Végre! Végre!

Bevallom nem nagyon vettem még Marikámnak ruhát a születése óta. Egyrészt szívesen hoznak neki a rokonok, hiszen egy szál lányunokáról van szó mindkét oldalon, nameg kaptunk még az őszben egy nagy zsák ruhát Abiéktól, amiból mindig elővehetem a legfrissebb darabokat. És hát Marika sem nő olyan gyors ütemben, mint a fiúk, szóval egy ruhácska elég sokáig hordható:-D

A vicc az, hogy nem gondoltam volna, hogy majd imádom öltöztetni, de bevallom, nem szeretek akármit feladni a kiscsajomra, szóval szoktam gondolkodni azon, hogy hova mit:-DD Igaz, a virágos hímzett farmergatyóra és a lila cicás pulcsira már megjegyezték, hogy fiús összeállítás, de azért nagyrészt rózsaszínben tündököl a kisasszony, hogy tudtára adhassam a világnak, lányom is van ám! Még Marika születése előtt félretettem a fiúktól egy nagy adag ruhát, ami tökéletesen megfelel majd a lánynak is. Hát kérem, elég rendesen megszelektáltam legutóbb, mikor végignéztem. Hogy gondolhattam én a zöld farmert, ami tökre fiús és a barna enyhén kopott kordnadrágot komolyan?!?! Persze mindet a zsákban hagytam, majd ősszel felülbírálom a divatról a döntésem. Akkor remélhetőleg már minden pénzünket az új lakhelybe öljük és tökre jól fog jönni a zöld és a barna nadrág, csak nadrág legyen:-DDD

Nade tegnap beruháztam egy kis kalapba, mert az tényleg nem volt a fiúknak, csak baseball sapka, meg macis zöld és hasonlók megkötő nélkül. Amin nincs megkötő, az kb. 1 másodpercet van a lányka fején, többet nem, mert letépi azonnal. Íme az én csini lányom. Egyébként inkább huncut és virgonc, mint szende szépség, mint a képeken is látszik.