Levél helyett

Sokaknak tartozom levéllel, mégsem ülök le mostanában a gép elé, hogy összehozzak legalább egy olyan levélkét, amit kisebb-nagyobb módosításokkal el lehetne küldeni jó pár barátomnak. Mivel sokan olvasnak itt is, így gondoltam most az egyszerűség kedvéért ide írok mindenféléről, ami mostanában velünk történt. Egyébként továbbra is rossz szokásomat tartom, lusta vagyok belépni a saját blogomra is, lusta vagyok kommentet írni, mire végre megteszem, egy csomó posztot már nem is néz a gazdája:-D Nade majd most! Csak ne ígérném ezt meg magamnak hetente!

Kezdem a lakástémával. A miénket tehát végérvényesen eladtuk. Adás-vételit aláírtuk, múlt héten csütörtökön az OTP Lízing Bank átutalta az Unicredit Jelzálogbanknak a hiteltartozásunk, a OTP-nek a munkáltatói kölcsönöm, valamint az Államkincstárnak a 2 gyerek után felvett szocpolunkat. Az eladásból származó maradék pénzt majd csak akkor kapjuk meg, ha mindegyikről hozunk törlési igazolást. A két banki hitel-kölcsönnél elég, ha széljegyen szerepel, hogy visszafizettük, viszont a szocpolnál ez nem elegendő. És naná, hogy az állami szervek a leglassabbak, de becsületükre szóljon, hogy mindig korrektek. Az adás-vétel előtti mizériáról már nem írok. Sok-sok idegsejtünk elpusztult, Viktor szerintem elég rendesen ki is készült. Nekem enyhe pánikrohamaim voltak azután, hogy JJ-vel kezetfogtunk a lakáseladásra. Az egésztől csak úgy sikerült megszabadulnom, hogy valahogy kicsit távol tartom magamtól a dolgokat és elfogadtam a tényt, hogy ha én minden tőlem telhetőt megtettem és a többi már nem rajtam(rajtunk) múlik, akkor azon már nincs miért idegeskednem. Bevállt. Elmúltak a szívdobogások, az alig kapok levegőt érzések, amik még a legnyugisabb pillanatokban is utolértek addig. Úgy döntöttünk, hogy nem írjuk a mellékes kiadásokat Viktorral, amik aközben merülnek fel, hogy az adás-vételt ügyintézzük (pl. 4 db otp tartozásigazolás darabonként 4200 Ft-ért stb). Viszont újra írjuk excel táblába a családi életünk kiadásait és néha magam is megdöbbenek az egészen, hogy mennyire jön ki egy-egy hónap. És alig volt benne egy-két extra kiadás. Min tudunk legjobban spórolni? Hát a ruhán. Még szerencse, hogy nem vagyok egy divatbolond és frankón jól vagyok a régi ruháimban is. Mikor a mama itt volt nálunk a múltkor együtt átpakoltuk a nyári ruháimat. Lényegében sok szép ruhám van, de egyik sem olyan homokozó szélén ülős. Végül azt mondta a mama, hogy ha folyton arra várok, hogy eljöjjön az alkalom a megfelelő ruhához, akkor sosem fogom őket felvenni. Így aztán hordani fogom a szép ruháimat ki a játszótérre is, mert a kis halászgatyóm már rohadt régi és lestrapált, bár tagadhatatlanul a legpraktikusabb darab a nyári ruhatáramban. Nade miután egyik nap, mikor épp a spóroláson vekengtem magamban, rájöttem, hogy az aznapi ruhámból a kis halászgatyóm laza 12 éves, a felsőm majdnem 5 éves, a melltartóm a húgom egyik volt szopis melltartója, a bugyimat anyutól kaptam, mert egy mérettel kisebbet vett magának véletlenül és a szandim a legfrisebb darab a maga 2 évével, akkor úgy döntöttem, hogy most és azonnal megveszem magamnak azt a vékony farmer térdgatyót, amit a kispavilonban 4000Ft-ért árulnak és lassan 1 hónapja nézegetek. Ma már abban feszítettem:-DD
Na ezután a kis kitérő után jöjjön a lakás vásárlásunk. A héten szerintem most már tényleg megkötjük a szerződést. Mara barátnőm az ügyvédünk, így ő bokszolja le a köröket az eladóval. Ha így utólag végiggondolom az egészet, akkor azt hiszem azt kell mondanom, hogy csak úgy árulgatták a lakásukat és mi szinte csak az ölükbe pottyantunk. Végül az irányárból 2,5 millát sikerült alkudni, ami nem kis összeg. Korrekt vételi ajánlattal álltunk elő, ahol részletesen megadtuk azt is, hogy milyen ütemezésben mennyit fizetünk. Mindez természetesen attól függött, hogy nekünk hogyan fog befolyni a pénzünk a saját lakásunk eladásából. Én nem tudom, hogy ez a házaspár hogyan gondolt végig mindent, hogyan nem, vagy csak mi vagyunk Viktorral ennyire kockák, hogy azonnal készülnek a táblázataink, tervezünk, számolunk stb; de az eladóink rábólintottak a vételi ajánlatra és utána egyszerűen ráébredtek, hogy mi a lakás felét hitelből fizetjük majd és hogy a legnagyobb összegű vételárrészletet sem adjuk túl hamar. Végül miután elfogadta az egész ajánlatot és erre úgymond rádöbbent, akkor tette fel a kérdést, hogy "milyen ajánlat ez egyáltalán?!?!". Aztán hogy hogy nem, de a fazon a saját költségvetésében (vagyis az új ház vásárlásukban) kifelejtette azt az aprócska tényt, hogy a lakásán van 5 milla összegben jelzálog. Ezt minden normális ember tudja, hogy az első kézhez kapott összegből ki kell fizetni és a Földhivatalnál töröltetni kell. Nem tudom Mara hány órát töltött azzal, hogy ezt valahogy beleverje ennek a konok embernek a fejébe. Szerinte itt egy egyszerű bizalmi kérdésről van szó és még az az aprócska tény sem érdekelte, hogy mi addig nem tudunk hitelt felvenni amíg a lakásukon jelzálog van!
Mi már láttuk az adás-vételi szerződést. Most náluk van véleményezésen. Kíváncsi leszek, hogy mit mondanak rá.
És hogy milyen a lakás? Nagyon jó helyen van Budafok szélén a 41 villamos mentén. Egy 6 lakásos társasház 5. lakása. Sorház. 4 szobája van és 3 szintes a lakás. Földszinten garázs és egy 16nm-es szoba, fürdő. Első szinten egy hatalmas nappali és konyha egyben, valamint pici spájz és egy wc. Felső szinten egy 13 nm és egy 20 nm-es szoba, plusz fürdő. Lapostetős, ház mögött kicsi terasz, ami saját, valamint nagy közös kert. Fejben már berendeztük! Tusinak írom, hogy eleinte fenn aludna mindenki, mi Marikával a kicsiben, a fiúk hárman a nagy szobában. Később a nagyobb szobát két részre osztanánk, egy-egy gyerek lenne ott, a kisebb szobában ketten lennének mi meg lemennénk az alsó szintre.

