Egy fáradt anya naplójából

Ez most egy lap lesz a panasznaplómból, amit nem vezetek, csak most már egyszerűen kikívánkozik belőlem. Miközben körülöttem 4 gyerek "ugrándozva" örül annak, hogy már csak egy hét van a suliból, én ezt borzasztóan nehéz szívvel hallgatom. Sajnálom magam na! Amiatt, hogy bele sem rázódtunk abba, hogy megint suli, újra itthon lesz mindegyik, kivéve az ovist. Nameg egyébként is, hiába volt suli, mindig legalább 1 itthon hesszelt valamilyen betegség címszóval. 

Szóval 1 hét és a jól bevált kis napirendem ismét a feje tetejére áll. Már egyszer régebben írtam, hogy az ember lánya minden tanév végén várja a nyarat, hogy na az majd könnyebb lesz, aztán pár hét után már alig várja az őszt, hogy na akkor végre könnyebb lesz. És sosem. És néha elfelejtek közben örülni annak, ami épp van, és ez olyan gáz!

Nade milyen is Dóra egy átlagos gyermekbetegség mentes iskolai napi programja? 6:45-kor csörög az ébresztőm. Rohadt nehezen kelek, szóval 10 perc szundi, utána kapkodás. 7:30-kor jó esetben benn ülök 3 gyerekkel a kocsiban és araszolunk-száguldunk utcától és forgalomtól függően a suliba és oviba. Utána jön a napi munka a plébánián, ahol igazából bármilyen sok munka van, akkor is kipihenhetem magam. Ha időm és a munka engedi, akkor beülök egy fél-óra időtartamra a templomba imádkozni. Hanem teszem meg, akkor a napi imámnak lőttek, szóval törekszem rá! Ja, nap közben valahol ebédelek, vagy otthoni maradékot hozok, lényegtelen. Fél négyre megyek Lackóért, onnan ki a játszótérre. Közben felszedjük Marikát a suli előtt, akit vagy sikerül lekenyerezni valami Lidl-ös péksütivel, finomsággal, hogy kicsit maradjunk még a játszón, vagy nem. De ha sikerül, akkor kb. fél hatra hazaérünk. Viktor még dolgozik otthon, de tudom, hogy hamarosan abbahagyja, így lassanként kezdünk lelazulni, minden gyerek kockul, csak Lacika szeretne játszani. Pakolok, locsolok a kertben, Viktor is előkerül, aztán tornázom egy karikát, vacsi, fürdetés, amit gyakran Viktor csinál. Talán belefér még egy rész a Poldarkból, igen, még csak a 4. évadot nézzük... aztán behullok az ágyba. De az este akkor is egész jó!

És akkor lássuk milyen Dóra egy átlagos nyári iskolaszüneti napja: 7:30-kor csörög az óra, kimászok, összerakom Lackót és indulok az oviba és dolgozni. Munkába otthoni kaját viszek. Munka, szentségimádás, fél négyre megyek Lackóért, akivel legalább fél hatig kinn vagyok a játszótéren. Ha a kis haverok maradnak tovább, akkor simán megesik, hogy fél hétkor karistolunk haza. Otthon indul a pakolás, és a főzés másnapra. Általában este nyolckor állok neki főzni, de sokszor keltem tavaly hajnalban, hogy kész legyen az aznapi ebéd. Tudom rajtam kívül ezer ember ezt csinálja, de én akkor is már most utálom. Nálunk ugye nem játszik a kajarendelés napi szinten, hiszen sokan vagyunk, irgalmatlan sokat kellene érte fizetni. De tavaly nyáron párszor elgurult nálam a pöttyös, hogy miért nem tud kimenni más helyettem a játszótérre? És akkor ha a nagyok nagy kegyesen esetleg kiviszik Lacit, akkor ők csak a közeli kicsi játszóra mennek ki vele, nem azokra a játszókra, ahol a kishaverok vannak, vagy ahova járni szeret.

Akkor van kis könnyebbség, ha valaki táborban van. Kérem alássan, nem mondom, hogy mi anno ugráltunk örömünkben, de vártuk a tábort, az tette eseménydússá a nyarakat. Én még most is emlékszem sok-sok táborra, ahol megfordultunk. Csak az vágta ki a biztosítékot nálam, amikor két egymás utáni nyáron kezdő csoportba irattak be a szülők úszáson, miközben már tudtam úszni és nem is rosszul. De kénytelen voltam ismét a kismedencében kezdeni, siklás, vízpaskolás, befogott orral alámerülés és egyéb elemekkel tarkítva tanulni, miközben a bátyám betegre röhögte magát rajtam. 

