Karcsi névnapja

Kicsi fiam csak végigasszisztálja évek óta a nagyok bulijait. Neki is rendeztünk már szülinapi ünnepet, de sosem amolyan zsúrosat, ahova a kishaverokat hívjuk meg. Dehát ennek oka is van, hiszen nem nagyon vannak állandó barátai, ha meg a mi barátainkat hívjuk meg a gyerekeikkel, az nem biztos, hogy telitalálat. Sokat kérdezgettem, hogy kiket hívna meg a saját bulijára. Hát kérem szépen, két embert mondott. Az egyik Timi, Irénke néni (apukám nővére) menye (nem igazán oviskorú:-DD), a másik jelöltje Dani volt, Matyi fiam egyik legjobb barátja. Valahogy csak nem alakult a kishaverok névsora, így aztán Viktor úgy döntött, hogy családban rendezünk egy kisebb zsúrt. Hiszen a leglényegesebb Karcsinak az alábbi szeánsz, miszerint az ünnepelt mögött sorbaállnak a meghívottak és eltorzított hangon kopogtatnak a hátán, hogy:
-Kipp-kopp kopogok, találd ki, hogy ki vagyok.
Helyes válasz esetén jöhet az ajándék.

Viktor ezel után kicsit szabadjára fogta a gyeplőt és vett pár dolgot Karesznek. A lényeg persze egy hőn áhított LEGO volt megint, de pár apróságot még kapott mellé. Valahogy csupa olyat, aminek a többiek is örülnek. Így került csomagolópapírba vasalósgyöngy, nápolyi, 2 db dvd. Nagypapáéktól pedig egy logikai játékot kapott. Az oviban állítólag hosszú ideig képes ezzel molyolni. Még Marika is szereti, folyton pakolgatja rajta az autókat. Minden egyencsomagot kapott, és jöhetett a kopogtatás. A sikert mutatja a kép: