Mirabilia: Day Nymph (1)

 

Nem ezzel a bejegyzéssel akartam kezdeni ezt az évet, de úgy tűnik, az idő rohan én meg csak kapkodom a fejem, hogy már január közepe is elmúlt. Még 2017-ben kezdtem el ezt a hímzést, gondoltam, hogy 2018 elején már valahol az alsó szárnyakat fogom böködni. De valahogy egyre inkább úgy alakulnak a napjaim, hogy sokszor napokig esélyem sincs a hímzésem felé kacsintani. De ha van egy csepp időm, akkor szorgalmasan böködöm és nagyon élvezem minden x-ét. Extra fonalakkal készül, Valdani kézzel festett fonalakkal (néha nem látom olyan nagy wasistdas-nak egyébként).

Fejben ezer bejegyzést írtam már. Sok-sok levéllel is tartozom sok embernek. Sajnálom. Régebben Lackó mellett azért valamennyit tudtam gépezni, most ha leülök a gép mellé, már ott áll és marja a körmeivel a combom, hogy ezt ne csináljam, vele foglalkozzam, vagy jobb esetben kiabál, hogy kaku (vagyis kakukk), ami azt jelenti, hogy a youtube-on kéne vele kakukkos órákat nézni és hallgatni:-D

Most is elég késő van. Még vár rám egy cseppnyi ingvasalás, de a holnapi kaja már jelentem kész. Laci mellett főzni sem túl könnyű. Vagy berakom a járókába és hangos üvöltés közepette keverem a rántást, vagy ha ezt nem bírom tovább, akkor kiveszem a járókából, de fél perc múlva már valamelyik fióknál kutyálkodik, pakol, vagy csak simán áll a lábamnál és zokog, hogy vele törődjek. Próbáljuk betörni egymást. Nem könnyű!

Na és milyen lesz ez a hímzett gyönyörűség?

És végre megvan az idei első blogbejegyzésem:-DD Hurrá!!!!