Idén kevesebb tábor van, de ahova tudtam beneveztem Marikát és Karcsit. Mennek osztálytáborba, mennek cserkésztáborba, Marika hittantáborba, és remélem nyár végén mennek a Csillagtáborba is. Ide ráfutásos alapon van a jelentkezés! Marika már közölte, hogy ő nem hajlandó táborba menni, Karesz élénken csatlakozott, ma reggel az autóban végig mantrázták nekem, hogy tönkretettem a nyarukat a táborokkal, csak azért, hogy úgy érezzem ettől nekem lesz könnyebb és jobb a nyaram. Feltettem a kérdést, hogy miről is maradnak le a tábor 4-5 napja alatt? Alszunk tízig, lekocogunk enni valamit, lehúzott redőnyök mögött kockulunk, aztán ha meguntuk, akkor átülünk a tv elé, megnézzük mi jót főzött anyánk ebédre, élvezzük, hogy nincs otthon Lacika, aki azt kéri, hogy valaki játsszon vele, bejelentjük igényünket, hogy este Burger Kingbe, Gyrososba szeretnénk menni és így tovább... Már rég nincsenek illúzióim azzal kapcsolatban, hogy barátokkal, vagy haverokkal jönnek össze. Ilyen csak akkor van, ha ezt előre leszervezzük mi szülők. Ott lakunk egy zsákutcában. Tisztán látható, hogy a szülők az egészen pici gyerekekkel kinn vannak az utcán, összeverődnek, beszélgetnek. A tinik meg benn ülnek a kocka alakú eszközeik előtt, azt sem tudjuk melyik házban ki lakik... Nem barátkoznak, nem bandáznak, ha van wifi, boldogok. Lehangoló! És a nyári idillt megzavarom, ha kérem, hogy Lackót vigyék játszótérre, valaki legózzon vele, locsoljanak a kertben, neadjisten füvet nyírjanak!

Kíváncsi leszek a nagyok nyarára is. Ők már ugye maguknak szervezik a programokat. Amiről tudok, hogy Miki az x-naplójához leszervezett magának két sporttábori segítőséget. Ezért nem is jön a plébániai családos táborba. Nem baj, legalább lesz valami programja. Az osztálytáboron kívül lesz tehát két sporttábor, munkát keres, mint a legnagyobb - aki bringás kajafutár szeretne lenni - , hogy legyen egy kis pénze. De ha se munka, se tábor, akkor is legalább megy sportolni, így nem egész napos a kockulás. 

Őszintén szólva nem várok semmit a nyártól. Rossz ezt így kimondani. 5 hétre bezár az ovi is. Ügyelet nincs. Ennyit a katolikus oviról, ahol egész évben az az érzésem volt, hogy nem akarnak a szülőn segíteni, csak a maguk életét teszik könnyebbé azzal, hogy miért nem szabad épp vinni a gyereket. Még az önkormányzati ovik is csak 4 hétre zárnak be és biztosítanak ügyeletet. A jámbor katolikus anyuka meg befogja a száját és tudomásul veszi, hogy nincs ovi 5 héten át, miközben 1,5 hónapig tavasszal sem volt... És komolyan mondom, ha egy ovis levél úgy végződik, amiben egy számunkra nehézséget közölnek, hogy imádságos szeretettel, én azon már kiakadok. Vagy csak én láttam örvendezni a dadus néniket a kapuban, mikor a kampányoltásuk miatt kérték a szülőket, hogy két napig ne hozzák a gyerekeket? Egyik napot meg tudtam oldani, a másikat nem. (Az oviban összesen 7 gyerek volt a 4 csoportból...) Hány helyről hallottam vissza, hogy a szülő akkor is bevihette a gyerekét az oviba a tavasszal, ha online dolgozott, mert tényleg dolgozott és az ovis gyerektől nem ment az otthoni munka. Egyetlen délelőttre kértem, hogy Lackót vegyék be. Nem vihettem, mert apa online dolgozik. Hol van a segítség? Nem egy vagy két rossz élményem van az ovival kapcsolatosan idénről, hanem sok. Lackónak szabályosan betegségtudata van. Megkérdezi tőlem, hogy: Anya, szabad tüsszentenem, vagy tartsam vissza? Normális ez???? Vagy mondja, hogy visszaszívta a taknyát, hogy ne szidják le, amiért ki kell fújni az orrát... Vagy hazaérve közlik, hogy benn az oviban mondták neki, hogy miután köhögött egyet, hogy inkább otthon kellene maradnia, ha köhög. Rohan kezet mosni, kiborul, ha rájön, hgy koszos kézzel a szájához nyúlt stb. És ezt nem tőlünk látta, tanulta... Arról nem is beszélve, hogy a sok fertőtlenítőzgetés az oviban kimarta az ujjai között a bőrt. 1 hétig otthon volt a tök egészséges gyerek és külön kérés volt, hogy hozzunk bőrgyógyásztól igazolást, hogy nem fertőző bőrbetegségben szenved. Soroljam még? Ha nem szeretné nagyon Lackó a csoporttársait már rég kivettem volna és bekunyeráltam volna az Önkormányzati oviba a gyereket. Ha kérdezik, hogy milyen a katolikus ovi, mindenkinek azt ajánlom, hogy nézzen jobban ovik táján körül, keressen más alternatívát is. És a szülők elégedetlenek, a játszón, ha beszélgetünk mindenki azt érzi, hogy ő és a gyereke is teher az ovi számára. Annyira rossz ez. 

