet!!! Matyi javaslatára a Harry Potter első kötetét szedte elő. Két napig lelkesen olvasott, aztán rájött, hogy ezzel nem fog túl gyorsan végezni. Már-már feladta az egész olvasás témát, mikor mondtam neki, hogy választhat vékonyabb könyvet is. Végül a Fekete Istvántól olvasta el a Vuk című könyvet. tettünk fel pár csekkoló kérdést is. Értette, amit olvasott. Megkapta a gömböt... Azóta megint nem olvas... Úgy tűnik e téren Miki is kemény dió lesz:-D