Idén is állatkerteztünk

Mondhatni szinte már hagyomány családunkban, hogy ősszel ellátogatunk az állatkertbe. Múlt hétvégére esett épp a tetrapak nap az állatkertben, vagyis 1 gyerekbelépőhőz 10 dobozt kell vinni. Mi vittünk 30 tejesdobozt és 3 gyerekünk ingyen mehetett be. Marikát csaló módon eladtuk 2 éven alulinak, de végeredményben pár hónapja töltötte csak be a 2 évet. Amit megspóroltunk a belépőn persze odabenn elvertük, mert volt kürtőskalácsozás, fagyizás, kávézás, sőt kivételesen olyan golyós jégkrémet is kaptak a fiúk. A belépéskor egy gyors családi fotót készítettem:Idén együtt állatkerteztünk Mariannal, Attilával és a fiúkkal. Mivel hárman is fényképfelelősök voltunk a családból, így egy közös fotó sem készült természetesen, de néztem a képeket és véletlenül az egyiken épp hátulról fotózva Kolos és Botond, meg Mariann pink pólója (a fotót Karesz készítette).
Mutatom is:Szóval főképp Karcsi fotózott, így születhettek meg az alábbi képek:Aztán néha apa is elkapta a gépet, ekkor születtek a következő állatfotók (pár azért tőlem származik):És ha épp nekem került a kezembe a gép, akkor én persze a családot fotóztam (Matyi nem pózolt):Őszintén szólva még egyszer sem láttam amolyan saját verziómban az állatkertet. Egyszer jó lenne úgy végignézni, hogy közben nincs sírás, nyavajgás, rohangálás, valamelyik gyerek keresése. Még Matyi is nyavajgott egy sort, mert ő a nagysziklára akart felmászni, meg a nem tudom melyik házba bemenni, ami a park végén volt. Végül megígértem neki, hogy lesz egy olyan hétvége, amikor csak őt és Mikit viszem el majd állatkertezni és úgy nézünk végig mindent, ahogy a nagyok szeretnék. És akkor majd jut idő mindenre, mert ők persze a pókokat is megnéznék meg az olyan dolgokat, amik a kicsiket halálra untatnák.

Mi elég rendesen kipurcantunk az állatkertezésben. Végülis majdnem nyitásra mentünk és délután négy körül jöttünk ki a kapunk. Mint utólag megtudtam Mariann és Attila is rendesen elfáradt, náluk is már csak diszkrét punnyadás volt a késő délutáni, esti program.
Beszélgettünk amennyit a gyerekek mellett lehetett. Irigykedve néztük, ahogy ők tök nyugisan egy padon ücsörögve megették a szendvicseket, mi meg Viktorral felváltva rohangáltunk Marika után, mint pók a falon. Na sebaj, két év múlva mi nézzük majd őket:-DD
Kaptam egy nyomtatott Yvette Jordan mintát. Talán még idén nekilátok. Szívem szerint persze azonnal nekiesnék, de mivel vagy még 6 másik mintával így vagyok, így koncentrálok az épp félbehagyottakra:-D

Ja, még egy jóhír. Karcsi csinált rólam egy csomó képet. Csíz üvöltéssel megállt előttem, én meg engedelmeskedtem. Rendkívül változatos képek születtek:Vasárnap este pedig Halász Gáborral és családjával mentünk ki a budafoki borfesztiválra. Jó nagy sétát tettünk, a gyerekekkel az összes gyerekjátékot végignéztük. Vettünk is pár vásárfiát, csak bort felejtettünk el inni. Itthon bepótoltuk! Hát nem könnyű ikrekkel boldogulni. Összeteszem mindkét kezem, hogy nem lettek ikreim, mert bár ha felnőnek talán annyira nem macerás, de kis korban eszméletlen meló lehet! Őszintén remélem, hogy sikerül majd más közös családi programot is összehozni Gáborékkal még idén. Bár Marika kezdi a bölcsit, azzal együtt megnövekszik a betegségszám majd a családban. Most is van épp két bennlakóm. Jövő héten hétfőn még marad a Miki, Karcsi meg majd akkor megy oviba, ha már nem taknyol ezerrel.

Szülőiket túléltem. Többre nem megyek. Sajnálom, de ez nem olyan könnyen megoldható program.