Befejeztem, így is sok voltam, nameg megkezdődött a munkaidőm!

Poldark

Mivel meghatározó élmény jelenleg nekem is, Viktornak is, így úgy érzem megér egy bejegyzést. 

Az úgy volt, hogy az idei tavaszi "maradj otthon" időszakban sorozatot néztünk a gyerekekkel. De szinte előbb kezdődött a folyamat. Ősszel kezdtem Karesszel nézni a Lostot. Majdnem 3-4 hónap kellett, hogy végignézzük. Igazából egyrészt jó volt, hogy megvolt a közös érdeklődés és izgalom tárgya a kiskamasz 13 évesemmel, másrészt én is szerettem valaha ezt a sorozatot, de a harmadik évad után nem volt több időm nézni, így elmaradtam. Akkor meg még nem volt digi tévé, hogy felvegyem a késő esti epizódokat. Most Karesszel néztük, akinek igazi türelemjáték volt, hogy én napi 1 részre vagyok kalibrálva. Persze nem mondom, hogy egy-egy körmömet tövig rágom izgalmakat előcsaló rész után nem néztünk esetleg még egyet... Mindezt Marika picit elirigyelte tőlünk, így neki is kellett keresnem egy sorozatot, amit együtt nézünk. Először a Roswell-nek álltunk neki, de az kivágta a biztosítékot nálam, és nem engedtem Marikának, hogy tovább nézzük, újat kellett keresni. Így találtunk rá a Váratlan utazásra, amit valaha én is néztem, de csak hellyel-közzel. Annyira szerettem most felnőtt fejjel, olyan kedves sorozat, annyi érzés van benne és annyira jó látni, ahogy tanítják benne a szülők a gyerekeiknek a jót. Irigylésre méltó az életük minden nehézség ellenére. És hát ki ne drukkolt volna Gusnak és Felicitynek, hogy végre valahára megtalálják a boldogságot. Marika nehezen bírja a napi 1 rész adagot. Minden sorozatot ledarál, nem tudom, így benne mennyi csapódik le, hiszen túl sokat visz be egy ültő helyben.

Viktorral szerettünk volna olyan sorozatot, ami mindkét gyereket leköti. Úgy éreztük, hogy Marika már elég nagy, így első karikában a Gyűrűk ura trilógiát néztük végig. Szerintem legalább egy 10 estés program volt, de így is néha zombiként ébredtem másnap. Nem nekem való, hogy este 11-ig tévét nézzek. De ebben a sorozatban meg az volt a jó, hogy még Miki is odaült, hogy nézze. Annyira szeretem az olyan filmet, amiben a hazaszeretet, az igazán jó és hősi karakterek küzdenek a rosszal. Viktort mindig kiakasztják a csatajelenetek, én meg napokig tudok vigyorogni az olyan poénokon egy csatajelenet közepén, amit pl. Gimli nyomott el Legolasnak:

-Azért ez még csak egynek számít!

