Karcsi 10 éves lett

Ez is egy jócskán megkésett poszt, mivel Karesz november elején lett 10 éves. Szóval khm... mondanám, hogy időm mint a tenger, de sajnos ez nem igaz. Ezer tervem volt, hogy ha majd itthon leszek Lackóval, akkor mi mindent csinálok. Hát a közelében sem vagyok a terveimnek és a vágyaimnak. De igazából nem túlzottan zavar. Ha nem izgatom magam rajta különösebben, akkor egy idő után sikerül elengednem az olyan feszültségeim amik abból származnak, hogy valamivel nem úgy haladtam, ahogy terveztem, vagy egyáltalán nem sikerült megvalósítani stb. Ami fontos, az úgyis belefér az időmbe és mostanában a fontossági sorrendem legelején nem én állok, ami szerintem tök jó!

Naszóval Karcsi valamikor tavasszal zúgott bele újra a kockázásba. Addig is rakta a Rubik kockát, de onnantól már egyre komolyabban vette, egyre több kockát és egyéb hihetetlen formát kért, vagy rendelt magának. Érdekes módon nem a Rubik termékek a legjobbak, hanem főképp Kínában gyártanak olyan versenykockákat, amikkel egy versenyen, vagy komolyabb megmérettetésen érdemes indulni. Passzolom, hogy Karesznek hány kockája van, de úgy tűnik, hogy sosem elég. Úgyhogy a szülinapjára is kockákat, megamorpixeket, piraminxeket meg mindenféle számomra kimondhatatlan nevű kockadolgokat kért. Ja nem, az időzítőt, azt ki tudom mondani! Mivel azt is kért. Ez utóbbit azért, mert idén jelenkezett a Hungarian Open versenyre is. Sajnos épp lebetegedett, pedig már olyan szinten megszerveztük a dolgot, hogy a kishaver, aki drukkolni ment volna vele, az nálunk aludt előző este, merthogy a verseny több napos és az egyikre lehetett vinni bárkit, az utolsó napi döntőkre viszont már csak 1 fő kísérő mehetett. Apa regisztrált, nevezett, levelezett a szervezőkkel, de sajnos a betegség győzött. Karesz olyan cefetül volt, hogy épp csak beregisztrált, aztán onnantól kezdve végighányta a napot. A versenyt is csak akkor tudta elsiratni, amikor már jobban volt, vagyis csak két nappal később csapódott le benne, hogy erről lemaradt és teljes egy évet kell várnia a következőre. De ott látta, hogy milyen időmérővel mérik a kirakási időt, hát egy olyanra ő is szert akart tenni.

Szóval szülinapra is kockákat kért mindenkitől, aki meg akarta őt ajándékozni. Meghívtuk Mariannékat hozzánk ünnepelni. Engedtem, hogy Marika legyen a fotós. Ennek most látható eredménye is van, ugyanis mindössze 2 kép készült Karcsiról, egy pár darab a fiúkról (kb. 1 használható - természetesen épp kockulnak), pár kép rólunk, de a nagy többségen épp hátulról fotózott minket.

Viszont legalább 20 kép készült Attiláról, vagy Attila zoknijáról, pulcsijáról, kezéről, hajáról, zsebéről, szeméről stb. Azért mutatom a legjobbat róla, ha már ilyen sok felvételt csinált Marika. A kép érdekessége, hogy Attila kivételével minden bemozdult rajta:

Mi felnőttek sokat beszélgettünk, a gyerekek meg elvonultak. Karesz kicsit azért megmutogatta a kockáit Mariannéknak, ezen a képen látszik is, hogy van külön táskája a gyűjteménynek (ami már nem fér bele teljesen).

Aztán persze mi is kockáztunk. Nekem nem megy. Képtelen vagyok átlátni, nem áll rá az agyam. 1 oldalt sem tudok kirakni. Viszont Karesz mindet villámgyorsan átlátja és ez valami hihetetlen számomra.