Na elfáradtam a gépelésben. Megyek hímezni RR kendőt. Lassan készül. A kannásat már lenyomtam, most a gyógynövényes utolsó darabját hímzem.

Melóhelyemről még nem írtam semmit. Megvolt a vezetőváltás. Mindenki bizonytalan, mindenki fél. Sokaknak megszűnik a munkahelye, státusza. Talán az enyém is, de semmi konkrétat senki sem tud. Igyekszem nem gondolni rá, két napig borzasztóan szorongtam ettől is. Most úgy vagyok vele, hogy ha tényleg megszűnik a státuszom, akkor ez egy jel lesz, hogy valamit tanulnom kell. És garantáltan a gyerekek irányába fogok elmozdulni majd... Ja, és nagyon-nagyon szarul esett, hogy a hátam mögött mószerolnak olyan vádakkal, amik nem is igazak. És olyan teszi, akiről nem gondoltam volna. És én még csak ott sem vagyok, hogy megvédhessem magam. Maradjunk annyiban, hogy mindenki félti a seggét és védi a seggét. Még úgy is, ha közben odáig alacsonyodik, hogy másról valótlant állít, tudván, hogy az nem tud "visszaütni"!

Update: Pár részt töröltem a bejegyzésből baráti javaslatra. Jogos!