Nade lement a Gyűrűk ura is. Mit vegyünk sorra? Adta magát a Hobbit! Már egyszer láttam, de nem sok emlékem maradt róla. Persze ahogy néztük, úgy jöttek felszínre a régi emlékek a filmről. Szívesen elolvastam volna ismét a könyvet, a Babót is, de szőrén-szálán eltűnt a lakásban. Egyik este, miután néztük a filmet, Viktor levette a könyvespolcról és azóta nyoma sincs. Pedig egy-egy részt de elolvastam volna belőle, ha nem az egészet! És hát mindig van egy kedvenc karakterem a filmekben. Itt nekem Thranduil jött be, de nagyon. 

A tünde királyt megformáló színész nem semmi, ahogy ilyen rezzenéstelen arccal előadta a szerepet. És mégis mennyi érzelem van az arc, illetve néhány gesztus mögött. Zseniális! Nézegettem a youtube-on a háttérmunkákkal kapcsolatos videókat és sirattam a magam hülyeségét, hogy szinte alig tudok angolul. Semmi időm nincs szinte magamra sem, az agyam meg már végképp nem úgy fog, mint régen. Hogy tornásszam fel az angol tudásom a nulláról szinte a megértek egy angolul videót szintre? Kivitelezhetetlennek érzem. Aztán tallóztam a neten és a Kilit formáló színészre kerestem rá. Tudtam, hogy láttam már valami filmsorozatban. Aztán rá is találtam: A vámpír, a vérfarkas és a szellem.

Nem volt egy magasröptű sorozat, de több epizódot is láttam belőle. Ebben volt Aidan Turner a vámpír, de valahogy az egészből arra emlékszem, hogy folyton feketében, folyton zsíros hajjal, folyton szenvedve mászkált a sorozatban. Jobban megmaradt a béna vérfarkas fiúcska karaktere és a folyton beszélő szellem lányé, akitől herótom volt. Azt hiszem annyira nem kötött le, hogy nem is néztem végig a sorozatot. De Aidan Turneren keresztül jutottam el a Poldarkhoz. Jó hosszú bevezetés egy sorozathoz, de ez most kikívánkozott belőlem.

Nem akarom lespoilerezni magát a sorozatot, elég hozzá annyi, hogy az én férjem nem szereti a kosztümös, romantikus filmeket. A Poldark viszont még őt is levette a lábáról. Talán azért, mert férfi írta a könyvet? Megnéztük az első epizódot és azóta nincs megállás. Lebilincselő sorozat, rendkívül színes karakterekkel. Egy-két unalmas figura akad csak benne. És nem hősszerelmes film, hanem korrajz és egyben kórrajz. Főhősünk vívódása szenvedély és erény között, jó és rossz között. Képtelen kibújni a bőréből és meglépni néha azt, ami helyes, ezért lehet őt nagyon szereti és utálni is egyszerre. 

Megvettem könyvben is. És mivel tudom, hogy Erzsi néni is irtón szereti az ilyen sorozatokat, így neki is megvettem a könyveket. Az első kettő van meg magyar fordításban és sajna angolul továbbra sem tudok. Mindenesetre mindkét könyváruházban nekem postázták ki az utolsó darabot az első kötetből:-DD És a film hozza a könyvet, csak a szereplők másak. A könyvben Ross Poldark nem olyan veszettül jóképű, mint Aidan Turner. És Demelza sem vörös szépség.... De mivel a filmet láttam előbb, így a fejemben már ezek a figurák vannak. Végignéztük az első két évadot. Még 3 van előttünk. Én rendkívül izgulok főhőseinkért, általában Viktorral kivesézzük, hogy ki mit és miért csinál(t), és miért nem értünk egyet, vagy mit kellett volna másképp. Annyira hétköznapi témákat feszeget. És nincs benne semmi aberráltság, szex, ami most már olyan ritka bármilyen sorozatnál. Szóval sok szeretettel ajánlom mindenkinek!

A torna folytatódik

 8 héten át tornáztam a Súlyrakezdő programban. 2 kiló minusz, és itt-ott egy-egy centi farigcsálódott le rólam. Nem sok, de kezdetnek nekem ennyi tökéletes. A terv úgyis az volt, hogy legyen heti szinten legalább 5 alkalommal egy kis mozgás. Volt olyan torna, ami meg sem kottyant, volt olyan, amit utáltam. Kb. félidőben lehetett kedvezményesen befizetni a folytatásra. Befizettem.

