Lassan beleszokik a lány

Két hete masszívan bölcsizünk. Ma van az első olyan szabadnapom, hogy elmozdulhattam a bölcsi közeléből. Eddig annyit sikerült tennem, hogy elkocogtam tüdőszűrésre, mert a melóba visszalépéshez kell. Szóval egy pipa megvan. Ma meg végre valahára talán sikerül az utolsó simításokat is elvégeznem Misi keresztfiam jócskán megkésett névnapi ajándékán és holnap végre a postát is útbaejthetem, ha megyek a tüdőszűrés eredményéért. Nameg holnap a két nagy itthon lesz igazgatói szünet okán, így délelőtt asszem cipővásárlás is napirendi pont lesz. Én meg lakástakarítást terveztem naívan. De még ott a hétfő. Bár jó lenne elmennem masszíroztatni Gergő anyukájához, mert a bölcsis beszoktatásnak hála Marika ezerrel lóg rajtam, sokat kellett emelgetni, babusgatni, megint oda a hátam ettől. De nekem is jólesik a babusgatás, szóval inkább bekapok egy Ibustart és hajrá tovább! Nameg hétfőn lesz egy frankó fogszabályzásom is. "Rohamléptekkel" haladunk a doktornő szerint. Nagyon erős a fogágy, két hónap alatt alig másfél milit sikerült beljebb húzni a fogamat. Viszont a hatosok, amiken a brekettek vannak úgy mozognak, hogy néha megőrjít. Az egy dolog, hogy nem tudok rajta rágni, de folyton ott van a nyelvem, ráharapok, mozgatom. Tudatosan kell figyelni rá, mert egy idő után az álkapcsom begőzöl tőle:-DD

Naszóval eljutottunk a 12. bölcsis naphoz. Tényleg eszméletlen fokozatosan haladtunk. Komolyan mondom én sem hittem el, mikor a 7. napon kimehettem pisilni. A 8. napon már kinn ülhettem két órát, amíg Marika tízórai után kicsit játszott, aztán kiment a többiekkel az udvarra. A héten meg általában ebéd után kocogtam be a szobába érte. Persze lerakták már kétszer is aludni, de 1 óra vergődést követően inkább hazaadták, hogy otthon pihenje ki magát, most még megteheti, jövő héten, ha dolgozom, akármilyen fáradt is lesz, nem lesz más megoldás, mint elmarad az alvás, vagy alszik fél órát és rém nyűgös lesz.
Marika egyébként eddig jól veszi az akadályt, ügyes, hamar beleszokott a rendszerbe, bár nálunk otthon azt hiszem elég sok szabály van eleve, úgyhogy az alkalmazkodás nem ismeretlen számára. Rosszul eszik benn, valszeg ezzel lázad. Viszont nagyon szereti Zsuzsát a gondozónénijét, és a többi kisgyerekkel is jól elvan. Itthon persze úgy őriz engem, mint a csontot. Ezer puszit kapok, lóg a nyakamban, milliószor fel kell vennem. Most már a bölcsiben is dumál, sajnos elég halkan, így ritkán értik, de gondolom ez majd alakul. Érdekes módon én nem érzek magamban semmi különösebb rezignáltságot az elválás miatt. Inkább azon aggódok, hogy jaj, csak legalább egy picit szeresse a bölcsit, mert akkor mindenkinek könnyebb lesz.

Jövő hét kedden első melónap. Múlt héten még semmi, de komolyan mondom semmi tájékoztatást nem tudtak adni a munkaügyön, hogy melyik osztályra kerülök. Normális az ilyen? Annyiban maradtunk, hogy kedden fél kilenckor jelentkezem ott és végigjárom a belépési procedúrát. Néha, sötétebb pillanataimban azon filózom, hogy nem kell-e majd másnap végigjárnom a kilépésit...

Na futok is tovább, ez csak egy gyors életjel volt, hogy vagyok, csak mivel alig voltam itthon, semmire sem jutott időm, még a háztartásra is alig. És mostantól ennél kevesebb lesz rá... Majd újra kell szerveznem, formálnom a napokat. Remélem mind a hatan hamar belerázódunk!