Van egy 8 évesünk!

Úgy tűnik kényszerpihenőre ítéltettem. Bevallom, nem bánom, irtóra elhavazott vagyok az utóbbi időben. Úgy érezzük Viktorral együtt, hogy valamiféle "kötelességpiramist" tolunk magunk előtt. Egy-egy követ kihúzunk, elintézünk, újabb kettő ugrik a helyére. Komoly elmaradásom van blogírás terén is. Sokat filóztam azon is, hogy talán az egészet hanyagolnom kéne, de arra meg mégsem visz rá a lélek. Néha szeretném megmutatni a gyerkőceimet, azok sikereit, szomorúságát, szeretném megmutatni a lefrisebb hímzéseimet, megosztani a nagyvilággal a melóhelyzetet, apró sikereim és persze kudarcaim is. Megírni azt, hogy számomra is meglepő, de vannak még gáncs nélküli lovagok, akikért most már aggódni is tudok:-D

Nade kezdjük a sort egy 8 éves kisfiúval, Mikivel. Nagyon várta már a születésnapját, de volt egy ici-pici bibi. A legjobb barát hazajöttt az ünnepekre Tunéziából, viszont januárban már csak egy hetet maradtak. Miki szülinapja január 21, de a bulit január 5-én megtartottuk, hogy Balázs is ott legyen. Hívtunk 7 kisfiút, hatan el is jöttek. Sokat alakultak tavaly óta. Akkor szinte észre sem vettük, hogy 5 kiskrapekkel bővült az itthoni létszám, most viszont Viktorral diszkréten hullattuk a hajunkat. Ordítottak, rohangáltak, ellenálltak minden építő jellegű játéknak. Mikor már dobálózás is napirendre került, kínomban megengedtem, hogy bekapcsolják a számítógépet és nézhessenek egy kis Minecraftot. Aki meg unta a számítógép dolgot, azzal tárasasoztam. Akkor kicsit lehiggadtak és végül tudtak normálisan is játszani szerencsére.

Itt van pár fotó a társaságról:

 

 

 

 

 

 És még pár Miklósunk legfrisebb arcáról. Nem vészes a difi, mindössze plusz fél-fél mindkét szemén, de remélhetőleg az állandó fejfájásnak végetvet. Csak a suliban hordja:-D

  

És ezt a mezt pedig a nagyszülőktől kapta egy Barca drukker:-DD