A héten már az új 8 hetes sorozatban tornázom. Kicsit nehezebb, de még semmi sem kivitelezhetetlen. Nem bántam meg, hogy az alapokkal indultam, mert fel kellett frissíteni a mozgást és hát sok helyen izom helyett csak háj lötyög(ött). Kéne csináénom egy motvációs fotót egy olyan ruhában, amit szeretnék újra felvenni... Annyira lusta vagyok az ilyenekhez, de lehet, hogy mégis lövök egy fotót. Aztán valami titkos helyen tartom a gépemen:-D

Az új tornaprogram neve ismét a gyerunkanyukam.hu oldalon: Formaszevíz Start (2. szint)

Tervem persze van ezer, időm sajnos nagyon véges. De jó lenne májusban megpróbálkozni a futással. És de jó lenne Marikát is becsatlakoztatni! Már megint bilibe ér a kezem?!?!

Házassági évforduló: 20!

Épp 20 éve volt az esküvőnk. Ilyenek voltunk. Fiatalok, nagyon-nagyon boldogok és optimisták! Még minden előttünk volt. Persze, ha előre elmondják a sok-sok nehézséget a sok-sok öröm mellett, akkor is Viktorra és erre az életre szavazok. Ahogy a gyerekeknek mondtam ma, életem egyik legjobb döntése Ő. Hálás vagyok az elmúlt 20 évért! Még sokat-sokat töltsünk együtt!!!

Lanarte: Terrace in Autumn Bloom (8)

 Mivel készen lettem a takaróval, otthonra erre az 5 napos síszünetre valami megkezdettet szerettem volna vinni. Végül a hímzős táskám pakoltam be, függetlenül attól, hogy a szemem még mindig nem jó. Bár rettentően hideg volt, gyönyörűen sütött be a nap apukémák hálószobájába. Pont az ablak előtt van egy támlás heverő. Oda bevackoltam maga, odavettem magam mellé egy állólámpát is, felvettem az olvasószemüvegem és nekiláttam öltögetni ismét ezt a képet. Nem tudom mikor lesz időm ismét elővenni, így az új telómmal lőttem róla egy fázisfotót. 

Ilyen teljes napfényben:

Ilyen félárnyékban:

Öröm volt újra hímezni. Szeretem nézni, ahogy alakul a kép, gyűlnek az x-ek. Marika is leült mellém egy kis Riolis képet hímezni. Egy rózsaszín-sárga, kék tortácskát. Egész kitartó volt.

Horgoljunk takarót (11)!

Hát elkészült. Május óta horgoltam újra ezt a takarót (valamikor a hőskorban kezdtem). Lényegében ez volt most a legnagyobb munkám hosszú ideje. Szerettem csinálni, még akkor is, ha ez a vastag fonalat és a 4,5-es tűt annyira nem szerette a kezem. Hamar begörcsölt tőle, igénybe vette az izületeim na! De az eredmény álomszép. Viszont akkor sem tartom meg magamnak. Folyamatosan változott, hogy kinek szeretném adni, végül úgy ősz óta tudom, hogy Zsuzsinál fog landolni. Ő vigyázott régen a gyerekeimre, amíg még Magyarországon élt. Utána meg az anyukája. Nemrég hazajött a kisfiával és azóta úgy érzem, hogy ajándékozni szeretnék valamit neki. Igaz, ez a takaró sem nem csajos, sem nem fiús, valahol a kettő között van, de hátha lesz majd a kisfia után még kislánya is.

Természetesen már kiválasztottam a következő munkát, amit horgolni szeretnék. Ebbe a közös horgolásba csatlakozom be (persze már rég lefutott, de engem nem zavar):

https://www.garnstudio.com/dropsalong.php?id=4&cid=22

Ehhez kértem karácsonyra a fonalakat. Nem azt a durván dárga verziót, amit a leírás ajánl, hanem egy olcsóbbat. Így is komoly ára lett, szóval szép karácsonyi ajándék lett belőle. A fonalakat a dobozban már fotózta nekem Viktor, de az egy másik gépen van, szóval majd az első fázisfotónál csatolom.

