A munka és én

Nem leszek hosszú, mert már késő van, de még ezer dolgom van itthon. Szóval dolgozom. Elég döcögősen és nyögvenyelősen indult a dolog. Kezdve ott, hogy bár jeleztem, hogy megyek vissza és bár tudtak is róla sokan, valahogy az infok egy része elsikkadt és én mentem, de nem volt mégsem helyem. Volt kb. 4 pokoli napom, volt, hogy kétségbeesésemben bőgtem is, de szerencsére sok jó szót is kaptam, sokan bíztattak, hogy tartsak ki, lesz ez még valahogy.
Asszem mára elmondhatom, hogy végül minden jól alakult. Beleszoktam egy számomra ismeretlen osztály életébe, egyre több feladat gyűrűzött be hozzám. A kollegáim nagy része fiatal és kedves is, így szerettem menni. Jó volt a hangulat, a kezdeti ismerkedések után lassanként én is becsatlakoztam a helyi "szokásokba".
A feladataim tetszettek, sok új dolgot tanultam az egészségügy bevételi oldaláról. Jó érzés volt, hogy az eleinte kínainak tűnő beszélgetések lassan megvilágosodnak, sőt néha már a szabályokat is tudtam. A főnököm nagyjából elégedett is volt velem, legalábbis pár beszélgetésünkből nekem ez derült ki.

Mindez tartott egészen ma délig. Ma délben közölték velem, hogy ideiglenesen áthelyeznek. Jobb ötlet nem volt, engem egyik percről a másikra egy tök új beosztásba helyeztek úgy, hogy az elődömet ma reggel tájékoztatták arról, hogy a munkájára ott többet nem tartanak igényt. Titkárnő leszek magas beosztású emberke mellett. Ideiglenesen. És csak remélem, hogy nem felejtenek benne ebben a posztban engem, mert hát lényegében közgazdász lennék, vagy mi a szösz. Na majd kiderül. Öröm az ürömben, hogy ma végre megkaptam a munkaköri leírásom, mint controller.
Igazából senki sem örült ennek az új felállásnak. Az én jelenlegi főnököm nem díjazta az ötletet, de persze beleegyezett és jelezte, hogy mihamarabb szeretne visszakapni. Aki elmegy a székből, amit én megkapok, az jópárszor sírt, amíg a munkakört átadta. Az új főnököm szerintem örült, hogy valakit kapott maga mellé, de a régi munkaerővel nem volt semmi gondja. Én meg (régi) új vagyok, a gyógyító részen az embereket nem ismerem... Igyekszem megfelelni persze majd itt is, de olyan jól elvoltam a táblázataim között...

Na mindegy. Ráadásul ugye nem túl vicces az új főnöknek a 6 órás munkaidőm sem, de ez van. Mi lesz a maradék 5 nap szabimmal??? Tudok onnan is ebédelni menni?
Próbálom nézni a dolog jó oldalát. Rengeteg embert meg fogok ismerni. Ha neadjisten mégsem jövök be az új főnökömnek, a régi igényt tart rám, tehát utcára nem kerülök. Végre visszaszokom a folyton telefonálunk még a szomszéd szobába üzemmódra is. Újabb embereket győzhetek meg arról, hogy értelmes ember vagyok, akire lehet feladatot bízni, mert tud önállóan dolgozni. Szóval próbálok ez utóbbira gondolni, mert különben kissé elkap a frász és ideges vagyok a sok totál ismeretlen embertől...