Ezt a takarót, amit most itt Karesz tart, csak nem engedte, hogy a feje is szerepeljen a képeken, viszont már én fotóztam. Beadtam a derekam, kértem és kaptam egy okostelefont a családomtól. Leginkább az idegesített, hogy sosincs szabad gép, hogy beszálljak a zoom-os beszélgetésekbe. Még egy kedves barátnőm is beleszállt, hogy ne a legolcsóbbat vegyem meg magamnak. Itt is köszi, Zsuzsa! Ilyet kaptam, a család választotta ki nekem. 

Egyébként este fotóztam a takarót és így is ilyen szép képek lettek. Tudom, ki kellett volna tennem egy havas faágra, vagy körülötte szép környezetet teremteni és odavetni hanyagul a kész művet, hogy jól mutasson, de ez nekem nem megy. Viszont vagy százszor megsimogattam és sok-sok szeretetet horgoltam bele:-D

A SZAG

 Csak így írhatom le, nagy betűvel. Ma reggel hangyányit elfáradtam tőle.

Az úgy volt, hogy szeptember végén voltunk koronásak családilag. Összejött a család Marika elsőáldozására és bekoronásodtunk. Mi is, szüleim is, apósomék is, valszeg sógornőm is, én a mai napig nem tartom kizártnak, hogy húgomék is, bár decemberben a tesztje azt mutatta ki, hogy nem volt még koronás. Na mindegy. Lényeg a lényeg, hogy nekem laza két hétre elment totálisan a szaglásom és az ízérzékelésem. Meglepően zavaró az érzés úgy a 10. nap körül már. Azon filóztam, hogy mit bánnék jobban: ha az ízek nem jönnének vissza, vagy a szagok? Hát inkább ízek nélkül tudnék élni, mint szagok nélkül asszem, de végülis nem kellett választanom, mindkettő szépen apránként visszatért. Nem 100%-osan, de ugye ne legyenek nagy elvárásaim!

Szóval pár dolog utána sem stimmelt, de ezekkel simán eléldegélhettem. Olyan íze lett a kávénak, mint amit odaégettek, de lényegében mindent tudtam enni-inni. Aztán valamikor december elején ültem a buszon. Valami iszonyat tömény vegyszer szagot éreztem amikor felszálltam a buszra. Emlékszem, hogy még nézegettem is, hogy kinek folyt ki valami a táskájából. Alig bírtam ki az utat a Ferenciek tere és Albertfalva között. Végre leszálltam, kint már minden oké volt. El is felejtettem a bűzt. Aztán másnap random megint éreztem és egyszercsak rájöttem, hogy egy csomó dolognak ilyen szagát érzem. Mindig ugyanazt a fura zavaró vegyszer szagot a megfelelő illat helyett. Aztán jött, hogy az ételeknek is rossz lett az íze. Ugyanaz a szag, csak ízben. Kezdett egyre rosszabb íze lenni a kávénak, végül pár nap múlva a reggeli kávézásom öklendezésbe fulladt. Szóval december 7 óta nem iszom kávét. Aztán ehetetlenné vált a kenyér és minden péksüti. Volt, hogy alig bírtam a péksütis pult előtt elmenni a Lidl-ben annyira intenzíven árasztotta a vegyszer szagot. Elromlott sok-sok dolog íze. Gyümölcsleveké, a túróé, egy-egy kolbász, joghurtok, kakaó, zabkása, déli gyümölcsök, dió, és hát a csokik jó részének szintén ilyen íze van. Röhejes, de mindent megszagolok, amit a számba veszek. Mint egy kutya:-DD De tény és való, aminek rossz a szaga, annak rossz az íze is. A fogkrémnek mellékíze lett, a szappanok, dezodorok, háztartási tisztítószerek, a mosószer mind-mind azt az egy szem vacak vegyszerszagot árasztja. A kézfertőtlenítők iszonyúak, azok töményen ugyanezt produkálják. Ha kinn az utcán tudom, hogy füst szag van, na akkor körülleng a szokásos vegyszer szag. Lassanként megszoktam. Rezignáltan, vagy közönyösen konstatálom, hogy már megint...

A csokifogyasztásom próbáltam egyébként is háttérbe szorítani. Az After Eight enyhén mentolos íze most a legfinomabb. Vesz nekem Viktor egy dobozzal, mostanában egy hónapig is kitart (ha nem csak én eszem, úgy vettem észre, hogy a nagyok közül valaki rájár). Kellett egy kis idő, mire rájöttem, hogy abonettet, hungarocellt tudok enni. Már hányok tőle, annyira semmilyen és mindig éhes maradok tőle akárhogy pakolom meg felvágottal és sajttal. A kenyér pirítva is iszonyatos szagú, de ha melegszendvicsnek megsütöm, akkor elviselhető. Mára már nem is a kávé hiányzik (helyette 1 pohár Colát iszom, aminek elhanyagolható a mellékíze), hanem az, hogy a frissen sült puha kenyérbe beleharapjak. Ma reggel kicsit szétcsúszott otthon a reggelünk. Nem volt idő reggelizni. Leszállítottam Marikát a suliba, aztán bementem a Lidl-be reggelit venni. Hát bakker, ott álltam a sorok között, hogy mit tudnék megenni. Végül egy körtét vettem egy gluténmentes cerbonaszelettel. Hiába a sok péksüti, joghurt, képtelen vagyok megenni őket! Cseppet megsajnáltam magam, de tartja bennem a lelket, hogy ez el fog múlni. A háziorvosom azt mondta, miután utánaérdeklődött, hogy minimum fél év kell a rendeződéséhez. Komolyan mondom, ha végre elmúlik, akkor felhívom, hogy vége és pezsgőt bontok, ja mert az alkoholos innivalóknak is szörnyű íze van. A majdnem teli üveg Baileys ott vár a hűtőben, szilveszterkor csak kölyökpezsit ittam (enyhe mellékízzel). Egyszer Zoli atya is belém diktálta a méregdrága Portói borát. Mondtam neki, hogy kár belém, de ragaszkodott hozzá. Tényleg kár volt! Legyűrtem. Szó szerint.

Jó lenne, ha mellékhatása az lenne a SZAG-nak, hogy fogyok, de nem. Valszeg azért, mert rászoktam az aszalt gyümölcsökre. Már csökkentettem a mennyiséget és egy tálca datolya és füge kitart egy hétig, de eleinte sokat csipegettem belőle. Tegnap este 70,7 kilót lengetett a mérleg. Talán 1 kiló, ha lement.

Egyébként a tornázásban sem vagyok még látványosan sikeres, hiszen tegnap rákérdeztek, hogy: Csak nem? Mondom: csak nem. Elhagytam magam és boldog női napjaim élem épp, azért nagy a hasam. Pedig tornázok. Ez a harmadik hét, eddig három napot hagytam ki, de azokat is főleg azért, mert nem tudtam hova beleszuszakolni a napi programomba a tornát. Vagy ha időm volt, akkor gép nem volt hozzá...

Na ennyit a SZAG-ról, futok tovább!

Tornázni kezdtem ismét és újra és megint és ....

Úgy döntöttem, hogy nem vagyok hajlandó belenyugodni abba, hogy a kilók szépen apránként másznak fel rám. Belevágtam egy programba, remélem a kezdeti lökést megadja ahhoz, hogy mozogjak rendszeresen. Aztán majd a kajálásom is megreformálom, de nálam nem jön be a mindent egyszerre változtassunk módszer. Kis lépésekben szeretek haladni.

Lényeg, hogy a www.gyerunkanyukam.hu oldalon beneveztem a Nagy Súlyrakezdő programba, hiszen lassanként 12 kiló felesleg van rajtam. Kaptam egy kódot, amit fel lehet bárkinek használni, aki még nem regisztrált, vagy fél éve nem nézett az oldal felé. Itt is van: Q6P3RPYM A kuponkód 2.000 Ft kedvezményre jogosít bárkit.

Két napja tornázom ebben a programban, de már újév óta tornázgatok az oldal videóit felhasználva. Beneveztem a Bejgli kihívásba is. Tapasztalatom az volt, hogy az izmaim helyén csoki és süti van. Eszméletlenül igénybe vettek azok a tornaórák. Rájöttem, hogy megint amolyan kissé kezdő szintről kell építkeznem.

Jelenleg töretlen a lelkesedésem, alig várom, hogy mikor szuszakolhatom bele a tornát a mai napomba is. A célom, hogy nyárra 65 kiló legyek, nameg jó lenne nem a 40-42-es méretű nadrágok között kotorászni a boltban. Kíváncsi vagyok, hogy most mennyire leszek kitartó.